Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-01 / 1. szám
32.3; Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli j|gf Wk ||| gW |||k 1 XXXVIII. évfolyamé, szóm 1981. január 1csütörtök I !■ I-VJ. B^/ 1U I - - I Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja JüimLen kedv e s olvasónknak LwULúí) á j évet kínáíuutk! Az új év küszöbén A z 1980-as naptárt az asztalfiókunkba tettük. Búcsúzunk az óévtől, s köszöntjük az új esztendőt. 365 napot magunk mögött hagyva, s ugyanennyit magunk előtt tudva szinte belső kényszert érzünk, hogy számvetést készítsünk. Jóról és rosszról egyaránt. E számvetést elvégzi az egyes ember és elvégzik az ország vezetői. Ilyenkor végiggondoljuk családunk, környezetünk, hazánk sorsának alakulását, és előre tekintünk. Az elmúlt esztendő bővelkedett az eseményekben. 1980 márciusában ülésezett az MSZMP XII. kongresszusa, júniusban az urnák elé járultunk, hogy megválasszuk azokat, akik az országgyűlésben és a tanácsokban képviselik érdekeinket. December közepén a szakszervezetek XXIV. kongresszusára került sor, hogy csak a legfontosabb politikai eseményekre utaljunk. Fzeken a fórumokon ország-világ elé tártuk — Kádár elvtárs szavait idézve —: pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Jelentős a hátunk mögött hagyott esztendő olyan szempontból is, hogy a számunkra igencsak nehéz, kedvezőtlen világgazdasági helyzetben befejeztük az ötödik ötéves tervünket. És hogy egy ilyen nehéz helyzetben mondhatjuk ezt ki, az annak köszönhető: a világgazdasági változásokkal és a hazai követelményekkel összhangban volt erőnk népgazdasági, iparági és vállalati méretekben alaposan elemezni, menet közben újra értékelni és ahol kellett módosítani gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Hogyan voltunk eire képesek? Úgy, hogy mind több vállalat és szövetkezet alkalmazkodott szorgalmasan a gazdálkodás nehezebb feltételeihez, a mezőgazdaságban dolgozók mellett kivették részüket a nehéz betakarítási munkákból az ipari üzemekben tevékenykedők is. Úgy, hogy folytattuk tovább a párt bevált gyakorlatát, a tervidőszak minden egyes évében őszintén és nyiltan tájékoztattuk népünket gazdasági helyzetünk alakulásáról, eredményeinkről és gondjainkról Dolgozó népünk pedig a párt őszinte és nyílt politikáját tettre- készséggel, jobb, fegyelmezettebb, hatékonyabb munkával honorálta. így aztán most, 1980-^01, az ötödik ötéves tervtől búcsúzva sommásan úgy köszönhetünk el: a tervciklusban a vártnál nehezebb feltételek között, sok erőfeszítés és áldozatos munka nyomón tovább haladtunk, bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. És milyen lesz az új esztendő, mit tartogat számunka a hatodik ötéves terv? Az 1980. decemberi országgyűlés után, ahol elfogadták a Magyar Népköztársaság hatodik ötéves tervét és az 1981. évi állami költségvetést — erre már köny- nyen tudunk válaszolni. Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a hatékonyság és a versenyképesség növelésére, a minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatására irányul. Ez alapozza ugyanis meg a népgazdasági egyensúly megszilárdítását, és további fokozatos javítását*- a lakosság életszínvonalának megőrzését, az életkörülmények — lehetőségekhez igazodó - javítását. Más szóval, 1981-ben és a hatodik ötéves tervben is még nehéz lesz, a régebben megszokottakhoz viszonyítva lassul a fejlődés, az előrehaladás. Igen, van jó tervünk az idei és az elkövetkezendő esztendőkre, van jó törvényünk, amely az előrehaladást Ígéri. Olyan tervünk van. amely az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott határozatokban foglalt társadalmi és gazdasági célok megvalósítását szolgálja. B ékés, de nehéz esztendőtől búcsúzunk. Ami a nehézségeket illeti, 1981-ben sem lesz másképp. De vállaljuk ezeket a gondokat, mert túljutva rajtuk, még nagyobb lehet az örömünk esztendő múlásával. Ami pedig a békét illeti, azt kívánjuk, adattassék meg minden népnek szerte a földtekén. F. L. Már érlelődnek a finom falatok a füstölőben Fotó: Proksza László Húsfüstölés Kicsi fehér ház az udvar sarkában. Vékony füstcsík kígyózik kéményéből a magasba. A lengedező szél felénk fordítja: a friss hússal érlelődő fűszerek ínycsiklandozó illata kavarog a levegőben. A háziasszony sarkig tárja a füstölő ajtaját. A gomply- gó szürkeség kitódul az udvarra. A konyha küszöbén nyújtózó cirmos bajsza megrezzen, a tacskó is szimatot vesz. Egy pillanat múlva már előttünk lábatlankodnak. Odabent rúdszámra lóg a hurka, kolbász, gömböc, oldalas, szalonna. Legbelül a kerek barna véres hurkák, legalább két tucat. Mellettük a házi őrölt paprikától piros szép szál kolbászok — több mint harminc. A vastagabbjából, a „stifolderből" huszonhárom. A füstölő közepén téglákkal elkerített parázsfészek. Vastag fűrészpor réteg borítja, ebből dől a szürkéskék színű füstfelhő. Mindennap hajnalban meggyújtják a parázsfészket, s napközben legalább ötször-hatszor megszórják jó száraz fűrészporral. Néha egy-egy nehezen éghető göcsöt is ráguríta- nak. Nedves fa és fürészpor nem kerülhet rá — gőzt verne az érlelődő' finomságokra. Lángra lobbannia sem szabad a parázsnak — kiolvasztaná a zsírt, belekapna a húsokba. Estére fordulva leful- lasztják a parqzsat. A füst még egy ideig szivárog - fél éjszakán át kitart. Az éjszaka másik felében szikkadnak a töltelékek. Kora reggel — alapos szellőztetés után - kezdődik minden elölről, s így megy ez legalább két héten át. A nyári konyhában két sózókádban pácolódnak a pirosbarna színű sonkák, körmök, fülek, bőrdarabok. Egy tálra valót kiválogat a gazdaasszony - újévi kocsonya lesz belőle. Néhány nap múlva a sonkák is füst fölé kerülnek — legalább három hétig ott is maradnak. A nagyharsányi Simon Fe- rencéknél két 180 kilós hízó utolsó napja virradt december 16-án. Minden évben legalább kettőt vágnak. Húsdisznókat hizlalnak. A tavalyiakból töltött kolbász utolsó szálát december elején vágták meg. — Csaknem minden háznál így van ez — mondja Simonná. — Felénk többnyire karácsony előtt vág a nép, legyen friss hús bőven az ünnepekre. Mi is finom húslevest, pecsenyét, pörköltet készítettünk. Töltött káposztát mindig a vágás napján főzünk. Az abalével öntjük fel, attól lesz igazán ízes. A hús egy részét és a tölteléket eltesszük, beosztjuk a következő vágásig. A füstölt hús bablevesbe való, a többihez elég a lágy kenyér. Három rúdnyi hurkát, kolbászt már le is szedtek a füstről. A tágas éléskamrában Simonné egy különleges, majdnem fehér színű hurkát mutat: a kukoricakásást. Ezt vastagbélbe töltik. Olyan hosszú szelet húst vágnak, amekkora a bél és fűszerez- | ve a kukoricakásával együtt töltik. Télen ez is édes lila hagymával, sült krumplival kerül Simonék asztalára .. . T- É.
