Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-21 / 350. szám
Dr. Edouard Saouma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO főigazgatója a magyar kormány meghívására november 17-én több napos látogatásra hazánkba érkezett. A főigazgató látogatásának célja Magyarország és a FAO közötti, valamint a fejlődő országokkal kialakított mezőgazdasági együttműködés elmélyítése és továbbfejlesztése volt. November 19-én Budapesten a Hilton Szálló Anjou termében sajtótájékoztatót tartott, ahol válaszolt az újságírók, köztük a Dunántúli Napló munkatársának kérdé- I sei re.- Főigazgató úr! ön tájékoztatójában a világ élelmezési helyzetét nagyon kritikusnak nevezte. Hogy alakult ki ez a helyzet, s mit tehet a FAO ennek megváltoztatásáért? — A világ élelmezési helyzetét valóban nagyon kritikusnak neveztem, pedig helyesebb lett volna azt mondanom, hogy a helyzet általános rémületre ad okot. Ez a második év, amikor a világtermelés nem fedezi a fogyasztási igényeket, ezért a tartalékokhoz kell nyúlnunk. A tartaléknak az éves fogyasztás 17—18 százalékát kellene kitennie. Ezzel szemben jelenleg a világ gabonatartaléka alig éri el az éves fogyasztás 14 százalékát. S ez az arány egyre csökken. A számos nagy termőkörzetben egyidejűleg fellépő kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a világ gabonatermelése 1980—81-ben egy milliárd 418 millió tonna lesz, ami 6 millió tonnás csökkenésnek felel meg. Ez elsősorban a harmadik világ lakosságát sújtja, azokat az országokat, ahol a már eddig is rendelkezésre bocsátott jelentős segítség ellenére 4— 500 millió férfi, nő és gyermek szenved az éhségtől, rosszul- tápláltságtól, A fejlődő országok népességnövekedése kétszer akkora volt, mint az élelmiszertermelése. Ezen országok közül 15-ben az egy főre eső termelés az évtized végén valójában kisebb volt, mint 1970- ben. S a század végére még 2 milliárd emberrel fog szaporodni a Föld lakossága, kilencven százalékuk a fejlődő országok polgára lesz.- Hogyan segíthetünk jobban? Készletekkel vagy módszerekkel? — Mindkettőre szükségük van. A legrosszabb helyzetben levő országoknak, hogy egyáltalán túléljék a krízist — azonnali élelmiszersegélyt kell adni. A FAO öt évvel ezelőtt 1980-ra, 12 millió tonna gabonasegélyt prognosztizált. Ezzel szemben, most 9 millió tonnából a FAO csak 1 millió tonnát tud biztosítani, a többi 8 milliót a különböző országok kétoldalú szerződések alapján osztják szét. A gabonatartalék az északi féltekén van, USA, Kanada, Közös Piac — és sajnos a kormányok kezében. A gyenge mezőgazdasági termelés miatt a harmadik világ országai egyre inkább függenek az élelmiszerimporttól. Itt ismét számokat kell idéznem, amelyek korántsem optimisták. A fejlődő országok gabonaimportja 1970- ben 43 millió tonna volt — ennek 30 százaléka élelmiszersegély — 1980—81-ben importjuk már 94 millió tonna lesz, amiből csak 11 százalékot fog fedezni az élelmiszersegély. Tehát az import megduplázódott, a segély csökkent. Súlyosbítja helyzetüket, hogy a búza és a gabonafélék termelési költsége és ára állandóan emelkedik. Az elmúlt évben a gabonaárak 30 százalékkal emelkedtek, egy tonna búza ma 200 dollárba kerül. Emellett 25—30 százalékkal, nőtHÉTVÉGE 4. A Dunántúli napló MEGKÉRDEZTE | Á harmadik világ éhséggel néz szembe! Beszélgetés Edouard Saoumával, a FAO főigazgatójával, magyarországi látogatása alkalmából Képek ai éhségövezetből tek a szállítási költségek is. Sajnos, az 1980—81. évi kilátások sem jók. Nem lepődnék meg, ha 1981-re egy tonna búza ára 250—300 dollárra emelkedne. A szegényebb országok szükséglete ebben az évben 34 millió tonnával fog nőni, és az amúgy is szűkös idegen valutaalapjukból 4 milliárd dollárt kell gabonaimportra költeniük. Ezt súlyosbítja még a szállítási tarifák emelkedése, amely egyötödét teszi ki a fejlődő országok által élelmiszer-importra fordított összegnek. Mindennek eredményeképp a harmadik világ gazdasági válsággal és éhséggel néz szembe. — Az élelmezési probléma és az éhség sehol sem ér el olyan riasztó mértéket, mint Afrikában, Mi ennek az oka? — Van még egy negatív tényező, amely hozzájárul ezen országok nyomasztó terheihez: a szükséghelyzetek növekvő száma. A természeti csapásokhoz hozzájárul a belső nyugtalanságok eredményeként a sok menekült. Amikor ezek a szerencsétlen emberek menedéket keresnek a szomszédos országokban, akkor ott az élelmezési helyzet még rosszabb lesz. Becslések szerint ma a fejlődő világban 7 millió menekült van. Az akut élelmiszerhiánnyal küzdő 29 országból 26 Afrikában van. Az afrikai népesség- növekedés az elmúlt tíz évben nagy mértékben megelőzte az élelmiszertermelés növekedését, és az átlagos afrikai most 10 százalékkal kevesebb élelmiszerhez jut, mint 1970-ben. A napi fejadag már a túléléshez szükséges minimum alatt van. Ugyanakkor Afrikában található a mezőgazdasági fejlesztés legtöbb korlátja: rossz talajok, szabálytalan és elégtelen csapadék, növényi betegségek és a sivatagi sáska által jelentett állandó fenyegetettség. A szükséghelyzetek a kontinens egyik végétől a másikig naponta szaporodnak. Még Kenya és Tanzánia is komoly élelmiszerhiánnyal néz most szembe, holott ezek az államok nemrég még önellátóak voltak.- Az elmúlt év júliusában Rómában rendezett Agrárreform és Falufejlesztési Világ- konferencián egy akcióprogramot fogadtak el. Melyek e dokumentum legfőbb ajánlásai? — A célprogram a fejlődő és a fejlett országok feladatát egyaránt megszabja, Sok fejlődő ország kormánya felelős azért, hogy a mezőgazdasági szektor fejlesztésének elhanyagolása miatt népeik ilyen katasztrofális helyzetbe kerültek. Az akcióterv ajánlásokat tesz ezeknek a kormányoknak, hogy sürgősségi alapon dolgozzanak ki új mezőgazdaság-fejlesztési politikát és elveket. Nemzeti fejlesztési terveikben adjanak prioritást ennek az elhanyagolt szektornak, s vonják be a falusi népességüket is a fejlesztési folyamatba. Reformálják meg intézményeiket és gazdasági szerkezetüket. Hozzanak létre paraszt szervezeteket, amelyek tagjai érdekeltek a termelésben és szolgáltatásban. Ezek az ajánlások szorosan kapcsolódnak az önök kormánya által sok évvel ezelőtt megvalósított intézkedésekhez. Indiában, Bangladeshben és Pakisztánban a lakosság 40 százaléka nem rendelkezik földdel. La tin-Ameri kában is sürgősen szükség lenne a földreformra. A szövetkezeti gazdálkodás igen fontos motiváció lehet ezekben az országokban. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező orszáqók felelőssége is nagy. Véget kell vetni a pro- tekcionizmusnak és megfelelő árat kelj fizetni a fejlődő országok termékeiért. A trópusi termékek, a kávé, a tea, a gumi, a juta stb. árai nem követik a gabona- és egyéb áremelkedéseket. A kávé ára jelenleg sokkal alacsonyabb, mint 1976- ban volt. Felháborító, hogy a cukor-, a gumi- és a teaárakat még mindig Londonban állapítják meg. A fejlődő országok jövedelmük 20 százalékát adósságaik törlesztésére, külkereskedelmi jövedelmük 45—50 százalékát olaj vásárlására kell, hogy fordítsák. Műtrágya, traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek. eszközök beszerzésével eladósodásuk tovább nőne. Ezért kamatmentes hiteleket kell e célra biztosítani számukra. A fejlett országok feladata, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez több pótlólagos segítséggel járuljanak hozzá. A televízió behozta otthonainkba a karomjai-ugandai éhségdráma képeit. Nemcsak kétséges etikát jelez, de a józan ész hiányát is mutatja, ha úgy érezzük, saját házunk körül minden rendben van, miközben szomszédaink éhen halnak. A fejlett országok is erősen függnek a nyersanyag importtól és attól, hogy találnak-e piacot exportjuk számára. A nemzetközi béke érdekében, és a szorosan összefüggő világgazdasági szerkezet miatt egyetlen fejlődő országot sem lehet a káosz és aiz anarchia végzetére hagyni.- A FAO milyen megoldásokra koncentrálja figyelmét az éhség és szegénység elleni küzdelemben? És hogy járulhat hozzá Magyarország e gondok enyhítéséhez? — Három fő pontot emelnék ki az erőfeszítésekből. A FAO műszaki főosztályai akcióprogramokat működtetnek az afrikai állatjárványok, növényi kártevők és betegségek, a termésveszteségek megfékezésére. Nagy figyelmet összpontosítunk a világ élelmezésének biztonságát elősegítő — általam 1978- ban javasolt — Világélelmezés- biztonsági Akcióterv végrehajtására, amelyet már az Egyesült Nemzetek közgyűlése is jóváhagyott. 1 Végül javasoltam, hogy a Nemzetközi Valutaalap hozzon létre egy speciális élelmiszer-finanszírozási lehetőséget, a fejlődő országok növekvő élelmiszerimport számlái ki- egyenlítésének segítésére, és így a fejlett országoktól való növekvő függőségük megakadályozására. Magyarország a FAO Tanács tagjaként már eddig is nagyon pozitív hozzájárulást tett a programhoz. Az Önök országa, mint a program élelmiszerse- gély-politikai, és programbizottságának tagja áruszállítás formájában- 400 000 dolláros részt vállalt a világélelmezési program végrehajtásában. Az önök hazája Európában vezető szerepet tölt be a fejlődő országok részére nyújtott mezőgazdasági oktatási lehetőségek és alkalmak tekintetében. A magyar kormány javasolta, kezdeményezte „Világélelmezési Nap" megrendezését minden évben, amit konferenciánk XX. ülése egyhangúan elfogadott. Az esemény első ünnepélyes megtartására 1981. október 16- án kerül sor, ami egybe fog esni a FAO megalapításának 36. évfordulójával. . Tovább kívánjuk bővíteni az önök kormánya és a FAO közötti együttműködést. Több magyar vállalatot és céget szeretnénk szerződtetni a különböző területeken végzendő műszaki tanulmányok és vizsgálatok elvégzésére, 'kivitelezésére. A magyar vállalatok már eddig is hasznos konzultánsi szolgálatot nyújtottak a FAO-nak. Remélem, a jövőben még több magyar vállalat fog velünk együttműködni. Magyarország képviselete szervezetünkben napról napra erősödik. Amikor 1976 elején átvettem a vezérigazgatói beosztást, az önök országa még csak képviselve sem volt a központ személyi állományában. Ma már három magyar szakember dolgozik műszaki főosztályainkon és tizenegy magyar szakember dolgozik területi programjainkban, 10 országban. Rónaszéki Ferencné fl vállalkozás megkezdődött Mély ibolyakék porcelán Ismét lesz Zsolnay-kobalt Elfelejtett Zsolnay-hagyo- mányt igyekeznek feleleveníteni a Pécsi Porcelángyárban a fond-dekor étkezőkészlet kísérleti gyártásával. A díszítő festéket és mázt szórópisztollyal fújják fel az edényfelületre egyenletesen, 2—3 mikron vastagon, hogy égetés után mély ibolyakék színt kapjanak, amibe belelát az ember, mint a tükörbe. A fondfelület nem kopik, rendkívül dekoratív, ugyanis gyönyörű együttest ad az arany és a kéklő. kobalt. A finn tálalók szeretik, hiszen barokkos hatása révén terítési variációkat produkálhatnak. A Zsolnay-kobalt világhírnévre tett szert e század húszas éveiben. Az akkori gyár egyedi remekekkel rukkolt ki, de a sorozatgyártásra nem rendezkedett be. Ritecz Sándor kiemelt szakmunkás hat éve kezdeményezte a fondfelülethez való visszatérést és lelkes, vállalkozókedvű munkásgárdát is szervezett, de a kedvező technikai feltételek még nem voltak meg. Ez év nyarán egyévi felkészülés után elkezdődhetett a 6 és 12 személyes barokk étkezőkészletek kísérleti gyártása. Mindössze egymilliós a befektetés. Többek között egy modern műhelyt rendeztek be és 15 embert kiképeztek. Ritecz Sándor, Mosonyi Attila minőségszabályozó technológus, valamint Halász Zsig- mond, az edénygyáregység festészeti művezetője szabad kezet kapott ötlete megvalósításához. A piackutatás is igazolja, hogy igénylik a házilag kikísérletezett úidonságot mindazok ellenére, hogy borsos az ára. Például a 12 személyes készlet csaknem tízezer forintba kerül. A pécsi eozinboltban mégis sorban állnak érte. A festmény és a bútor napjainkban a va- gyonképzés eszközei lettek és ugyanezt mondhatjuk el a mind drágább étkezőkészletekről is, melyeket főiként lakodalmaik alkalmával ajándékoznak. A fond-újdonságor évek óta kéri az Amfora Stúdió, az ÖVÉRT erre a karácsonyra tízezer készletet vitt volna el. Már most a megrendelők között szerepel a Gundel étterem, a Moszkva Szálló, a hajdúszoboszlói üdülő, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, a moszkvai KGST-központ, de görög vevők is érdeklődtek. A pécsiek régóta szeretnék, ha az edényminőség megközelítené a herendit. Versenyre kelnek a Hollóházi Porcelán- gyárral, ahol pár éve fond- felületű teás- és mokkáskészle- teket, vázákat készítenek, de kis tétéiben. A vezetők megnyerése köny- nyebben ment, mint a munkásoké. Jellemző, hogy magától egyik dolgozó sem jelentkezett a speciális munkacsoportba, még a Zsolnay-gyáregységből sem, ahol pedig harminc éve a máz alatti technikával —tehát a fond-fújáshoz hasonlóan — folyik a díszműgyártás. Frissen végzett szakmunkások sem léptek be a „fondos-csapatba", csupán tapasztalt, régi munkások, akik közül hatan időközben visszamentek egykori munkahelyükre. Az átlagosnál jobb kereset sem csábította a porcelánfestő szakmunkásokat. Tudniillik a munkavégzés teljesen manufakturális, igényes, lassú és nehézkes. Az exportra szánt edények aljában ez áll: Hand- painted (kézzel festve). Egy festő egy műszakban legfeljebb 1 — 2 készletet fest meg, vagy egy jól képzett munkás 8 óra alatt mindössze 4—5 étkészletet tud produkálni. Elengedhetetlen, hogy a kéz ügyes, biztos, a szem pedig- kitűnő legyen. Döntően a szórópisztoly-kezelésen áll és bukik a termék minősége. Mire valaki egyenletesen hozza a kiváló minőséget, hosz- szú idő telik el. Az előégetés és a kiégetés kényesebb művelet, mint bármelyik terméknél. Például a kemencében a levegő atmoszféraváltásait ötféleképpen programozzák. Többször osztályozzák a termékeket és a minőségben csak három fokozatot ismernek el. Az első osztályú termék gazdagon aranyozott, mivel az arany teremt összhangot a fehér és a kék szín között. A másodosztályú edényen az aranybélyegzést fehér matricadíszítés váltja fel, míg a harmadosztályú árun az aranyat fémes hatású festékkel helyettesítik. A cél az, hogy az edények 60 százaléka első osztályú, míg a 30 százaléka másod- és harmad- osztályú minősítést kapjon. Épp ezért a szórópisztolyos szakmunkások óránként 1-2 forintos mozgóbérben részesülnek a kitűnő minőség elérésekor. De prémiumot kap az aranyfesté- ke't ésszerűen felhasználó munkás, aki a törlőruhák kiégetésével, a tárolótégelyek kimosásával is aranyat gyűjthet össze. Tíz éve egy kiló tőkés piacról vásárolt aranyfesték 40 ezer forintba került, most ugyanannak 80—150 ezer forint az ára. A Pécsi Zsolnay Gyárban a házi kikeveréssel a festékek aranytartalmát növelik. A külföldről behozott kobaltfesték ára is a duplájára nőtt tíz év alatt. A háromfős újító műszaki kollektíva szerint az edényforma maradjon változatlan, de a díszítése évente akár 4—5-ször is változhat a piaci igényeknek megfelelően. De a gyenge forma sose kaphat elegáns dekorációt. Most két, vagyis leveles és rózsás dekorációt próbálnak ki 11 mintában, de kísérleteznek a zöld, barna fondfelületek kialakításával is króm-, réz-, manqán- és vasvegyületek felszórásával. A szállodák a fond- színek tarkaságát igénylik. 1981 januárjától évente 3—4 ezer étkezőkészletet állítanak elő. De fond'technológiával (készítenek majd süteményes, mok- kás- és teáskészletet, vázát, valamint gyertyatartót is. Csutj János
