Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-16 / 15. szám
1981. január 16., péntek Dunántúli napló 3 Tízszeres túljelentkezés Ki ülhet az üveg- kalitkába? Mem vonzó a takarítás Négy helyre negyven vállalkozó. Tízszeres túljelentkezés a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Nem új tanszékről van szó. A jelentkezők népes csoportja végigjárta a folyosókat, így hamarosan az egész főiskola tudomást szerzett oz ügyről. Az ügy: a főiskola kollégiumi gondnoksága az új épület nyitására készülve négy portási és hét takarítónői állást hirdetett. Számítottak a jelentkezőkre, de ekkora érdeklődésre korántsem. Kik rohamozták meg az álláshirdetőket? Egytől-egyig nyugdíjasok, Vannak, akik úgy hallották, felszámolnak munkahelyeket a vállalatnál, új telepre költöztetik a portát, azt bizony nem várják meg. Idős néni, első munkahelyét keresi. „Elszabadulhatok a háztartásból. A gyerekek felnőttek, a férjem is nyugdíjba megy. Kell a pénz." Másik meg: „Építkeznek a fiamék, szép kis házuk lesz. Besegítek én is.” Sokan nem is azt kérdezik, mit kell majd csinálni, a lényeg : munka legyen. Vidékről is jönnek. Vokányból, Hárságy- ról. Milyennek képzelik a portás állást? Legtöbben így: az üveg- kalitkában el lehet bóbiskolni. Aztán van más is. öreg bácsi jegyezte meg huncutul: „Látja, milyen sok szép lány van itt?" Pedig a portás bizalmi állás. Jönnék a pénzek, csomagok. Meg kell nézni, kit engedhet fel. És három műszakban kell vállalni. Persze, a Tanárképző Főiskolán a többi oktatási és egészségügyi intézményhez hasonlóan nyolc órában is foglalkoztatnak nyugdíjasokat. Tán ez a nagy érdeklődés oka? Az biztos, a kollégiumi gondnokságon nagy gondban vannak. Hirdettek takarítónői állást is. Erre alig szóltak be néhányon. A portásnak jelentkező asszonyok közül csak egy fogadta el oz átirányítást. .. G. M. Balról: Mészáros Mária, Vajda Ágota és Barát Józsefné Takarékos fiatalok Már a jövőre gondolva — Mit csinálna ezzel a pénzC sodálkozva nézek a tizenöt éves konzervipari ' szakmunkás- tanuló lányra, ha nem is kerek mondatokkal, de érett gondolkodásra val- lóan magyarázza nekem, miért kezdett el takarékoskodni, mennyi a pénze, s ebből mennyit tehet félre, miért választotta a spórolásnak a fiatalok számára legkedvezőbb formáját, az ifjúsági takarékbetétet. Elmondja, most január 1-től az OTP változtatott a korábbi feltételeken, még kedvezőbb lett. Tulajdonképpen még meleg a helye az általános iskolai padban, s most a leningrádi fehér éjszakákról álmodik. Egyszer majd, ha sok pénze lesz, feltétlenül elmegy az északi városba. Vajda Ágota, a Szigetvári Konzervgyár szakmunkástanulója a takarékosságot szülei vásárosbéci otthonában tanulta és szokta meg. Nem sok 100 forint, de minden hónapban ennyit félretesz 410 forintos ösztöndíjából. — Erre a 100 forintra nincsen szükségem. Ha valamire pénz kell, vagy elég a maradék ösztöndíjam, vagy segítenek a szüleim. De úgy gondolom, spórolós, bizonyos összeg takarékban tartása nélkül nem hogy a felnőttek, de fiatalok sem lehetnek meg. Az persze még messze van, hogy félretett pénzével a jövőjének megalapozására gondoljon. Még ha emeli is egyszer a havonta takarékba kerülő összeget, akkor sem jön össze ennyi, hogy „patron" legyen a következő évekre. Természetes hót, hogy szép csizmákra, csinos ruhákra gondol. És persze a fehér éjszakákra. — Mekkora lenne az az ősz- szeg, amelyet ha minden hónapban megkapna, gondtalannak érezhetné magát? — Nincsenek különösebb gondjaim. De 2—3000 forintnak örülnék. zel? — Takarékba tenném . . . * Mint a mentőakciót említi Barát Józsefné az ifjúsági takarékbetétet. Nem régen kötött ilyen megállapodást az OTP- vel, annak a versenynek a keretében, amelyet a múlt év elején hirdetett meg a pénzintézet és a Baranya megyei KISZ-bizottság. A Szigetvári Konzervgyár fiataljai ebben a versenyben elsők lettek: az akció ideje alatt több mint ötve- nen váltottak ki ifjúsági takarékbetétet, közöttük Barát Józsefné is. Mentsvár? Már csak azért is, mert — férjével együtt — fiatal koruk ellenére „megjárták már a hadak útját". Akik el tudják képzelni, milyen egy pusztáról — ahova még bekötőút sem vezet — naponta négy kilométert gyalogolni a buszmegállóig, akik ilyen körülmények között vándorolnak reggelről reggelre a távolabbi munkahelyükre, akik így nevelnek két gyereket, azok tudják: mit jelent egy ilyen családnak a szép lakás, a nyugodt körülmények, a sár nélküli séták. — Elsősorban a lakásgondunk megoldását várom az ifjúsági takarékbetéttől. Bodorfán, az említett pusztán reggel fél 5- kor kellett kelnem, hogy időben a konzervgyárba érjek és délután 5—6 között vetődtem haza. Most már eljöttünk onnan, hosszú évek óta albérletben lakunk, havonta 800 forintunkba kerül. Több mint 10 éve dolgozom a gyárban, közben fél évre Pécsre is bejártam próbaképpen: hátha ott jobb lesz. De az is utazással járt... Férje is a gyárban dolgozik, mindketten targoncavezetők. — Arra gondoltunk, hogy négy-öt év alatt az ifjúsági takarékkönyvünkben összegyűlik annyi betét — s ezt kiegészíti majd a támogatás is —, hogy Hobolban tudunk venni egy öreg házat. Azt elbontjuk és építünk belőle és a helyére egy családi házat. Nagy munka lesz, valamit azonban ki kellett találnunk, hogy közelebb kerüljünk hozzá. — Ha nincsen ez a versenyakció akkor is nyitott volna takarékkönyvet? — A gyárban helybe jött ez a lehetőség, s ezt használtuk ki. * Szakmunkástanuló Mészáros Mária is. Hármuk közül ő van a legkedvezőbb helyzetben. Három kilométerre lakik Szigetvártól, ezt nem is nevezhetjük bejárásnak, hiszen, akik Pécsett Meszesen laknak, hosz- szabb távon utaznak a belvárosig. Másrészt biztos hátteret tud maga mögött. A szakmunkástanuló iskolában közepes rendű, ez azt jelenti, hogy a 410 forintos ösztöndíjat a második félévtől további 160 forint tanulmányi ösztöndíj egészíti ki. A patapoklosi kislány havonta 200 forintot rak ifjúsági takarékkönyvébe. Gyorsan kiszámoljuk: kamatok, prémium nélkül öt év múlva 12 000 forintja lesz. Eljátszadozunk a gondolattal: mire elég ez a pénz. Túl sok választást nem enged: — Utazni akarok. Ennyi pénzből azért lehet már hosz- szabb útra is vállalkozni. — Akkor már 19—20 éves lesz. — Nem is mondtam, hogy egyedül megyek! Vagyis: valakinek már spórolnak Szigetváron. M. A. Demokrácia és érdekszemlélet Mi befolyásolja a döntéshozatalt? A demokratizmus kérdése eleve akkor merül fel, amikor valamilyen döntés több ember helyzetét, körülményeit - egyszóval: érdekeit - érinti, mégpedig ellentétes módon. A döntést egy e célra létrehozott elkülönült szervezet hozza. Ezt az elkülönültséget az is indokolttá teszi, hogy e döntések meghozatalához a helyzet olyan mértékű és minőségű ismerete szükséges, amivel csak szakember rendelkezik. A demokrácia, a „népuralom" ebben az összefüggésben a döntések befolyásolásának gyakorlatát jelenti. Mi szükséges ahhoz, hogy valóságos legyen? Az eldöntendő ügyek érdemi ismerete, annak tudása, hogy egyik vagy másik döntési variáns hogyan viszonyul a különböző érdekekhez és végül olyan intézmény- rendszer, amely lehetővé teszi a befolyás érvényesítését. Az első követelmény az információáramlás, a második a társadalmi nyilvánosság, a harmadik a társadalmi részvétel megvalósulását jelenti. Hogyan működik a valóságban mindaz, ami biztosítani hivatott, hogy az érdekeltek álláspontjával megegyező legyen a születő döntés? Az emberek többé-kevésbé hozzájutnak a legfontosabb információkhoz, ha másképp nem, hát „nemhivatalos” forrásokból. Lehetőségük van ezeket meg is beszélni egymással és valamilyen közös álláspontra jutni, ha máshol nem, hát a „közélet nemhivatalos fórumain", a kocsmában, eszpresszóban, munkahelyi és otthoni társaságban. Közölhetik is véleményüket a döntéshozókkal több-kevesebb huzavona után. Szó sincs arról, hogy tökéletes lenne ez az intézményrendszer, de alkalmas arra, hogy keretein belül álláspontok fogalmazódjanak meg és jussanak el a döntéshozatal szintjére. Ám, a valóság még bonyolultabb. Egyszerű példával élve: egy vezetőnek néhány beosztottjával jó a kapcsolata. Ha olyan döntés elé kerül, amely beosztottjaira vonatkozik, s azok közül némelyek számára szükségképpen kedvező, mások számára szükségképpen kedvezőtlen következményekkel jár, akkor nem tekint el e kapcsolatoktól, ezek léte befolyásolia döntését. S ez nem véletlen, mert ő viszont bizton számíthat arra, hogy ez a néhány ember szükség esetén kisegíti őt munkában, bajban. Elkötelezettei egymásnak, a maguk eszközeivel támogatják egymást. A vezető döntése nem minden esetben kedvez „híveinek”, de ezt esetleg megértik, hiszen nem ismerik azokat a körülményeket, amelyek között a döntés született, de nem is ez a fontos a számukra, hanem az, hogy a döntéshozatalok során bármely döntés elvileg bármikor nekik kedvező lehet. Valóságosan képviselik tehát érdekeiket és kapcsolatuk a vezetővel befolyásolja a döntéseket. E jelenségok összetett. A részben objektíve szükségszerű folyamatok, részben a különböző szervezetek bürokratikus törekvései következtében előálló információdömping- ből csak külön szakértelemmel rendelkezők képesek kiszűrni a fontos elemeket. Jelentős társadalmi rétegeket körülményeik hozzászoktattak, hogy csak a maguk dolgával törődjenek, boldogulásuk egyéni útjait keressék. Megtanulták azt, hogy minél kevesebbet tudnak mások, annál kevesebbet használhatnak fel ellenük és fordíthatnak a maguk javára. Letesznek, mert kénytelenek letenni arról, hogy megértsék mindazt, ami körülveszi őket és óvakodnak azt a keveset is megosztani másokkal, amit megértettek. Érdekük viszont azt kívánja, hogy számukra kedvező körülmények megteremtésére - törekedjenek. Nem képesek egyénileg érdemben befolyásolni a történéseket, másokkal közösen pedig nem hajlandók. A közös álláspont ugyanis roppant kétélű fegyver: bárki felhasználhatja a kollektív bölcsességet a saját hasznára és mások kárára. Hiába juthatnak hozzá elvileg az információkhoz, hiába alakíthatnak ki elvileg közös álláspontot és hiába áll rendelkezésükre egy, a személyes kapcsolatoktól független képviseleti rendszer, a gyakorlatban ennek semmi jelentősége nincs, mert ezek az emberek nem képesek vele élni, de nem is áll érdekükben:- Ehelyett egy olyan, személyes kapcsolatokon alapuló „képviseleti rendszer“ kialakítására és erősítésére törekszenek, amely folvamatosan biztosítja annak lehetőségét, hogy a konkrét üavtől függetlenül bórmelv kérdésben „képviselik" érdekeiket. A z „összeköttetések" ezért “ * — bizonyos körülmények között — a döntéshozatal demokratizmusának alapvető biztosítékát jelentik. Elgondolkoztató az, hogy vajon melyek azok a körülmények, amelyek miatt egyes esetekben ilyen fals módon, intéz- ményesitetlenül-informálisan valósul meg a demokrácia és az érdekszemlélet a döntés- hozatalban. Tóth L. László Elektrokozmetika Pécsett Februárban nyílik a szépségszalon A Baranya megyei Fodrászipari Szövetkezet 1981. február 1-én nyitja Nagy Jenő utcai kozmetikai és női fodrász szalonját (a magasháznál). Az esztétikus szalonban a kozmetikusok alkalmazzák azokat a korszerű elektrokozmetikoi eljárásokat, fiziológiás terápiákat, amely az ember jó közérzetét elősegíti. A testápolás ma már egy komplex program, amely a fizikai eljárások sorát tartalmazza, így a vízkezeléseket, száraz kefekezeléseket, kézi és készülékes masszázst, lég- és napfürdőt, valamint mesterséges sugárkezelést. A bőr egészsége áttételesen hatással van a keringési és az idegrendszerre is, ezért nem mindegy, hogy hogyan ápoljuk és vigyázunk rá. A szövetkezet kozmetikusai elvégezték azt a szaktanfolyamot, amelyet az Egészségügyi Minisztérium a szakma területén meghatározott. A kozmetikai szolgáltatásokon kívül a vendégek igényelhetnek manikürt és hajkozmetikát, amely magába foglalja a haj energia pakolásait, a solár dauert, a solár infra szárítást, hajfestéseket, árnyalatfestése- ke-t, és a haj egészségét kímélő hajvágási technikát. Mindenfajta újdonság mellett a vendégek kérhetnek bármilyen hagyományos kozmetikai és fodrász szolgáltatást. Nem közömbös a szolgáltatást igénybevevő vendég részére az, hogy milyen környezetben, milyen szakmai színvonalon és áron kapja az igényelt szolgáltatásokat. A szolgáltatási árakat mérsékelték, csak annyival fizet többet a vendég, amennyivel több szolgáltatást igényel. Az épületi Gettó József Ybl díjas építész tervei alapján készült a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet kivitelezésében. A belsőépítész Uherkovics Ágnes, aki megálmodta az egyedi bútordarabokat, melyek méltóan illeszkednek az épület jellegéhez.
