Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-06 / 335. szám

1980. december 6., szombat Dunántúlt napló 3 UNIVERZUM- 1 „ .................... K issé akadozik az árucsere Megalakult a Déli Határmenti Szövetkezeti Kereskedelmi Társaság Lassú a jugoszláv engedélyezési eljárás 0 “~ tvenezer pór pettyes harisnyanadrág és harmincezer pár férfizokni érkezett nemrég Jugoszláviából Pécsre. A fo­gyasztók körében is keresett árucikkek beérkezését várva vár­ták már a pécsi UNIVERZUM-nál. Az idei esztendőben a ma­gyar—jugoszláv határ menti árucsere oz üzletkötések tükré­ben igen magas szintű forgalmat Ígért, ám jó, ha az üzlet­kötések fele teljesül. Üzem, amely nem tűr„csúszásokat” Baromfiszállítók Számukra nines ünnepnap, nincs vasárnap Év végéhez közeledvén érde­mes mérleget vonni, aminek kü­lön időszerűséget ad, hogy a határ menti ügyletekben érde­kelt HUNGAROCOOP Külkeres­kedelmi Vállalat a közelmúltban társasági szerződést írt alá szö­vetkezeti partnereivel, köztük a pécsi UNlVERZUM-mal; létre­jött a Déli Határmenti Szövet­kezeti Kereskedelmi Társaság. Fordult a kocka Az UNIVERZUM a HUNGA- ROCOOP-on keresztül az idén oldalanként egy-egy millió dol­lár értékű áru szállítására kö­tött szerződést a jugoszláv part­nerekkel, ami magas forgalom­nak számít. Az áruskála válto­zatos. A jugoszlávok küldenek egyebek mellett konyakot, pa­lackozott sört, autóüléshuzatot és -takarót, ágyneműt, külön­böző cipőkellékeket, divatos férfi- és női cipőket, zoknit, ha­risnyanadrágot, gyermek kötött­árut, vagdalthús-konzervet. Min­dennek fejében az UNIVERZUM szállít többek között fém és műanyag konyhafelszerelési cik­keket, konyhai darálókat, alu­mínium edényeket, könnyűbúvár felszerelést, építészeti üveget, faqyasztott disznófejet, munka- védelmi kesztyűt. Mint látjuk csupa hétköznapi, a választékot bővítő, esetenként időszakos hiányt pótló árucikket cserél­nek, nem pedig „kemény" cik­keket, melyeket esetleq o tőkés piacokon jobb pénzért lehetne eladni. Mindezekre már meg­kötötték az üzletet, azonban — mint említettük — a jugoszláv szállítások vontatottan halad­nak, az előirányzott forgalom messze nem teljesül. Vajon miért? Több minden ok közrejátszik, melyek közül Gyenis lenő, az UNIVERZUM igazgatóhelyettese és Rostás József, az export-im­port osztályvezetője első helyre a meglehetősen nehézkes ju­goszláv engedélyezési eljárást teszi. Most fordult a kocka. A korábbi években éppen a ju­goszlávok tették minduntalan szóvá, lassú a magyar külkeres­kedelmi engedélyezési eljárás, □ határ menti árulista megadá­sa. Most déli szomszédunknál járnak kacskaringós utat a már megkötött üzletek a zöld utat jelentő pecsétekig. Pedig magyar részről talán sohasem volt ekkora készség a tatár menti kereskedelem fel- enditésére. A hatóságok támo­gatják az ilyen üzletek kötését, A Dunántúli Napló 1980. nárcius hó 21-i számában a larmadik oldalon „Kifogásta- an munkát a pénzemért" cím­nél „Új lakások - hibákkal" ilcímmel Mészáros Attila alá- rással megjelent cikk tévesen artalmazza c Pécsi Építőipari zövetkezet főmérnökének tá­az árulista jelentősen bővült. A magyar—jugoszláv határ menti forgalom előmozdítása jegyé­ben jött létre a HUNGARO­COOP égisze alatt a már em­lített Déli Határmenti Szövet­kezeti Kereskedelmi Társaság is. Feladata a belföldi áruválasz­ték növelése, ugyanakkor a ha­zai árualapok még szélesebb körű feltárásai és felajánlása a cserére, az export-import ügy­letek tervszerű, gazdaságos le­bonyolítása, egymás rendszeres tájékoztatása az exportálandó és az importálandó termékekről, az üzleti utazásokról és tárgya­lásokról, közösen rendezett ki­állítások és propaganda. Ugyanakkor a Belkereskedelmi Minisztérium az UNIVERZUM-ot gesztornak, a magyar—jugoszláv határ menti árucsere összefogó­jának nevezte ki. Ennek kereté­ben a szövetkezeti vállalat fel­kutatja és összegyűjti az ex­portálható árukat, rendszeresen tájékoztatja a külkereskedelmi vállalatot, a partner kis- és nagykereskedelmi vállalatokat az export-import lehetőségekről. Szervezettebben, hatékonyabban A jugoszláv partnerek tehát ezentúl szervezettebb, nagyobb árualapokkal és lehetőségekkel rendelkező üzletfelekkel állnak majd szemben. A létrejött tár­sulással hatékonyabb lehet az együttműködés, magasabb a forgalom. Ehhez viszont részük­ről szükség van a már megkö­tött üzletek gyorsabb, rugal­masabb engedélyezésére. Érde­mes ezzel kapcsolatban egy ko­rábban a lapunkban is közölt véleményt felidézni. A tavalyi Pécsi Ipari Vásár alkalmából a határ menti ügyletek lebonyolí­tásában érdekelt Osijek Export- Import cég kiállítási főnöke nyi­latkozta: a nehéz világpiaci helyzet, a nyugati piacok beszű-, külése minden bizonnyal job­ban összehozza majd az üzlet­feleket a határ mentén. A vi­rágzó kereskedelem mindket­tőnk érdeke. így igaz. Jó lenne, ha a kö­zös érdek jövőre a forgalom magasabb számaiban is meg­mutatkozna. jékoztatását a lakásokban le­fektetett padlószőnyegekről. A cikkben írtakkal szemben a va­lóság az, hogy a teljes szoba­szélességben szabott padló­szőnyegek csak magasabb áron lettek volna biztosíthatók, me­lyek beszerzését azonban már a kivitelezési normák nem tet­ték lehetővé. E gyetlen óra kiesés megközelítőleg har­mincezer forint veszteséget okozhatna a pécsi Baromfifeldolgozó­ban, ha fennakadás kelet­kezne a szállítási láncban, ha történetesen késve ér­kezne a baromfival meg­rakott gépkocsi. A menet­rendszerűségnek tehát hal­latlan nagy jelentősége van, és ebben nagy felelős­séget vállalnak a szállítás­sal foglalkozó gépkocsive­zetők és felvásárlók egyaránt. Számukra nincs ünnep és vasárnap, sokszor éjjel indulnak és sötétedés után érkeznek, s mikorra ágyba kerülnek, az élőál­lat készáruvá változva és dobozolva várja a kiszállí­tást.-----------------------«-----------------------­— A vállalat ötvenkét gép­járművel rendelkezik és ötvenöt gépkocsivezető bonyolítja le a személy-, az élőállat- és kész­áruszállítást - sorolja a legfon­tosabb adatokat Deme János áruforgalmi főosztályvezető. — Dolgozóink mindössze tíz szá­zaléka pécsi, a többieket, és ez elsősorban g feldolgozópályák mellett levő asszonyokra vonat­kozik, a baranyai falvakból szállítjuk be és haza saját autóbuszainkon. Ezekről az asz- szonyokról, lányokról csak a legnagyobb tisztelettel tudok beszélni, mert például a regge­li műszakkezdés előtt hajnali háromkor indul Pécsre a legtá­volabbi járatunk, hogy három­negyed ötre a feldolgozóba ér­jen. Legalább huszonkét falut érintenek autóbuszaink, továb­bá mi utaztatjuk dolgozóink óvodáskorú gyermekeit, emellett heti három alkalommal a pécs- váradi szakiskolából gyakorlat­ra járó diákokat. A programozónak napra ké­szen figyelemmel kell kísérni a gazdaságonkénti vógásérett ál­lományt, portánként ismernie kell például azt, hogy adott esetben hány galamb időbeni szállításáról illik gondoskodni, amit aztán a feldolgozó terme­lésirányítójával egyeztetnek és ő adja meg a vágási ütemet, hogy mikorra kell a gépkocsi­nak az élőállattal a pécsi üzem hídmérlegére állni. Itt van pél­dául a november huszadiki szállítási rendelkezés. A gép­kocsivezető és az átvevő szá­mára órára lebontva adják meg a feladatokat. Ezen a na­pon este tíz órára kellett a Ba­latoni Halgazdaságba érnie a gépkocsiknak, ahonnan csirkét szállítottak Pécsre. Somberekre hat teherautó indult, Bólyból 4550 tojót és 400 kakast szállí­tottak be, Magyartelekről pedig gyöngytyúkot hoztak. Ma egy forduló Rövidebb túrára indulok Bauer László gépkocsivezető­vel. Délelőtt tizenegy óra után kanyarodunk ki a feldolgozó elől: irány a himesházi terme­lőszövetkezet székelyszabari ba­romfitelepe. — Ma egy fordulót csinálok, de így is legalább fél négy lesz, mikorra visszaérünk — mondja a fiatal sofőr.- Tegnap egyébként ugyan­csak Himesházán voltam. Reg­gel nyolckor kezdtem és fél ki­lencre járt, mire az utolsó szál­lítmány libával a mérlegre áll­hattam. Azt szeretem ebben a munkában, hogy változatos: hol libát, hol csirkét, máskor nyálat hozok a pótkocsis szerel­vényen. A keresettel elégedett vagyok, de a hatezer forintért sok időt tölt távol a családtól az ember. Különben több té­nyezőtől függ a fizetésünk. Először is a teljesített óráktól, aztán az elszállított súlytól és attól, hogy milyen mérvű az út­közben keletkezett súlycsökke­nés. A csirkénél például más­fél százalékos az engedélyezett „útiapadás", ha ennél na­gyobb eltérés van, akkor ben­nünket vesznek elő. De nem csupán a súlyért felelünk, ha­nem a darabszámért is. Ezért aztán nagyon oda kell figyel­nünk az időjárásra, mert ha esik, ha fagy, gyékénnyel és ponyvával kell védenünk a vá­gásra szánt baromfit. Velem egyszer fordult elő — azt hiszem hetvennyolc telén — Balatonról visszatérve, hogy mínusz hu­szonöt fokos hidegben autóz­tam: hiába borítottam be a szerelvényt hullámpapírral, gyé­kénnyel, a hosszú úton na­gyobb mérvű volt az elhullás a megengedettnél. Felvásárlás Székelyszabarban Időközben megérkezünk Szé- kelyszabarra. Az ól előtt vagy húsz asszony és két férfi vára­kozik. Ferkov György felvásárló megvizsgálja az állományt, vé­gül is megegyeznek abban, hogy hatezerszáz csirkét visz­nek el. Az asszonyok ötösével hordják a kocsihoz a héthetes, vágásérett baromfit. Bauer László megemel egyet, azt mondja, legalább egy kiló hat­van dekát nyomnak darabon­ként. Már elmúlik délután ket­tő, mikorra a pótkocsi is meg­telik és ezzel az év utolsó csir- keszállítmónya is elhagyhatja a telepet. Bauer László a felvásárlóval és a brigádvezetővel mérlege­lésre indul az innen vagy hét kilométerre lévő központi ma­jorba, ahol pecsét kerül a szál­lítójegyre. Kisétálok az út mel­lé. Jó húsz perc múlva fékez mellettem Bauer László. Szinte menetrendszerűen érünk Pécs­re, a feldolgozó portáján le­adja a szállítójegyet, a má­sodpéldányt a mérlegelőnek. Az órámra tekintek. Háromne­gyed négy. Kétoldalú kötelezettség Három napba telt, mire Tóth János felvásárlóval létrejöhe­tett a találkozó. Pénteken haj­nali fél háromkor indult Va- rászlóra, ahonnan kacsát hoz­tak és még aznap el is szállí­tották a kistermelőknek. Sze­derkényben, Monyoródon, Boly­ban, Mohácson és Nagyypallon várták őket. Az utolsó gazdá­nak Mázaszászváron adták át a hizlalni való kacsákat. Mi­korra hazaért, este tizenegyre járt az idő. — A francia piacon közked­velt a magyar kacsa - kezdi a fiatalember -, hizlalás után úgynevezett „kacsakabátot" készítünk belőlük, másnéven fi­lézzük a szárnyasokat. A mi szerepünk tehát igen fontos abban a láncban, ami a ter­melőtől a feldolgozóig tart. És az is természetes, hogy a ma­gas exportarány miatt a minő­ségi feltételek igen szigorúak. Nem mindegy tehát, hogy a termelők betartják-e a szerző­désben kötött hizlalási súlyt vagy sem. Mert, ha teszem azt a külföldi vevő egy kiló hatvan dekás nyulat igényel tőlünk, nem szállíthatjuk azt sem kevesebb, sem nagyobb súllyal. Ezt kell megértetnünk a termelőkkel, és hadd tegyem hozzá, hogy döntő többségük be is tartja a megállapodás­ban foglaltakat. Nem túlzók, ha azt mondom: a felvásárló az ütközőpont. Hiszen mi kép­viseljük a vállalatot, ám ugyan­akkor a termelők panaszai is nálunk csapódnak le. Egysze- mélyben kell döntenünk: havi átlagban ugyanis egy-egy fel­vásárló átlagosan két-két és fél millió forint érték sorsában foglal állást. A folyamatos üzem nem tűr csúszásokat. Egy-egy szállít­mány esetleges késése esetén a gépkocsivezetőnek igazoló­jelentést kell írnia és ugyan­ezt teszi akkor is, ha a súly­veszteség nagyobb a kelleté­nél. Éves viszonylatban negy­venmillió darab tojást, 450 va­gon nyulat és 1770 vagon élő­baromfit szednek össze a ter­melőktől, illetve szállítanak a pécsi és más feldolgozókba. A szállítási részleg tervezi a készárut is: idén a harmadik negyedév végéig 2707 tonna baromfit vittek a túrajáratok az üzletbe, az üzemi konyhákba és egyéb vendéglátó egysé­gekbe. Salamon Gyula a Budapesti Vegyiművek hidasi gyárában A következő években többféle növényvédőszert állít elő a Budapesti Vegyi­művek hidasi gyáregysége. Több cikket kisebb súlyú tételben csomagolnak és javult a minőség is, hiszen finoman őrölt, könnyen ol­dódó szerekkel jelentkezik a csaknem 350 fős kollek­tíva. A hangsúlyt a minőség- javításra fektetik és nem annyira a 300 milliós ter­melési érték növelésére — mondja dr. Hartmann Béla gyáregységveizető-helyettes. Hidason a termelési érték felét a helyben előállított mintegy tízféle növényvédő­szer teszi ki. A termékská­la természetesen évente, vagy másfél évenként tel­jesen megújul, ahogy at belföldi igények diktálják. Hétféle szert csak kisze­relnek, melyeket a száz­éves múltra visszatekintő Kén utcai központ gyárt. Ez a munka Hidason a terme­lési érték húsz százalékát adja. 1979 előtt a tsz-ek végezték el a kiszerelést bérmunkában. 1971-től kitűnő gyakor­latra, alapos szakmai fel- készültségre tettek szert, tehát nem tartanak az új­fajta termékek sorozatgyár­tásától vagy kiszerelésétől. Szeretnék, ha a kiszerelő­üzemben gumikonténerben történne az anyagfeladás 1981-től, hogy a nehézkes és fáradságos fizikai mun­ka megszűnjön, de a -ter­melékenység is fokozódjon. Szükség van még a növény­védőszer üzem bővítésére is, vagyis eqy új formáló gép­sor beállítására. A termelési érték harminc százaléka származik a ki­lencféle enyvüzemi termé­kükből. A csontlisztet, az állati takarmány eqvik fon­tos alapanyagát 1980 ele­jéig tőkés piacra adták el, de januártól belföldön ér­tékesítik Ezzel is importot váltottak ki. De uavanilyen céllal nemréq házilaa új terméket fejlesztettek ki: a HIDAMIX ragasztóanyag már néoszerű a hazai nyom­daiparban. Az enyv minőségét min­denképpen javítani akarják, hogy a ragasztóképessége jobb legyen és a felhasz­nálók könnyebben tudják többféle adalékkal keverni. A minőségjavítás és vele a választékbővítés is csak úgy lehetséges, ha- az 1973-tóf működő enyvüzemben re­konstrukciót hajtanak végre, ahol — Kollányi Zoltán gé­pészeti vezető szerint elen­gedhetetlen a gépkorszerű­sítés és a technológioi fino­mítás. Hollmann András üzemvezető és Koncz Sán­dor üzemfenntartási vezető ezért járt tapasztalatcserén Csehszlovákiában, de emiatt érkeztek svéd szak­emberek Hidasra. Az enyvüzemi termékek előállításához sok gőz szük­séges; jelenleg egy évben több mint százezer tonná­val használnak fel. Az egyik gőzfejlesztő kazánt majd ki­cserélik, a helyébe az újat a Láng Gépgyár szállítja. A harmincmilliós felújítás terve elkészült, a csere 1983-ra realizálódik. A hidasi lépésváltásnak két év alatt meg kell tör­ténnie. Csuti János Miklósvári Zoltán Csak magasabb áron , Kifogástalan munkát i pénzemért” című írásunkhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom