Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-04 / 333. szám

e Dunántúli napló 1980. december 4., csütörtök Jó játék-e a drága játék? A Konzum Aruház játékkirakata előtt Proksza László felvétele Karácsony, játék, nevelés T egnap találkoztam a hintalóval. Nem bólin­tott rám. mint régen, amikor rajta ültem és azóta nylonból lett a feje. Ha nem nylonból, akkor valami másból, műanyagféléből. De ott állt egy kirakatban, gyermekkor­idézőn, karácsonyt várón. Mellettem négy hideg orr tapadt a hideg kirakatüveghez. Karácsonyváró, kíváncsi gyer­mekorrok. Várták, hogy meg­billenjen a hintaló, mert a mozgás, az az igazi játék. Per­sze, majd megbillen a kará­csonyfa alatt, ha ráülnek, fe­nyőillatú lovaglásra. Mögöttünk meg négy apa állt, a négy orr tulajdonosának négy papája, és legalább olyan merengőn nézték a hivtalovat, mint én, vagy a négy srác. „Az eltűnt idő nyomában” — írta Marcel Proust korszak- alkotó regényének élére ezt a címet. Azóta gyermekkor­központúnak hívják az iroda­lomtörténet jó nagy szeleteit. A két-három esztendős kori tiszta emléklapjainkra rajzolt álmokat keresik most papák és mamák, amikor a játéküzlete­ket nézegetik. Ezt az eltűnt időt, hogy megadják a két-há­rom esztendős tökmag-kicsi, nyüzsgő srácoknak. Meg még valami mást. .. De előbb lássuk a játékot! * Van. Sok van. De lám, még­sem elég. Ezt egy nagyon kul­turált kereskedelmi vezető, Antal Zoltán, a TRIAL Vállalat pécsi kirendeltségének irányí­tója mondta el, azokra a kér­désekre, amelyekkel a kará­csonyi játékellátásról, szülők, gyerekek ízlésének változásá­ról, pedagógiáról, miegymásról faggattam: — Új játék nincsen, csak új gyerek. Gyermekkorom Mörk- lin-vasútjának ma az NDK-ból hozott Formo felel meg, ebből is sok. mindent lehet összeállí­tani, s 6 voltos zsemlámpa- elemmel működik. Tehát vala­milyen alkotótevékenység van benne a gyerekek számára. Di­vat? — Ilyen változás nincsen, csak a szüleik változnak meg, s ez szomorú. Az ő szemükben ugyanis ma már csak a drága játék a játék. A dollárimport­tal behozott 1500 forintos dán műanyag játékból csodálatos várost, tanyát, űrállomást lehet kirakni. Méghozzá egy tized- milliméteres tűréssel készítet­ték, tehát semmi sem lötyög benne. De az ilyen — bár drá­ga - ajándék jelentősen leszű­kíti a gyerekek játékélményét. Mi gyermekkorunkban renge­teg játékot készítettünk ma­gunknak: csutakhegedűt, bigét, fűzfasípot, másfélét. Nemcsak azért, mert- az semmibe sem került, hanem mert mi magunk csináltuk. Ha eltört, másikat fa­ragtunk. De az alkotó tevé­kenységünk — az élt. Ha most kap egy kisfiú egy 230 forintos Ferrari versenyautót, amit mé­retarányosra gyártottak, s Siánkóvásár a Konzum-piocon a Vásárcsarnokban elemmel működik, legfeljebb az irányítását tanulja meg, be­letesz egy rúdelemet, leül a földre és nézi, hogy megy. Miért játék ez? Legfeljebb egy felnőttnek. Igaz, figyelmet igé­nyel, kormányozni, elemet ke­zelni ... de ez nem alkotás. Múltkor szomorú példát láttam erre a szülői nagyzolásra, ami már tragikus, ne mondjam, ka­tasztrofális pedagógia: játékot keresett egy fiatalasszony, de ne legyen baba, mert abból már kilencvenféle van a két és fél éves kislányának. — A pedagógiajellegű játé­kok? Olyat is árusítanak. Eze­ket korcsoportokra osztjuk, 3, 6, 10 éves korig és azon felül. Hol lehet ezeket intézményes pedagógiára használni? - Az óvodában, hiszen ott még van idő játszani. De az iskolában már túl sok a tanulni való, ami ott játék, az nem mindig játék, hanem például sport. Az isko­lák már legfeljebb a bábfalat veszik meg bábokkal, ha van náluk bábszakkör, vagy ilyen nevelési módszert alkalmazó jó pedagógus. Aztán a logikai já­tékok! — Azt hiszem, nem kel­lene már 3 éves korban ilyes­mivel terhelni a gyerekeket, mert mikor tanulnak meg ját­szani. Hiszen a „homo sa­piens", a bölcs ember mellé nagyon kell a „homo ludens”, a játékos ember is, én a ket­tőt nem tudom egymás nélkül elképzelni. Ez a játékkereskedelem el­méleti gondja. * A gyakorlat? — Idén igen szép és jó választékot kaptak a két megye gyerekeinek. Még az eddigi hiánycikkekből is igen tisztességes volt az ellá­tás: plüssjáték, baba jött ele­gendő — eddig! Tervüket gya­korlatilag már teljesítették, Ba­ranya megye például a bázis­hoz képest 126 százalékot vá­sárolt, október végéig. Augusz­tusban 13-féle baba volt, s most persze közeledvén a ka­rácsony, megint fogy. A dollá­ros importjáték kevés, így a matchbox. Aztán a Heller-ha- jóépítő modell: ragasztóval rengeteg nagyszerű hajót lehet vele felépíteni, s ebben van al­kotási lehetőség. Ennek zöme is elfogyott, talán ezüst- és aranyvasárnap lesz néhány. Komoly gond várható ezentúl a baba- és plüssjáték-ellátás- ban, mert idehaza ezeknek csak a töredékét gyártják. A többségét cseh és német im­portból fedezik, s onnét már elküldték a szállítmányokat, többet nem küldhetnek idén. Az NDK-baba világszínvonalú, de fogy. Aztán kevés lesz az NDK Piko-modellvasút, a fém­építő- és a fajáték, az import elemes játék. A játékellátás közeljövőjéről minden optimiz­mus megalapozatlan, éppen mert a többsége importból származik. Lesz viszont bűvös kocka, mint az egyszerű térlogikai al­kotó játék képviselője. Ez ma­gyar áru és sokan viszik, fel­nőttek is. Ebből a negyedik ne­gyedévben 24 000 jön a két megye 60 boltjába. Lesz sok Elzett-játékkocsi, szépek, de nincs bennük motor. Az ilyent húzni kell, de legalább mozog valamit a gyerek. Ügy tűnik, megoldódik a szánkó- és tár­sasjátékhiány. Aztán a „go" nevű kínai logikai játékból is kaptunk, 260 forint, s a pesti Eötvös Loránd Tudományegye­temen oktatók-hallgatók játék­klubot alakítottak e célból. Egy parti legalább másfél óra, s állítólag remek logikai tevé­kenységfejlesztő. Kezdetnek négyezret adnak az ország ke­reskedelmének. A halmának és a sakknak valamilyen keveré­ke. Korcsolya is lesz, jégpálya kell már csak hozzá. * Ennyi egy kulturált kereskedő véleménye. Nagyon megszívle­lendő vélemény, jó gyakorlati tanácsokkal, a karácsonyi já­tékvásárláshoz. De azt írtuk az elején: az apák, anyák nem­csak azért vesznek drága játé­kot, mert szebb gyermekkort akarnak a maguk lányainak, fiainak, mint az övék volt. Más is van emögött: az egyaránt dolgozó anya és apa — talán csak ösztönös — bűntudata, azokért az órákért, miket nem töltött, nem tölthetett együtt a gyerekeivel. Helyette kinyitja az erszényét. Kívánjunk hát e ka­rácsony előtti játékkörkép vé­gén sok szabad időt nekik, a szülőknek, a gyerekekkel együtt- játszáshoz. Földessy Dénes Á tanítóképző I. A gimnázium és a reális­kola mellett a szabad­ságharc utáni évtizedek talán leghányatottabb életű is­kolája a tanítóképző. Ilyen Pé­csett már a XVIII. században működött. Az első nyoma egy pecsét lenyomata 1778-as évvel. (A későbbi püspöki tanítókép­ző évkönyvei mindig az 1778-as évet tüntetik fel alapítási évnek a későbbiek során.) Mór ezek­ben az években általában 50— 60 diák tanult a normáliskola keretében szervezett Praeparan- dián. 1832 ben aztán br. Sze- pesy Ignác püspök megnyitotta Pécsett az országban is egyik első tanítóképzőjét (ennél ré­gebbi csak az egri érseki taní­tóképző), amelyben május 1-től szeptember végéig folyt az ok­tatás. Ez az iskola évtizedeken keresztül töltötte be hivatását. A tanulói között igen soknak van gimnázium négy osztályá­ról bizonyítványa, de találunk közöttük líceumi osztályokat végzetteket is. A Praeparandia négy tanítója egyúttal a nor- normáliskola tanítója is. Ez is mutatja, hogy az oktatás első­sorban gyakorlati jellegű a ve­zető tanító mellett. (Külön gya­korlóiskola majd csak a 90-es években jelenik meg, akkor is igen sok ellenzője van.) Érdemes megfigyelni, hogy a normáliskola mindegyik tanító­ja legalább négy nyelvet be­szél: magyarul, latinul, néme­tül, illírül (horvátul), az egyikük még olaszul is. Érthetőek a ko­rabeli visitációk gyakran pozi­tív megállapításai a tanítókkal kapcsolatban. Érdekes az is, hogy ezekben a visitációkban, illetve korabeli egyéb iratokban még nyomát sem nagyon talál­juk annak a pap—tanító ellen­tétnek, amely majd jellemző lesz a század második felére. 1849-ben a pécsi tanítóké- pezde beszüntette működését. A diákok valószjnűleg katona­ruhát vettek magukra. Az el­nyomó hatóságok azután — úgy látszik — nem tartották fon­tosnak az újbóli megnyitást. Pedig a tanítóhiány mindig na­gyobb lett, és az már a kor­mánynak is gondot okozott. A növekvő tanítóhiány meg­oldására a Helytartótanács 1851—56 között tanítói magán- vizsgálatokat tartatott. A vizs­gák egy alkalmilag összehívott bizottság előtt történtek dr. Greschner János cs. kir. iskola­tanácsos (Schulrat) elnökleté­vel. A tanítóképző újbóli megnyi­tása érdekében a pécsi püspök, Girk György, már 1854. január 26-án a minisztériumhoz for­dul, és kéri, hogy Pécsett kép­zőt nyithasson. A szükséges anyagiak érdekében felhívást intéz egyházmegyéje papjai­hoz, akik jelentős összegekkel járultak hozzá a szervezéshez, illetve a fenntartáshoz. Girk tö­rekvése sikerrel járt, és 1856- ban újból megnyílt a tanító­képző a pécsi „minta főelemi tanodában”, azzal szervesen egybekapcsolva, de már külön tanárokkal. A képző két évfo­lyamos volt, két tanárral: egyet az állam fizetett, egyet a püspök. Igazgatóját is a püspök nevezte ki Dobszay Antal pécs- belvárosi plébános személyé­ben, majd a külföldi tanul­mányújáról hazaérkezett és már a reáliskola történeténél említett — Szauter Antal egy­házmegyei pap lett az igazga­tó. Ez utóbbi majd a tanítók továbbképzése, ill. képzése ér­dekében egy folyóiratot is ad ki Kalauz, címen, amelyben rendszeresen közöl nevesebb tanítók által írt tanulmányokat, mintatanításokat. (Ennek a fo­lyóiratnak a társszerkesztője Warga Ferenc, „a kath. minta főelemi tanoda tanára" volt. A tartalomban ilyen cikket talá­lunk: Gondolattöredékek a ta­nodái fegyelemről, Árnyképek a házi nevelés köréből, A kérdé­sek alkotása, A gyermekjáték, A szemléltetőoktatás gyakorla­tilag, A szépírás tanítása taní- tóképezdéinkben, A számoló elemi tanító a gyakorlat terén, Olvasmánytárgyalások stb.). A képzőben a tanítás 1856. október 15-én kezdődött ma­gyar és német nyelven. Beirat­kozott 49 jelölt. A heti tanítási órák száma 30 volt. Vagyis, igen zsúfolt óraszámmal igen nagy anyagot kívántak a kellő előkészület nélkül érkező fiata­lok fejébe verni. Korabeli pa­nasz, hogy amire a gimnáziu­moknak 6 év áll rendelkezésé­re, azt próbálják két év alatt megtanítani. Természetesen az eredményen ez meglátszik, és így a követelményekből kényte­lenek engedni. Ebben az évben még magánvizsga is volt, amely május 10-én kezdődött. A részt vevő 15 jelölt közül 8 kapott tanítói oklevelet. A képzőben a tanítás az augusztus 1-én tartott Tedeum- mal fejeződött be. Ekkor vette kezdetét az idősebb és tanítói oklevélellel nem rendelkező mesterek részére rendezett gya­korlati tanfolyam. 1856-ban ezen az egyhónapos tanfolya­mon 256 (!) tanító vett részt, és az magyar és német nyelven folyt. (Ekkora létszám elhelye­zése sem volt könnyű — inter- nátus hiányában —, és a be­rendelt falusi tanítók nagy szá­ma vendégeskedett a kanonoki házakban.) Dr. Rajczi Péter A pécsi zenei élet történetéből A Pécsi KamarazeneTársaság és a Zenekedvelők hangversenyei tvenöt éve, 1925 februárjának elején gyors egymás- VJEl utánban két jelentős hangversenyre is sor került vá- rosunkban. Ötödikén a Pécsi Zenekedvelők Egyesü­lete tartott hangversenyt a Pécsi Dalárda és Gödry Kató ope­raénekesnő közreműködésével, majd négy nap múlva, kilence­dikén került sor a Pécsi Kamarazene Társaság koncertjére. Mindkét előadást a Pannónia-teremben tartották. A korabeli tudósítás igy kezdődik: „Lehet szanálás, lehet gyen­ge szezon, lehet akármi, de ha a Pécsi Filharmonikusok a pó­diumra lépnek, megtelik a kon­certterem zsúfolásig. Ebben oroszlánrésze kétségtelenül Bol- dis Dezső dr.-t, a kitűnő kar­mestert illeti, akinek külön ér­deméül tudandó be, hogy mo már valóságos törzsközönséget nevelt, és ezzel a komoly zene népszerűsítésével kulturális té­ren is elismerésre tarthat szá­mot.” Az ötödikéi koncert mű­sora ai következő volt: Mozart „Don Juan-nyitány”, Schubert „h-moll szimfónia”, Saint-Söens „Danse macabre". Erzsébet da­la Erkel „Bánk bán” c. ope­rájából, Elisabeth belépője Wagner „Tannhäuser" c. operá­jából, Zarándokok kara a Wag- ner-műből, Matrózok karó Wag­ner „Bolygó hollandi" c. operá­jából, Haydn „A vihar" és „Va­dászkor". A közreműködő mű­vésznő és a kórus megérdemelt, nagy sikert aratott. Külön ér­tékként emelték ki Gödry Kató üde és erőteljes orgánumát, ahogy az Erkel-opera híres La Grange-áriáját és a Wagner- mű női szerepét megszólaltatta. A Pécsi Dalárda a műsor be­fejező részét énekelte, „felada­ta magaslatán", „a kitűnő gárdától megszokott precizitás­sal, mely úgy elkényeztetett bennünket, hogy már szinte el­várjuk, hogy minden alkalom­mal tökéleteset és országos vi­szonylatban is elsőrangút nyújt­son." A műsor első részében a zenekar lépett föl. mégpedig oly sikerrel, hogy a Pécsi Lapok kritikusa szerint „Az ismétlődő tapsviharokból a legnagyobb rész mégis a muzsikusokat il­leti ..majd dr. Boldis Dezső karmester érdemeit méltatta, akinek köszönhetően a zenekar alapos felkészültséggel és hi­bátlan egyöntetűséggel játszott, a művek minden lírai szépségét visszaadták. Február 9-én este fél kilenc­kor IV. bérleti hangversenyét tartotta a Pécsi Kamarazene Társaság, melynek tagjai vol­tak Kürschner Emánuel (I. he­gedű), Láng György (II. hege­dű), dr. Wallerstein József (brácsa), Zupancsics Vilmos (gordonka). Zongorán kísért Op- ritia Mária. Nagy sikert arat­tak. amelyet a sajtóvisszhang is bizonyít: „A pécsi zeneked­velő közönség mind jobban sze- retetébe és becsülésébe fogad­ja a kis művészi egyesülést. Műsoruk, kiviteli készségük mindenképp meg is érdemli az érdeklődést. Hétfői hangverse­nyük a legmagasabb igényeket is kielégítette. A közönség a legmelegebb ünneplésben ré­szesítette az est minden egyes szereplőit.. .” Műsorukon Mendelssohn „Esz-dúr vonósnégyes", Schütt- vonósnégyes (F-dúr) és Dvorák „A-dúr zongoraötös” c. műve szerepelt. A tudósítás kiemeli a Mendelssohn-mű fülbemá­szóén kedves dallamosságát, a Schütt-darab érdekes, oroszos tételeit, a Dvorák-zongoraötös polkaszerű ritmusait és rejtett harmonika utánzatait. Az előadás jegyeit a Széche­nyi téri Blancz-féle zeneműke­reskedés árulta, amely a Vá­rosház épületének földszintjén működött. A szépszámú közön­ség nagy tapssal jutalmazta az együttes játékát, melynek jel­lemzőit így foglalta össze a Pécsi Napló jelenlévő tudósító­ja: „A kamarazene társaság tagjai.. . művészi készültség­gel, gondos összjátékban, len­dülettel, stílusos felfogásban adták elő a műveket, minden tétel után lelkes tapsokat arat­va." Vargha Dezső levéltári munkatárs

Next

/
Oldalképek
Tartalom