Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-25 / 24. szám

UTCÁRÓL UTCÁRA Homlokzatfelújítások városszerte Ezúttal rendhagyó módon in- lultunk sétára a városban: cépzeletben járjuk az utcákat 'ókó Jánossal, a Városi Tanács •pítési és közlekedési osztályve- etőjével és Sebestyén Gyulá- al, az osztály belvárosi rekon- trukciós csoportjának a vezető­ével, hogy tettenérjük ama áltozások egy csoportját, ame- yeket a városkép helyzetével oglalkozó 1978-as városi párt- >izottsági állásfoglalás, majd a anácsi határozat váltott ki. Az emlékezetes határozatok ok mindent megmozgattak 'écsett. Ezek legjelesebbjeként ilkezdődött a sokat emlegetett - és a következő években vár- latóan teljes egészében ki is lontakozó — belvárosi rekon- trukció egyik előfutára, a hom- okzatfelújítási program. A kő- elmúlt hetekben új lendületet apott. akció nem aratott egy­öntetű sikert, sokan fölösleges üneti kezelésnek tartják, ami emmit sem old meg. A ma­iunk részéről egyetértettünk a ezdeményezéssel, amiről az el- ő pillanattól kezdve úgy infor- náltuk olvasóinkat, hogy nem igyszerű „pingálásról" van szó. ízt hangsúlyozza most is Vókó ános: amikor elkötelezték ma- lukat a program mellett, töb- let vállaltak az egyszerű fes- ésnél. Kijavították a tetőket, íz ereszcsatornákat, az ablako- at és sok helyen a falak szi- letelésére is sort kerítettek. Egyszóval a homlokzatok olyan artós felújítása volt a cél, ami lemcsak megelőzi, de ki is zolgálja a későbbi nagy re- onstrukciót. fellebbezés nélkül A belváros szívében — a izéchenyi téren — kezdett mun- án kívül célul tűzték ki a vá- ost átszelő régi és új 6-ost zegélyező épületek homlokzat- elújítását. A keleti szárnyon em sok történt, hiszen ott obbára már befejezett, vagy apirenden levő bontások jel- smzik a helyzetet. Viszont ott an a Zsolnay-gyór, amelynek ülső felújításáról már tárgyal­ak a város illetékesei a gyár ezetőivel. Tagadhatatlan: ha a yár hosszú homlokzata meg- jul, mintha az egész Zsolnay teát rendbe tennék. Ám a osszú épületsor sok rövid lemből áll, amelyek képes- önyvként mutatják be, hogyan ejlődött a hajdani manufaktú- □ a mai gyáróriásig. A felújí- ásnak ezt kellene illusztrálnia. Kevés történt a Rózsa Ferenc t és a Kórház tér között is, im ott mindjárt méltó nyitá­sát élvezzük annak, ami a to- ábbiakban a Doktor Sándor teában történt: új köntöst ka- ott a néhány éve felújított százéves" műemlékház, ami- ek előző festése nem bizo- yult időtállónak. A Doktor ándor utca kapcsán érdemes Imondani, hogy a vb-hivatal lűszaki osztálya ezidáig 131 atározatot küldött vállalatok­tettek eleget a hivatalos ké­résnek és azoknak is, akik nem vártak a felszólításra. Szó volt a Széchenyi térről és vidékéről is, ahol mást a két igen komoly tehertétel a vá­rosháza és a volt megyeháza - amíg ezek nem lesznek rend- betéve, a tér maga sem lesz rendezett, hiába újították fel a múzeum épületét (remélhető­en a nyugati oldalra is sor ke­rül) és a Nagy Lajos gimná­zium egy részét a kollégium­mal, s végezték el a bevezető Bem utca baloldalának a fel­újítását. Ebbe a sorba bekerült a Jókai tér 1-es ház is, bár azt néhány éve már felújították. Az akkor fagyban végzett mun­ka úgyszólván pillanatok alatt megbosszulta magát: a frissen felújított díszek egy-kettőre le­fagytak. Reménykedjünk abban, hogy most nem lesz így. A vb- hivatal egyébként a Bem utca mindkét oldalának a házaira kiküldte a felújítási határoza­tot, s a munka folyamatosan halad tovább, ahogy az idő­járás engedi. Része lesz ennek a klinikai tömb kezdődő fel­újítása is. Sokat fog számítani, hogy a BÉV a közeli hetekben elbontja az új MESZÖV-DTV irodaházat rejtő palánkokat, s körbe felújítja a járdát, a ta­nács pedig