Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-06 / 335. szám
e Dunántúli Tlaplo 1980. december 6., szombat Bány&ínÉrnökképzés, Miskolc Vass Dénes és Sósdi Vilmos a kollégiumi szobában munka előtt, munka után „Invitáló fecznyi . . . Ezúton adatik hírül mindenkinek, ki szert tett eme fecnyi birtoklására, hogy Bányajáró Szakestély tartatik az nagy dicső Firmák jóvoltából. Ezen czéczó mottója: az amúgy fényes bánya ba- lekság által történő elsötétítése. Legyen pedig mindez Ruda- bányán az kultúra szt. zarándokhelyén (a mozi) az úr 1980. évének skorpió havának 14. napjának estélyén II. fertállyal 18.30 után. Jó szerencsét. Major Domus." A Selmecbányái időkre visz- szanyúló hagyományok egyik legszebbje a bányamérnökképzésben, hogy a negyed-, ötödéves hallgatók, a firmák bányajárásra viszik az elsőéveseket, a balekokat, ízelítőt adni jövendő szakmájukból. A bányajárást követő szakestély (melyen kellő sör is van, leöblítendő a szénport), arra is alkalmas az ismerkedésen kívül, hogy megalapozza azt a szoros köteléket, ami életmentő lehet a természettel vívott csatában. * Sok balekkal ellentétben a bányajárás igazán újdonsággal nem szolgálhatott Sásdi Vilmosnak és Vass Dénesnek, akik a Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karának ötödéves hallgatói, azaz valétólói. Nem, hiszen nem először jártak már bányában;- Komlói vagyok, a Kossuth- bányaüzemben dolgoztam, mielőtt a SZÉT keretében az egyetemre jelentkeztem. Két évet voltam föld alatt. Soha nem mondtam le a tanulásról, de tízen vagyunk testvérek, várni kelleti, míg a család nem sínyli meg, hogy tanulok. Apám, nagyapám is bányász, testvéreim közül is ketten. Most a vállalati és a tanulmányi ösztöndíjjal fenntartom magam - mondja Sásdi Vilmos. - Az első két év volt igazán nehéz, az alapozó tárgyak. A szakmai tárgyaknál már előnyben éreztem magam a frissen érettségizettekkel szemben. Jó a kapcsolatom egykori munkahelyemmel, oda is megyek vissza, ha végeztem. A diplomamunkám témáját is onnan várom. Valószínűleg a főteszénomlasztásos fejtésmódokkal lesz kapcsolatban, a tudományos diákkörben is ezen dolgozom a mecseki adatokat felhasználva. 1735-ben alapították meg Selmecbányán a Bányatiszt- képző Iskolát — a miskolci egyetem bánya- és kohómérnöki kara onnan eredezteti magát. Ma a legjobb mérnök- hallgatók tanulmányi emlékérmet kapnak, ezeket a 18. században készült eredeti verőtőkéken készítik ma is. A bányamérnök-hallgatók 10 százaléka nyeri el az érem arany, ezüst, vagy bronz fokozatát. Ez talán összefüggésben van azzal, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem többi karán a felvételi pontszám 12, a bányamérnöki karon 15—16, s nem ritka a húsz pontot elért elsőéves sem. A bányamérnöki karon négy szakon történik képzés. A bányászati szakon belül specializálódni lehet a mélybányászat és az ásványelőkészítés felé; a bányagépészeti és bó- nyavillamossági szakon a bányászati és a kőolaj- és földqázipari szakirányt választ- hatiák a diákok. A műszaki földtudományi szakon a bányászati geológiai, a mérnök- geológiai, a hidrogeológiai és a geofizikai ágazat nyújt spe- cializálódási lehetőséget, a kőolaj- és földgázipari szakon pedig az olajbányászati és a gázipari ágazat. * — A széleskörű specializálódás mellett a bányamérnököknek négy alapvető feladatra kell felkészülniük — mondja dr. Takács Ernő, a bányamérnöki kar dékánja. — A bányamérnök feladata, hogy részt vegyen a nyersanyag felkutatásában, a felkutatott nyersanyag feltárásához szükséges bánya tervezésében, a bányaépítésben és a leművelésben, valamint a kibányászott ásvány dúsításában, előkészítésében. Közben feladata elhárítani az óriási veszélyeket is. A magyar bányászat szakemberigényét a bányamérnöki kar elégíti ki. Tíz éve 60 volta beiskolázási létszámunk, most kilencven. A szénbányászat nehezebb periódusát mi is észrevettük. Pár éve az olaj- és földgáz-, valamint a műszaki földtudományok szakra 2-4- szeres volt a túljelentkezés, ugyanakkor a bányászati szakokon csak átirányítással tudtuk, s nem teljesen betölteni a helyeket. Ma nincsenek ilyen beiskolázási gondjaink. Az egyetemi könyvtár olvasótermében rajzgépek is segítik a a tanulást A bányászatban mindig is jelentős volt a családi tradíció: amikor nem láttak perspektívát a bányászat előtt, kevesebb volt a bányászcsaládból a jelentkező. Most jobban észrevenni, hogy küldik a fiaikat tanulni. Másik tapasztalatunk, hogy egyre növekszik azoknak a száma, akik már dolgoztak a bányában, s ez jó a mérnök- képzés szempontjából. Nagy előny, ha valaki bányászkörnyezetből jön az egyetemre, ezt bizonyítja az is, hogy a SZÉT keretében idekerültek is megállják a helyüket. * Az aulában Vasarely-kiállí- tás, az egyetemi diáklap a Pécsi Műhelymiskolci kiállításáról ír — sok minden emlékezteti a baranyai hallgatókat szűkebb hazájukra Miskolcon. Ami a bányamérnökképzést illeti, elsősorban a távolság az oka, hogy az egyetemnek szorosabb a kapcsolata a borsodi, a dorogi bányaüzemekkel, mint a mecsekiekkel. De a kapcsolat szoros: a tantervek kialakításában részt vesznek az iparág képviselői is, az egyetem rendszeresen hív meg előadókat az ipari szakemberek közül, s maguk az egyetemi oktatók jó része is ipari gyakorlat után került az egyetemre. S noha az egyetemről frissen kikerült mérnökök néhány évig úgy érzik, hogy nem találják a tanult ismeretek azonnali alkalmazásának lehetőségét, noha az üzemek is jelzik, hogy a friss diplomások nem naprakészen állíthatók munkába — az egyetemi képzésben a mai magyar bányászat problémái jelen vannak, Ügy is, hogy az oktatók részt vesznek konkrét iparági kutatásokban (ezeknek elméleti-gyakorlati vonatkozásai a képzésben is jelentkeznek), s Részlet a bányagéptani tonszék műhelyéből: korszerű számítás- technikai berendezésen végeznek mérési gyakorlatokat a hallgatók. úgy is. hogy a hallgatók a tudományos diákkörben, valamint a diplomamunkájukban jelentős arányban foglalkoznak napi gyakorlati kérdésekkel.- A mérnökképzés állandó gondja, hogy milyen arányt képviseljen benne az elmélet és a gyakorlat — mondja a bányászkar dékánja. — Jelenleg a gyakorlatok a képzés több mint ötven százalékát teszik ki. Ezzel párhuzamosan megnőtt az alap- és az alapozó tárgyak jelentősége. Az elméleti oktatásnak olyannak kell lennie, hogy egy mérnök egész életére kellő alapot kapjon itt, amely- lyel a mindenkori fejlesztést megértse, s el is tudja végezni azt. Azt is igyekszünk tudatosítani a hallgatókban, hogy diplomával a kezükben nem lehet abbahagyni a tanulást. * A bányamérnöki kar tanszékei így részt vettek a liászprogram alakításában, kutatásában, s a mecseki bányákban oly fontos bányabiztonsági vizsgálatokban. Az egyetemen számítógépre programozott eljárást dolgoztak ki csőtávvezetékek optimális nyomvonalának tervezésére, melyet az Ollés— Pécs közötti 340 millió forint értékű gázvezeték-építésnél is alkalmaznak — hogy csak néhányat említsünk. Bányabiztonsággal kapcsolatos Vass Dénes tudományos diákköri dolgozata is; a zobáki metánfelszabadulás változékonyságát, mértékét vizsgálja a fejtéshossz, a fejtéssebesség függvényében, s keresi, miképp lehet szűkíteni az ingadozási tartományt. Ezt a témát szeretné diplomamunkává is fejleszteni, s ezzel szeretne foglalkozni, mint bányamérnök a komlói Zobák-aknán. Mert onnan került egyetemre SZET-esként, ott kezdte a gyakorlat magasabb szintjén tanulni a bányászságot Földes Gyuri bácsi és Véner János csapatában. Komlón nagyon visszavárja családja, felesége, két gyereke, akikre ugyanakkora terhet rótt az egyetem, mint Vass Dénesre. Hogy mennyire megállja a helyét a munkásból lett egyetemista, mi sem jelzi jobban, hogy ő a kari KISZ-titkár, tagja az egyetemi pártbizottságnak, s a kari tanácsnak. — Amikor hazamegyek, sorra elolvasom az összegyűjtött Mecseki Bányászt és a Dunántúli Naplót. Ebből is tudom, milyen nagy a készülődés a liász- programbaji. Hogy van a szén- bányászatnak jövője, azt itt az egyetemen is tudjuk, s érezzük is a jelentkezésekben. Sok feladat áll előttünk, bányászok előtt, s ez nagyon jó. A feladat biztonságot, jövőt jelent — mondja az ötödéves bányaművelő hallgató. * A Nehézipari Műszaki Egyetem 410 ezer kötetes központi könyvtárában légkondicionált teremben őrzik a selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia szinte hiánytalanul megmaradt állományát az 1735—1918. közötti időszakból. Hét és fél ezer kötetet, köztük a bányászati témájú Agricola első latin (1556) és első német (1557) kiadását. A ma magyar bányászati tudománya most íródik Miskolcon. Bodó László Liszt-berlet Kovács Endre orgona- hangversenye a Székesegyházban Régóta kedvelem a szerintem fontos zenetörténeti adalékok közlését. Liszt Ferenc kapcsán pedig — úgy gondolom — egyenesen lehetetlen leszoknom e rigolyámról, hiszen ő író is volt. Nos, akkor egy idézet tőle: „A költészet és a művészet géniuszának hivatása az, hogy az igaz szépségét ragyogtassa meg az elbűvölt és minden földi dolgok fölé emelkedett fantázia előtt.” E mondat a teljességre törekvő, saját vívódásai által megtisztuló, majd mindent újra kezdő alkotó ember programja. Kovács Endre ezt a Liszt Ferencet mutatta be nekünk a nagyszerűen előadott Évoca- f/on-nal és a Weinen-Klagen változatokkal. Élmény volt hallgatni világos és színes regisztrálását, imponálóan folyamatos crescendóit, érzékeny hajlékonyságát. A kedvező összképet csak itt-ott rontotta a pedáljáték késése, és néhány hamis regiszter. A két „alapmű” mellett eljátszotta még a rigai dóm orgonájának 1883-as felavatására készült, ünnepélyesen semmitmondó Choral-1. Azt hiszem, hogy a Karácsonyfa-ciklus most előadott négy darabja talán hatásosabb zongorán, bár a hirtelen hóra és a közelgő ünnepekre gondolva, igazán illúziókeltő volt. Az eredetileg vegyeskarra komponált Ave Maria orgonaváltozata, a Gebet c. mű igen szép volt jól adagolt érzelmes regisztrálásával. A közreműködő Moldován Stefánia a 23. zsoltárt énekelte, Kovács Endre kíséretével. A pasztellszínekben bővelkedő mű igazán szép előadását több dolog is gátolta. Az orgona, bármilyen rugalmas kísérő is Kovács, nem pótolja hangzásában az eredeti hárfát. Moldován Stefánia éneklése egyenetlen volt, sokszor alacsonyan intonált. Magas hangjai azonban telten, szépen szóltak. Szkladányi Péter Benkő Dániel Ezúttal házigazdaként érkezett Pécsre Benkő Dániel lant- és gitárművész. Az Ifjúsági Ház közönségének mutatta be a két belgrádi fiatalember, Misa és Nemenja Trifanovic gitórduóját. Honnan az ismeretség? — A nyáron a Jeunesses Mu- sicales groznjani táborában tartottam egy lantkurzust. Misának és Nemenjának lantzenét tanítottam gitáron. Nagyon tehetségesek és úgy gondoltam, a magyar zeneértő közönség is szívesen veszi a játékukat. Pécsen kívül Nyíregyházán és a budapesti Zichy-kastélyban adnak még elutazásuk előtt egy- egy koncertet. A gitárduó egyébként nagyon érdekes hangzást eredményez, felér egy zenekarral, arról nem is beszélve, hogy a repertoár a reneszánsztól a huszadik századig terjedhet — válaszolta Benkő Dániel két konferálás között. Régebben ő maga is sokat duettezett gitáron, de ma már jobban szeret egyedül játszani, váltogatva a hangszereket. Mestere a gitár ősének, a spanyol eredetű húros hangszernek, a vihuelának, az orpharionnak, a barokk gitárnak, a barokk lantnak, a reneszánsz lantnak. Szükségét érezte, hogy mindegyik hangszeren megtanuljon játszani, hiszen csak így kaphat és adhat teljes képet a hangszeres irodalomról. — Gitárszakon végeztem, és először reneszánsz műveket játszottam. De ezt nem tartottam elegendőnek, ezért képeztem át magamat a lantra is, ami körülbelül két évig tartott. — Magyarországon semmilyen fokon nem oktatják szervezett formában a lant és általában a régi hangszerek elsajátításának technikáját, módszerét? — Lantoktatás nincsen iskolai formában. Egy erős gitáralap kell hozzá, s azután, véleményem szerint, közép- és felsőfokon lehetne kezdeni a lantoktatást. A nyáron Toursban is jártam, ahol nemzetközi lantkongresszust hívtak össze. Heves viták kerekedtek abból, hogy honnan kell elindulni a lantoktatáshoz. Tizenhatodik századi lanton vagy mai gitáron tanuljanak először? Továbbra is a gitáralapra épüljön a lantoktatás, vagy válasszák szét a kettőt? Végső konklúzió nem született, de igen érdekes és tanulságos volt a világ lantszakértőinek a tapasztalatait hallgatni I Benkő Dánielnek számos lemeze jelent már meg, többek között Bakfark Bálint összes műveit is előadta. Rendszeresen végez kutatómunkát hazai és külföldi könyvtárak értékes zenei gyűjteményében, a zene továbbéléséhez oly fontos kottakiadáshoz. A Zeneműkiadónál indította el az Orpheus című sorozatot, melyben kritikai és praktikus tabulatúrákat és átiratokat közöl. A koncertek és a kutatások közti idejében könyvet ír a lantról, a lant történeiéről. A közeli napokban újabb külföldi turnéra és kuta- tóútra indul két hónapra az NSZK-ba. — Úgy tűnik, a néhány évvel ezelőtti felvirágzáshoz képest egy kicsit talán visszaesett hazánkban az érdeklődés a régi korok zenéje iránt. Hogyan látja ezt a kérdést Benkő Dániel ? — Valóban érezhető, de bizonyára hamar túlleszünk ezen. Nálunk tizenkét évvel ezelőtt kezdtek érdeklődni a gitár és a lant iránt. Külföldön, ahol ez negyven éve lendült föl, már az első lefékeződésen is átléptek és újra virágkorát éli a régi zene. A gitár már régóta pó- üiumhangszerré vált, a lanttal még csak mostanában barátkoznak meg ilyen szinten. Itthon nagyon sokat tett ezen értékes kultúrkincsünk terjesztéséért a Hanglemezgyár, az ifjúsági hangversenyek szervezésével a Filharmónia és a rádió. Benkő Dániel újra feláll, belehallgat a belgrádi vendég- művészek játékába. Megnyugodva mosolyog, minden a legnagyobb rendben. De már búcsúzik, konferálnia kell ismét. Ezért már csak egy kérdésre várok választ. Honnan szerzi be a hangszereit? — Részben külföldről, részben pedig hazai, egyedi mesterektől. Nagyon kevesen foglalkoznak régi hangszerek készítésével, de az önök városából 'az ifjú Boczán Bélát szívesen kérem meg lantkészítésre! Barlahidai A. fl leladal biztonságot, | jövőt jelent Komlói I mérnökhallgatók Wendegünk volt
