Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-19 / 348. szám

1980. december 19., péntek Dunántúlt Ilaplo Ta nácsülés Szigetvárott Díszpolgárokat avattak Szigetvár város Tanácsa teg­nap délután ülést tartott. Tinusz János tanácselnök megemléke­zett arról, hogy 36 évvel ezelőtt, 1945. december 5-én szabadult föl Szigetvár. Beszédében vá­zolta az elmúlt csaknem négy évtized alatt elért eredménye­ket, a város fejlődését. Régi szokás már, hogy ebből az al­kalomból kitüntetéseket is ad­nak olyan embereknek, akik hosszú időn át kimagaslóan sökat és magas színvonalon tet­tek egy városért. Szigetvárott eddig emlékplaketteket adtak át; s most először avattak dísz­polgárokat, s ugyancsak most adományoztak első alkalommal Pro Űrbe emlékérmet. Szigetvárnak eddig nem volt díszpolgára, most egyszerre ket­tőt is avattak, akik a díszpol­gári oklevél mellé megkapták a Pro Űrbe emlékérmet is. Zágon Gyula, aki ma már nyugdíjas, általános iskolában volt rajztanár. Iskolai és szak­köri óráin a művészet szerete- tére, képzőművészeti alkotásain keresztül a' hősök tiszteletére, helytállásra nevelte tanítvá­nyait. Kitüntetése alkalmából a tegnapi tanácsülésen több mint száz alkotását — grafikákat, fa­ragásokat — fölajánlotta a vá­rosnak. Molnár Imre nyugalmazott gimnáziumi igazgatóhelyettes kapta még ezt a kitüntetést. Zagon Gyula átveszi a díszpolgár és a Pro Űrbe emlékérmet Tinusz Jánostól Hústermék­bemutató Néhány naipja fejeződött be a 100 millió forintos be­ruházással létesített feldolgo­zó üzeme a Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat vágóhídi területén. A pró­baüzemelés után januártól megkezdődik a termelés. Ezt megelőzően a vállalat a kö­zépszintű vezetők részére egy­hetes tanfolyamot rendezett Siklóson, majd tegnap dél­után — árubemutatóval egy­bekötve, amelyre számos ke­reskedelmi szakembert meg­hívtak - zárta a több elő­adásból álló kurzust. A tanfolyam lebonyolítását az indokolta, hogy az új lé­tesítmény új gyártástechno­lógiát igényel. Ennek ismer­tetését kibővítették a követ­kező tervidőszakban elvég­zendő feladatok részletes tár­gyalásával. Az előadások te­matikája is erre utal: termel­tetés, exportlehetőségek, ter­melésszerkezet, kereskedelem­politika, üzemszervezés . . . stb. A résztvevők megismerked­hettek számos olyan termék­kel — amelyet a vállalat már a tavaszi bemutatón ígért — most az új üzemben már megkeződi'k a folyamatos gyártásuk. Szintén az üzem ad távolabbi lehetőséget ar­ra," hogy a vállalat — többek között — megkezdheti majd a hosszított szavatosságú termé­kék — előrecsomagolt, rend­kívül higiénikus — gyártását. Szigetvár határain túl az ő ne­vét elsősorban úgy ismerik, mint a Várbaráti Kör elnökéét. Eb­ben a minőségében is nagyon sokat tett a városért: középkori történetének széles körű ismer­tetésével, tudományos kutató­munkával. Rajtuk kívül hárman kapták még a Pro Űrbe emlékérmet, mindhárman kimagasló munká­jukért: Bebesi Pál, a Városgaz­dálkodási Vállalat asztalos rész­legének vezetője, Gaják Sándor nyugalmazott pártmunkás és Harmati József, az I. sz. Általá­nos Iskola igazgatója. d. cs. Hendégünk volt Ancsel Éva filozófus Főként fiatalok töltötték meg zsúfolásig a Nevelők Háza elő­adótermét, majd ajtókat kellett nyitni, s a hallgatóság elfog­lalta a szomszédos klubot is — szerdán, Ancsel Éva filozófus estjén, a Beszélgetések tudo­mányról, művészetről című soro­zat keretében, a Doktor Sándor Művelődési Központ rendezvé­nyén. Dr. Csizmadia Sándor, o POTE adjunktusa vezette a be­szélgetést Ancsel Évával, az EL­TE tanszékvezetőjével, aki há­rom órán keresztül tartotta éb­ren a hallgatóság figyelmét, vágta szét könnyed okfejtéssel fiatalok gondolati gubancait, fordult példáért