Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-19 / 348. szám
Dunántúli Ilaplo 1980. december 19., péntek Befejeződött az országgyűlés téli Ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) Újvári Sándor (Zala m. 7. vk.) megyei tanácselnök arról számolt be, hogy Zala megyében a termelőágazatok intenzív fejlesztését, az exporttermékek nagyobb arányú gyártását, továbbá a falvak és városok lakossági alapellátásának javítását jelölték ki a legfontosabb teendők között. Mezei László (Budapest, 8. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gyár szerszámkészítője a magánerős lakásépítések villa- mosenergia-ellátásának gondjairól szólt, a főváros peremkerületeiben az elektromos hálózat teljesítőképessége kimerült, tehát az építkezésekkel párhuzamosan gondoskodni kell a fejlesztéséről. Fábián Márton (Szolnok m. 10. vk.), a karcagi Május 1. Tsz elnöke arról beszélt, hogy a hústermelés növelését a szarvasmarha-tenyésztésben és a juhászatban célszerű szorgalmazni, az olcsó tömegtakarmányt termő réték, legelők hasznosításával. Borsos János (Baranya m. 9. vk.) felszólalását külön közöljük. Dr. Fancsik János (Nógrád m. 1. vk.). A Nógrád megyei kórház osztályvezető főorvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a kórházi ágyak nem kis részét olyan betegek foglalják el, főleg szociális okok miatt, akiknek csupán szakszerű ápolásra és gondozásra lenne szükségük. Röder Edit (Bp. 51. vk.) ügyvéd, az Országos ügyvédi Tanács elnökhelyettese hivatkozott a tervtörvényre, amely a foglalkoztatáspolitika fő céljaként — a teljes foglalkoztatás fenntartása mellett - az élőmunka hatékonyságának erőteljes növelését, a foglalkozási egyensúly javítását jelöli meg az oktatásban, az egészségügyben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén emelkedik a dolgozók létszáma. Logikus, hogy mindez a tervfeladatokból következik, hiszen az egészségügy 6500-7000 új kórházi ággyal számol, a bölcsődékben mintegy 9-10 ezerrel több gyermekre vigyázhatnak, s a szociális otthonokban újabb 6000 —6500 gondozásra szoruló idős emberről gondoskodhatnak az új létesítmények, bővítések eredményeként. Az általános iskolás korosztály nagyarányú növekedésével összhangban 5500-6000 új tanterem épül, s az óvodákban az eddiginél 30 —35 ezerrel több apróságot fogadhatnak. Ezek az adatok önmagukban felérnek egy politikai programbeszéddel. Ezekben az ágazatokban döntő mértékben nők dolgoznak - mondotta ezután. Számos jel figyelmeztet arra, hogy az „elnőiesedett” szakmákban szükség lenne több férfi munkavállalóra, s nemcsak a vezető beosztásokban. Végezetül választókörzetének tapasztalatait vázolva hangsúlyozta: fontos feladat vár a kereskedelemre az áruellátás javításában. Jó minőségű, a kereslethez igazodó árukínálatot kell teremteni, s mérsékelni kell az indokolatlan területi különbségeket is — a tervtörvényben megfogalmazottakkal összhangban. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg mindenki a lakóhelyéhez közel eső üzletben vásárolhassa meg a napi fogyasztásra szánt élelmiszereket. Gordos Péter (Fejér m. 12. vk.), a Fejér megyei Bauxitbányák kincsesbányai üzemének igazgatóhelyettese elmondta, hoay szűkebb hazájában eredményesen zárják a mostani tervidőszakot. Az eredmények közé tartozik, hogy korszerű bányászati termelési rendszerükre — a Magyar Alumíniumipari Tröszt üzemeiben gyártott alumínium bányabiztosító szerkezetekkel együtt — az ország határain túl is felfigyeltek. A munka hatékonyságának növelését szolgálta — több vállalatuknál is — az ösztönző bérezési rendszer. A Fejér megyei Bauxitbányák Vállalatnál kidolgozták és két éve alkalmazzák például a pályázati rendszerű bérfejlesztést, azaz a bér- fejlesztést konkrét többleteredmény arányában osztják el. A teljesítménybérezést kiterjesztették a bérelszámolókra és a gépírókra is. Kedvezőek a tapasztalataik az ipari társulásokról, a vállalatok közötti munkamegosztás eredményeiről is. A NIM kezdeményezésére alig valamivel^, több mint egy éve elsőként alakult 21 helyi és két budapesti vállalat, intézmény között társulás, s legfőbb hasznai között tartják számon, hogy a társult vállalatok a korábbinál jobban segítik egymást, megismerték és kölcsönösen átvették a legkorszerűbb munka- módszereket, technológiai eljárásokat. Bebizonyosodott tehát, hogy e társulások hasznosak és a közös tevékenység bizonyosan hozzájárul a jövőben is a VI. ötéves terv céljainak teljesítéséhez. Ezután a képviselő az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatban felhívta a figyelmet: a termelési feladatok biztonságos teljesítése érdekében a bányászatban számolni kell azzal, hogy a karbantartási munkákat, a szénbányáknál pedig a termelést is — esetleg szabad szombatokon is — biztosítani kell az igényeknek megfelelően minden indokolt esetben folyamatos munkarenddel, szombaton és vasárnap is rakodni, szállítani kell. Az ötnapos munkahét bevezetésénél különben feltétlenül ügyelni kell majd arra, hogy az öt nap valóban öt produktív munkanap legyen. Foglalkozott a képviselő a bányanyitások kérdésével is. Mint mondotta, a VI. ötéves tervidőszak második felében a bauxitbányászat csak akkor tud eleget tenni a növekvő timföldtermelés követelményeinek, ha új termelő egységek is belépnek. Miská István (Bács-Kiskun megye 7. vk.), a Tiszakécskei Nagyközségi Tanács elnöke elmondta, hogy szívesen szavaz egyetértéssel az új ötéves tervre, amely feladatul tűzi ki a községek népesség-megtartó szerepének növelését. A képviselő nagyon fontosnak tartja azt a célt, hogy a kisebb települések lakossága számára is biztosítsák a jobb alapellátást, a villany további bevezetésével könnyebbé váljék a háztartások . munkája, s korszerűsödjék a háztáji gazdálkodós is. Jó feltételek teremtődnek ahhoz, hogy a város környéki községek szorosabb együttműködést építsenek ki a várossal, élvezve ennek előnyeit, s vállalva a közös gondokat is. A képviselő olyan jogszabályokat javasolt, amelyek könnyítik a falun társulások létrehozását különböző közművek, szilárd burkolatú utak, járdák kiépítésére. A továbbiakban a magukra maradt idős emberek problémáiról szólt. Több hozzászóló a törvény- javaslathoz nem jelentkezett, ezért a vitát bezárták. Borsos János (Baranya m. 9. vk.) képviselő felszólalása Faluvégi Lajos összefoglalója Elöljáróban a kormány nevében köszönetét mondott a terv- javaslattal kapcsolatban a plé- numon és a bizottságokban lefolytatott vitáért. Mint mondotta, általános egyetértés nyilvánult meg a terv fő vonalával, a legfőbb népgazdasági előirányzatokkal, a gazdaságpolitika kidolgozott követelmény- rendszerével. Többen rámutattak: a terv fenntartja a társadalomban a továbbfejlődés igényét és lehetőségét, a gazdasági eredmények növelését, és reálisan számol a belső és külső feltételekkel. Az, hogy a tervjavaslat ilyenné formálódott — nemcsak a kormányzati szervek, a minisztérumok meg a tanácsok, a vállalatok érdeme, hanem annak az előkészítő munkának is az eredménye, amelyhez nagyon sok segítséget kaptunk társadalmi szervezetektől és az országgyűlés bizottságaitól. Sokat formálódott az utóbbi hónapokban a tervjavaslat, míg olyanná alakult, hogy most egyetértésre jutottunk — mondta Faluvégi Lajos. A vita sajátos vonásaként emelte ki, hogy a plénumon felszólalók nemcsak saját véleményüket fejtették ki, hanem tolmácsolták a Hazafias Népfront, a SZOT, a TOT, a MTESZ vezető testületéinek állásfoglalását és javaslatait is. Ez is gazdagítja az országgyűlési munkát, s olyan kezdeményezés, olyan fejlődés, amely előbbre visz, s megalapozza a terv társadalmi hátterét. A vitában másik jellemző vonás volt, hogy minden korábbinál sokkal több szó hangzott el társadalmunk és gazdaságunk nemzetközi kapcsolatairól. A plénumon elhangzott 28 hozzászólás több tucat kérdést 'érintett — summázta Faluvégi Lajos, s közölte, hogy ezekre a kormány két módon is visszatér. Egyfelől a VI. ötéves terv végrehajtásának megindítását, megszervezését szolgáló részletes intézkedési terv kidolgozásakor, másrészt pedig — a kialakult szokásoknak megfelelően — a kormány, az illetékes szakminisztériumok, illetve miniszterek külön tételesen megvizsgálnak valamennyi elhangzott javaslatot. A vitában érintettek közül három kérdéskört emelt ki ösz- szefoglalójában a Minisztertanács elnökhelyettese: a terv általános megítélését, az ipari és mezőgazdasági termelés, illetőleg az életkörülmények egykét kérdését. Hangsúlyozta: a terv általános törekvése és jellege tekintetében egészében egyetértés volt. Ezen belül érzékelhetően fejlődött a középtávú tervek szerepéről — mint sok minden másról — alkotott felfogásunk. Kifejtette: azt, hogy egy középtávú terv szerepe nagyobb vagy kisebb, nem deklarációk döntik el, hanem az, hogy milyen hatást tud gyakorolni a társadalmi folyamatokra, a gazdasági fejlődésre. Ez a lényeg I Ha egy terv — mondta — kevesebb részletet határoz meg, de a fő kérdésekre irányítja a figyelmet, s e tekintetben nagyobb társadalmi egyetértést és erőt tud mozgósítani, akkor ne sajnáljuk a számokat. E törekvés jegyében ez a terv a minőségi fejlődést helyezi a középpontba, ilyenformán szerepe a társadalmi fejlődésben nem kisebb, hanem nagyobb. Arra is ráirányította a vita több felszólalója a figyelmet - mutatott rá Faluvégi Lajos -, hogy a mai helyzet reális megítéléséhez tartozik: a terv alapján a gazdasági irányításnak és a gazdasági egységeknek, a szövetkezeteknek és a vállalatoknak, de a kormánynak is az eddigieknél sokkal nagyobb permanenciában kell lenniük a gyorsabb ütemre áttéréskor. Fel kell készülni arra, hogy néhány ponton a követelményeket esetleg meg kell újítani, más követelményeket kell magunk elé állítani. Az életkörülmények javítása kapcsán Faluvégi Lajos megemlítette, hogy a kormány a lakásépítési programmal kapcsolatban intézkedési tervet dolgoz ki, és a tervidőszak alatt kétszer foglalkozik majd átfogóan a lakásépítés ügyeivel. A községek, kisközségek ügyét, településfejlesztését reális társadalmi problémaként említette, hozzátéve: egy-egy megyében a rendelkezésre álló fejlesztési összegeket valóban nem kell túlzott mértékben a megyeközpontra költeni. Határozathozatal következett: az országgyűlés előbb a módosító javaslatokat, majd a népgazdaság VI. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! A törvény indoklásában olvastam : ,,a tervről szóló törvényben erősödik a gazdaságpolitikai jelleg. A törvény a gazdasági célok és meghatározások során a korábbinál kevesebb számszerű előirányzatot, illetve pontos elkötelezettséget tartalmaz. nagyobb szerepet kapott a célok és feladatok minőségi meghatározása." Néhol a feladatok meghatározásának elmaradását nemcsak a belső kényszerítő körülmények okozzák, hanem a világgazdasági helyzet alakulása is. Amikor kimondjuk, hogy: a terv rugalmas értelmezése a tervszerűség elemévé válik, akkor lényegében egy korábbi szemléletünkkel is szakítunk. Ezt támasztja alá: — a minisztériumok és vállalatok döntési hatáskörének tisztázása,- illetve a gazdasági szabályozórendszer normativitásá- nak növelésére való törekvés is. A népgazdasági tervnél tapasztalható szemléletváltozás érzékelhetően megjelenik néhány ágazat tervidőszakra vonatkozó „irányelveiben" is. Látni kell, hogy a tervezés rugalmasságának növelése csak népgazdasági szinten járható út és ez nem mindenben valósítható meg a gazdálkodó szervek szintjén. Számukra a feladat továbbra is a különböző terv-változatok készítése marad. Végül is a vállalatok teljesítményén múlik, hogy a terv mai nyitottsága később hogyan válhat a továbbhaladás feltételeivé. Ezért a gazdálkodó szervek jövőbeni magatartásához több és egyre jobb információ kell. A gazdasági szabályozók lehetővé teszik, hogy bizonyos feladatokat kielégítő pontossággal tervezzenek meg de észrevehető bizonytalanság van a piaci viszonyokhoz való afkalmazko- dásban. Költségeik alakulását is nehezen tudják előre becsülni. árinformációjuk még gyenge, az új árrendszer tapasztalatai még szegényesek, ugyanakkor a vállalati tervek készítése már aktuális. Az előző tervciklusban azt hittük, hogy a most készülő középtávú terv már pontosabb, megalapozottabb lesz, mint a korábbi volt és a gazdálkodó szervek is nagyobb távlatot tudnak majd áttekinteni. Vártuk azt is, hogy a középtávú tervek szerepe növekszik a gazdálkodásban. Ma a valóságos helyzet is és, a terv is ennek ellenkezőjét mutatja. Az merült fel bennem, hogy nem kellene-e korszerűsíteni tervezési rendszerünket. A népgazdasági terv elsősorban a gazdaságpolitika szintjén értelmezhető összefüggésekre koncentrál és a tényleges gazdasági folyamatok tervezését a gazdálkodó szervek hatáskörébe utalja. Ezzel jelentős lépés történik a vállalati önállóság növelése felé, ugyanakkor nő a kockázat is, amelyet a vállalatoknak a nagyobb hatáskör alapján vállalóiak kell. A terv értelmezésében és céljaiban bekövetkezett változások tőlünk is új szemléletet, új közelítést igényelnek. A törvényjavaslat szerint „a munkás-alkalmazott és termelőszövetkezeti keresőknél egyaránt meg kell őrizni a reálkereset 1980. évi átlagos szin- vonalát.” Egyre többen ismerik fel, hogy az elmúlt 20 év folyamán a lakosság összes jövedelme, ezen belül a társadalmi juttatások reálértéke több mint kétszeresére emelkedett. Dolgozóink többsége is érzi már, hogy van mit megvédenünk, megőriznünk . . Az életszínvonal alakulása a legszélesebb rétegek érdeklődését, figyelmét váltja ki. Ez teljesen érthető. A probléma csak akkor jelentkezik, ha ez a szemlélet válik kizárólagossá, amely nem tartja az életszinvo- nal-emelkedés részének azokat az elemeket, amelyeket az „élet minősége" címszó alatt szoktunk említeni. Ma, félve a jövő bizonytalanságaitól, elég jelentős rétegek helyezik a hangsúlyt csak a fogyasztás növekedésére és közömbösen tekintenek az életkörülmények javítására. Sokan megfeledkeznek arról, hogy ennek ugyanúgy része a nyugodt, harmonikus családi élet a kulturált, segítőkész emberi környezetben végzett alkotó munka. E téren az állami vezetésnek is jelentős adósságai vannak, hiszen abban az időszakban, amikor a gyors fogyasztás növekedésére lehetőség volt, nem kapott kellő hangsúlyt ez az oldal. Ezt most pótolni kell. Tisztelt Országgyűlés! A VI. ötéves terv energiaprogramjának egyik hangsúlyos pontja: a hazai szénvagyon kitermelésének meggyorsítása. Azt mondják Baranyában, hogy minden rosszban van valami jó. Nálunk az energiafelhasználás racionalizálása — szemben a 60-as évek végén meghirdetett programmal — a szénbányászat jövőjének átértékelését jelenti és ez azt a követelményt támasztja elénk, hogy 10 év alatt a( jelenleginek több mint kétszeresére növeljük a mecseki ko ksz-ko n ce n trá tu m terme!ését. Ez több, sokoldalúbb feladatot jelent, megnő a jelentősége a földtani kutatásoknak, műszakilag fejleszteni kell a meglévő bányákat, de fel kell készülnünk új bányák nyitására is. Ezzel párhuzamosan pótolnunk kell az elmaradt infrastrukturális fejlesztéseket és a növekvő arányban nyugdíjba menő bányászokat is új munkaerővel kell felváltani. Azt szeretnénk, ha a bányászat fejlesztésével együtt járó tennivalókból mindenki vállalná a ráháruló feladatokat. El szeretnénk kerülni azt, hogy a bányászat megyén belüli kiemelése miatt az egyéb területek fejlődése elmaradjon az átla- aostól. Teljes mértékben egyetértek a törvényjavaslat azon részével, ami a gázellátás feladatainak javításával foglalkozik. Számolnunk kell azzal, hogy Pécs földgázhoz jut, hiszen ma mór egyedüli magyar nagyváros, amely nem rendelkezik ezzel. Az épülő vezeték nem mesz- sze megy majd el választókerületemtől. Jó lenne, ha környékünk kiváló mezőgazdasági és ipari üzemei is gázenergiához juthatnának és maid később netán a lakossáq is részesülhetne ebből. Ennek az a feltétele, hogy a nagyvezetékhez regionális rendszerek is kapcsolódhassanak. Ilyen igény van a mohácsi-pécsi ivóviz-vezetéknál is. Tisztelt Országgyűlés! A VI. ötéves tervjavaslatból kitűnik, hogy változatlanul tiszteletre méltó erőfeszítéseket teszünk legsürgetőbb társadalmi gondunk, a lakáshelyzet javítására. Ezen belül azonban - az állami beruházás részarányának csökkenése mellett — nagyobb mértékben számolunk a lakosság anyagi részvételével, a magánerős lakásépítés fokozódásával. Ez reális törekvés, hiszen a lakásépítés több mint fele eddig is államilag támogatott magánerős lakásépítés volt. Így volt ez Mohácson is. Városunkban a lakások közel 170/n-a állami és 83%-a magánerőből épült. Ma már természetszerű, hogy a célcsoportos lakásépítés mellett a tanácsok finanszírozzák a telepszerű, több szintes magánlakás-építés területelőkészítéssel összefüggő költségeit és a tanácsi tervek tartalmazzák a kapcsolódó létesítmények fejlesztését. A jövőben azonban nem csupán a városokban számolunk a magánerős lakásépítés fokozódásával, hanem a települések népességmegtartó képességének erősítése miatt a nagyobb községekben is. Ez viszont igényli a községi lakásépítés feltételeinek állami eszközökből történő segítését. Ez ügyben egyetértek Orlovecz képviselő- társam észrevételeivel. Megyénkben a NEB vizsgálata alapján a megyei tanács vb a közelmúltban tárgyalta a magánerős lakásépítések helyzetét. Megállapította, hogy a községi tanácsok többsége még nem rendelkezik rendezési tervekkel, csak elképzelésük van építési telkek kialakítására. A végrehajtásnak sok helyen akadálya lesz, hogy nincs előkészített terület, a területek kisajátításához, közművesítéséhez a megfelelő anyagi fedezet nem áll rendelkezésre. Ez gátja lehet a tervidőszak első éveiben a folyamatos építkezéseknek. Úgy tűnik, hogy a lakásépítési terv teljesítésének kulcskérdése a magánerős építés, ezért ennek feltételeire fokozott figyelmet kell fordítani. A magánerős lakásépítéshez kapcsolódó hitelezési rendszer is bonyolult. Ez az egyszerű emberek számára áttekinthetetlen. Ma 8 hitelezési kategóriában 41-féle kölcsönt különböztetnek meg I Nem terjedt még el eléggé a magánerős lakásépítéshez használatos gépek és eszközök kölcsönzése sem. Megyénkben az állami lakásépítés arányának mérséklődése egy másik gondot is felvet, mégpedig azt, hogy mérséklődik a leginkább rászorulók szociális igénye kielégítését szolgáló tanácsi bérlakások száma. Ez pedig a korábbi elosztási rendszer felülvizsgálatát, a társadalmi ellenőrzés súlyának növelését igényli. A törvénytervezetből. kitűnik: a hosszú távon érvényesülő követelmény, hogy csökkenjen a beruházási építés és növekedjen a fenntartási építés aránya. Ennek indokoltságát egyértelműen igazolják a megyei tapasztalatok. Egyrészt, mert halaszthatatlanná vált a korábbról elmaradt felújítások pótlása, másrészt pedig azért, mert az ötvenes évektől napjainkig tartó lakásépítések — három évtized elteltével — a felújítási igények tömeges megjelenését eredményezték. A felújítási igények előtérbe kerülése újszerű követelményeket támaszt az építőiparral szemben. Ma úgy látjuk, hogy ez nem kis feladatot jelent az ágazat és a szervezetek vezetői számára. Egyrészt azért, mert a korszerű építési technológiák nehezen konvertálhatók, másrészt mert a felújítás közismerten munkaigényes tevékenység. Köztudott az is, hogy anyagilag és erkölcsileg kevésbé megbecsült ez a munka. Legnagyobb gond azonban mégis csak az, hogy ez a tevékenység kifejezetten szakmunkát igényel és erre a struktúraváltásra — legyünk őszinték — nem eléggé készültünk fel. Gondot kell tehát erre is fordítani. Tisztelt Országgyűlés! A VI. ötéves terv megvitatása és jóváhagyása nagy jelentőségű népünk további életében. A jó végrehajtás azonban attól is függ, hogy a további lépések, intézkedések mennyire lesznek gyorsak: világosak, érthetőek, mozgósítók, és hogyan bontakoztatjuk maid ki a? alkotó légkört. Mi saját területünkön a dolgozókkál együtt mindent megteszünk annak érdekében, hogy a végrehajtás következetes legyen. A tervben kifejeződnek a népgazdaság érdekei, lehetőségei, ezért ezt reálisnak, cselekvésre ösztönzőnek tartom és elfogadom. (Folytatás a 3. oldalon.)
