Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-14 / 343. szám

1980. december 14., vasárnap Dunántúli napló 3 * Folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa * (Folytatás a 2. oldalról) mert mérhetetlen anyagi ter­heket ró a világ valamennyi népére, elképesztő mennyiségű fegyverzet felhalmozódására vezet és növeli a háborús konfliktus veszélyét. A NATO törekvéseivel mi saját politikai álláspontunkat szegezzük szembe, amely a moszkvai közleményben is ki­fejezésre jutott. Valamennyi vitás nemzetközi kérdés tárgyalásos megoldásá­nak hívei vagyunk, ellenezzük a fegyverkezési versenyt. Hoz­zátesszük ugyanakkor: a NATO részéről illúzió, hogy erőfölény­re tehet szert. Mi az egyenlő biztonság elvét valljuk és ajánljuk a NATO-nak is, hogy ezt valósítsuk meg a fegyver­zet alacsonyabb szintjén. Ez mérsékeltebb terhet róna az emberiségre és csökkentené a háborús veszélyt. Ez a mi külpolitikánk, ame­lyet népünk helyesel és támo­gat. Ezt képviseljük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a bé­csi és a madridi tanácskozá­son és ezt fejtettük ki leg­utóbb Moszkvában is. A moszkvai találkozó egysé­ges volt a helyzet megítélésé­ben és abban az eltökéltség­ben, hogy tovább folytatjuk harcunkat az emberiség létér­dekéért: az enyhülés megszi­lárdításáért és a veszélygócok felszámolásáért. Ezt fejezték ki Brezsnyev elvtárs Indiában el­hangzott javaslatai a Perzsa­öböl és az Indiai-óceán prob­lémáinak igzságos megoldásá­ra. A szocialista országok ké­szek a szembenállók érdekeit is figyelembevenni, s mindkét fél számára elfogadható meg­oldást találni. Ebből indulnak ki a szovjet javaslatok is, ame­lyekkel teljes mértékben egyet­értünk. Lengyelország szocialista állam Külpolitikai tevékenységünk­ben a jövőben is építünk né­pünk támogatására, támasz­kodunk szocialista szövetsége­seinkre. Az el nem kötelezett országokkal együttműködésre törekszünk. Az enyhülésért folytatott küzdelemben számí­tunk a fejlett kapitalista orszá­gok reálisan gondolkodó pol­gári politikusaira is, akikkel ké­szek vagyunk partneri viszonyt folytatni, hogy megkeressük a mindkét fél számára elfogad­ható megoldásokat. Mély meg­győződésünk, hogy az enyhülé­sért folytatott küzdelem Európa és a világ összes népeinek kö­zös érdeke. Külön kívánok szólni a len­gyelországi helyzetről, amelyről - mint ismeretes - Moszkvá­ban is beszéltünk. Valójában érthető, hogy jelenleg mind a világ haladó erőinek, mind a szocializmus ellenségeinek a figyelme — természetesen más­más előjellel — Lengyelország felé fordul. Mi azt tartjuk szem előtt, hogy Lengyelország szo­cialista állam, a Varsói Szer­ződés tagja, az európai béke egyik fontos tényezője. Állás­pontunk világos, nyilvánosan is kifejtettük a Központi Bizottsá­gi állásfoglalásban és az or­szággyűlés előtt. A magyar és a lengyel né­pet hagyományos baráti érzel­mek fűzik össze. Mi ezt nagyra értékeljük és őrizzük. Még fon­tosabb és meghatározóbb, hogy a magyar és a lengyel munkás- osztály között osztályszolidari­tás van, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt testvérpártok. összeköt bennünket az ér­dekek, a szocialista célok és vi­lágnézetünk azonossága. Ezért vagyunk teljes mértékben szoli­dárisak a Lengyel Egyesült Munkáspárttal, a lengyel mun­kásosztállyal és néppel. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zött a kapcsolatok széles körű­ek és sokoldalúak. A gazdasá­gi együttműködés szoros szálai fűznek össze bennünket, és ezért is érdekeltek vagyunk ab­ban, hogy Lengyelországban szilárd szocialista viszonyok le­gyenek. Azt kívánjuk, hogy a lengyel munkásosztály, a lengyel nép, pártja vezetésével találja meg a szocialista megoldást azokra a problémákra, amelyek Len­gyelországban az idők folya­mán felhalmozódtak, feszültsé­get okoztak és ma jelentkez­nek. Kívánjuk, hogy a párt ve­zetésével a lengyel munkásosz­tály és a lengyel nép maga oldja meg ezeket a problémá­kat és biztosítsa Lengyelország továbbhaladását a szocializmus útján. Úgy véljük, hogy ehhez a lengyel kommunistákban, munkásokban, a lengyel haza­fiakban megvan az erő. A moszkvai találkozó közleménye is kifejezte, hogy — miként a lengyel elvtársak meghatároz­ták —, Lengyelország szocia­lista állam, a szocialista orszá­gok közösségének szilárd tag­ja, az volt és marad a jövőben is. Ezt kívánjuk mi is! Olyan világban élünk, amely­ben a szocializmus világrend- szerré vált, és mind több or­szág vallja magáénak a szocia­lizmus programját. Még van gyarmati uralom, faji diszkrimi­náció Dél-Afrikában és másutt, de a gyarmati rendszer végér­vényesen összeomlott. A népek elszánt harcot folytatnak a neokolonializmus ellen, mert saját országuk, sorsuk urai, a nemzeti szuverenitás birtokosai akarnak lenni. Az imperializmus már régen nem egyedüli ura a világnak. Minden nép szabad akar 'lenni és saját sorsát ön­maga akarja irányítani. A föld urai egyre inkább a föld népei lesznek! Nincs a világon olyan erő, amely a történelem kere­két vissza tudná fordítani. Ezek a világ realitásai. Ilyen körülmények között javasoljuk a békés egymás mellett élést. A két társadalmi rendszer folytas­son békés versenyt és végül is az eszmék, a példa ereje győz­zön. Addig pedig működjön együtt minden olyan kérdés­ben, amely valamennyi népnek egyformán érdeke: a béke meg­tartásában, a fegyverkezés le­fékezésében és a leszerelésben. Ez a mi politikánk! fl kölcsönös bizalom nagy erő Kedves Elvtársak! Nehéz, áldozatos munkát kí­vánó belső feladatokat kell megoldanunk, és bonyolult nemzetközi helyzetben kell él­nünk és dolgoznunk. A szocia­lista társadalom a munka tár­sadalma, mi csak a munkából élhetünk, nem úgy, mint a ki­zsákmányolok. Mai viszonyaink között elsősorban munkával kell nemes céljainkért küzdeni. Feladataink megoldásához van erőnk és nemzetközi holtte­rünk, támaszunk, A szakszerve­zeti mozgalom, egész népünk számíthat arra, hogy a párt be­tölti történelmi hivatását. A pórt pedig számít és támaszkodik a szakszervezetekre, a munkás- osztályra, a szövetkezeti pa­rasztságra, az értelmiségre, dol­gozó népünkre. A párt és a nép —, s el­mondhatjuk, hogy a szakszer­vezet és a tagság — között az első törvény a kölcsönös biza­lom legyen. Ez politikánk alap­kérdése. A bizalom hatalmas erő, amelyet meg kell őriz­nünk a jövőben is. A bizalom, a nyílt és az őszinte beszéd jó befektetés. A párt továbbra is ezt a gyakorlatot akarja követ­ni és nagyra értékeli a nép fejlődő politikai érettségét és felelősségét, amely minden fon­tos kérdésben megmutatkozott. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a jövőben is így lesz. Végezetül' engedjék meg, hogy a Központi Bizottság ne­vében még egyszer sok sikert kívánjak önöknek és az önök személyében mindazoknak, aki­ket képviselnek. Küldöttek felszólalásai A szombati tanácskozás első felszólalója, Fuderer Károly bi­zalmi, a Baranya megyei Táv­közlési üzem műszerésze a postásokat foglalkoztató gon­dokat, valamint a bizalmiak munkájával kapcsolatos problé­mákat tárta a plénum elé. A felelősségteljesebb bizalmi munkáról szólva elmondotta, hogy már korábban érdemibb, hatékonyabb lett kapcsolatuk a tagsággal, s a vezetők is job­ban figyelembe veszik vélemé­nyüket. A bélyegárusítás nyu­godt napjai — hangsúlyozta — végképp lejártak, amit a vá­lasztások időszakában a bizal­miakkal szemben soha nem ta­pasztalt igényesség is igazol, s az, hogy a posta bizalmiainak 40 százaléka kicserélődött. Ki­emelte, hogy a bizalmiak és az egyéb tisztségviselők tevékeny­ségében nagyobb súlyt kefl A szombati első felszólaló Fu­derer Károly, a Baranya me­gyei postánál dolgozó bizalmi volt. kapnia a termelést segítő mun­kának azért is, mert a posta széles körű szolgáltatásaival közvetlen kapcsolatban áll a lakossággal, amely ezen keresz­A gazdasági építőmunka szakszervezeti feladataival kap­csolatos javaslatokat Gál Lász­ló főtitkárhelyettes vezetésével vitatták meg. A főtitkárhelyet­tes bevezetőben elmondotta, hogy a szakszervezeti testüle­tek ajánlásaikban támogatá­sukról biztosították a minőségi munka és a hatékonyság ösz­tönzésére különböző szinten ho­zott intézkedéseket. Felvetették, hogy a szocialista versenymoz­tül méri le az egész ágazat munkáját. Elmondotta: bizalmi­ként kellő ismeretek hiányában nem tud képet adni arról, mitől olyan a szolgáltatások színvo­nala, amilyen. Vitathatatlan vi­szont, hogy a postaforgalom techniki színvonala igen ala­csony, a vezetékes hírközlésben a modern berendezések mellett 50—60 évesek is megtalálhatók. A postán az emberi tényezők még sokáig meghatározók ma­radnak; ma még a dolgozók munkájának ritmusát a kézbe­sítőtáska súlya, a felvételi ab­lakok előtti sorban állás, a te­lefonközpont sürgető, villogó lámpái határozzák meg. A pos­tások szakmaszerető emberek — hangsúlyozta —, növekvő feladatok ellátásához azonban feltétlenül szükséges helyzetű* javítása. Herczeg Károly, a Vasas Szakszervezet főtitkára az ipari irányítás szervezetének korsze­rűsítéséről hozott döntéssel kap­csolatos szakszervezeti tenniva­lókról szólt. Ezt követően Kádár János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára emelkedett szólásra. (Beszédét az előzőkben kö­zöltük.) Kádár János nbgy tapssal fo­gadott beszéde után kapott szót a tanácskozáson Király Mi­hály, a HVDSZ Budapesti Bi­zottságának titkára; Irházi La- josné, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető tit­kára; Harry Tisch, a Szabad Német Szakszervezetek Szövet­ségének elnöke; Zombori Ildikó, a Franklin Nyomda monószedő- je; Pekka Oivio, a Finn Szak- szervezetek Központi Szövetsé­gének elnöke; Heinz Oskar Vet­ter, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke; Kriston Ist­ván, a Salgótarjáni Volán 2. számú Vállalat szb-titkára; Hamied Dzsallud, az Arab Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára; Jaques Vittori, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal munkáscso­porttal foglalkozó osztályának európai felelőse. galmat az eddigieknél is job­ban a legfontosabb gazdasági célok szolgálatába kell állítani. Gál László hangsúlyozta, hogy a gazdasági növekedés ütemének mérséklődése és a termékszerkezet átalakítása munkaerő-mozgással jár. Támogatnak minden olyan in­tézkedést, amely a termelési szerkezet korszerűsítését szol­gálja; ezek előkészítése és az intézkedések humánus megva­lósítása azonban a mozgalom megkülönböztetett gondosko­dását igényli. Élénk vitát váltott ki a válla­lati tervezésben való szakszer­vezeti részvétel. Azt sürgették, hogy az üzemi testületek kap­janak az eddiginél részletesebb információt a tervekről, az elő­zetes elképzelésekről, helyen­ként ugyanis még mindig felü­letes a tájékoztatásuk. Figyel­meztettek arra, hogy ameny- nyiben a vállalati tervek év köz­ben megváltoznának, úgy a módosítás okait — lehetőleg időben — közöljék a kollektí­vával. Elosztás és érdekvédelem A szakszervezeteknek az el­osztással és az érdekvédelem­mel kapcsolatos feladatait Du- schek Lajosné SZOT-titkór ve­zetésével vitatták meg. A SZOT titkára hangsúlyozta, hogy ma már az összes jövedelmeknek 31 százaléka, azaz évi 130 mil­liárd forint a béren kívüli tár­sadalmi juttatásokból szárma­zik. A szakszervezeti mozgalom­nak az elért életszínvonal és a szociális vívmányok megőrzése mellett az egyik fontos felada­ta, hogy segítse a szociális el­látásban még meglévő ellent­mondások gyorsabb feloldását. Mindenekelőtt szükséges a gyermekes családok, a hátrá­nyos helyzetű rétegek, az idős­korúak helyzetének további ja­vítása. A szakszervezet állás­pontja szerint fontos politikai kérdés az e rétegeknek nyújtott rendszeres juttatások reálérté­kének megőrzése. A vitában hozzászólók egyet­értettek az alacsony nyugdíjak, a családi pótlék és a gyermek- gondozási segély emelésének szükségességével. Aktív közéleti magatartást A szakszervezeti nevelőmunka eredményeit és tennivalóit Vi- rizlay Gyulának, a SZOT titká­rának vezetésével vitatták meg. A vitaindító utalt arra, hogy évente 600 ezer dolgozó vesz részt politikai tömegoktatásban, 640 ezer rendszeres olvasója van a szakszervezeti könyvtáraknak, évente mintegy kétmillió ember jelenlétében 44 ezer ismeretter­jesztő előadás hangzik el. Mindez segít 'abban, hogy a dolgozók hozzáértésben, mű­veltségben felemelkedhessenek a feladatokhoz. Az eredmények tehát jelentősek, a tudati fej­lődés azonban még mindig el­marad az anyagiakban elért színvonaltól. Ez szükségessé te­szi, hogy a szakszervezeti veze­tő testületek, tisztségviselők, ak­tivisták még többet tegyenek a nevelőmunkáért. A szakszervezetek nevelőmun­kájának egyik legfőbb célja — hangsúlyozták a vitában felszó­lalók —, a szocialista emberi értékek terjesztése. A szakszer­vezetek neveljenek a közösség érdekeit szolgáló alkotó mun­kára és segítsék a munka meg­becsülésének erősödését, az aktív közéleti magatartás fej­lődését. Az üzemi, a munkahelyi és a szakszervezeti demokrácia to­vábbfejlesztésének feladatait Jakab Sándor vezetésével vitat­ták meg. A főtitkárhelyettes vi­taindító előadásában tájékoz­tatta a küldötteket arról, hogy a szakmai és területi szakszer­vezeti szervek e témában mint­egy 150 ajánlást, javaslatot küldtek a kongresszusnak. Az indítványok közös jellemzője, hogy sürgetik a dolgozók érde­mibb bevonását az életükkel, munkájukkal összefüggő kérdé­sek vitájába. A vitában egységesen foglal­tak állást abban, hogy most már időszerű véleményezni a gyárak, gyáregységek, üzemek vezetőinek tevékenységét is. Megítélésük szerint a vezetők kinevezésénél, felmentésénél is indokolt a bizalmi testület, o szakszervezeti csoport vélemé­nyének meghallgatása, főként az önelszámolású egységekben. Ajánlások, javaslatok Szükségesnek tartják, hogy a szakszervezeti alapszervezetek több segítséget kapjanak mun­kájuk fejlesztéséhez az ágazati és a megyei szakszervezeti tes­tületektől. Az ajánlások és javaslatok nagy része érvényesül már a kongresszusi határozattervezet­ben. Az ajánlásokból azonban maradnak olyan konkrét javas­latok, amelyeket a küldöttek vé­leménye szerint majd a SZOT vezetőtestületeinek munkaprog­ramjába célszerű beépíteni, s vannak olyan indítványok, ame­lyeket további intézkedésre az ágazati-iparági szakszervezet gondjaira bíznak. A négy szekcióülésen össze­sen 197-en jelentkeztek felszó­lalásra. Közülük 49-en mondták el véleményüket, míg 148-an írásban juttatták el hozzászó­lásukat. A kongresszus vasár­nap plenáris üléssel folytatjo munkáját. Délután négy szekcióülés Ami a felszólalásokból kimaradt Pénteken este arról beszél­gettünk Neubauer Józseffel, az SZMT vezető titkárával, hogy a mi szempontunkból a szombati nap már csak azért is per­gőbb, zsúfoltabb lesz, mert a baranyai küldöttek közül jó pá­ran emelkednek majd szólásra. Állt ez a plenáris ülésre is, de elsősorban a különböző szek­ciókban kifejtett munkára. Hogy mai kongresszusi tudó­sításunkat mégis a plenáris üléssel kezdjük, annak oka: a nap első felszólalója Fuderer Károly, a Baranya megyei Táv­közlési üzem dolgozója volt. Jószerivel valamennyi felszólaló elmondta: a fényképezőgépek sokasága, a minden mozdula­tukat figyelemmel kísérő tévé­kamerák, a nagyszámú hallga­tóság előtt a szónoki emel­vényre lépni nagy izgalommal jár. Ebből a fiatal baranyai küldöttön, mondatain semmit sem lehetett látni. — A feszültség csak addig tartott, amíg az emelvényig ér­tem. Utána már azok a gon­dolatok foglalkoztattak, ame­lyek tolmácsolásával megbíztak. Baranyaiak a szekciók munkájában A felszólalásra rövid időm volt, ugyanakkor rengeteg informá­cióból kellett kiválasztanom és elmondanom a leglényegeseb­beket. Erre kellett figyelnem.- Mi az, ami kimaradt?- Például annak ismerteté­se, hogy a posta kötött tari­fákkal dolgozó szolgáltató vál­lalat, s ilyen körülmények kö­zött kell saját erőből biztosíta­ni a szükséges fejlesztéseit, a dolgozóknak a megfelelő mun­kakörülményeket. A baranyaiak előtt közismert például a szi­getvári posta: bár már épül az új, de elkészültéig - és koráb­ban hosszú időn át — már-már veszélyes körülmények között -voltak az itt dolgozók.- Miért tartotta szükséges­nek, hogy elsősorban a bér­kérdésről beszéljen?- A munkaerő minősége mi­att. Ügy vélem, hogy a postai dolgozók bérezésének megol­dása eszköze lehet a minősé­gileg jobb, képzettebb munka­erő biztosításának.- Műszaki területen dolgo­zik, mégis elsősorban a forgal­mi munkával foglalkozott. — A kongresszusra csaknem G0 ezer ember képviseletében jöttem el. Közöttük túlnyomó 'Többségben a forgalmi dolgo­zók vannak. Természetes hát— s ezt a kongresszus előtt meg­beszéltem a munkatársaimmal is — hogy elsősorban az ő szempontjaikat vettem figye­lembe.- Felszólalásának egyik mon­datát az első sorokban ülő mi­nisztereknek irányozta. — Azt mondtam: közvetlenül telefonáljanak, így megtudhat­ják, hogy a Posta műszaki színvonala milyen nehézsége­ket eredményez. Félrekapcso- lások, hosszú időn át foglalt vonalak, megszakadó összeköt­tetések ... Ezt ők talán nem ^.tudják, a titkárnői szobákban a telefonok szülte bosszúságok kiszűrődnek. Tegnap délután a kongresz- szus négy szekcióban folytatta munkáját. A tanácskozások so­rán több Baranyából érkezett küldött kért szót. Biró Ferenc, a Pécsi Bőrgyár főbizalmija o 4-es szekcióban, Nagy Gyulá- né, a Pécsi Postaigazgatóság dolgozója, Biczó Jánosné, - a MÁV Pécsi Igazgatóságának távirásza, illetve Toller László- né, az SZMT titkára a 2-es szekcióban. A 3-as szekció munkájában vett részt Neu­bauer József, az SZMT vezető titkára, aki a munkahelyi ne­velés és a termelési agitáció jelentőségét hangsúlyozta. — Azért szóltam ezekről a kérdésekről, mert nevelő és agitációs munkánkon van mit javítani. Ha a megnövekedett feladatainknak eleget akarunk tenni, akkor még nyíltabban, őszintébben kell szót váltani o szakszervezeti tagsággal, az ún. kényes kérdésekről is — mondta a szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsának ve­zető titkára. Mészáros Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom