Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-06 / 5. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ncrolo XXXVIII. évfolyam, 5. szám 1981. január 6., kedd Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Ezertornyú város Elfogták a baslelmetszőt Kifelé a hullámvölgyből? Ügyfélszolgálati iroda Pécsen Az utakon Mire fogékonyak a fiatalok? 0 címben feltett kérdés több­nyire homlokráncoló fel­nőttektől ered, akik hajla­mosak azt állítani, hogy a fia­talok a kevésbé értékes, kevés­bé nemes dolgokra fogéko­nyabbak. Például a kultúrában, a művészetben. Lásd rock és hobo és disco és a többi. Ugyanezek a felnőttek, vagy más felnőttek viszont hajlamo­sok a Ki, mit tud nevű, s ennek mintájára szervezett számtalan vetélkedő nagyszerű pillanatain fellelkesülve, egymást túllicitál­va arról áradozni, hogy meny­nyivel többet tud az előző nemzedéknél, mennvivel tájé­kozottabb, iqényesebb, művel­tebb a mi ifjúságunk. A szokásos oublicisztikai for­dulat most azt mondathatná velünk, hogy a fentebb idézett vélemények végletesek, és az igazsáq nem bennük, hanem valahol középen van. De ezút­tal valószínűbbnek látszik, hoav az iqazságot nem a középút képezi, hanem éooen a véqle- tek. Amint maaát az ifiúsáqot is. Hál’ istennek, teqyük hoz­zá, mert nem volt mén úi nem­zedék, amelv ne a szélsőséq°k. a kieqyensúlyozatlansáa tünetei közt és önmaqa elnrménvein“k heves bírálata nélkül integrá­lódott válna a viláqba, amely­be beleszületett, s amelvnek eqészséaes voltát ne éooen n türelmetlen változtatni akarás jellemezte volna a leginkább. De az általánossáqok felől szűkítve a kört maradiunk csak c kultúránál, illetve a művé­szeteknél, ha már mondandónk elején ezt említettük. Néhány éve a qyőri Kisfaludy Színház az egyik legnagyobb élő magyar költő, Weöres Sán­dor A holdbéli csónakos című művének megzenésítésére kérte fel az egyik legnagyobb élő magyar zeneszerzőt, Ránki Györgyöt. Az új magyar opera természetesen jelentős értékévé vált a magyar kultúrának, de a fogadtatása Győrött igen ve­gyes volt. És az egvmással perlő vélemények két szélső pó­lusán iól megfigvelhető volt a két tábor közti életkorbeli kü­lönbség. Az idősebbek fanya­logtak, vaqv legalábbis nem tudtak közel kerülni a műhöz, a fiatalok és köztük az egészen kicsik is nggyon élvezték. Az ok nem volt túlságosan rejtélyes. A fiatalok már oz óvodában megismerkedtek Weöres Sándor költői világával, számukra ismerősek és egyér­telműek voltak a játékosság­nak azok az eszközei, amelyek természetesen ebben az ope­rában is nagy teret kaptak. Az idősebbek számára ennek az eszköztárnak a jelei nem bizo­nyultak annyira „közmegegye­zésesnek”, tőlük tehát a műél­vezet több nyitottságot, szellemi érdeklődést és esetleq erőfeszí­tést követelt. Ugyanígy állt a helyzet a zenével is. Ránki Gvörgv színes, hangszerelésben különösen gazdag és számta­lan folklorisztikus elemet ötvöző muzsikájára „fülük volt" azok­nak - a fiataloknak —, akik szolfézst tanultak már az álta­lános iskolában is. És sokszor oz idősek maradtak kívül e mu­zsika értékein, mert hiába vol­tak eavébként oéldóul az ope­ra műfajának kedvelői, sőt is­merői: nem voltak fogékonyak a szokatlan befogadására. Jó, jó, mondhatná bárki, ké­zenfekvő dolog, hogy a fogé­konyság neveltetés kérdése. Te­Legfontosabb feladat az V-ös bányaüzem átadása MSZMP-kiildöttség utazott Finnországba A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghí­vására hétfőn pártküldöttség utazott Finnországba Gyenes Andrásnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának ve­zetésével. A delegáció tagja Veszprémi István, a KB tagja, a Tatabányai Szénbányák Vál­lalat vájára, valamint Zimbo- rás Károly, a KB munkatársa. A küldöttség a Svéd Baloldali Párt - Kommunisták meghívá­sára ellátogatott Svédországba is. Magyar—szovjet vízügyi tárgyalások Ivan Borodavcsenkónak, a Szovjetunió vízgazdálkodási és talajjavítási miniszterelnökhe­lyettesének vezetésével hétfőn szovjet vízügyi küldöttség érke­zett Budapestre. A delegáció tárgyalásokat folytat az Orszá­gos Vízügyi Hivatalbon a ma­gyar küldöttséggel, amelyet Vincze József, az OVH elnök- helyettese vezet. A megbeszé­léseken értékelik a két ország 1976—1980, évi vízügyi műsza­ki-tudományos együttműködé­sének tapasztalatait és eredmé­nyeit. A tárgyalásokon egyez­tetik az együttműködés 1981. évi munkatervét is. Az idei szezooban 46000 toooa cukrot gyártottak Kabáo Nehéz, de sikeres idény utón a magyar és a lengyel szakem­berek hozzáláttak a garanciá­lis felülvizsgálatokhoz a kábái Hajdúsági Cukorgyárban. A próbaüzemelés első eszten­dejében — 1979-ben — 330 ezer, 1980-ban pedig 450 ezer tonna répát fogadtak, zömé­ben a környékbeli termelőszö­vetkezetektől. Az idei szezon­ban 46 ezer tonna cukrot gyár­tottak. A kábái nagy teljesítmé­nyű gyár üzembe helyezésével 15—20 nappal rövidült hazánk­ban a cukorrépa-feldolgozási idény. Az 500-as számú Ipari Szakmunkásképző In tézet Ifjúmunkás utcai tanműhelyében is meg­kezdődött az új esztendőben az oktatás. Kilenc fémipari szakmában 415 elsős tanuló igyek­szik itt elsajátítani a mesterségek fogásait. A képen gyakorlat közben az esztergályosok. Erb János felvétele hát, ha valaki megtanulja va­lamely művészetnek, tudomány­nak az anyanyelvét, akkor az fogékonnyá is válik majd, ha e nyelven valamit értenie és él­veznie kell. új év első Az ércbánya lll-as üzeméből folyamatosan száll itják a kitermelt ércet „a bikák" a dúsitóüzem- be. Az munkanapja a MEV-nél Még fegyelmezettebb és hatékonyabb munkára van szükség A z új év első munkanapján Baranya megye vállalatainál, gyáraiban, üzemeiben az 1981-es esztendő és a ha­todik ötéves terv legfontosabb helyi feladatait vázol­ták. Főként a hatékony munka további javításának a lehe­tőségeit, módszereit ismertették a reggeli műszakokat meg­előző rövid munkásgyűléseken. Csakhogy nem ilyen egysze­rű a dolog. Íme, ennek érzé­keltetésére eay másik példa. Ugyancsak Győrött a közel­múltban mutatták be az Euró- pa-hírű kolozsvári magyar ren­dező, Harag Gvöray irányításá­val azt a Kisfaludy-játéknnk nevezett színpadi produkciót, amelyben a helyi színház név­adójának emléke előtt tiszte­legtek, különös tekintettel egy kerek számú évfordulóra. De a tisztelgés rendhagvó volt. Nem a szerző kötelező olvas­mányokból ismert (vaav éoo ezért nem ismert) valamelyik művét állították színre, hanem több művét különféle művészi, dramaturgiai, sőt művészetooM- tikai megfontolásokból ötvözték egybe. és ismét előállt az előző je­lenség, csak másképp. Tetszett az izgalmas, színes, a rendező ismert kvalitásait megint csak ellenállhatatlanul tükröző elő­adás mindenkinek, de az idő­sebbek — és sajnos: a pedagó­gusok! — közt jó néhányon akadtak, akik holmi tisztelet­lenséget éreztek, amiért nem az eredetit állították színre, tehát amiért nem valami keaveleti aktust hajtott végre a színház, mit sem törődve azzal, hogv így a megelevenített kötelező olvasmány csak múzeumi lég­kört árasztott volna, amely a valódi színháztól azért mégis különbözik. De nem íav a fia­talok. Ők nem törődtek a tisz­telettel meg a kegyelettel. Ök csak azzal törődtek, hogv érdekelte, szórakoztatta, nevettette és elgondolkoztatta őket, amit a színpadon láttak. Vaqyis ők nem előítéletek­kel és tradíciókkal közelítették meg a színházi estét, ők fogé­konyak voltak arra, ami ott ér­heti őket, s viselkedésük is, utó­lagos véleményük is csak azt tükrözte, hoqy miként érzik ma­gukat a színházban. És már részben el is szakadva a pél­dától hadd áruljam el azt is, hogy ők éppen ezért érezhet­ték jól magukat, mert meg tudták (vaqy meg merték!) ér­teni az előadásból azt is, ami társadalomkritikai elem volt, s amely nemcsak Kisfaludy ide­jében volt igaz, hanem az ma is. D e nem a színház és a kul­túra az egyetlen terület, ahol az ifjúság fogékony­sága mérhető. Mindenesetre e területeken látványos. Anélkül, hogy ilyen rövid eszmefuttatás keretében bármit is elmélyült alapossággal kifejthetnénk e széles problémakörből, egyet a tévedés különösebb kockázata nélkül is leszögezhetünk. A fia­talok fogékonysága éppúgy társadalmilag meghatározott, mint a felnőttek kialakult érték- rendszere és előítélet-rendsze­re. Aki a fiatalokat bármilyen vonatkozásban — akár fogé­konyságukat tekintve is - fel­színes esetek kapcsán hajlamos megítélni, az nagymértékben teszi ki magát a tévedés ve­szélyének. Tévedésük a fiatalokat fogja a leqkevésbé zavarni. És ez a mindenkori jövő egyik leglénye­gesebb garanciája. Cserhalmi Imre Ezúttal a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat első munkanap­jának a kezdéséről, eredmé­nyeiről, az elhangzott vélemé­nyekről szeretnénk beszámolni. Mindegyik munkahelyi röpgyű- lésen kiemelték, hogy a legfon­tosabb feladat a készülő új V- ös üzem átadása határidőre. Az üzemi kollektívák azt ígér­ték, hogy az új létesítmény ki­vitelezéséből rájuk háruló fel­adatokat pontosan határidőre teljesítik. Természetesen üzemenként ii jelentősek a célkitűzések. A ll­es üzem főmérnöke, dr. Tisza István elmondta, hogy a hato­dik ötéves terv első munka­napján a csaknem kéthetes üzemszünet után teljes lét­számmal indult a kollektíva, még betegség miatt sem ma­radtak távol. Elhangzott, hogy a teljesítményeket növelik, a minőségi munkát javítják, a technológiai fegyelmet tovább szilárdítják, és az anyaggal, energiával szigorúbban taka­rékoskodnak. Mindemellett a legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy az épülő V-ös üzemben ebben az ötéves terv­időszakban megkezdődjön a termelés. Kocsor Ferenc, a lll-as üzem vezetője mindenek előtt arról szólt, hogy a vájvégen a mun­káslétszám ne csökkenjen to­vább. Épp ezért a nehéz fizi­kai munka és főként a Vibráci­ós ártalmak mérséklésére új zák és természetesen számon- kérik. A jutalmak szétosztásába pedig jobban bevonják a szak- szervezeti bizalmiakat és a köz­vetlen művezetőket. Biztató, hogy az első napi teljesítmé­nyük a tervszintet máris meg­haladta. A IV-es üzem kollektí­vája a csökkenő létszám elle­nére is kitűnő munkát akar produkálni és az emberek az új technika, technológia foga­dására szakmai műveltségben felkészülnek, ami egyébként ko­moly elvárás. Hiszen kiváló eredményt a legkorszerűbb technikával csak magasan kép­zett szakmunkás tud elérni. A kísérleti kutatási és auto­matizálási üzem új típusú nuk­leáris laborműszerrel, analizá­torral rukkolt ki már ez év elejére. Az újdonságot a szo­cialista országokban, de a tő­kés piacon is kínálják. Ezen kí­vül több kísérlet gazdája az üzem, így például azt kutat­ják, hogy az ércbányák egész­ségkárosító hatásait miként le­het megszüntetni és e téren a vibrációs ártalmak vizsgálatára fordítanak nagy figyelmet — említette Laboda Tibor, főmér­nök. Vállalták, hogy az ércfél - dolgozás rekonstrukciós kísérle­teit időben és sikeresen fejezik be. A kutató-mélyfúró üzem fő­mérnöke, Kovács István rámu­tatott arra, hogy a súlyosbodó létszámhiányt elsősorban az egy emberre eső teljesítmény növelésével akarják „pótolni”. Korszerű gépekhez, szerszá­mokhoz fognak jutni, de ezek kihasználtsága csak akkor lesz valóban sikeres, ha a kezelőik állandóan továbbképzik magu­kat. technikát vezetnek be. A napi munkafeladatokat ezentúl egy­ségenként, sőt személyekre le­bontva pontosan meghatároz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom