Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-09 / 338. szám

1980. december 9., kedd Dunántúli napló 3 B gazdaság állami irányításának korszerűsítéséről A i egységes ipari mi­nisztérium létrehozá­sa, s korábban a kormány gazdasági bizottságának megalakítá­sa jelzi, hogy az utóbbi időben fontos szervezeti lépések is történtek az ál­lamigazgatás korszerűsíté­sére, a kormányzat gazda- ságirányitó szervezetének és tevékenységének fej­lesztésére. Marjai József, a Minisztertanács elnök- helyettese, a Gazdasági Bi­zottság elnöke interjút adott a Magyar Távirati Irodának az intézkedések gyakorlati céljairól és vár­ható hatásairól. Interjú Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Gazdasági Bizottság elnökével Mi tette szükségessé a kor­mány gazdaságirányitó munká­jának szervezeti korszerűsítését? A szervezeti lépések alapvető indítékát gazdasági fejlődésünk megváltozott feltételeiben, a XII. kongresszus határozataiban megfogalmazott gazdaságpoli­tikai feladatok jellegében ta­lálhatjuk meg. Gazdasági fej­lődésünk intenzív szakasza, a gazdaságunkat igen magas kö­vetelmények elé állító világgaz­dasági változások, az ezekhez való rugalmas alkalmazkodás újszerű feladatokat ad a gaz­daságirányításnak. Ilyen körül­mények között a fejlődést csak a gazdaságirányítás valameny- nyi eszközének összehangolt, a megoldandó feladatokhoz iga­zodó fejlesztésével lehet bizto­sítani. A korábban, más hely­zetben kialakult gazdaságirá­nyítási gyakorlatot és szerve­zetet is hozzá kell igazítanunk a gazdasági tennivalókhoz, a magasabb követelményekhez. A hangsúly tehát a tervszerű gazdaságirányítás tartalmi fej­lesztésén van, amelyet vala­mennyi eszköznek, intézkedés­nek egyaránt szolgálnia kell. önmagában a szervezeti in­tézkedések természetesen nem biztosítják azt, hogy a gazda­ságirányítás megfeleljen az új körülményekből fakadó maga­sabb követelményeknek. De annak is tudatában kell len­nünk, hogy a szervezeti keretek szerepe nem lebecsülendő: se­gítik — ugyanakkor a szükséges korszerűsítések. elmaradása gá­tolná is — a jelen és a jövő gazdasági feladatainak meg­oldását. Az államigazgatási munka hatékonyságának növelése, munkamódszereinek és szerve­zetének fejlesztése folyamatos feladat, amelyet eddig is napi­renden tartottunk. A gazdaság- irányítási rendszer tudományos elemzése, a megoldandó gaz­dasági feladatokkal való össze­vetése alapján azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy feladataink a folyamatos intézkedéseknél nagyobb lép­tékű változásokat kívánnak a kormányzati gazdaságirányítás szervezeti rendszerében. A Gazdasági Bizottság 1980 közepén való létrehozása a szervezeti intézkedések kiinduló lépésének tekinthető-e, amit azután az államigazgatás más gazdasági intézményeinek kor­szerűsítése és a vállalati szer­vezeti rendszer fejlesztése kö­vet? összehangolt lépéssorozatról van szó, s az egyes konkrét in­tézkedések időpontját alapve­tően az a nélkülözhetetlen kö­vetelmény határozza meg, hogy a döntések összhangban legye­nek egymással és biztosítsuk a munka folyamatosságát és za­vartalanságát. A szervezeti in­tézkedések során elsődleges követelménynek tekintjük a döntési és felelősségi hatáskö­rök világosabb, pontosabb, kö­vetkezésképpen ellenőrizhetőbb kialakítását. Ebből következik az, hogy a változások gyakor­latilag az irányítás és a végre­hajtás valamennyi szintjét érin­tik. A cél az, hogy a központi irányítás és a vállalati önálló­ság dialektikus egységét egyre fejlettebb módszerekkel bizto­sítsuk. Ebben a folyamatban az időpontot tekintve az első érdemi szervezeti változtatásra valóban a kormányzati munká­ban került sor, amelynek mar­káns megnyilvánulása a Gaz­dasági Bizottság létrehozása volt. 1981. január elején meg­kezdi működését az egységes Ipari Minisztérium, s ebből kö­vetkezően bizonyos mértékben tehát módosul a kormányzati szervek közötti munkamegosz­tás. Megerősödik a vállalatok önállósága, valamint a ható­ságok piacfelügyeleti tevékeny­sége. Lépéseket teszünk a ru­galmasabb és korszerűbb vál­lalati szervezet kialakítására is. Mi indokolta a Gazdasági Bi­zottság létrehozását? Régóta valljuk, hogy gazda­sági eredményeinkben - a gaz­daságpolitikai célok és az el­érésükhöz szükséges eszköz- rendszer helyes kialakítása mel­lett - alapvető szerepe van a megfelelő, következetes végre­hajtásnak. Ezt azonban gyak­ran leszűkítik az egyes országos irányító szervekre és a gazda­sági egységekre, holott az egész gazdaság folyamatos irányítása és ellenőrzése min­denekelőtt kormányzati felelős­ség. A kormány folyamatos gaz­daságirányitó szerepének sú­lyát külön is megnövelte, hogy az ország jelenlegi helyzeté­ben, amikor a külgazdasági feltételek rendkívül gyorsan vál­toznak, a gazdaságpolitikai és népgazdasági tervezési kon­cepció átfogó alkotó jellegé­nek erősítésével egyidejűleg szervezettebb, aktívabb és kel­lően rugalmas gazdaságszer­vező kormányzati munkára van szükség. Ennek megfelelően a Minisz­tertanács az Állami Tervbizott­ság feladatait úgy alakította ki, hogy a tervezés és szabályozás döntő kérdéseire összpontosít­hassa tevékenységét az irányí­tás folyamatos, operatív fel­adatainak összehangolására, valamint nemzetközi gazdasági kapcsolataink irányítására pe­dig létrehozta a Gazdasági Bi­zottságot. A Minisztertanács a két kormánybizottság hatáskö­rét és felelősségét úgy határoz­ta meg, hogy tevékenységük összehangolt, egymást kiegé­szítő legyen. Egyidejűleg a töb­bi között megszűnt a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Bi­zottsága, valamint a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bi­zottság. A Gazdasági Bizottság létre­hozásánál lényeges szempont volt, hogy a kül- és belgazda­sági folyamatokat, amelyek egyre szorosabb kölcsönhatás­ban vannak, egységes és folya­matos központi irányítás fogja ót. A hatékony gazdasági irá­nyítás nélkülözhetetlen előfelté­tele, hogy a szervezetileg elkü­lönült funkcionális és ágazati szervek feladataikat összehan­goltan lássák el. Ez az össze­hangolás jelentős részben köz­vetlen együttműködésük útján - jogilag szabályozottan - való­sul meg, egy része azonban kormányszintű koordinációt, vi­tás esetekben pedig kormány- szintű döntést igényel. Ezt a feladatot a Gazdasági Bizottság végzi. A Gazdasági Bizottság fel­adatai ellátásához olyan mun­kamódszereket alakított ki, amelyek lényege, hogy ha az események természete azt kí­vánja, a kormányzat gyors döntésekkel reagáljon úgy, hogy a tényleges cselekvést el­indító intézkedések késedelem nélkül szülessenek meg. Alap­vető, hogy a bizottság csak a valóban kormányzati döntést igénylő kérdésekben, nem pe­dig a felelős vezetők, miniszte­rek helyett foglaljon állást. Te­vékenységével éppen a minisz­terek nagyobb felelősségének gyakorlati érvényesülését kell alátámasztania és megkövetel­nie azt, hogy minden szerv és minden vezető a gyakorlatban éljen a rábízott hatáskörrel és felelősséggel, a megérett dön­téseket idejében meghozzák. A Gazdasági Bizottság különös súlyt fektet a határozatok vég­rehajtásának folyamatos figye­lemmel kísérésére, ellenőrzésé­re. Ez nemcsak a feladatok kö­vetkezetes számonkérése miatt elengedhetetlen, hanem azért is, hogy megbizonyosodjon ró­la, elérte-e célját egy-egy adott határozat, azaz a kívánt irány­ban befolyásolja-e a gazdasági folyamatokat. Mi indokolja a három ipari minisztérium egy szervezetbe való összevonását? Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy az intézkedés lényege nem a szervezeti vál­tozás, hanem az iparirányítás tartalmának, színvonalának fej­lesztése. Alapvető érdekünk, hogy a magyar ipar, népgazda­ságunk vezető ága, egységes, hosszú távú — a hazai szükség­letekkel és a külpiaci igények­kel egyaránt számoló — kon­cepció alapján fejlődjön, s ez a koncepció szervezetten, ösz- szehangoltan valósuljon meg. E fontos feladat eddiginél ma^ gasabb szintű megoldását szol­gálja az Ipari Minisztérium lét­rehozása. A gazdaságirányítás szem­szögéből az Ipari Minisztérium létrehozása kettős célt szolgál. Részint erősíti a központi irá­nyítást, javítja az iparirányítás egységességét, koordináltságát, s ezáltal az egységes miniszté­rium tevékenysége szerveseb­ben illeszkedik a kormányzati munkába. Részint pedig növeli a vállalatok önállóságát és fe­lelősségét. A vállalatok abban kapnak több segítséget és irány- mutatást a minisztériumtól, ami­ben eddig is joggal többet és jobbat vártak: fejlesztési kon­cepciók kialakításához, nem­zetközi kapcsolataik fejlesztési irányainak megválasztásához. Ugyanakkor nő önállóságuk és felelősségük abban, amihez ne­kik jobbak a feltételeik: terme­lési szerkezetük és értékesítési irányaik megválasztásában, a színvonalas gazdálkodásban. Az Ipari Minisztérium létre­hozása nem egyszerűen a há­rom minisztérium egybeolvasz­tását jelenti — habár ez önma­gában is javítja a hatékonysá­got pusztán azáltal, hogy egy sor párhuzamos tevékeny­séget végző osztály összevoná­sa jelentős létszám- és költség­megtakarítást eredményez —, hanem új minisztérium létreho­zását, új tartalommal, kisebb, de kvalifikáltabb létszámmal. Az új minisztérium körülbelül feleannyi dolgozót foglalkoztat majd, mint a három jelenlegi. Az Ipari Minisztérium válto­zatlanul el fogja látni az ágazati, hatósági és vállalatfelügyeleti funkciókat. Ennek megfelelően részt vesz az általa irányított gazdasági ágazatokban érvé­nyesülő gazdaságpolitikai célok kidolgozásában és megvalósí­tásában, összehangolja az álta­la irányított ágazatok fejlesz­tését egymással, illetve a nép­gazdaság többi gazdasági ága­zatával. Kiemelten foglalkozik a mű­szaki fejlesztés, a tudományos kutatás és a nemzetközi együtt­működés ágazati feladataival. Hatósági jogkörében érvényesí­ti az ágazati, szakmai követel­ményeket. Az ipari miniszter gyakorolja a vállalat-felügyeleti jogokat mindazon állami vál­lalat és gazdálkodó szervezet felett, amelyekre nézve az ál­lamot illető tulajdonosi, alapító jogokkal rendelkezik. Az Ipari Minisztérium egyik alapvető feladata, hogy az ipar nemzetközi szakosítási és ko­operációs tevékenységét az iparpolitikával összehangoltan irányítsa és szervezze. Feltétlenül számítunk arra, hogy az Ipari Minisztérium a vállalat-felügyeleti tevékenysé­gét — beleértve ö kádermunkát is — hatékonyabban látja el. Elsősorban azért, mert a vál­lalatok tevékenységét fokozot­tabban az iparpolitikai követel­mények függvényében, nem pedig a vállalati gazdálkodás rövid távú szempontjai alapján ítéli meg. Nagyrészt mentesül viszont a termékforgalmazási és elsődle­ges árhatósági feladatok alól, amelyet az Országos Anyag- és Árhivatal vesz át. Ez nem egyszerű feladat-átcsoportosí­tás, hanem az egész irányítási rendszerünket érintő tartalmi változás. Megszűnik az a jelen­legi helyzet, hogy az ipari ter­melés és anyagellátás rövid távú egyensúlyáért felelős szerv feladatai megoldása érdeké­ben kénytelen legyen a fel­ügyeleti jogköréből fakadó vál­lalatvezetői függelmi viszonyt is felhasználni, óhatatlanul ke­resztezve ezáltal a nyereség- érdekeltségen alapuló vállalati önállóság gyakorlati érvény­re jutását. Hogyan érinti az Ipari Mi­nisztérium létrehozása a többi irányitó szerv munkáját? Bővül az Országos Anyag- és Árhivatal feladatköre, mivel az ipar területén átveszi a termék­forgalmazási és elsődleges ár­hatósági funkciókat, amelyeket eddig átruházott hatáskörben az ágazati minisztériumok lát­tak el. Ehhez a tevékenységhez az Ipari Minisztérium szakmai segítséget nyújt az Országos Anyag- és Árhivatalnak. A vállalati önállóság gyakor­lati kiterjedésével egyidejűleg hatásosabbá tesszük az irányí­tó szervek piacfelügyeleti tevé­kenységét, hogy minden terüle­ten - fogyasztási cikkek, ter­melőeszközök, külkereskedelmi áruforgalom — rövid távon is ki­egyensúlyozott, a népgazdasági tervnek megfelelő keresleti-kí­nálati viszonyok érvényesülje­nek. A piacfelügyelet központi szerve az Országos Anyag- és Árhivatal, de meghatározott fe- lelelőssége van igen fontos részterületeken - a belkereske­delemben, o mezőgazdaságban, a külkereskedelemben — más szerveknek is, amelyek között az Országos Anyag- és Árhivatal koordináló és irányító funkciót is betölt. Az Ipari Minisztérium foko­zottabban részt vesz elsősorban a KGST együttműködés, az ipar nemzetközi kapcsolatainak alakításában. Ennek megfele­lően bizonyos módosulások kö­vetkeznek be a Külkereskedel­mi Minisztériummal és a Mun­kaügyi Minisztériummal kialakí­tott munkamegosztásban. Ezen túlmenően szükségesnek lát­szik, hogy a vállalati érdekek közvetítésében, egyeztetésében kibővített feladatot és hatás­kört kapjon a Magyar Kereske­delmi Kamara. Kevesen Baranyából Szervező szakemberek tanulnak Gyöngyösön Gyöngyöst a Mátra kapuja­ként is szokták emlegetni. Mát- rafüred öt, Mátraháza tizen­négy, Kékes-tető tizenhét kilo­méterre van a várostól, és min­den bizonnyal szívesen él, vagy éppen diákoskodik itt az, aki szereti, vagy valamilyen módon kötődik a természethez. A vá­rosból induló völgyek, hajla­tok között a hegyre kapaszko­dó kisvasút első megállóhelye a Gyöngyösi Mezőgazdasági Fő­iskola. A modern, tetszetős vo­nalú épület körüli csodazöld gondozott gyep, díszbokrok és fák méltó környezet a mátraalji festői tájhoz. Gyöngyösön középiskolás szinten 1924 óta folyik mező- gazdasági szakemberek kép­zése. 1959-ben kísérleti jelleg­gel egy felsőfokú mezőgazdá­sági technikumi évfolyam kezd­te meg tanulmányait, amelyet 1972-ben szüntettek meg. Ffe- lyét mint a Kertészeti Egyetem gyöngyösi Kertészeti és Agro­nómiái Főiskolai Kara váltotta fel. 1976-tól pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Me­zőgazdasági Főiskolai Kara­ként működik. Még ebben az évben vezették be az üzemszer- ■vező mérnökök képzését is. A jó üzemszervező mérnök a gazdaság kulcsembere lehet. Szakképzettségük alapján kü­lönböző szintű és célú dönté­seket segíthetnek elő, részt vesznek a gazdaságok hosz- szabb távú éves és időszakos terveinek elkészítésében. Folya­matosan vizsgálják az alkal­mazott munkaszervezési mód­szereket, az élőmunka terme­lékenységének, jövedelmezősé­gének alakulását. Közreműköd­nek a vállalaton belüli termék­tárolás, feldolgozás és forgal­mazás szervezésében is. Természetesen a rendkívül sok­rétű feladatnak megfelelően sokrétű képzésben részesülnek a hallgatók a főiskolai évek alatt. így tanulnak alkalmazott matematikai és számítástech­nikai ismereteket, géptant, nö­vénytermesztés, állattenyésztés és kertészeti technológiai, to­vábbá termékfeldolgozási is­mereteket. Természetesen a leg­nagyobb óraszámban az üzem- és munkaszervezéssel kapcso­latos tantárgyakat oktatják. Nincs még egy éve, hogy az első üzemszervező mérnökök elhagyták az iskola falait. Még nem tudni, hogy állták meg a helyüket, és nem tudni, az új képzésnek van-e olyan pontja, ahol módosítások szükségesek-e, vagy sem. A termelés koncentrálása, szakosítása, a nagy kapacitású, drága termelőeszközök haszná­lata, szükséges végtermékek mennyiségének megnövekedése és az előállítás ütemének fel- gyorsulása, a növekvő gazda­sági kockázat vállalásával já­ró felelősség terhe mindenkép­pen szükségessé teszi a maga­san képzett tervező szakembe­rek alkalmazásai. Mégis úgy tűnik, nem mindenütt ismerték még fel ennek szükségszerűsé­gét. Vannak megyék, ahon­nan még eddig egyetlen tanulót sem iskoláztak be a gyöngyösi főiskolára. Ba­ranya, ha nem is egészen fehér folt, az eddig ott tanuló 6 baranyai diák min­denképp kevés. . E cikkünkkel nem toborozni akarunk, csupán segíteni kívá­nunk tanácstalan fiataloknak a pályaválasztásban. A főiskolán a képzés ideje nappali tago­zaton három év, levelezőn négy. Felvételi tantárgy matematika és biológia. A levelező tago­zatra csak mezőgazdasági üze­mekben dolgozók jelentkezhet­nek munkahelyük javaslatával. A főiskola elvégzése üzemmér­nöki képesítést ad. S. Zs. Hol tartanak az új miniszté­rium létrehozatásának előké­születei? Részletes, pontos terv szerint halad a szervező munka, miköz­ben még a régi szervezetek is folytatják tevékenységüket. A rövidre tervezett átmeneti idő­szakban a változatlan keretek­ben dolgozó funkcionális szer­vek és a gazdasági kormány- bizottságok egyaránt fokozottan részt vállalnak a folyamatok kézben tartásában. Az átmene­tet mindenképpen megkönnyíti, hogy a vállalatok már ismerik az 1981. évi népgazdasági ter­vet, a szabályozó rendszer vál­tozásait, s részletesen tájékoz­tatták őket a hatodik ötéves terv tervezetéről is. Az új mi­nisztérium felállításának elő­készületei december végéig befejeződnek, s az január el­sején hivatalosan is megkezd­heti működését. Hogyan történik a szervezeti intézkedésekkel kapcsolatos munkaerő-átcsoportositás? Az Ipari Minisztérium vezetői és munkatársai nagyrészt a há­rom ágazati minisztérium ká­derállományából kerülnek ki­választásra, szoros összhangban a feladatokkal és a minisztéri­um szervezeti tagozódásával. A minisztériumok közötti fel­adatok átcsoportosításának megfelelően az ágazati mi­nisztériumok számos munkatár­sa más irányító szervekhez ke­rül. A káderkérdéseket a párt- és a társadalmi szervekkel szo­ros együttműködésben folya­matosan rendezzük. A három megszűnő minisztérium vala­mennyi dolgozójával személy szerint foglalkoznak, hogy kép­zettségüknek, képességüknek és a népgazdasági érdekeknek megfelelő munkahelyekre ke­rüljenek. Egzisztenciális gon­dokkal senki sem kerül szem­be, de a változtatások termé­szetszerűleg felszínre hozhatnak egyéni problémákat. Ezeket nagy türelemmel, embersége­sen, az érdekek kölcsönös fi­gyelembevételével kell megol­dani. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy minden, egyébként helyes intézkedés sikeres végrehajtása döntően függ attól, hogy a dol­gozók milyen felelősséggel, ál­dozatvállalással és eredménye­sen tudnak, illetve akarnak te­vékenykedni. Joggal számítunk ebben az esetben is arra, hogy a minisztérium dolgozói mun­kájukat a szükséges felelősség­gel és odaadással fogják vé­gezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom