Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-21 / 350. szám
Szertartás a költőért — Markó Iván rituáléja Az igazság pillanata Levélféle a győri színház új balettbemutatójárél „Soká születik párja — tán sose jön világra ily andalúz, ily tiszta, kalandokban ily gazdag. Elcsukló szavaimmal siratlak délceg fenség, s a gyászos szél örökké reszket az olajfák közt.” (F. G. Lorca) Sokszor tépelődtem mór, hogyan, hogy o költészet, az irodalom, a zene, a képzőművészet, a táncművészet legnagyobb szellemeit is rabul ejti egy vérgőzös játék tömegpszichózisa, ahol kosztümös urak retináit eszközökkel, módszerekkel bőszítenek egy kiéheztetett bikát, S mikor az már alig áll a lábán, jön egy még kosztümösebb úr, aki tovább ingerli, majd leszúrja a szerencsétlen jószágot. Győzelmi zene, virágeső, tombol az aréna. Persze van, amikor a bika marad felül .. . Ilyenkor egy ország képes gyászolni, siratni a hőst. Ez a vulgarizálás mindaddig tart az emberben, amíg össze nem találkozik a bika és az ember küzdelmével egy művészi alkotásban. Akkor óhatatlanul fölfedezzük, hogy mindez a spanyol ősi hagyományokban, a spanyol népiélekben, néphitben gyökerezik valahol. S ezzel hatalmába kerít a vágy: közelebb jutni a titokhoz, amelynek forrásvidékét — a népéletet és képzeletvilágot — olyan mélységben ismerte és olyan megindító szépséggel énekelte meg tiszavirág-élete legszebb pillanataiban a modern költészet egyik legnagyobbja: Federico Garcia Lorca. Őt, Lorca emlékét s — ami a költő egész pályaívében föllelhető — a spanyol élet legbensőbb titkait választotta a Győri Balett új műsorának témájául Markó Iván. Az. irodalmi szövegrészeket, a zenét, a képzőművészeti elemeket egységbe összekapcsoló — szólisztikus és tömeghatású — balettdarab komplex táncjáték formájában jelenik meg előttünk. S ennek a fényében —, ha más élményt nem adna is —, mindenképp közelebb jutunk ahhoz a világhoz, amit korábban nem értettünk vagy vulgarizáltunk. Hajiunk ráérezni a spanyolok fantasztikus végleteire, ahol a sírás üvöltő fájdalom, a kacagás szédítő ritmusú eufórikus tánc, ujjongó dal, pengő gitár, kasztanyettacsattogás. Közelebb jutunk a gyertyafényes körmenetek és kegyetlen erkölcsök, az ádáz törvények és szép emberi érzések világához; a kicsattanó élet s a mindig ott settenkedő haláltudat rejtélyes szimbiózisához. Főcímet is innen választottak: „Az igazság pillanata". Az, amikor szimbolikusan eljön a halál pillanata, amit százezernyi spanyol képes szinkronban átélni az aréna pisszenéstelen csöndjében . .. A műsor alcíme — „Ceremónia és rituálé Federico Gardáért" — a habókosnak ismert szürrealista ezúttal nagyon szép és világos aforizmájára utal, miszerint: „Spanyolország két részből áll: misztikumból és realizmusból. Ezért olyan fontos nekünk a ceremónia és rituálé." (Salvador Dali.) Vagyis a forma, a keret: rituálé. Amit látunk: szertartás, Federico Garda emlékezetére. Markó Iván maga szervezte-ko- reografálta szertartáskönyvet lapoz előttünk, amelynek oldalain életre kelnek a népélet szakrális külsőségei, szokásai; fölcsendülnek dalai, fölszikráznak szilaj, robbanékony, csupa feszültség, csupa ideg táncai s megjelennek a költő álmai, gondolatai, érzései és harcai: szakadatlan küzdelemben a művészi alkotó munka inspiráló szellemével, a „duendével”. Mi is ez a duende? A tehetség szimbóluma a spanyoloknál a mindenkori alkotómunkában. Gonosz manó formájában „jelenik meg" az alkotó lelkében. Végigkíséri útján, és noha a művész állandóan keresi, merre lehet, a duende mindig jelen van és iszonyatosan megkínozza a maga emberét amíg a mű elkészül. S amíg a szenvedést, fájdalmat, boldogságot, szerelmet, vágyakat átéli, hányszor és hányszor keresztre feszül a költő, a művész, az alkotó. (A róla szóló dalokat az Anya szerepében Magyar Mária, a verseket és prózai szövegeket — a spanyol népet szimbolizáló szerepében — Martin Márta tolmácsoija stílu‘ Az igazság pillanata... (Markó Iván és Bombicz Barbara). Fotók: Benkö Imre (MTI)' sósán, mély kifejező erővel.) A Duende mindig visszatérő megszemélyesített alakját az apró termetű Szekeres Lajos táncolja, karakterisztikus vonásokkal érzékeltetve a művész belső világában dúló szakadatlan küzdelmet. Az első részben a fiatal Federicot Szabó Elemér, a másodikban az érett férfit Markó Iván táncolja. A rituálé lapjai — képek. Azokkal a fő motívumokkal a fények, táncok, táncképek, víziók; szerelmi kettősök, Duende-kettősök, szólók és álomlótások középpontjában, amelyek a költő életét, alkotásait leginkább jellemzik. Az első nagy szerelem, a gyötrel- mesen szép szerelem: a Zöldruhás lány — Király Melinda táncolta megindító líraisággal és légies könnyedséggel —; a vágyakozó Infánsnő (Greiner Éva); a gyöngéd nosztalgia a Granada-környéki táj iránt (ezt «egyetlen fájdalmas a capella- népdalszólóra táncolja Markó Iván); a nagyváros arctalan világa, a bika és a torrero küzdelme; a Bernarda-kép: a költő és Adéla (Király Melinda) kirobbanóan szenvedélyes, vad szerelmi kettőse, majd a keresztre feszülések sorában az utolsó, a legutolsó ... Mindezt át meg átszövi a Duende, s vele csaknem párhuzamosan a Halál (Fülöp Viktor) alakjának megjelenése a képekben, mindenütt fontos dramaturgiai és gondolati funkcióval. A zenei összeállítás a mindenkori szituációt jellemző s főleg atmoszférateremtő szerepet kap. Hol egy originális népi dallam, majd a jellegzetes, lüktető ritmusú granadai gitárzene; hol a búcsújárók vallásos népének kórusa csendül; a New York-i képben pedig kifejezetten nagyzenekari hatású, nyugtalan dzsessz borsán fel a tánckar elementáris lendületű táncához. Ez az együttes ma is 19—20 éves fiatalokból áll. Egy évvel ezelőtt mutatkoztak be A Nap szerettei-vei. Már akkor feltűnt az egységes, artisztikus mozgás igénye, ami most még csiszoltabb és még elmélyültebb. Talán azzal, hogy tánctudásuk, technikai készségük még tökéletesebb lett. Akár akrobatikus követelményeket támaszt (pl. az inaszakadt búcsújárók tánca, mankókkal), akár a dinamikus, robbanékony spanyol tánc- anyag stílushű előadását követeli meg a koreográfia. Ebben a test és a fej tartása, a csukló finom, beszédes mozdulatai, a fej szakításszerű „átcsapása” ellenkező irányba vagy a lábak elképesztő magasságokba lendítése a „zsinóron húzottság" érzését kelti. Olyan, mintha egyvalaki táncolna a színpadon: a tánckar... Nagy élmény a Győri Balett új bemutatója. Szép és emlékezetes a zórókép. A kar tablója — a kereszten függő költővel — zárja a „szertartáskönyv" lapjait, majd egy leereszkedő falra napkorongszerű fény vetül, közepében Lorca alakjával. A teljes csöndben egyetlen fülsértő puskalövés. Bevégeztetett. . . Szemvillanás- nyi sötét s a közönség felcsattanó vastapsa már a napkorong fényében égő vékony, hosszú gyertyák özönének szól... Szakmai és sajtóbemutatón láttam Az igazság pillanatát. Nagyobbára budapestiek: ba- lettosok, növendékek, szakemberek, újságírók között. Mire felocsúdtam, a hatalmas terem, a szakma s a jelenlevők föláll- va tapsoltak, őszintén, szívből. Percekig. Wallinger Endre Emlékezés Czuczor Gergelyre A pécsi Hunyadi-szobor talapzatán Czuczor Gergelynek verssorai olvashatók, aki száz- nyolcvan évvel ezelőtt, 1800. december 17-én a Nyitra megyei Andód faluban egyszerű jobbágy szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Mint nem nemesi származéknak nem sok lehetősége adódott volna a fölemelkedésre, ezért a vele egykorú unokatestvére, Jedlik Ányos, a nagynevű fizikus példáját követve, 17 éves korában belépett a pannonhal/ni bencések rendjébe, ahol István keresztnevét a Gergely névvel cserélte fel. Gyermekkori olvasmányai (Az Árgirus-széphistória, A peleskei nótárius, Flimfy stb.) és lelkes tanárainak hatása csakhamar kialakította benne a népi nemzeti érzést, amelyet győri gimnáziumi tanár korában tanítványaiba is igyekezett átplántálni. Az ifjúság körében feltűnést keltett bajusz- és szakállvisele- tével, s azzal is, hogy a kor paHÉTVÉGE 8. pi szokásától eltérően reverenda helyett zsinórozott magyar ruhában járt. 1824-ben Kisfaludy Károly zsebkönyve, az Aurora megjelentette nagyhatású eposzát, az Augsburgi ütközetet — megelőzve ezzel Vörösmarty Zalán futását. A négyénekes hősköltemény „a magyar szabadságszeretet apoteózisa, a katonai legyőzhetetlenség öntudatébresztő illúziójának hirdetője" (Tóth Dezső). Hazafias érzése lírai retorikában tör ki: ossziá- ni hangulatú előhangjában előbb nem hallott hexameterek dübörögnek fel. Magyar történelmi témájú eposzaiból, így az 1828-ban írt Aradi gyűlésből, az 1833-ban megjelent Bolondból erős németellenesség, a nemzeti összefogás szükségességének hirdetése, és a belső ellenségek megbélyegzése tűnik elénk. Hunyod cimű, töredékben maradt, Vörösmartytól is elismert eposza a reformkori Hunyadi-reneszánsz élesztője lett. E tizenöt énekre tervezett munka első része: a Cesinge (Janus Pannonius) énekei címet viseli. Eposzaival és a hazafias érzés melegétől áthatott balladáival (Szondi, Kont, Kinizsi, Hunyadi) nemcsak a pesti Írók barátságát szerzi meg, hanem az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagságát is. Különösen Tcldy Ferenc támogatja, s közbenjárására levéltárnoki állást és lakást kap Pesten, de acsarkodások, titkos feljelentések érkeznek ellene a királyi kancelláriába, és ezért felszólítják, hogy „szerzeteshez illő módon viselkedjék”. Főleg azt kifogásolják, hogy szerelmes verseket írt. Czuczor azzal védekezik, hogy Janus Pannonius, Faludi Ferenc, Ányos Pál is írt szerelmes verset. Hiába minden érv. A kancellár utasítására a főapát kénytelen Czuczort Pestről éltávolítani, ahová csak hét év után tér vissza, hogy közben kapott akadémiai megbízatásának, az akadémiai nagy szótár készítésének eleget tegyen. A szabadságharc eseményei váratlanul érték a szótárszerkesztés munkálataiba temetkezett, gyakran betegeskedő költőt. Úgy érzi mégis, neki is tennie kell valamit, s megírja a fegyveres önvédelemre buzdító versét, a Riadót, amely Petőfi harci dalai mellett a szabadság- harc egyik legélesebb hangú, zsarnokellenes támadása. A forradalmi verset Bajza József nem akarja kipdni, de később a költő felelősségére 1848. december 21-én Kossuth Hírlapjában közreadja. A még röplapokon is terjesztett királyellenes szózat mindenütt nagy hatást keltett. Alig egy hónap múltával Czuczort a Pestet megszálló osztrák császári csapatok elfogják, és vasra verve kísérik a budai várba. Czuczor elmenekülhetett volna, de a készülő nyelvszótár cédulaanyagát nem tudta kellő időre összecsomagolni. Király- ellenes verséért a fővezér halálra akarta ítélni, de többek közbenjárására bitófa helyett hat esztendei várfogságra ítélte. Többféle viszontagság után Czuczor 1851 májusában szabadult a kufsteini várból, ahol eljövetele előtt megvásárolta bilincseit, amelyeket az érte oly. sokat fáradozó Toldy Ferenc feleségének ajándékozott hálából azért, mert őt sanyarú börtönében — Haynaut megtévesztve — meglátogatta. (Ennek emlékére írta A rab című megrázó lírai vallomását.) A kufsteini börtönben egy fehérre gyalult szék hátára írta a Riadó mellett legforradalmibb versét, az ítélőszék előttet: „De az érzelem honában, / Keblem titkos templomában: / Én urat nem ismerek." Czuczor Gergely munkásságából népies dalai és életképei azok, amelyek ma is élnek, költészetének legmaradandóbb alkotásai. Gondoljunk csak A lalusi kislány Pesten című bájos zsánerképére, amelyben az anyai tanácsokkal ellátott almaárusító kislány tettetett naivitását milyen megkapóan mutatja be! Paprikás verseiben éles hangon ostorozza a pálin- kaivást, a kocsmalátogatást, a rossz gazdálkodást, a nők lustaságát, nyelvességét. Éretlen még a legény, tudatlan a leány, de azért már a házasságon jár az eszük. A korai házasság helyett ezt ajánlja: „Tanulj, hogy boldogulj!" Legnagyobb munkája a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Fogarasi Jánossal együtt szerkesztett hatkötetes alkotása: A magyar nyelv szótára. A magyar reformkori irodalom egyik kiemelkedő költője a nagy szótár negyedik kötetének nyomtatása közben, 1866. szeptember 9-én halt meg kolerában. Költeményei azóta is többször jelentek meg a szomszéd népek (orosz, szerb, horvát, román, német stb.) antológiáiban. Dr. Tóth István A Bernarda-képben: Markó Iván és Király Melinda
