Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-18 / 347. szám

1980. december 18., csütörtök Dunántúli napló 5 A megyei tervkoncepció vitája a Közgazdasági Társaságban Ezekben a hetekben széles körben véleményezik a megye hatodik ötéves tervre szóló elő­zetes elképzeléseit, hogy a leg­kedvezőbb döntések születhes­senek: adott pénzből lehetőleg olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek a megye minél több lakójának életkörülmé­nyeit javítják észrevehetően. Tegnap a Magyar Közgazdasá­gi Társaság Baranya megyei Szervezete elé kerültek megvi­tatásra az elképzelések. A ve­zetőségi ülésre, melyen dr. Kis. vári András elnökölt, s melyen részt vett dr. Dányi Pál. az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkára, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát bári üze­mében került sor, ahol a házi­gazdák, élükön Szántó Zoltán vezérigazgató-helyettessel, be­mutatták a gazdaságot és a bári keltetőt; majd pedig a na­pirendnek megfelelően előbb Sajgó Jenő, ‘az MSZMP Bara­nya megyei Bizottsága gazda­ságpolitikai osztályvezető-he­lyettese vázolta fel a gazdaság- politikai célok megvalósításá­nak megyei feladatait, majd Horváth Endre, a Baranya me­gyei Tanács tervosztályvezetője ismertette a Baranya megyei ta­nácsi gazdaság hatodik ötéves tervkoncepcióját. A társaság vezetőségének tagjai véleményüket kifejtve többek között rámutattak, a szénbányászat liászprogramjá­val összefüggésben nagy figyel­met kell fordítani annak min­den vonzatára, így a lakásépí­tésre, a közlekedésfejlesztésre. Mivel a következő tervidőszak­ban lényegesen nagyobb össze­geket szánnak lakásfelújítások, ra, gondoskodni kell megfelelő kivitelezői szervezet léterehozá- sáról. Elhangzott, erőteljesebb fejlesztésekre van szükség a me­gye élelmiszeriparában, szor­galmazták továbbá, hogy a párhuzamosságokat elkerülen­dő, a baranyai fejlesztési el­képzeléseket egyeztetni kell a szomszédos megyék elképzelé­seivel. Végül rámutattak, van­nak olcsó vagy éppenséggel pénzbe sem kerülő fejlesztések, ezekre is súlyt kell fektetni, így például a munka, és üzem szervezés színvonalának emelé termelési kooperációk lét Az év utolsó munkanapjai a baromfi-feldolgozóban * Karácsonyi pulyka sere, rehozásárd. {—mi-) külföldre GEFLÜGEL AUS UNGARN, - kiáltja világgá a hctalmas rek­lámtábla, a 17 tonnás HUN- GAROKÄMION motorházának tetején. A felirat alatt stilizált ratjz, magyar baromfi embléma. A rajz két oldalán két szó, bal­ról „Puszta” jobbról „Piri”. Mindkét márka a magyar pe­csenyekacsát reklámozza az NSZK-ban. A német háziasz- szonyok szívesen veszik mind­kettőt. Már tudják, hogy a Puszta az grill kacsa, a Piri pedig bratfertig, vagyis a sü­tésre kész. Magyarul konyha­kész. Kurucz István, a HUNGARO- KAMION gépkocsivezetője teg­nap délelőtt 11 órakor gördült ki hatalmas járművével a pécsi baromfifeldolgozó udvarából, s indult el 17 tonnás rakományá­val az Alpokon túlra. Három nap, három ország: Csehszlo­vákia, az NSZK és Svájc. A pontos úticél Bázel, amelynek nagy áruelosztójába szomba­ton reggelre gördül be frissen vágott s út közben is hűtött rako­mányával. Ezúttal kivételesen nem Pusztával és Pirivel, ha­nem ládánként 6 darab, 450 rekesz, összesen 2700 darab Mecsek elnevezésű mini pulyká­val, amely büszkén viseli ma­gán a nemzetiszín szalagot, Ki­váló exporttermék. Tegnap indították útnak a gyár utolsó karácsonyi pulyka­exportját. Tekintve, hogy az an­golok jópár éve önellátók, a friss előhűtött magyar pulyka karácsonykor Svájcba és Auszt­riába megy. A mélyhűtött midi­pulyka pedig a Szovjetunióba, az NDK-ba, s újabban Romá­niába. Az NSZK nemcsak így karácsony táján, de egész év­ben folyamatosan igényli a pulykát és évről évre többet. A pécsi baromfifeldolgozó vállalat az idén félmillió darab, át­lag hatkilás Mecsek pulykát exportált a különböző orszá­gokba, s ezzel teljesítette éves tervét. Az év hátralévő részé­ben már csak hazai szükséglet­re, az ünnepekre vágnak majd 2—3 vagonnal. — A pulykapiac, a korábbi prognosztikákkal ellentétben ja­vul, az 1981-es exportlehetősé­geink jobbak, mint az ideiek voltak — mondja Békés Lajos, a Baromfifeldolgozó főmérnöke. Tegnap indították útnak az utolsó kamion karácsonyi pulykát Svájcba Próbaüzem előtt a kenyérgyárban Nem egészen egy év alatt készült el a Pécsi Sütőipari Vállalat új létesítménye, a sü­teményüzem. A hatalmas gyár­tócsarnokban, ahol a távlati tervek szerint majd három automata gépsor dolgozik, az elsőt, a zsemlekészítő vonalat fölszerelték. Az osztrák gyárt­mányú gépsoron s a hazai új­fajta dagasztógépen az utolsó simításokat végzik a külföldi és magyar szerelők. A részleges műszaki átadás­ra pénteken délelőtt kerül sor, s ezt követően megtartják az e|ső, úgynevezett meleg próba­üzemet. Míg a régi sütemény­üzemben kilenc fő egy óra alatt hétezer zsömlét tud készí­teni, az új gépsor teljes kapa­citása óránként 14 500 darab, s mindössze három embert kell mellette foglalkoztatni. — A vevők a nádudvari tsz Fehér Gyémánt mini-pulykája mellett a Baranyában előállí­tott „midi pulykát” is keresik. Azért az idén mór a feldol­gozó sem panaszkodhat. Két éve, a mélyponton, vesztesége­sek voltak, tavaly hárommillió nyereséggel zárták az évet, az idén 80 millió forint tiszta nye­reségre számítanak. Ebben igen jelentős szerepet játszik a fél- milliárd forintos exportbevéte­lük. Tény, hogy felszöktek a vi­lágpiaci baromfiáraik, de nem szabad elfelejteni a gyári kol­lektíva helytállását sem, azt a plusz vállalást, amelyet mara­déktalanul teljesítettek. Terven felül 2150 tonna broiler csirkét vágtak le és exportáltak a Szov­jetuniónak. Az évi 1150 vagon kapaci­tásúra tervezett gyárban tavaly már 1460 vagon s az idén 1760 vagon élő baromfit, csibét, tyú­kot, pecsenye- és hízott kacsát, pecsenye- és kövér libát, puly­kát, gyöngyöst — vágtak le és dolgoztak fel két műszakban. A jövő évi tervük pedig 1900 va­gon. Különösen figyelemremél­tó a magas exportarányuk. Az 1300 vagon késztermékből 900 vagonnal exportáltak, a már felsorolt országokon kívül Fran­ciaországba, Olaszországba, Kuvoitba és az idén először ten­gerentúlra, Kubába. Az új darabolócsarnok belé­pésével 1981-ben 30 százalék­kal növelik majd a darabolt áruk arányát, Olaszországban a csirke mellét, Ausztriában a combját, az NSZK-ban és Svájc­ban a mellét és a combját egy­formán keresik és a darabolt filézett termékben rejlő több letmunka árát meg is fizetik. — Rné — Életbe lép 1981. január elsejen Bővülő kedvezmény az ifjúsági takarékbetét-tulajdonosoknak A Magyar Közlöny december 10-i számában megjelent a pénzügyminiszter rendelete, amely növeli az ifjúsági taka­rékbetéthez fűződő pénzügyi kedvezményeket és bővíti a ked­vezményes árukölcsönre jogosult fiatal házasok körét. Az 1981. január 1-ével életbe lépő új szabályozás szerint: az ifjúsági takarékbetét kedvezményezettje bárki lehet, aki a megállapo­dás megkötésekor 35. életévét nem töltötte be. (Az eddigi fel­tételek szerint kedvezményezett csak 14—30 éves korú lehetett). Ezzel lehetővé válik, hogy a szü­lők, nagyszülők már 14 évnél fiatalabb korú gyermekeik, uno­káik javára is takarékoskod­hassanak. A felső korhatár 30- ról 35 évre való felemelése pe­dig a már keresőképes fiatalok további jelentős részének teszi lehetővé, hogy nagyobb beté­tet gyűjtsön és részesüljön az ezzel járó kedvezményekből. Az ifjúsági betétek után a betétest, illetve a kedvezménye­zettet változatlanul évi 5 szá­zalékos kamat és az 5. év utá­ni további 1 százalék prémium illeti. A jövőben nem korlátozzák a havonta rendszeresen elhelyez­hető 'betét nagyságát. Eddig legfeljebb havonta 800 forintot lehetett befizetni és 5 évre szó­ló megállapodást kötni. Január 1-től ennél nagyobb összegről is szólhat a megállapodás, il­letve, aki jövedelméből csak ki­sebb összeget tud félretenni, a takarékoskodást 5 év után is folytathatja és gyűjthet össze nagyobb összeget. A havonta rendszeresen befi­zethető betét 100 forint vagy ennek többszöröse lehet. Növekszik az ötévi takaré­kossági időszak letelte után a lakásépítésre, -vásárlásra igénybe vehető kölcsön össze­ge. Az új feltételek szerint a kölcsön maximális összege új lakás építése vagy állami szerv­től való vásárlása esetén az. eddigi 56 ezer forinttal szem­ben 70 ezer forint, egyéb ese­tekben 60 eZer forint lehet. Egyidejűleg bővítik a külön köl­csön lakásépítésre való felhasz­nálását is. Ez a kölcsön az új lakás építésén vagy állami szervtől történő vásárlásán, to­vábbá az állampolgárok tulaj­donában lévő, üresen álló csa­ládi házak és állami tulajdon­ban lévő házingatlanok elide­genítéséről szóló jogszabály alapján történő lakásvásárláson kívül kiterjed a toldaléképítés­hez, emeletráépítéshez, tető- térbeépítéshez, valamint nem lakás céljára szolgáló helyisé­gek lakásra való átalakításá­hoz történő kölcsön felvételére is. Nem változott a kedvezmé­nyes árukölcsön feltétele, amely az esetben vehető igénybe, ha a betétes nem az említett la­kásszerzéssel összefüggő célra kívánja betétét fordítani. A rendelet bővítette a fiatal házasok külön kölcsönére jogo­sultak körét. Ezentúl kedvezmé­nyes áruvásárlási kölcsönt azok a fiatal házasok kaphatnak, akik a kölcsön igénybevétele­kor 35 éven aluliak. (Korábban 30 év volt a korhatár). A fel- vehétő kölcsön összege válto­zatlanul 30 ezer forintig terjed, kamata évi 8 százalék, lejára­ta legfeljebb 3 év. E kölcsönre történő vásárláskor előtörlesz­tést nem kell fizetni. ,Fél korso Hiány1 Négy pécsi költs estje az IH-ban Egy országos rangú antológia a közönség előtt Érdekes módon zárult, s nyílt meg valami kedden este a pé­csi Ifjúsági Házban, Csordás Gábor, Meliorisz Béla, Parti Nagy Lajos és Pálinkás György szerzői estjén, melyhez tavasz- szal megjelent kötetük adta a kiindulópontot. Ugyanezen a helyen, a pécsi Ifjúsági Ház­ban alakult ririeg öt-hat évvel ezelőtt a Fiatal írók Köre, az alapítók között ott voltak ők is — pontosabban: ők voltak az alapítók, a mag és ugyanak­kor a mérce is. Csoportot gyűj­töttek maguk köré, rendszere­sen figyelték, bírálták egymás műveit, 1975-ben, majd 76-ban antológiájukat adta ki az IH, a házigazda; kapcsolatot épí­tettek a környező országok ma­gyar íróival, meghívták őket pécsi találkozókra, csakúgy, mint a hazai irodalmi folyóira­tok alkotóközösségeit is. Ügy évente maga a csoport is szín­re lépett, s megnyilatkozásai­kat mindig figyelemmel kísér­ték az idősebb pályatársak. Egyre gyakrabban publikáltak a,négyes tagjai a Jelenkorban, a budapesti és vidéki folyóira­tokban, bekapcsolódtak a he­lyi írócsoport tevékenységébe, és hallatják hangjukat a Ma­gyar írók Szövetsége mellett működő Fiatal írók József Atti­la Köre tagjaiként is. Berták László szavaival: részt vesznek nemzedékük orskágos ügyei­ben. Költői arcélük is karakte­resebbé, egyénivé vált az elmúlt esztendőkben, és elsősorban ezzel magyarázható a megyei KISZ-bizottság gondozásában a tavasszal megjelent Fél korsó hiány című közös antológia or­szágosan jó visszhangja is. A kötet egy valódi alkotó­körré formálódott négyes vál­lalkozása. Szuverén egyénisé­gekként, de egymást vállalva léptek itt Csordás, Meliorisz, Parti Nagy és Pálinkás György egy közös kötetbe — koránt sem csak pécsiségük okán. Va­lódi antológiáról beszélhetünk tehát egymást kiegészítő, erő sítő versekkel, egy témára írott variációkkal, versváltásokkal - s ami még fontosabb: egy nemzedéki közérzet hiteles visszatükrözésével. A keddi esten Berták László, a helyi írócsoport titkára mérte fel bevezetőjében a négy költő eddig megtett útját, majd a Pécsi Nemzeti Színház fiatal művészei, Bregyán Péter, Vajek Róbert, Vallói Péter és Vitai András, valamint a szerzők szó laltatták meg a verseket. El­hangzott a költőtárs, Tóth Er­zsébet Levél Pécsre című kö szöntőverse is a Fél korsó hiány költőihez. Az esten közreműkö­dött Kircsi László oboaművész, aki Ton Bruynél holland szerző művének előadásával egy ma gyarországi ősbemutatóval i: meglepte a közönséget. Végezetül szólnunk kell a hallgatóságról is: a pécsi IH klubjának törzsközönségét al­kotó fiatalok mellett az estre érkezett irodalombarátokról pályatársakról, a pécsi iro­dalom képviselőiről. Eleven, élő fogadtatásra, nemegyszer vi­haros tetszésre találtak az el­hangzott versek - főként Valla Péter kitűnő tolmácsolásában A közönség érzékenyen fogad­ta a költemények meglepő asz- szociációit, groteszk fintorait, illúziótlan valóságábrázolását Közönség és irodalom szép ta­lálkozásának is tanúi lehettünk tehát a Fél korsó hiány kedd esti bemutatkozásán. Gállos Orsolya Néhány helységünk néveredete-^970-ben mintegy másfél g évtizedes szófejtéstani *■ és lexikográfiai tudo­mányos kutatómunka után Kiss Lajos olyan terjedelmes kézi­könyv összeállítását vállalta, amely a világ jelentősebb hely­ségeinek, hegységeinek, folyói­nak, tavainak stb. néveredetére nyújt felvilágosítást. Csaknem száz évvel élőbb Pesty Frigyes olyan több köte­tes munka összeállításán fára­dozott, amely Magyarország helyneveit történeti, földrajzi és nyelvészeti szempontok szerint elemezte, ismertette volna. Munkája azonban csak részben sikerült: egyetlen kötetet sike­rült megjelentetnie 1596 szó­cikkel. Kiss Lajos mintegy 6850 szó­cikkben mutatja be a földrajzi nevek származását. 726 lapnyi terjedelmű munkájának címe: Földrajzi nevek etimológiai szótára. A most újból kiadott kötet címszavai országunk va­lamennyi városának, községé­nek, folyóinknak, hegyeinknek nevét magyarázzák, értelmezik. De helyt kaptak a munkában a szomszédos országok földrajzi nevei, sőt gyakran távoli orszá­gokból vett adatok is kerültek bele. Mivel a páratlanul érdekes adatok teljes ismertetésére nem kerülhet sor; ezért csak néhá­nyat ragadunk ki belőlük, el­sősorban is megyénk helyne­veiből. Megyenevünk Kolta János ki­tűnő Baranya monográfiája sze­rint is a Barona, Borona névből sarjadt, és a Barcnyavár hely­név előtagjaként feltehetően a vár első ispánjának nevét rejti. Amikor a megye székhelye Ba- ranyavórról Pécsre helyeződött át, az eredeti Baranyavár me­gyét a szóhatár eltolódásával Baranya vármegyének kezdték hívni. Pécs nevét Kiss Lajos kap­csolatba hozza Bécsével. E név az ómagyar bécs (= mészége­tő kemence) főnévből keletkez­hetett, amelyet a régi török nyelvből szláv közvetítéssel vet­tünk át. Érdekes, hogy e szót a moldvai csángók ma is isme­rik borospince jelentésben. Mi­vel a Pécs alatti pincerendszer eredetét még ma sem tisztáz­ták kellőképpen, és mivel az ótörök nyelvben a b hang lé­pett a p helyébe, lehetséges, hogy Bécs, Pécs és Pest neve egyazon tőből, a mészégető kemencékből, barlangokból ki­épített pincéktől kapta a nevét. A sokféle feltevés közül ennek is van valószínűségi alapja. Előbb többen városnevünket a pet (= öt) szóval hozták kap­csolatba, és ekként az itt elte­metett öt kőfaragó vértanú (Quinque martyrum ecclesia = öt vértanú temploma) emlékét őrizné városnevünk. K omló nevét Pesty Kál­mán, Kiss Lajos és Szito László a komlóföld ér­telmű köznévből származtatják. Egy 1256. évi oklevélben „Villa Complov" néven szerepel, és ez arra késztette Németh Béla helytörténészt, hogy Komló ne­vét a Bököny-nemzetségbeli Kompolti családdal hozza kap­csolatba. Szita László azonban kimutatja ennek az álláspont­nak gyengeségét. Szerinte a név eredete „a régen nagy je­lentőségű (?) komlóhoz, ehhez a vadon termő s igen gyakran termesztett kúszó növényhez kapcsolódik". A dolognak csak az a bökkenője, nincs semmi­nemű adatunk arra, hogy a komlót e vidéken „különöskép­pen” termelték volna, s főleg a XIII. században. Ezért egy új feltevés': kell megkockáztat­nunk. Mivel Komlón római kori épület romjaira bukkantak, nincs kizárva, hogy a város ne­ve római eredetű. Lehetséges, hogy a régi oklevelek Cump- low, Cumloud, Cumlo alakjai az u hang kivetésével a cumu­lus szót rejtik magukban. Ez a latin szó halmot, tetőt, csúcsot jelent, s ezzel a terület fekvé­sére utal. E nézetet mit sem gyengíti az, hogy Komló köz­ség a XVIII. században karóra futó komlót vésetett a község pecsétjébe. Tóth István dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom