Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-25 / 24. szám
1981. január 25., vasárnap Dunántúli napló 11 Köszönet a tömeges tragédia elhárítóinak „Kötelességünk volt segíteni” M egköszönünk egy apró szívességet, s a szó elég. De mit ér a szó akkor, ha anyák és csecsemők életének megmentéséért, biztonságáért akarjuk leróni hálánkat? És különösen akkor, ha az érintettek ezzel hárítják el a hálálkodást: „kötelességünk volt”. Mindezek ellenére, a baj elmúltával jólesik köszönetét mondani mindazoknak — orvosoknak, ápolónőknek, tűzoltóknak, mentősöknek, a Volán gépkocsivezetőinek és mindenkinek, aki önként, lelkiismerete parancsára cselekedett. Akik segítettek menteni, biztonságba helyezni a szerda éjjel kigyulladt pécsi szülészeti-nőgyógyászati osztályon tartózkodókat. Ez a felvételünk még a tűz éjszakáján készült. Megérkezett a határőrség ágyot a POTE Szülészeti Klinikájára vitték. segítsége. Az ötven Erb János felvétele Húszméteres magasságban, a létra tetején egyfolytában több mint két óra hosszat birkózott a lángokkal Kloics János tűzoltó törzsőrmester. Tíz évvel ezelőtt vállalta ezt a hivatást, de elmondása szerint ekkora tűzesettel még nem volt dolga. — Eleinte hiába próbáltam a vízsugárral leveretni a palát, megcélozni a tűz fészkét, a szél elvitte a sugarat. Rövid idő alatt csuromvizes lettem, ráadásul a létra is befagyott, nem lehetett állítani. Ezért kioldva a biztosító karabinert, sűrűn kellett helyet változtatni. Ugyanakkor a szél majdnem lefújt a létráról. Később, úgy éjjel egy óra tájban Sülé Ferenc szakaszvezetővel váltottuk egymást. Tóth József őrmester az épületen belüli oltásnál dolgozott. Látszott, hogy a harmadik szinten levő nővérszállás födémje nem sokáig bírja. Ennek ellenére Hőgye Dezső zászlós, a mentési csoport parancsnoka még visszament ellenőrizni, hogy a kiürítés után nem maradt-e bent valaki a veszélyeztetett helyiségekben. Ekkor omlott le a lángoló födém. Hőgye Dezső és Tóth József egymást segítve gázoltak át a lángokon, és folytatták tovább a harcot a tűzzel. Kint Kosteleczky Sándor ezredes, megyei tűzoltóparancsnok személyesen irányította az oltást és a mentést. Ö így összegezte a történteket: — Nagyon megnyugodtunk, mikor láttuk, hogy sikerült mindenkit biztonságba helyezni. Ilyen esetben ez a fő. Elismerés illeti a kórház dolgozóit, akik nagy önfegyelemmel, rendkívüli segítőkészséggel akadályozták meg a pánik kitörését, segítették elő a mentést. A nővérszálláson lakóknak például eszükbe sem jutott, hogy a saját értékeiket mentsék, hanem az édesanyák, a csecsemők, betegek biztonsága volt a fő gondjuk * — Tíz óra után jöttünk be vidékről — emlékezik Temesvári Csaba mentőtiszt. — Csendesnek ígérkezett az éjszaka, olvasni akartam. Ekkor szaladt be a szomszédból, a szemben levő, Tüzér utca egyik tízemeleteséből egy nő azzal, hogy ég a Megyei Kórház szülészete, s hogy azonnal vigyük oda. (Mint később megtudtuk, Vékonyáé a csecsemőosztályon dolgozik.) Szinte ezzel egyidő- ben hívtak a tűzoltók, kérve, hogy menjünk a helyszínre. Mi tagadás, nem csekély szorongással ültem a kocsiba. Huszonegy éve vagyok mentős, 12 éve mentőtiszt, de kórház- tűzzel még nem találkoztam.- A kórház kívülről békésnek látszott. Csend volt, égtek a villanyok. A megyei tűzoltó- parancsnoktól megtudtam, hogy életveszély nincs, de úgy néz ki, hogy az épületet ki kell üríteni. Ezt rövidesen el is döntötték. Az épület földszintjén találkoztunk az útra kész betegekkel. Fegyelmezetten, csendben várakoztak. Először a szülőszobában levő nőket vittük ki. Ök épp túl voltak a szülésen. Aztán a vajúdók következtek. Hordágyra fektetve, pokrócokkal takarva egymás után szállítottuk őket. Kint az utcán égő paladarabok, fadarabok röpködtek. Saját és a rendőrök levetett köpenyeivel gek nagy részének is került valami plusz védőruha. Nem tudni, kik adták, kézről-kézre jöttek a ruhadarabok a tömegből. Ahogy mentünk a betegekért, a víz szinte állandóan ömlött ránk. A ki-be járók percek alatt bőrig áztak, ráadásul fújt a szél. Mégsem fáztunk. — A nővérekkel együtt az újszülötteket hoztuk ki utoljára, ök voltak a legbiztonságosabb helyen. Emlékszem egy egyenruhás rendőrre is, aki nagyon óvatosan lépkedve igyekezett kifelé egy csecsemővel.' A cumisüvegről sem feledkezett el. * Szombat délelőtt a pécsbá- nyatelepi kórházban óriási a sürgés-forgás. Az egyik helyiségben még szerelők dolgoznak, nyomukban festők járnak, a mellettük levő üres termet pedig már javában takarítják. Építőipari szakmunkások, kórházi dolgozók, társadalmi munkások járják a szinteket. Szűcs Józsefné két hatalmas nylonzsákot húz a folyosón, majd a benne levő köpenyeket válogatja. — A szomszédba telefonált értem egy éjszakás kolléganőm. Azonnal öltöztem, szóltam a férjemnek, s szinte a kórházig futottam. Az újszülöttosztályon dolgozom, mint vezető gondozónő. Síri csönd volt az osztályon. Mintha a kicsik is érezték volna, hogy „illik" nyugodtnak lenni. A napi utolsó 10 órás szoptatás után voltak. A kis kocsikban feküdtek, hogy ha kell, minél előbb kivihessük őket. Bár ez az épületrész nem forgott veszélyben — a füst miatt hamarosan elkezdtük a kiköltöztetést. Minden babát külön-kü- lön takaróba bugyoláltunk, majd kettesével egy-egy plédbe fogtunk. így vittük őket keresztül az udvaron. A nővér- szálláson lakó kolléganőim kivétel nélkül ott voltak, segítettek. Senki sem nézte, hogy mikor járt le a műszakja, s arról is megfeledkeztek, hogy személyes holmijaik odavesztek a tetőtérben. Nemcsak a csecsemőket vitték, hordták a berendezést, felszerelést is. Nagyon sokan segítettek nekünk kívülállók is. Nem tudjuk, kik voltak azok az emberek, velünk együtt dolgozó rendőrök, mentősök irányították hozzánk őket. — Mihelyt a kicsik biztonságos helyre — a Gyermekklinikára kerültek — már kizárólag a műszereket, eszközöket, berendezést hordtuk. Akkor már az épületben is vízben jártunk, odakint az udvaron pedig a havas, hideg pocsolyákban. A lányok közül többnek még harisnya sem volt a lábán, sokszor bokáig süllyedtek a vízbe. A nővérszállás lakóinak kolA Park utcai általános iskola úttörő munkásőreinek műsora és a majsi úttörőzenekar muzsikája köszöntötte tegnap Mohácson, a Kossuth filmszínházban az évzáró-évnyitó egységgyűlését tartó Rózsa Ferenc városi-járási munkásőr egységet Lőrincz Sándor, a Munkásőrség Mohács városi-járási parancsnoka értékelte az elmúlt évet, kiemelve, hogy az állomány háromnegyede szocialista brigádtag, 8 közülük brigádvezető; különféle párt- és tanácsi tisztséget is majd' 80 munkásőr tölt be az egység állományából. Ez ugyancsak bizonyítja, hogy a munkásőrök nemcsak a munkában, a szolgálatban, de a közéletben is kiveszik részüket. Értékelték a munkásőrök között folyó szocialista verseny- mozgaimat: a híradó szakalegységek versengésében megyei 2. helyezést ért el a Pong- rácz Árpád vezette gárda. Az egységen belül a legjobb szakasz a Brubel Jenő vezette, míg léganőik adtak kölcsön ruhát, pihenésre ők íógadták be őket. * A pécsbányatelepi kórházban dr. Hasitz Sándor szülésznőgyógyász adjunktus számára sem rutinmunka a jelenlegi feladat. Figyelemmel kísérni a lázas sietséggel folyó építést, közben törődni a betegekkel. De úgyszintén nem feledhető az éjszaka, amikor egészen másképp mentette az életet, mint azt hivatása során megszokta. Ö volt az, aki az égő padlástérben szétszerelte a he- gesztőapparótot és biztonságos helyre vitte az oxigénpalackot. (Egy ilyen palack robbanásának hatása körülbelül egyenértékű egy mázsás hagyományos bombáéval . ..) Magáról alig beszél, az élmények túl frissek, s ezekben a napokban nincs idő elmé- lózni a történteken. Inkább azt ecseteli, hogy milyen áldozat- készséggel, fáradtságot nem ismerve dolgoznak az ápolónők a kórház berendezésén, hogy a Mechlabor dolgozói társadalmi munkában milyen nagy segítséget nyújtanak, s hogy a pécsbányatelepi kórház egészségügyi, higiéniai állapota mindenképpen biztonságos körülményeket biztosít máris a szüléshez, csecsemőellátáshoz, gyógyuláshoz. a legjobb raj a Breining József és a Müller Ferenc parancsnoksága alatt tevékenykedő raj lett. Kitüntetéseket adott át Verebes Tibor megyei munkásőr- parancsnok-helyettes, Devecseri József, a Mohács járási Párt- bizottság első titkára - aki köszöntötte is a munkásőröket - és az egységparancsnok. A Kiváló Munkásőr kitüntetést 9, a Kiváló Parancsnok címet 5, a Szolgálati Érdemérmet c 10—15—20 éves szolgálatért 16, a Munkásőr Emlékjelvényt és Elismerő Oklevelet 23, míg a Munkásőr Emlékérmet és Emléklapot 10 munkásőr vette ót. A leszerelő és tartalékállományba kerülők nevében Kertész József adta át fegyverét az egységgyűlésen a munkásőr- esküt tett utódokat képviselő Karasz Józsefnek. A mohácsi munkásőr egységgyűlés Hámori György elnöki zárszavával és az Internacioná- léval ért véget. Égtájak, 1980 venként megjelenő antológiáink mintha a kifáradás jeleit mutatnák. Már jó ideje ezt tapasztaljuk az Égtájak egyes "köteteivel kapcsolatban is. Ennek ellenére szívesen vesszük kézbe, mert a világirodalom mindig tartogat számunkra néhány meglepetést. Vagy egy új, eddig ismeretlen író személyében, vagy egy-egy emlékezetesen jó elbeszélés művészi hatását illetően. Azt természetesen aligha várhatjuk el egy antológiától, különösen egy sorozatban megjelenőtől, hogy minden darabja hiánytalan élményt nyújtson, de talán a körültekintőbb válogatás ismét visszaszerezhetné az Égtájak korábbi, igen tekintélyes rangját. Az 1980-as gyűjtemény harminchat külföldi író egy-egy elbeszélését tartalmazza. Az írók az öt világrész mai irodalmát képviselik, híven az antológia eddigi gyakorlatához. Az elmúlt évekhez képest most kevesebb nagy nevet találunk a kötetben, annál több viszont a „felfedezettek” száma. Kiváltképp az olyan irodalmak képviselőinek örülünk, melyek o legutóbbi időkig fehér foltok voltak számunkra. Egyre többet hallat magáról az afrikai országok irodalma, s erről az Égtájak jelzései is meggyőznek bennünket. Ázsióból egy tehetséges vietnami prózaíró munkáját olvashatjuk a gyűjteményben. ár a régebbi válogatá- sokkal kapcsolatban is felmerült az a kérdés, mennyiben ad képet az Égtájak a világirodalom jelenleg élő és‘ ható művészi törekvéseiről. A mostaniról elmondhatjuk, hogy igen változatos skáláját nyújtja az ismertebb irányzatoknak. Megtalálhatjuk a mindig megújítható tényirodalmat, jelen van a fantasztikum, a groteszk — gyakran a kettő együtt, egy novellán belül — a tárgyiasított leírás, s a látszólag értelmetlennek tűnő, de önmagában mégis sajátos jelentést hordozó úgynevezett „szöveg". Mellettük természetesen a hagyományos felépítésű és megoldású írások sem hiányoznak, melyek arról adnak hírt, hogy az évszázadok során kialakult novellatípus — ha érvényes mondanivalót hordoz — mennyire életképes még ma is. Érdekes módon az antológia elbeszéléseiből az derül ki, hogy íróikat a közvetlen társadalmi kérdések kevésbé foglalkoztatják, inkább a belső emberi tényezők alakulásairól, az emberi kapcsolatokban mutatkozó törések, válságok okairól szólnak. Sok az elmagányoso- dott ember ezekben a történetekben, a helyét nem találó hős, a kiégett szerelmes, a közömbös. Persze áttételesen ezek is társadalmi problémákat jeleznek, mégis marad némi hiányérzetünk, ha látványos tragédiákkal teli mai világunkra gondolunk. Talán az egyetlen kivétel a válogatásban Phan Tu vietnami író, aki Ébredés című elbeszélésében a hazája földjét dúló háború döbbenetes epizódját dolgozza fel. N éhány elbeszélésre azonban így is felfigyelünk, írójuk nevét megjegyezzük, s a történet bizonyára sokáig rezonál bennünk. Ilyen az angol Francis Clifford írása, a Tíz perc egy júniusi reggel, az amerikai Robert Cooveré, a Baleset, a japán Kaiko Takesi kisregénynek beillő elbeszélése, a Pánik, vagy a norvég Bjorg Vik novellája, a Segélykiáltás egy puha pamlagról. Ez természetesen szubjektív kiemelés, a harminchat írás között ki-ki megtalálhatja a neki kedveset, azt, amelyről esetleg évek múltán is eszébe jut az 1980-as Égtájak. Szülészetnek rendezik be a pécsbányotelepi kórházat. Építőipari, egészségügyi dolgozók és társadalmi munkások dolgoztak szombaton is a kórházban. Dischka Győző utcai szülészeti osztályon a folyosókon még a füstszag terjeng, átázott falak, födémek, üres kórtermek, a tetőn üszkös, összeégett gerendák, árván meredező kémények emlékeztetnek a pusztulásra. De már ott dolgoznak az építők. Bontják azt, amire már nincs szükség, és mentik a menthetőt. A munkások nagy része társadalmi munkában ma is ott dolgozik. Török—Kurucz Elismerés a legjobbaknak Munkásőr egységgyűlés Mohácson M. L. K. S.