a marxizmus klasszikusaihoz és a művésze­tekhez. Lebilincselő tudósegyé­niséget hallgattak tehát a pé­csi fiatalok, s keltek vele pár­beszédre, élve „az ész nyilvá­nos használatának szabadságá­val" — ahogy Kantot idézte An­csel Éva. önmagáról annyit mondott el, hogy 30 esztendeje pedagógus. Az emberek és a könyvek segí­tették legtöbbet filozófiai pá­lyáján. Történetfilozófiai és etikai kérdések izgatják ma legjobban, és úgy tartja, a filo­zófiának kötelessége választ adni a hétköznapók etikájának kérdéseire is. Hogy vélekedik a mai ember etikai normarendszerérői, mi­után „összetörtük a tízparancso­lat sokévezredes kőtábláit"? — kérdeztük Ancsel Évát: — Nem hiszem, hogy össze­törtük volna a kőtáblákat, azaz ha összetörtük is, mint annak idején Mózes, azokat koronként mindig újrafaragjuk. Hiszen a tízparancsolat betartásának ha­tárideje folyamatos. Komolyra fordítva a szót: az életet nem lehet tízparancsolatokkal rend- szabályozni, és örülök, hogy ma nem fogalmazunk ilyen katekiz­musokat. Mert soha nem az a probléma, hogy nem tudjuk, mi a jó - hiszen ha mások felett kell ítélkeznünk, mindnyájan képzett etikusok vagyunk. Csak­hogy helyesen cselekedni ne­héz. Nagyon nehéz, mivel az élet természeténél fogva soha­sem a jó és a rossz között kell választani — hiszen az egysze­rű lenne, — hanem egy széles Skálából kell kiválasztani a legoptimálisabbat. És az szin­te soha nem az elvont jó. A baj sem ott van, hogy vétünk, hanem ott, hogy a vétséget iga­zolni akarjuk, és ebből hamis ideológia, a vétkek láncreak­ciója születik. Erénnyé szépíteni a vétket, másban keresni a vét­séget — még a hétköznapi rosszindulatnak is ez a jellem­zője. Ezt a rossz mechanizmust egy működő demokratizmus ké­pes csak rendszabályozni. A de­mokratizmus ugyanis egyenlő a szigorúsággal, és a nyilvános­ság reflektorfényében ítél az egyes esetekben - de sohasem tízparancsolat jelleggel. Az élet ugyanis nem sűríthető erény- táblázatökfoa, mivel az embert sem lehet pusztán a tulajdon­ságai szerint kategorizálni. A kérdés mindig az, milyen cé­lokra mozgósítja jótulajdonsá- goit. Hiszen ki kételkednék III. Richárd akaraterejében, a kar­rierista állhatatosságában . . . Nem elvont normák, nem tízpa­rancsolatok. hanem szigorúan érvényesített követelmények kel­lenek tehát nekünk, emberek­nek. Gállos Orsolya Eszéki pártmunkásküldöttség Baranyában Interjú Jozo Petoviccsal Mint orról már beszámoltunk, eszéki területi pártküldöttséget fogadtak a Baranya megyei Pártbizottságon, hogy a testvér- kapcsolatok eddigi eredményeit összegezzék, s újabb programot fogadjanak el. Déli szomszé­daink pártdelegációját Jozo Pe- tovics, a Horvát Kommunisták Szövetsége Eszék Községközi Választmányának elnöke vezeti; őt kerestük fel néhány kérdés­sel. — Hogyan értékeli ön általá­ban a testvérvárosi-testvérme­gyei kapcsolatokat? — Én e kapcsolatokban nagy lehetőségeket látok, a különbö­ző vidékeken, országokban-élő emberek közeledését, kommu­nikációját, őszinte véleménycse­réjét illetően. Megtudni egy­másról dolgokat, azt, hogy mi­ként élünk, mik a terveink, ál­maink, milyen gondokat próbá­lunk megoldani, melyek az örö­meink. — Milyennek ítéli a baranyai kapcsolatokat? — Eszék területhez Baranyán kívül még egy kanadai kisvá­ros fűződik testvéri szálakkal. Ez utóbbi azért, mert több szerb és horvát nemzetiségű ember él ott. A két kapcsolat merőben más. Baranyai kapcsolatainkat alapvetően meghatározza közel­ségünk, ezért többrétű, többszí­nű. Hadd emeljem ki. hogy a már elhunyt Joszip Broz Tito elnökünk és Kádár János egy régebbi találkozóján fogalma­zódott meg a mondat: Az ál­lamközi kapcsolataink állandó javulásában nagy szerepük van a testvéri együttműködéseknek, szó szerint Baranya és Bara- nya-Szlavónia jószomszédi vi­szonyának. Ez véleményem sze­rint egyrészt minősítés is, de mindenkorra nézve kötelező is ránk, megyei szomszédokra. — A következő időre szóló megállapodást is aláírták... — Igen, és mindjárt kiemel­ném: a megállapodás szelleme némileg más, mint a korábbia­ké. Szélesebbé tártuk, gazda­gabbá tettük a két terület közti kapcsolatok tárházát. Minden fronton szorgalmazzuk a köl­csönösen előnyös és kamatoz­tatható együttműködéseket. Konkrétan: szeretnénk megtar­tani a kishatármenti árucsere­forgalomban a jelenleg mutat­kozó felfelé ívelő tendenciát. Bizonyos területeken egyes ter­mékek közös gyártására törek­szünk - főleg a mezőgazdasági termékeket illetően —, erősítjük a beljei és a bólyi kombinátok kapcsolatait, ösztönözzük a ve­tőmagcserét, bizonyos fajták cseréjét, s a gyógynövényter­meltetésre vonatkozóan is van­nak közös terveink. Az eddig is példamutató vízügyi együttgon­dolkodás — ami a Dráva sza­bályozását, a vízlépcsőrendszer­kiépítését illeti — továbbra is kapcsolataink minőségi ténye­zőit illetik.- A kulturális kérdések közül melyeket emelné ki? — Az oktatási intézmények, o múzeumok, levéltárak, színházak közötti kapcsolatokat, a könyv­tárközi cseréket. Nagy ered­ménynek tartóm a pedagógiai főiskoláink párbeszédjeit: tő­lünk magyar szakos hallgatók jöhetnek Pécsre, Pécsről a szerb-horvát nyelv leendő taná­rai tanulhatnak Eszéken. Éppen tegnap hallottam, hogy a két intézet immáron 10 éve kap­csolatban áll egymással, s hogy a jubileum egy közös kiadvány­ban is megörökítődik. Jónak tartom a pécsi Jelenkor és az eszéki Revija, a Dunántúli Nap­ló és a Glas Slavonija, vala­mint a két rádióállomás kap­csolatait. A mostani megállapo­dásunkban az eszéki televíziós center és a tv Pécsi Körzeti Stúdiójának „egy asztalhoz ül­tetését" is tervezi.- Petovics elvtárs, engedjen meg egy személyes kérést. Mu­tassa be röviden önmagát la­punk olvasóinak. — Szívesen megteszem. Nős vagyok, feleségem banktisztvi­selő, gyerekeim nincsenek. A tengerparton születnem, s 19 éves korom óta ai JKP tagja va­gyok, s éppen december 6-án voltam 30 éve párttag. Közgaz­dasági egyetemet végeztem és sokfelé dolgoztam már életem­ben. Tagja voltam a jugoszláv parlamentnek is, parlamenti bi­zottság elnökeként. Az eszéki múltam: öt évig tanácselnök voltam, majd négy éve hol el­nöke, hol titkára a községközi választmánynak. Ez társadalmi funkció: magánemberként az eszéki Saponija Vállalat vezér- igazgatója vagyok. — Hol töltene el szívesen két hetet Magyarországon?- A Balatonon és Harkány­ban. De hadd ajánljam a ba­ranyaiaknak, ho a jugoszláv tengerpartra igyekeznek, válasz­szák Porecs környékét — mon­dotta befejezésül Jozo Petovics. Kozma Ferenc Az eszéki vendégek látogatásai Jozo Petovics, a Horvát Kom­munisták Szövetsége Eszék Köz­ségközi Választmány elnöke ve­zette jugoszláv delegáció teg­nap délelőtt Kiss Györgynek, ai megyei pártbizottság osztály- vezetőjének kíséretében Bolyba látogatott. A Mezőgazdasági Kombinátban Devecseri József, az MSZMP Mohács járási Bi­zottságának első titkára köszön­tötte a vendégeket. Dr. Kisjakab Lajos, a kombinát vezérigazga­tója részletes tájékoztatást adott gazdaságukról, a terme­lési eredményeiről, a következő évek terveiről. Mózer Fülöp, a kombinát pártbizottságának tagja o választott testület te­vékenységét ismertette. Ezt kö­vetően vendégeink megtekin­tették a gazdaság üzemeit. Az eszéki pártmunkások dél­után Mohácsra utaztak, akiket Hajós Ferenc, a városi pártbi­zottság titkárai köszöntött. A testvérterület küldöttsége láto­gatást tett a mohácsi délszláv báziskönyvtárban és klubban. A mohácsi programba délután bekapcsolódott Lukács János, a megyei pártbizottság első titká­ra. Vendégeink és a házigaz­dák megismerkedtek a lippói termelőszövetkezet munkájával is. Jozo Petovics, a Horvát Kom­munisták Szövetsége Eszék Köz­ségközi Választmánya elnöke és Lukács János, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának el­ső titkára aláírta az 1981—1982. évi együttműködési megállapo­dást. Az eszéki vendégek ma ha­zautaznak Jugoszláviába. Folyóiratszemle T udósítások Délkelet­Ázsiából A Nemzetközi Szemle decem­beri száma Tudósítások Délke­let-Ázsióból összefoglaló cím­mel három írást közöl, mely e földrész aktuális problémáival foglalkozik. Sheilah Ocampo: Fülöp-szi- getek: a gerillák a városokban is megjelennek című írásában azt elemzi, hogy Ferdinánd Marcos elnök statáriális kor­mánya most először kapott va­lódi ízelítőt a városi gerilla­hadviselésből, mely a bomba- merényletek egész özönét zúdí­totta Manilára. A közelmúlt­ban, augusztus 4-én hangzott el New Yorkban Benigno Aquino volt szenátor nyilatko­zata — akit egyébként május­ban engedtek ki a manilai bör­tönből —, melyben arra figyel­meztette a kormányzatot, hogy rövidesen városi gerillaháború tör majd ki a Fülöp-szigeteken. Az első bombamerényietekért egy magát Április 6. Felszaba­dulási Mozgalomnak nevező csoport vállalta a felelősséget. A mozgalom elnevezésére az 1978. április 6-i manilai „lár­ma-zárótűz" adta az ötletet, mely akkoriban Marcos elleni tüntetés volt. Egy dokumentu­mot adtak közre, melyben kö­vetelik a statárium megszünte­tését, elítélik a rendszer túl­kapásait. Kétségtelen, hogy a mozgalmak a kormány politikai válságának siettetésére irányul­nak. John Machbeth a Thailöld: a demokrácia keresése című írásában azt a helyzetet elem­zi, mely 1976 után következett be az országban, s az alkot­mány felfüggesztését követően a parlamentáris demokráciát zsákutcába vezette. Az alkot­mánymódosítás céljára bizott­ságokat hoztak létre mind az alsóházbcn, mind a szenátus­ban. A szenátusi bizottság há­rom ülés után, ami alatt a 206 cikkelyből álló alaptörvény alig egyötödét tekintette át, még nem ért el addig a pontig, ahol kiütköznek a potenciális konfliktusok a szenátorok és választott kollégáik között. 1982 decemberéig azonban a hatalom a szenátus kezében van, jogában áll dönteni o költségvetésről vagy a nemzet- biztonsággal, a trónnal, vagya nemzetgazdasággal kapcsola­tos törvényekről. Teljes szavaza­ti joga van .az alsóházzal együtt bizalmatlansági indít­vány esetén is. Ez állandóan irritál sok képviselőt, akik úgy érzik, hogy mandátuma kizá­rólagos jogokkal ruházza fel a törvényhozói hatalom területén. A bírálók szerint az országban csupán felemás demokrácia lé­tezik. K. Dasa Malaysia: A Nem­zeti Front nehéz éve című cik­kében arra mutat rá, hogy Ma­laysia kormányzó Nemzeti Frontja, tíz pártnak gondosan kiegyensúlyozott koalíciója, mindig is érzékenyen reagált az olyan jelenségekre, amelyek veszélyeztették bármely tagjá­nak politikai egészségét. 1981 várhatóan a front csaknem va­lamennyi tagja számára nehéz év lesz. A három fő partner: az Egyesült Maláj Nemzeti Szer­vezet (UMNO), a Malaysiái Kínai Szövetség (MCA) és a Malaysiái Indiai Kongresszus (MIC) pártválasztásokat tart. Az UMNO-nak valószínűleg szembe kell néznie egy börtön­ből jövő kihívással, mivel Da- tuk Harun Idrisz volt selengori miniszterelnök, akit korrupciós vádakkal ítéltek el, várhatólag megpályázza a miniszterelnök' vagy annak helyettesi tisztsé­gét. 1981-ben állami választá­sok is lesznek Sabahban, ahol c front két tagja verseng majd egymással. Máris elkeseredett, fröcskölődő küzdelem kezdődött meg közöttük. íme ilyen képet nyerhet az olvasó Délkelet-Ázsia orszá­gairól napjainkban. M. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom