Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-18 / 347. szám

1980. december 18., csütörtök Dunántúli napló 3 Megkezdte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) Garai Vilmos (Bp. 64. vk.), a Csepel Vas- és Fémművek ve­zérigazgatója a Csepel Művek formálódó VI. ötéves tervéről szólva a főbb törekvések között az első helyen említette a ter­melési szerkezet korszerűsíté­sét, elsősorban a színesfémko­hászat és a gépgyártás dina­mikus fejlesztésével és a vasko­hászat szinten tartásával. Azt is tervezik, hogy — a termékszer­kezet további változtatásával - korszerű, gazdaságos, jól érté­kesíthető termékeik részarányát 63-ról 75 százalékra növelik, csökkentik a gazdaságtalan gyártmányok termelését. A piaci és ármunka javítása ér­dekében fiatal, tehetséges mér­nököket, közgazdászokat és más szakembereket készítenek fel és irányítanak át kereske­delmi területekre. — Mi, Csepelen — mondta Garai Vilmos - a nemzetközi színvonalat tekintve még drá­gán termelünk. Ezért elenged­hetetlen követelmény a ráfor­dítások csökkentése. Hosszú tá­von nem tartható ugyanis az az állapot, hogy hazánkban egységnyi hozzáadott értéket több mint kétszer annyi acél, alumínium és egyéb anyagok felhasználásával állítunk elő, mint az NDK, vagy a szomszé­dos Ausztria. A képviselő hangsúlyozta: - Hazánk jövőbeni fejlődése igényli, hogy összehangolt és egységes iparfejlesztési politi­kánk legyen. Olyan, amely tá­maszkodik meglévő természeti kincseinkre, arra az óriási szel­lemi erőforrásra, amelyekkel kutató-, tervezőintézeteink és iparvállalataink rendelkeznek. A hosszú távú iparfejlesztési politika kialakításánál olyan nagy fontosságú kérdések el­döntéséről van szó, mint az ipar tudatos és arányos fejlő­désének biztosítása, a Szovjet­unióval és a többi KGST-tagor- szágokkal történő együttműkö­désének elmélyítése. Ebben nagy szerepe lesz az új ipari minisztériumnak. Tizennyolc új ipari üzem Tar Imre (Szabolcs-Szatmár m. 13. vk.), a Szabolcs-Szatmár megyei Pártbizottság első titká­ra beszámolt arról, hogy a me­gye üzemei, vállalatai teljesí­tették az ötödik ötéves tervet. Az iparosítás beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a megyében minden ipari üzem nyereséges. A tervidőszakban 18 új ipari üzem létesült és az ipari ter­melés értéke — a tervezett 63 százalékkal szemben — 76 szá­zalékkal, több mint tízmilliárd forinttal növekedett. A továbbiakban arról szólt, hogy az utóbbi 20 évben a megyében 76 000-rel nőtt a nem mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma, ebből 45 000-ren az iparban kaptak munkalehetőséget. Mintegy harmincezren azonban jelenleg is a megyén kívülre járnak dol­gozni, s e szám minden bi­zonnyal a következő öt évben sem csökken. Ennek elsősorban az az oka, hogy ebben az or­szágrészben a természetes sza­porulat több mint kétszerese az országosnak, s így a munkahe­lyek száma kevesebb, mint a munkavállalóké. A mezőgazdasági termelést a hatodik ötéves terv időszaká­ban 15—20 százalékkal kíván­ják növelni Szabolcs-Szatmár- ban, annak ellenére, hogy a mezőgazdasági üzemek csak­nem 70 százaléka kedvezőtlen természeti és közgazdasági vi­szonyok között gazdálkodik. Úszta Gyula (Heves m. 11. vk.), a Magyar Partizán Szö­vetség főtitkára a munka érté­kéről, becsületéről szólva rá­mutatott: A munkára való ne­velést nem lehet elég korán kezdeni, s ha ebben a szülők, a pedagógusok, az egész tár­sadalom közös nevezőre jut, akkor bizonyára eredményeseb­bek lesznek az ezzel kapcsola­tos erőfeszítések. Ne legyen olyan szülő, aki gyermekét a legnagyobb örömtől, a sikerél­mények alapjától, az élétnek értelmet adó munkától fosztja meg — hangsúlyozta. A fiatalok nevelésébe az eddiginél jobban be lehelne vonni az idősebb, tapasztalt nemzedék tagjait is — mondot­ta a képviselő. Az illetékes szervek figyelmébe ajánlotta: igyekezzenek minél több cse­lekvőkész nyugdíjast intézmé­nyesen bekapcsolni a fiatalok nevelésébe, hiszen a velük való találkozások a fiatalok közélet­re való felkészítéséhez is érté­kes segítséget nyújtanak. Végül Usztg Gyula a hevesi járás egy nagyszerű szocialista­humanista gyakorlatáról szá­molt be: megszervezték, hogy nyugdíjba vonulásuk előtt egy évvel általános szűrővizsgálatra hívják be az embereket. Teszik ezt azért, hogy a nyugdíjas kor­szak kezdetére — ha szükséges — egészségügyileg is kellően felkészítsék az idősebb korúa- kat. Azt is megkérdezik, hogy a jövőben milyen közhasznú te­vékenységet szeretnének foly­tatni, s ebben támogatják őket. A kezdeményezést érdemes len­ne másutt is követni. ja. Ha az árak továbbra is így alakulnak, akkor a kutató-fej­lesztő társaság eláll a további munkálkodástól, hiszen már az 1980-as esztendőben több mint egymillió forintot vesztett. A példák arra utalnak, hogy a mellékterméket kibocsátók, fel­dolgozók és felhasználók közös anyagi érdekeltségének meg­teremtése felel meg a legjob­ban az egyik legfontosabb népgazdasági érdek érvényesí­tésének. Erre az illetékes szer­veknek megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani. Legfőbb érték az ember Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.), tóalmást körzeti orvos beszámolt a törvényhozó testü­letnek arról, hogy az ország- gyűlés szociális és egészség- ügyi bizottsága egyhangúlag és jó érzéssel fogadta el a VI. öt­éves terv javaslatát, s különö­sen annak egészségügyi feje­zeteit, mert — miként a képvi­selő fogalmazta - nagyszerű dozásra szoruló más rokonaik megfelelő elhelyezésében. Tóth János (Bp. 35. vk.), a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetségének főtitkára szólt arról, hogy az MTESZ 32 tudományos egyesü­leti közösségében alkotó, fele­lősségteljes vitákat folytattak és folytatnak népgazdaságunk helyzetéről, jövő fejlődéséről, a tervek megvalósításának lehe­tőségeiről és feltételeiről. Leg­utóbb az MTESZ székházában ülésezett az országgyűlés ipari bizottsága is — mondotta -, s a képviselők sok-sok javaslatot fogalmaztak meg a műszaki fejlesztéssel, a műszaki értel­miség szellemi tartalékainak jobb hasznosításával kapcso­latban. A képviselő elmondotta: ha­tározottan szembe kell szállni azzal a felfogásai, amely sze­rint a viszonylag szűkösebb be­ruházási keretek nem teszik le­hetővé a gyorsabb ütemű mű­szaki fejlődést. Okosabb gaz­daságszervezés, a szabályozók ezt elősegítő módosítása, a műszaki értelmiség munkájá­nak jobb erkölcsi-anyagi elis­merése mind a helyes irányba hatnak. Fokozott takarékosságot Varga János (Győr-Sopron megye, 9. vk.), a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem rektora a törvényjavaslatnak azzal a sza­kaszával foglalkozott, amely a hatékonyabb rét- és legelőgaz­dálkodást tűzi ki célul. A képviselő ezt követően a másodlagos nyersanyagok és a hulladékok hasznosítására irá­nyította a figyelmet, de példá­kat idézett e kívánatos megol­dások esetenkénti buktatóira is. Győr-Sopron megyében például a sertéstenyésztésben használ­ták fel a baromfifeldolgozás „hulladékait”. Korábban a fel­dolgozó vállalat 100 forintot fizetett a melléktermék meg­semmisítéséért mázsánként, most 24 forintot kér és kap ugyanennyi anyagért. Az állati fehérjetakarmányokat feldolgo­zó vállalat a 24 forintos alap­anyagból készített terméket mázsánként 200 forintért kínál­ja a mezőgazdasági üzemek­nek. A vásárlót, az üzemet te­hát anyagi érdekeltség nem ösztönzi e termékek felhaszná­lására. Igaz, újabban ezt az ÁTEV belátta, s csökkentette az árait. Úgy tűnik, hogy hasonlóak a buktatók az ugyancsak Győr- Sopron megyében kidolgozott, szeszgyári melléktermék-hasz­nosítás előtt is. A Győri Szesz­ipari Vállalatnál — az ipari szeszgyártás melaszhasznosító folyamata révén — jelentős mennyiségű híg moslék maradt vissza, amit ma is az élővizekbe engednek, s ezért tetemes bír­ságot fizetnek. Az egyébként veszendőbe menő anyagok hasznosítási módjára a Keszt­helyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaTóvári kara meg­felelő eljárást dolgozott ki. A megoldás révén a győri válla­latnál évente keletkező negy­venezer tonnányi szeszmoslék­ból — a kérődző állatok takar­mányozásánál hasznosítható — 5600 tonnányi emészthető nyers­fehérjét kitevő vinasz-takar- mányt állíthatnak elő. Száz kilogrammnyi vinasz tavalyi tervezett ára 40 forint volt, az idén már 80 forintnál tart a summa, s ki tudja hová „fejlő­dik” még ... A képviselő zárópéldaként a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem alakította tudományos takarmánygazdálkodási kutató­fejlesztő társaság esetét ismer­tette. A szakemberek egyebek között a kenyérhulladék feldol­gozását tűzték ki célul. A fő­városban és Keszthelyen no­vember végéig 2560 tonna ke­nyeret gyűjtöttek be, kilogram­monként 3—3,5 forintért. Ebből az őrleményt hozzávetőlegesen 5 forintért lehet elkészíteni, s ez már eleve kizárja azt, hogy az anyagot egy-egy üzem ta­karmányként az állatoknak ad­Ulésezik az országgyűlés humanista gondoskodást tük­röz. Elismeréssel szólt a képvise­lő arról, hogy kormányzatunk kiemelten kezeli az egészség­ügyet, mindamellett felhívta a figyelmet több olyan témára, amelynek megnyugtató megol­dása feltétlenül szükséges a gyógyító munka további javí­tásához. Például arra, hogy a rekonstrukciókkal megújított kórházi épületekbe megfelelő berendezéseket kell elhelyezni ahhoz, hogy ott valóban kor­szerű vizsgáló, gyógyító tevé­kenységet folytathassanak, Fel­vetette: ha talán nem is kór­házfelújító különleges vállala­tokat, de ilyen feladatokat végző brigádokat esetleg létre lehetne hozni. Hangsúlyozta a társadalmi erők bevonásának jelentőségét az egészségügyi és szociális létesítmények, intézmények lét­rehozásában. Pest megyei pél­daként említette, hogy ilyen társadalmi összefogással - és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával — a budagyön- gyei speciális tüdőkórház fel­újítás és bővítés révén az ellá­tatlan és a Budapestet terhelő' szentendrei járást, magát Szentendrét és a budai járást általános kórházhoz juttathat­nák. Szólt arról is, hogy a kö­vetkező ötéves tervben az új szociális otthoni helyek számá­nak jelentős növelése szerepel, de ezt még megtetézhetné so­kak társadalmi hozzájárulása, azoké, akik — mint családta­gok — közvetlenül érdekeltek idős hozzátartozóik vagy gon­A képviselő aggodalommal említette, hogy a műszaki pá­lyák elvesztették korábbi vonz­erejüket. A műszaki egyetemek legtöbb karán igen alacsony pontszámmal is felveszik a je­lentkezőket, s ez nem kis ag­gályra ad okot az utánpótlás színvonalát illetően. A műszaki pályák vonzerejét az is csökkenti, hogy a mérnö­kök gyakran olyan munkát vé­geznek, amelyet sokkal alacso­nyabb képzettséggel is el lehet látni. Emögött a vezetők gyen­gesége is megtalálható, de egyik fő ok a technikusok hiá­nya. Úgy tűnik, hogy az üzem­mérnök-oktatás nem magasabb képzettségű technikusokat, gya­korlati szakembereket ad - az eredeti céljától eltérően —, ha­nem elméletileg gyengébben felkészült mérnököket képez. Javasolta a képviselő, hogy az illetékesek viszgálják felül a szakképzési és továbbképzési rendszert. Több segitséget a kedvezőtlen adottságú tsz-eknek Szabó István (Hajdú-Bihar m. 14. vk.), a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának el­nöke emlékeztetett arra, hogy a VI. ötévps terv társadalmi vi­tájában a TOT elnöksége is egyetértett a tervezet fő irá­nyaival. Egyebek között azok­kal az elgondolásokkal is, amelyek a jo, a közepes és az adottságaiknál fogva gyengébb teljesítményekre képes mező- gazdasági üzemek helyzetét, fejlesztését körvonalazzák. A képviselő külön felhívta a fi­gyelmet azokra a termelőszö­vetkezetekre, amelyeknek adott­ságai kedvezőtlenek ugyan, de termékeikre nagy szüksége van az országnak. A képviselő helyeselte az irányítási és érdekeltségi rend­szer korszerűsítésének folyama­tát, s felhívta a figyelmet arra, hogy több szakágazatban még jó néhány vállalat monopol­helyzete hátráltatja az előre­haladást. Mint mondotta, az ilyen helyzetek feloldása első­sorban nem nehéz gazdasági helyzetünk, hanem a gazdasá­gi élet intenzív szakaszának követelményei miatt szükséges. Az irányítás korszerűsítése te­hát mindenképpen elengedhe­tetlen feladat. Kifejtette, hogy a mezőgaz­daságtól kívánt mennyiségi és minőségi teljesítmények elérhe­tők, ehhez azonban minden erőforrást ki kell használni. A Hajdú-Bihar megyei képvi­selőcsoport nevében segítséget kért néhány folyamatban lévő fejlesztés akadályainak elhárí­tásához. Ide tartozik a megye úthálózatának korszerűsítése, és az állategészségügyi helyzet javítását szolgáló beruházások gyorsítása. Kiegyensúlyozott település­fejlesztést Ladányi József (Borsod m. 26. vk.), a Borsod megyei Tanács elnöke elmondotta: Borsodban a VI. ötéves tanácsi fejlesztési elgondolások közül a település- hálózat kiegyensúlyozottabb fej­lesztését tekintik alapvető cél­nak. A központi célokkal össz­hangban fontos feladat a gyors­ütemű városba-áramlás leféke­zése, a községek népesség- megtartó képességének növelé­se. A lakosság belső vándorlá­sának fő mozgató rugójává ugyanis mindinkább az egyes térségek ellátásában meglévő nagy különbség válik. Ezért a fejlesztések révén — legalább az alapellátást illetően - a vá­rosi és a községi ellátás szín­vonalát kívánják egymáshoz közelíteni. Ha ezt nem tennék, a meg­lévő aránytalanságok, s nyo­mukban a feszültségek a jövő­ben csak növekednének. A kép­viselő — adatokkal alátámaszt­va érvelését" — elmondotta : Miskolcon ma egy család lete­lepítésének társadalmi költségei megközelítik az egymillió forin­tot. S miközben a megyeszék­helyen — a nagyarányú lakás­építés ellenére — gyarapodik az igénylők számai, addig az utóbbi öt évben a megye fal­vaiban hétezer lakás üresedett meg. Hozzátartozik a képhez, hogy Borsodban a munkásság körülbelül 55 százaléka községi lakos, s mintegy százezren in­gáznak naponta nehéz körülmé­nyek között. A megyében a lakossági erő­források erőteljesebb bevonásá­val, ösztönző, kedvezményes te­lekjuttatásokkal kívánják a ma­gánlakásépítést segíteni, s a la­kásállomány ésszerű cseréjére is figyelmet fordítanák. A megyei tervek megkülön­böztetett figyelemmel igyekez­nek feltárni és hasznosítani a már meglévő létesítményekben rejlő lehetőségeket — húzta alá ezt követően. Bővítésekkel, át­alakításokkal, átszervezésekkel a bölcsődei helyeket 12, az óvo­daiakat 25, a szociális otthono­két 67 százalékkal növelik, s e forrásokból gyarapítják 43 szá­zalékkal az általános iskolai tantermek számát. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy a be­ruházások pénzügyi szükségle­teit számottevően lehet csök­kenteni a társadalmi munka eredményesebb szervezésével. Tegyük vonzúbbá falvainkat Orlovácz György (Tolna m. 8. vk), a Nagydorogi Általános Is­kola tanára egyetértőleg szólt arról: a területfejlesztés segít­se elő, hogy megvalósuljanak a népgazdasági terv céljai, haté­konyan hasznosuljanak a terü­letek erőforrásai, s mérséklőd­jenek a lakosság ellátásában meglévő területi különbségek. Helyeselte azt a törekvést, hogy csökkenteni kell a városokba való áramlást, egyebek között azzal is, hogy alkalmassá kell tenni a kiemelt alsófokú. vagy alsófokú központokat letelepe­désre a tanyákról, kistelepülé­sekről elköltözni szándékozók számára. Ehhez elsősorban a községek alapellátását kell ja­vítani, hiszen e tekintetben ma­napság még lényegesen jobb- következésképpen vonzóbb is — a helyzet a városokban. A képviselő a törvényjavasla­tot idézte: központi eszközök­kel, pénzügyi és egyéb kedvez­ményekkel, és a lakossági erő­forrás bevonását ösztönző in­tézkedésekkel elő kell mozdíta­ni, hogy a községek, a kiemelt alsófokú központok, városkör­nyéki és agglomerációs telepü­lések alkalmassá, vonzóvá vál­janak az egyébként városba költözni szándékozók fogadásá­ra. letelepülésére. Ezzel kapcso­latban kérte, hogy .a törvény szövegében is tegyenek említést arról: a települések fejlesztésé­re rendelkezésre álló anyagi eszközöknek a községek számá­ra kedvezőbb elosztásával is se­gíteni kell ezt a folyamatot. Simon István (Komárom m. 10. vk.), az ászári Aranykalász Tsz elnökének véleménye szerint Komárom megye szövetkezeti gazdaságaiban azért is különös jelentőségű a szervezett és tervszerű munka, mert a megye természeti adottságai viszony­lag kedvezőtlenek. Ennek elle­nére a szövetkezetek évről évre jó eredménnyel rukkolnak ki. Az egy hektár legelőre jutó húster­melés például számottevően magasabb az országos átlag­nál, s a megye szövetkezeteiből kerül — átlagban — minden ötödik tojás a feldolgozó üze­mekbe, illetve a családok asz­talára. Mindezekből adódóan a megye szövetkezeteiben átlago­san 50 ezer forint az egy szö­vetkezeti dolgozóra jutó jövede­lem. Nem sokat siránkoztak a ked­vezőtlen adottságok miatt a gazdaságok, hanem igyekez­tek önerőből kilábalni a gon­dokból. Az elmúlt években kedvező együttműködés alakult ki a me­zőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kisgazdaságok között, ezek egymásra utaltságra nyil­vánvaló. A szövetkezetek egy­re inkább több évre szóló szer­ződés alapján segítik a kisgaz­daságokat például a talajmun­kában, a vetésben, a vetőmag­ellátásban, a növényvédelem­ben és a termékek szállításá­ban. A kisgazdaságok ennek fejében kötelezettséget vállal­tak arra, hogy e szolgáltatáso­kat nem pénzben, hanem le­dolgozott munkanapok formájá­ban térítik meg. * Ezzel az országgyűlés téli ülésszakának első napja — amelyen az elnöki tisztet fel­váltva töltötte be Apró Antal, Péter János és Cservenka Fe- rencné — befejeződött. A kép­viselők csütörtökön délelőtt 10 órakor a népgazdaság VI. öt­éves tervéről szóló törvényjavas­lat feletti vitával folytatják munkájukat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom