Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-28 / 355. szám
(Folytatás az 1. oldalról) fffü Karácsonyi muzsika az IH-ban Minden főútvonal és alsóbbrendű közút két nyomon járható az országban - jelentette szombaton az ÚTINFORM - annak ellenére, hogy az észak, keleti országrészben a karácsonyi ünnepek utolsó napján megindult a havazás. Hullt a hó Baranyában, a Mecsekben, de különösen a Mátra és a Bükk magasabban fekvő részein. A hó vastagsága elérte a 20—30 centimétert, így aztán síelők tucatjai keresték fel a lesikló pályákat. Főként a Bükk tetején, a bánkúti sípályán volt élénk a forgalom ahol az araszos hó beborította a korábbi napokban eljegesedett pályákat, amelyek így ismét alkalmassá váltak síelésre. Verőfényes ünnepek Négy együttes a vásárcsarnokban Karácsonyi muzsika címmel tegnap délelőtt hangversenyt rendeztek az Ifjúsági Házban Gyermán István, Vass Ágnes, Kircsi László, Varga Márta, Verebély Vera és Vallói Péter közreműködésével. Képünkön: Gyermán István és Vass Ágnes hegedül. Lopott busának ne nézd a levét Néném! Kend ismeri-e, ki odta nékünk ezt a karácsonyi halat? Vagy netán ez lopott holmi? Rock-buli Kutya fej a fekete börzakón Halat termett a rét, három falu lakói cipelték haza e váratlan karácsonyi ajándékkal telt szatyrokat. Igaz, hogy a halászléfőzés mesterei nem ilyen alapanyagot álmodnak ez étket főző kondérokba, dehát az ajándék-növendékbusának ne nézd a levét. .. Az árát? Azt majd a károsult, a Mohácsi Petőfi Halászati Termelőszövetkezet számítja és írja szomorúan a veszteség listára. Tudvalevő, hogy karácsony előestéjén halétket szokás a tányérra tenni, széles e magyarhonban. Ezúttal a mohácsiak sem panaszkodhattak, mert jó ellátás volt a keresett pontyból, sőt, a szigeten törpeharcsához is juthatott, aki nagyon akart. Többen vannak azonban, akik nemcsak a sor- banállás idejét, hanem a hal árát is meg szeretnék takarítani maguknak. (Hogy kik ezek, arra remélhetőleg nemsokára fényt derít a rendőrség, mert december 24-én feljelentés érkezett ismeretlen tettesek ellen.) A Mohácsi Halászati Termelőszövetkezet erzsébeti halastavának zsilipjét felemelték, s elszökött nagy mennyiségű víz, vele együtt —, eddig ismeretlen mennyiségű kétnyaras busa. A szövetkezetét ért kárt még csak becsülni lehet, de az már szinte biztos, hogy megközelíti az egymillió forintot. Belvárdgyulától nem messze, Erzsébet falu határában van egy völgyzárógátas tó, amelyet a Mohácsi Halászati Szövetkezet eddig piaci pontyok tárolására használt. Idén először exportra szánt, kétnyaras busákat neveltek itt, jelentős részüket exportra szánva. Ezek a halak idén még csak 30 deka körüliek, jövőre azonban a kétkilósig is felcseperedhettek volna. Valószínűleg nem voltak ezzel tisztában azok, akik felszedték a tó zsiliprendszerét, hogy pontyból szedjék össze a remélt zsákmányt. Két sor deszka, egy vasrács . . . Nem volt könnyű munka, egy ember talán el sem végezhette. Az „igyekezet" azonban nem várt eredményt hozott. A kitóduló víz nemcsak a levezető árkot találta meg, hanem az alább lévő, használaton kívüli víztározót is, ahol a szárazra vetett halakat mindjárt reggel igyekeztek összeszedni a jól értesült környékbeliek. Szerencsére a tsz halászai is tudomást szereztek az esetről, s igyekeztek menteni a menthetőt. Több, mint két mázsa halat hordtak vissza a tóba. (A rejtélyes „látogatóknak" még arra is volt idejük, hogy amint a zsilipnél mintegy másfél métert csökkent a tó szintje, hevenyészve — de szakértelemre utaló módon —, helyükre tegyék a rácsot, s a deszkákat.) Régi mohácsi halászok számára nem újdonság a dolog, hisz nemegyszer előfordult, hogy az áttetsző jég alatt lassan úszó halat a balta fokával kábították el, vagy léket vágva szedték meg az ünnepi zsákmányt. Idén erre nem volt szükség, kisebb károk két másik környező halastavon is keletkeztek. Pár nappal ezelőtt a szövetkezet dunaszekcsői halastavát is megdézsmálták a zsilipen keresztül. Ilyen súlyos esetre azonban, mint a mostani, még a régiek sem emlékeznek. K. Gy. Nem a hó, hanem az ünnepi nagy jövés-menés okozott a szokásosnál nagyobb forgalmat a nyugati országrész határátkelő helyein, elsősorban természetesen Hegyeshalomnál ahol több mint tízezren lépték át a karácsonyi ünnepek alatt a magyar-osztrák határt. Csaknem négyezer személygépkocsin érkeztek, illetve távoztak a vendégek, legtöbben karácsony estéjén és éjszakáján. Szombaton már csak azért sem csökkent a forgalom, mert kétnapos szünet után újra mégindultak a kamion-járatok. Az útlevél- és vámkezelőszolgálatok - akárcsak Sopronnál és Rábafüzesnél — már korábban fölkészültek a forgalomra, így nem kellett sokat várakozni. Nemcsak a rokonság, $ az ünnepi magyar konyha vonzotta a külföldi vendégeket, hanem jó- néhány kulturális program is. Szombaton délután például két alkalommal is zsúfolásig megtelt a pannonhalmi vár bazilikája, ahol Baráti István orgonaművész hangversenyén a Magyar Rádió és Televízió világhírű gyermekkórusa lépett fel Botka Valéria és Csányi László vezetésével. A Bach-, Kodály-, Liszt-művek utolsó taktusaival véget is ért az idei pannonhalmi koncertprogram. Jó évet zárt az ezeréves vár, hiszen az idei 82 hangversenyét több mint tízezren hallgatták végig. A főváros a szokásosnál sokkal csöndesebb karácsonyt zárt. Igaz, ebben az időjárás is közrejátszott, a szombat délelőtti esőzés a szobákban marasztalta az embereket. A csöndes utcák, szórakozóhelyek azt jelezték, hogy az ünnep utolsó napja a televíziózás jegyében zajlott. A háromszor huszonöt Amper halálos. Ezért a vezetékeket gondosan szigetelni kell, s különösen ügyelni kell a csatlakozásoknál. Ilyen áramerősség szükségeltetik a rock-együttesek hangerősítő berendezéseihez. Valahol megszökött az áram, igen, máshogy nem történhetett az eset. Mint hogyha a háromezernél is nagyobb számban összegyűlt tizenévesek kézről kézre vezetnék az elektromosságot; a húrok pengetése úgy hat rájuk, mint Galvani híres békacombjára az áramütés. Vonaglanak. Rock-karácsony szombaton délután a pécsi vásárcsarnokban, négy együttes fellépésével. A P. Mobil zenekar tagjai, a piacfelügyelőség hivatali helyiségéből érkeznek a színpadra. Milyen árut is hoztak? Miért fizetnek a fiatalok több mint százezer forintot ezen a ködszi- tálós, nyúlós délutánon? Az áru kétségtelenül kelendő, hiszen az említett együttes egy délelőtti és egy esti budapesti koncert közben érkezett berendezéseivel Pécsre. S a rockáru jövetelének hírére százak és százak érkeztek (karácsonyi zarándoklat), a szomszéd megyékből és még ki tudja honnan a fedett piacra. Csőnadrág és vászontarisznya az uniformis fő kellékei. Ma még. Mert lehet, hogy holnap már megnyúzott kutyát hoznak a hátukon. S. Lóránt, a P. Mobil irányítója így lépett színpadra. Fekete bőrzakójának hátára egy kutya kiterített prémjét tűzte. Mikor a rock and roll közben hátat fordít a közönségnek, akkor a nagyérdemű vad és zajos ugatásba csap át. Mint a kivert kutyák, a fázós kábát ebek úgy nyüszítenek. Aki a csarnokbisztró nyújtotta emeleti páholyból szemléli a fénycsóvák és a decibele'k diktálta örjöngő hullámzást, annak számára minden érthetetlen. El l<el| vegyülni a tömegbe, körmöt égető csikkéi a kezünkben, izzadni a kiskabátban, bort kortyolni a literes üvegből és meghallgatni azt, aminek már semmi köze a muzsikához. Ha lemezről hallanád, akkor azt hinnéd, hogy törött a tű, karcolt a műanyag. Nem, ez már nem koncert, ez valami más. Nagy szertartás, buli a betonon. Amiben kirázhatod, kiüvöltheted magad —, nem zavar senkit. Ha sokáig nézed a csarnokbüfé emeleti páholyából, akkor sírni fogsz a végéh. Visszasírod John Lennont, aki békéről és szeretetről énekelt. Szépen és nagyon tisztán. Nem lépett bo- rotválatlanul a színpadra. Erdős A. A szép, barna lány kihívóan a kamerába néz, és a fogával húzza le ujjáról a kesztyűt. „Ez mind: pécsi kesztyű! Pécsi kesztyű!" — halljuk a sejtelmes női hangot. Aki a jóhírű gyár termékeit reklámozza, maga is „tüke" pécsi: Boila Ágnes alig Bolla Ági „karrierje" A legfontosabb: a természetesség A növényvédő állnmásról a Rntscbild-szalonba több, mint egy éve költözött Budapestre, s ma úgy tűnik, hogy az egyik legnehezebb szakmában, a manökenek között sikerült karriert csinálnia. Fotói egyre gyakrabban jelennek meg a hazai divat- és képeslapokban. — Karrier? — mosolyog Ágnes. — Ez még nem az igazi. Sokat kell tanulnom, hiszen semmi előképzettségem nem volt, amikor elkezdtem, mindent úgy kellett a kolléganőimtől ellesni. A manökennek el kell adnia magát a ruhával együtt —, minden ruha más egyéniséget kivan. Huszonhárom éves. A szentlőrinci Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett, aztán a cserkúti növényvédő állomáson dolgozott. Magánszorgalomból — fizetés-kiegészítésként — rovarokat preparált, szórakozása a néptánc és a diszkó volt. Munkahelye nem járult hozzá a továbbtanulásához, ezért pályát változtatott: idegenvezető, majd túraszervező lett a Mecsek Touristnál. Közben fodrászversenyekre járt, egy barátnőjének volt állandó modellje. — Pesten, az egyik verseny után, megszólított egy fotós: szeretne rólam néhány képet csinálni —, meséli Ágnes. — A fiú a tv-nél dolgozott. Urbán Tamásnak, az Ifjúsági Magazin fotóriporterének volt a tanítványa, később vele is megismerkedtem. Csinált rólam néhány próbafelvételt, az egyik meg is jelent az IM-ben: egy kilomé- terkövön ülve stoppozok. Ebből tavasszal Express utazási plakát lesz, ha igaz. Ági tavaly novemberben Budapestre költözött, albérletbe. Ott is idegenforgalmi hivatalnál kezdett dolgozni, mellette fotózott. Az első komolyabb munkát idén nyáron kapta: a Trend '80 című divatbemutatósorozat vidéki állomásain kellett ruhákat bemutatnia. A nyár többi résziben KlSZ-táborok- ban rendezett divatbemutatókon volt manöken, így már volt némi rutinja, amikor augusztusban bekopogtatott a Váci utcai Clara-Szalonba. — Kedvesen fogadtak, de közölték velem, hogy ők állandó gárdával dolgoznak. Azért, ha már itt vagyok, próbáljak fel néhány ruhát. Mielőtt eljöttem volna, elkérték a méreteimet, a cimemet. Tíz nap múlva táviratot kaptam: azonnal jelentkezzek a szalonban. Négy manöken visszamondta a szeptemberi, Hilton - bel i bemutatót, be kell ugranom. El lehet képzelni, micsoda izgalmas napok következtek. Lantos Piroskát, az egyik „menőt” kellett helyettesítenem. Úgy löktek be a pódiumra, de rendben sikerült minden. Ennek köszönhetem, hogy négy-öt, igen rangos bemutatóra meghívtak. Legutoljára a Vigadóban szerepeltem, a Divatintézet bemutatóján. — Kicsit hihetetlennek tűnik, hogy minden különösebb protekció és előképzettség nélkül az élvonal közelébe tudott kerülni. — Rájöttem arra, hogy a szerénység, a természetesség, a pontosság a legjobb ajánlólevél. Megőrizni a cégek bizalmát: ez a legfontosabb, hiszen mi szabadúszók vagyunk. A testsúlyomat tartanom kell, az egészséges életmód alapvető követelmény, ha egy manöken sokáig a szakmában akar maradni. Én még legalább tíz évet adtam magamnak. Nem köny- nyű mesterség, de én választottam: ameddig tetszik, csinálom. — havasi — Tudósiiámk jelentik - TuéóMtáwk jelentik §§ Halellátás tulvaj-módra
