Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-10 / 9. szám
1981. január 10., szombat Dunántúli Tlaplö 3 Hogyan készül a liász programra a BAV? Beszélgetés Kerekes Jenővel, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat igazgatójával A négy és fél ezer embert foglalkoztató Bányászati Ak- namélyitö Vállalat ebben a tervciklusban működése óta a legnagyobb termelést érte el: volt olyan időszak, mikor egyidőben tizenhat aknát mélyítettek. A bányafeltáró munkálatok mellett jelentős egyéb megrendeléseknek is eleget tettek. Nagyrészt már körvonalazódnak azok a feladatok is, amit az 1985-ig terjedő időszakban kelj elvégezniük. Ezekről beszélgettünk Kerekes Jenővel, a vállalat igazgatójával. — Igazgató elvtárs! Az V. ötéves tervidőszak befejezéséhez közeledik. Kérem tájékoztasson a várható eredményekről és azokról a munkákról, amelyet a BAV végzett.- Az 1975-80 közötti időszakban a legnagyobb feladatunk az eocénprogramból adódott. Dolgoztunk a már- kushegyi, a nagyegyházi bányaüzemek beruházásán, aput- nok-mocsolyási-akna mélyítésén, a balinkai peremi légakna kialakításán. A Mecseki Szénbányák területén, a Kossuth IV. aknai mélyítése, Zobák, István- és Kossuth-aknánk szintkapcsolómunkáinak elvégzése volt a legnagyobb volumenű feladat. A bauxitprogram keretében az izai, a Halimba III. és a deáki bányaüzemeik feltárása tartozott munkáink közé, amit ugyancsak határidőre fejeztünk be. A recski rézlelőhely beruházási munkálatait a hidrogeológiai és a gázkitörés veszély miatt módosítani kellett, így a kutatási program áthúzódik a jövő eszendőre. A Mecseki Ércbányászati Vállalat V. üzemének bányaépítési feladatait a tervéknek megfelelő ütemben végezzük. Mindent egybevetve: az előző tervidőszakhoz viszonyítva, a BAV kétszer akkora termelést produkált és várhatóan hat és fél milliárd forint értékű munkát végez ebben a ciklusban. — A Bányászati Aknamélyítő Vállalat az utóbbi években mind több, nem kimondottan bányászati jellegű munkán dolgozik. Gondolom ez azzal is összefügg, hogy vannak olyan időszakok, mikor szabad kapacitással rendelkeznek. Termelésünk közel egyharma- dát a bányászaton kívüli munkák adják. Dolgoztunk a Bélapátfalvi Cementmű beruházásán, felszámoltuk a Borsodi Vegyi Kombinát alatt húzódó volt bányatérségeket az általunk kidolgozott tömedékelési eljárással. ..Városmentési" munkákon dolgozunk Egerben, illetve Pécsett. Szakembereink ma már nagy gyakorlatra tettek szert a közművek építésében is, így a kitakarás nélküli közműalagutak tette új feladatok keresését a kapacitás lekötése érdekében, így Csehszlovákiában magnezitbányát tárunk fel. és előkészítjük fejtési blokkjainkat, továbbá bérmunkát végzünk a Ruhr-vi- déken. Tárgyalásokat folytatunk Indiával: az ott induló szénbányászati kutató munkából kívánunk részt vállalni és ezzel nagyteljesítményű ‘berendezésein keit ikrha sznál ni. Az elképzeléseink között szerepel továbbá ausztriai munkavállalás az aia- gútépítés terén. — A következő tervidőszakban és azt követően is jelentős feladatot ró majd a Bányászati Aknamélyitő Vállalatra a mecseki medencében inditandó liász-program. Hogyan készülnek lel erre a feladatra, továbbá az azon kívül jelentkező munkákra? — A hatodik ötéves terv időszakában terveink szerint nyolcmilliárd forint értékű munkát kell vállalatunknak elvégeznie. Egyes területeken fejleszteni szükséges a kapacitásunkat, másutt várhatóan mérsékeltebb teljesítményekre számíthatunk. A bauxjtfeltá'ésok területén, a nyirádi, deáki és a fenyőfűi bányaüzemek fejlesztésénél, a recski és a liászprogramnál kapacitásunkat növelni kell. Ugyanakkor a beruházói ütemezésekből az is kitűnik, hogy a teljesítményigények egyik évről a másikra nagyon hullámzóak: van olyan esztendő, amikor 30-40 százalékos kapacitásnövelési igény jelentkezik. Ezt viszont igen nehéz lesz követni létszámmal és az eszközök felfejlesztésével. A Mecsekben az elmúlt időszakban is jelentős munkát végeztünk, melynek értéke meghaladta a hatszázötvenmillió forintot. A liászprogram hatodik ötéves tervre lebontott pénzügyi ütemezése szerint az elkövetkezendő öt évben 1,1 milliárd forint értékű beruházást kell megvalósítanunk a mecseki szénmedencében. A legerősebb évek várhatóan a tervidőszak harmadik és negyedik esztendeje. A Központi Bányászati Fejlesztési Intézet által kidolgozott tervezet alapján tíz év alatt várhatóan huszonnégy kilométer hosszúságú bányatérséget kell építenünk és több mint háromezer méter függőleges és vakaknát mélyítenünk. Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat elvégezhessük, a következő tervidőszakban kilencven, azt követően pedig negyvenmillió forint értékű gépet és berendezést kell vásárolnunk: így többek között fúró- és rakodógépeket, szintes vágati szállítóberendezéseket, vágathajtó gépsorokat és egyéb bányabiztonsági feladatokat szolgáló eszközöket. Ugyanakkor, az ötödik ötéves tervben felvett hitelek nem teszik lehetővé, hogy saját erőből megvásároljuk az említett berendezéseket. A képződő fejlesztési forrásaink mindössze a meglévő állóeszköeink fenntartására lesznek elegendők. Ezért szerintem, az említett és nélkülözhetetlen berendezéseket a beruházási költségek terhére kellene biztosítani.- Nem beszéltünk a liászprogram többletlétszám igényéről. Ezen kívül hadd vessem löl, hogy a mecseki körzet pécsi központja csak nagy jóindulattal nevezhető kiszolgáló bázisnak. Az ott lévő felvonulási épületek nem hiszem, hogy lehetővé tennék a kétmilliárdos program fennakadás nélküli segítését.- Mint ahogy arról már szóltam, a legfeszítettebb év az 1983-as és 84-es lesznek. Addigra legalább százötven-kétszáz embert kell felvennünk a mecseki körzethez, hogy a ránk háruló feladatokat teljesíthessük. Ehhez nélkülözhetetlen egy központi telephely, illetve kiszolgáló ibázis létrehozásai mert valóban: a meglévő elöregedett e feladatoknak nem megfelelő. Egyébként a kétmilliárd forintot meghaladó bányaépítési munkák ráfordításaiból legalább tíz százalékot tenne ki a felvonulási költség, Elodázhatatlannak tartom tehát o kiszolgálás, a javítás, a gépek karbantartása céljából az említett központi bázis létrehozását, amely olcsóbbá teheti a liászprogram megvalósítását.- Évek óta visszatérő felvetés dolgozóik részéről a bányászlakás építési akcióban való részvétel hiánya, továbbá, hogy nem tartoznak azon vállalatok sorába, amelyek a nyereséghez kötött központi bértömegszabályozásba vannak bevonva.- Igen, nekünk saját erőből kell megélnünk, tehát úgy kell végeznünk munkánkat, hogy nyereségesek legyünk. Ugyanakkor munkánk jellege a föld alatt semmiben sem különbözik a bányavállalatoknál dolgozó vájárokétól. Ezért is bízom abban, hogy előbb-utóbb mi is olyan elbírálás alá esünk, mint a hazai bányavállalatok és ránk is azok a szabályozók vonatkoznak majd, amelyek rájuk. A másik dolog, amit felvetett, a bányászlakás-akció kérdése. örömmel mondhatom, hogy a Bányászati Aknamélyítő Vállalat is ígéretet kapott arra vonatkozólag, hogy a hatodik ötéves terv időszakában mi is részesülünk ezekből a lakásokból. Úgy tervezzük, hogy a mecseki körzet kétszáz bányászlakást kap majd 1985- ig. Salamon Gyula A MÉV épülő 5-05 üzemében fél éven át dolgozott a Bányászati Aknamélyitő Vállalat korszerű vágothajtó kombájnja. Fotó: Proksza L. Országszerte keresett a jó minőségű beremendi cement Ha már cement, hát legyen jó minőségű — és ez a beremendi! Nem hamis reklámszöveg akar lenni a fenti mondat, csupán az építők, építtetők körében egyre élesebben jelentkező igényt szeretném érzékeltetni, ugyanis 'sok esetben az építkezők ^fejezetten a Be- remendről szármázó cement fel- használásához ragaszkodnak. Az országos siker titka: a jó minőség. „ Sajnos, ennek ellenére a Beremendi Cementműben módosítani kellett az elmúlt év termelési tervét, mégpedig lefelé. Eredetileg 1 090 000 tonna cement termelését tervezték, ám az elmúlt évben jelentősen csökkent beruházások miatt vissza kellett fogni a mennyiséget és így végül is 1 015 000 tonna jó minőségű cement gyártását könyvelhetik el az elmúlt év eredményeként. Termékük iránt Jugoszlávia is érdeklődik, összesen 120 ezer tonnát exportáltak számukra. A BCM részéről ennél nagyobb mennyiséget is rendelkezésre bocsáthatták volna a déli partnernek, azonban jugoszláv részről a szállítás akadozott. Természetesen így a vállalat tervezett nyeresége is csökkent. A múlt év eleji számítások szerint mintegy 118 millió forintra számítottak, most, bár még nem történtek meg a végleges számítások, becslések szerint csaknem 60 millió forinttal lesz kevesebb. A cementmű szomszédságában már épül a modern mésztermelő komplexum, azonban ma- még az öreg, elavult mész- üzemnek kell állnia a sarat, Az elmúlt évben kapacitásának a maximumát adta, ami 90 ezer tonna égetett meszet és 40 ezer tonna mészhidrátot gyártottak. Az új mészmű előreláthatóan áprilisban kezdi a próbatermelést. Csak a teljes termelés beindulása után állítják le a régit és engedik át a kifáradt öreget a megérdemelt pihenésnek. A cementüzemben most még forognak a hatalmas és szörnyen zajos kőmalmok, még izzanak a kemencék, azonban pár nap múlva leállítják őket. Megkezdődik az ilyenkor szokásos évi nagyjavítás. A termelési tervet az idén először nem határozzák meg konkrétan, feszes számokban. Egymillió tonna körüli cement gyártásáról beszélnek most, ám a termelést az év folyamán a mindenkori igény szerint rugalmasan változtatják. S. Zs. gyógynövények Festőmályva helyett majoránna, körömvirág Januárban kötik Véget ért a mályvák kultusza Baranya megyében, ugyanis a mór- és festőmályvc nevű gyógynövényekből az utóbbi években túl sokat termesztettek a kiskerttulajdonosok és a Herbáriánál a feldolgozásra, valamint eladásra szánt készletek óriásira növekedtek. Idén például Baranya szárítva 115 mázsa mór- és 30 mázsa festőmályvát adott át a Herbáriá- nak, a tervezettnél 10, illetve 20 mázsával többet. Egyébként az országban Baranya megye a legnagyobb mályvetermesztőhely. Nem egy gazda volt, aki alig 50—100 négyszögöles kiskertjéből 10— 20, sőt 25 ezer forintos hasznot hozott ki. Januárban kötik az áfészek a gyógynövényes kiskerttulaj- donosokkal a szerződéseket. Felhívják a figyelmet arra, hogy mályvát ne igényeljenek. Ehelyett inkább a majoránna, a a szerződéseket körömvirág és sáfrányos szek- lice termesztésével próbálkozzanak. A mélyvatermesztők azonban nem csüggednek, főként Siklós, Harkány és Beremend környékén, ahol busás haszonnal eladhatják a szőlősgazdáknak a portékájukat. Egy éve ugyanis divat festőmályvával színezni főleg az oportó-boro- ket és a színezés révén az eredetit is meghazudtoló színhatást érnek el a boros'gazdák. Nagyon kelendő így most a festőmályva, persze nem a Herbária-vonalon, de ez érthető, hisz az elvetett mályva három-négy évig is virágzik minden különösebb beavatkozás nélkül, és a1 Herbáriával kötött szerződés mindig csak egy évre szól. A festőrriályva népszerűsége hasonlóan erősödik Bács-Kis- kun megye déli terülptén is. Cs. 1. Szép évek voltak 44 éve a kesztyűs szakmában kivitelezésében, ivó-, és szennyvíz átemelő aknák létesítésében. Az imént említettek már csak azért is érdemelnek figyelmet, mert megfelelő foglalkoztatást tudunk ily módon biztosítani a kiöregedő és rehabilitált bányászaink számára. — Az eocénprogram területén a mányi és a lencsehegyi bányanyitások elhúzódása, illetve a beruházás szakaszolása miatt átmenetileg kapacitás feleslegük keletkezett. Miként oldották lel ezt a feszültséget? — Vállalatunk az eocén és a recski program megvalósítása érdekében jelentősen fejlesztette a1 létszámot és gépi kapacitását. Ebben a tervidőszakban háromszorosára növeltük a bányagépek és berendezések számát. Ugyanakkor a programok módosulása szükségessé A naptár 1937. május 6-át mutatott. Sudár József pályaválasztás elé került. Abban az időben nehéz volt álláshoz jutni. Sikerült bekerülnie a Pécsi Kesztyűgyárba. Vagy tíz társával együtt 4 évig volt inas, heti 4 pengő fizetéssel. Talicskával nekik kellett a postára vinniük a Svédországba, Hollandiába, Svájcba irányított kesztyűket. 1941-ben felszabadult. Két év múlva szembe kellett néznie a munkanélküliséggel. Társai közül egyesek akkor a Pécsi Bőrgyárba, mások pedig a Zsolnay-gyárba mentek dolgozni. Ő a DGT-hez került a szénmosóba, ahol Pécs felszabadulásáig dolgozott. 1945. január elején visszament a Pécsi Kesztyűgyárba, ahol abban az időben kevesen dolgoztak tanult szakmájukban. Gyermekcipőket, lószerszámokat készítettek és ezt elcserélték élelemért. 1947-ben Pécsett szakszervezeti iskolán, 1948-ban Budapesten 6 hónapos normás iskolán, 1950-ben Pécsett egyéves pártiskolán volt, 1953-ban pedig Budapesten elvégezte a munkaügyi továbbképző tanfolyamot. Élete pályája igen változatosan alakult. 1952-ben továbbképzésre behívták katonának. Leszerelése után a Pécsi Bőrgyárba került normásnak. Utána a Belügyminisztérium dolgozója lett és a pécsi börtönben körülbelül 200 női és 40 férfi rabot tanított be kesztyűt varrni. 1957 őszén ismét visszakerült a Pécsi Kesztyűgyárba, ahol szabász lett. Egy év múlva már a pécsi szakmunkásképző iskola oktatójaként működött. A gyárban a kisszéria-műhelybe helyezték, ahol a legjobb szakmunkások dolgoztak. 1975-ben raktárvezetővé nevezték ki és ebben a minőségben dolgozik még most is. Munkája mellett időt szakított sportolásra is. A felszabadulás után ő volt a legelső sportvezető a gyárban. Mint a Megyei Sportszövetség tagja, társadalmi aktívaként tevékenykedett a futball és az asztali- tenisz területén. A Pécsi Kesztyűgyár raktárhelyiségében beszélgetünk. Hátunk mögött a polcokon báránybőr, sertés- és kecskebőr, valamint szarvasbőrök sorakoznak egymás mellett. Az asztalán írógép, számológép, kis földgömb, telefon, határidő- napló. — Az idén 44 éve lesz, hogy a szakmámban dolgozom. Szép évek voltak. Előfordultak nehézségek is, de jóleső tudat, hogy a munkalehetőség biztosítva van, nem kell félni attól, hogy mint 1943-ban elküldenek a vállalattól. Sudár József 1981-ben megy nyugdíjba. — Gyárunk igazgatója megkérdezte, akarok-e nyugdíjba vonulásom után továbbra is itt dolgozni. Valamit kell majd csinálni, az biztos. Nyugdíjasként többet kívánok foglalkozni az unokámmal, mint eddig, de sportvonalon is szeretnék tovább dolgozni. Pusztai József