a tér erősen meg­rongálódott burkolatát. sor Nincs megállás Mi lesz idén? Hát mindenek­előtt a Sallai utca, amely meg­kapván az új utcaburkolatot és a pompás közvilágítást, most már a térfalak felújítása után kiált. Igaz, egyelőre csak az északi bldalra kerül sor. Folytatják to­vább a Doktor Sándor utcát, ahol most a legszélső ház — a Stock-ház — jelenti a legfőbb gondot. Itt nem elég az egy­szerű homlokzatfelújítás, igen alapos szigetelésre is szükség van. Szakaszosan folytatódik a Kossuth Lajos utca átöltözteté- se is — kívülről befelé. Jövőre várhatóan a belső szakaszon találkozik az épületfelújítás a sétautcához illő új útburkolat építésével. Tehát - nincs megállás és ezt jó érzéssel írjuk le, hozzá­téve azt is, amit e rendhagyó „barangolás" során hallottunk: évente legalább egy utca tel­jes rendbetétele a cél. A ma­gunk és az olvasó megnyugta­tására ismét megkérdeztük: nem kell-e tartani attól, hogy ez a munka végülis helyettesí­teni fogja a rekonstrukciót. A válasz: ha pillanatnyilag nincs is mód másra, mint az állagvédelem-jellegű ésszerű és nagyon szükséges beavatkozás­ra, azt azért úgy csinálják, hogy mindenképpen a későbbi nagy felújítás első üteme le­Megfiatalodott házsor a Bem utcában. Kicserélték oz ereszcsa­tornákat is. nak, intézményeknek és magán- személyeknek, hogy a tulajdo­nukban levő épületeken végez­zék el a szükséges felújítást. Meglepő, hogy igen kevés fel­lebbezés érkezett be, s azok sem az elzárkózást közölték, hanem türelmi időt kértek. A tanács rugalmas volt, és nem írta elő mereven a színterv alapján alkalmazandó színe­ket sem; módot adtak a tulaj­donos egyéni elképzeléseinek is, ami nem egyszer az épület múltjába gyökerezett. Az akció igen erőteljesen fejeződik ki a Doktor Sándor utcában, a nem­rég még kopott utca szolid színekbe öltözött, s most taka­ros képet mutat. Még takaro- sabb, lehetne, ha a BARANYA- KER is „vette volna a lapot" — felújítván a zárbolt portálját. Itt viszont érdemes megállni egy gondolatra: az üzletportá­lok valamikor sokszínűén díszí­tették a pécsi utcákat; aztán egyszer valami szent dühvei nekiálltak e fából készült por­tálok likvidálásához, aminek eredménye a sok egyforma és dísztelen, szögletes kirakat lett. A megmaradt néhány „túlélő­re” jó volna nagyobb gondot fordítani, hiszen ezek is őriz­nek még valamit Pécs múltjá­ból. Köszönet A város kezdeményezése egyébként ragadós volt. Sokfe­lé üde színekkel köszönnek Idén a Sallai utcai házakra kerül sor ránk a frissen felújított házak, olyanok is, amelyek nem a ta­nács felszólítására lettek olya­nok, amilyenek. Ezért is kér­ték, hogy ezúton is tolmácsol­juk a tanács köszönetét azok­nak, akik a határozat nyomán elújították a Régészeti Múzeum épületét. Mi lesz a sorsa a múzeumkert felöli homlokzatnak? gyen. Megteremtették a fejlődés alapjait Mohács déli városrészében már épülnek a családi házak Kétszáz lakás magánerőből Mohácson Sok szó esik mostanában a magánerőből történő lakásépí­tésről, s ez természetes is. Az idén kezdődött, VI. ötéves terv­időszakban ugyanis a lakásépí­tési program jobban támaszko­dik a lakosság anyagi erejére úgy, hogy közben jelentősen növekszik az állami támogatós. Részben a rugalmasabb, na­gyobb összegeket biztosító hi­telpolitikával, másrészt a helyi tanácsok kezdeményező, segítő tevékenységének fokozásával. Furcsa módon, ha magánerős építést említünk, akkor elsősor­ban a községekben folyó tele­pülésfejlesztés, a családi ház jut eszünkbe. Pedig a megye városaiban, kivétel nélkül fel­lelhető lakáshiányt is ez hiva­tott enyhíteni, s nemcsak a csa­ládi házak építésével. Mohács jó példa erre. A patinás Duna-parti város dinamikusan fejlődik, s ez olyan folyamat, amellyel a következő évek során is számolni kell. Az elmúlt öt év alatt csaknem más­fél ezerrel nőtt lakosainak szá­ma. A vonzás két fő oka az ipari üzemek foglalkoztatási biz­tonsága, ideértve a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát hatását, amely fokozatosan felszámolja az Erdőfűhöz hasonló kisközsé­gekben az elavult üzemi laká­sokat. A másik fontos ok a vá­ros középfokú ellátást nyújtó oktatási és egészségügyi intéz­ményei, jó kereskedelmi ellá­tottsága és kulturális lehetősé­gei. A Városi Tanácson 1980 vé­gén pontosan 1272 lakásigény­lőt tartottak nyilván. (Nem va­lószínű, hogy ez a szám a la­kásigénylések megújításánál je­lentősen csökken.) Érthető, hogy a most csaknem huszonkétezer lakost számláló városban nagy körültekintéssel, a korábbi te­lepüléspolitikai célkitűzéseknek megfelelően tervezték a követ­kező öt év lakásépítési prog­ramját, biztosítottak helyet a szükséges terjeszkedésnek. A tanács végrehajtó bizottsága ál­tal már korábban jóváhagyott számok nagyon beszédesek. Azt mutatják, hogy Baranya megye városai között itt a legmaga­sabb a magánerőből épülő la­kások aránya ebben a tervidő­szakban. összesen 150 célcso­portos állami lakás építését ter­vezik, ezzel szemben 684 lakás készül majd el magánerőből. Utóbbiak megoszlása is érde­kes, hiszen nemcsak azt vették figyelembe, hogy népgazdasági szempontból a telepszerű, több­szintes épületek létrehozása a gazdaságos, hanem azt is, hogy a családi házak kiskertjeiben folytatott gazdálkodás sem kö­zömbös az élelmiszerellátás szempontjából. (No és az épít­kezni szándékozók igényét te­kintve sem.) Elsősorban nyugati és déli irányban terjeszkedik Mohács, de tovább folytatódik a belvá­ros rekonstrukciója is. Az itt fel­építendő 160 lakás építési te­rületének kisajátítása megtör­tént. A területelőkészítés egyébként a várhatóan megvalósuló épít­kezéseknél jóval több, összesen 820 magánerős lakás felépíté­sére nyújt majd lehetőséget a tervidőszakban. Figyelemremél­tó, hogy a családi házas építé­si forma csaknem egyharmadát képviseli a tervidőszak végéig megvalósuló lakásoknak. Mint Zimmermann Ferenc tanácsel­nökhelyettes elmondta, ez meg­felel az igényeknek, s a város távlati rendezési terveinek is. Ezeken a területeken a telekmé­retek, továbbá a földrajzi elhe­lyezkedés is lehetővé teszi a konyhakert létesítését, illetve az állattartást. A kétszáz családi ház közül hatvanöt telepszerűen kívánnak kialakítani, elsősorban a kör­nyékbeli, illetve a helyi gazdál­kodó egységek segítségével, így elsősorban a bólyi kombi­nát és a MOFA az, amely se­gíteni kívánja dolgozóik lakás­hoz jutását. Az építkezésekhez rendelke­zésre állnak az alapközművek, az építési területek, s ezúttal a kivitelezők megtalálása sem okoz gondot. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat IMS és panel technológiával, a mo­hácsi Építőipari Szövetkezet, a helyi költségvetési üzem a ha­gyományos építési móddal ren­delkezésre áll. K. Gy. Dámbefogás Gyulaion A Tolna megyei Tamási tér­ségében lévő Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaságban több mint másfél évtizede próbál­koznak a dámvad élő befogá­sával, főleg a téli hónapokban. A Gyulajról származó dám­szarvasoknak nagy keletjük van külföldön. Az eltelt években Európa több vadaskertjébe szál­lítottak már belőlük, s még töb­bet is átvennének. Eleinte azonban nagyon ^ne­héz volt az óvatos állatokat foglyul ejteni. Most egy magyar új dámvad-befogási módszert alkalmaznak: altatószert kever­nek a dómok takarmányába. A tamási—gyulaji erdőkben eddig mintegy száz dámszar­vast fogtak be, s többségét vér­felfrissítésre Csehszlovákiába szállították. HÉTVÉGE 5. Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom