Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-07 / 307. szám

© Dunántúli napló 1980. november 7., péntek Élelmiszer-kisáruház épüli Siklóson Példamutató tervezéssel, ki­vitelezéssel alig egy év alatt új létesítmény épült Siklóson. A város vezetői tavaly ősszel határozták el: ABC-áruházat építtetnek a város fiatal ne­gyedében, hisz régi gondjuk a dinamikusan fejlődő Béke­lakóterület ellátása. Része volt ez az elhatározás annak a hosszú távra 'szóló fejlesztési tervnek, melyet a város a szolgáltatások, az el­látás terén valósít meg. Nem ■nagy áruházakat, olyan kis üzleteket nyitottak, amelyek­kel sokoldalúan biztosíthatják a tizenegyezer lakosú város és nagykiterjedésű vonzáskör­zetének ellátását. Naponta •mintegy negyvenezer ember fordul meg itt, sokan munka­helyükre járnak, de legalább ennyien bevásárolni jönnek és jelentős a város idegenfor­galma is. A tervék megvalósításában a városi tanács partnere a Siklósi ÁFÉSZ. Az elmúlt évek­ben hét létesítménnyel gaz­dagodott Siklós a szövetkezet beruházásában: mezőgazda- sági szakboltot, autós szak- üzletet, divatáru boltokat nyi­tottak. A már meglévő adott­ságokat használták fel kitű­nően, a belvárosból kitelepü­lő üzemek, vállalatok elha­gyott helységeit alakították át. A kisáruház építésében is a város segítségére sietett a szövetkezet. A SZÖVTERV pé­csi irodája rendkívül rövid időn belül — a terveket két hónap alatt elkészítette —, modern kereskedelmi létesítmény do­kumentumait adta át az épí­tőknek. Az ÁFÉSZ építő rész­lege mindössze fél év alatt el­készült a beruházással. Al- mamelléki Károly, a szövetke­zeti elnök elmondta, harminc kiváló szakember dolgozik a részlegükben, s szinte vala­mennyi építőipari szakmában jártasak. Jó munkaszervezés­sel, mindvégig az építési ütemterv szerint haladtak, s napra készen átadták a vá­sárlóknak november elsején reggel fél hétkor az üzletet. Az ünnepélyes avató helyett bőséges választékkal várták az első vevőket. A fiatal városrész háromezer lakóján kívül vállalják a szom­szédos kesztyűgyári üzem nyolcszáz fős kollektívájának ellátását, a nyitvatartási időt is a gyári munkaidőhöz iga­zították: reggel fél héttől es­te hétig árusítanak. Valóban Siklós egyik leg­modernebb ABC-áruháza a Köztársaság téri üzlet. Nyék- ládházán készült „MEZŐ" panelekből építették a há­romszáz négyzetméter alapte­rületű boltot, amelyben az élelmiszer és zöldségáru mel­lett háztartási vegyicikkeket is kínálnak a vásárlóknak. A százötven négyzetméter alap- területű raktárban három hű­tőkamra biztosítja, hogy na­ponta friss hús, zöldség és tej­termék kerülhessen a polcok­ra. A nagykereskedelmi válla­latokon kívül a környékbeli zöldségtermelőket is felkeres­ték az üzlet vezetői, akik köz­vetlenül a boltnak adhatják el termékeiket, bővítve ezzel a napi választékot. A nyitás­kor egymillió-kétszázezer fo­rint értékű árut halmoztak fel, s a tervek szerint havonta két­millió forintot forgalmaznak. Az áruház átadása után az ÁFÉSZ brigádjai egy újabb üzlet építésébe kezdtek, a Ba­ross Gábor utcában egy száz­huszonhárom négyzetméter alapterületű, FORMA-elemék- ből összeszerelt élelmiszerbol­tot adnak át december végén. Gáldonyi Magdolna Búcsú és köszöntő Uránváros, t:*,..22 s; hogy egy téli napon bebotla­dozott velem Uránvárosba a teherautó, amin odaköltöztem. Nem volt utcanév és házszám, csak jel, én pedig egy Csü-je- lű házat kerestem. És most bú­csúzom a helytől, ahol eddigi életemnek csaknem a felét leéltem, s ahol gyermekeim születtek és felcseperedtek. Amikor • idejöttem, a „világ" a mai 39-es Dandár útig ter­jedt-, az autóbusz a Körösi Csorna Sándor utcán és a Szi­geti úton járt (ha az előbbit lekéstük, futottunk a másikhoz, át a téglagyári gödrön - a mai PMSC-pályán —, ha nem volt kedvünk egy órát várni), nem volt még a később lett csöppnyi, méregdrága piac, az egy-két üzlet csak a legfon­tosabb napi cikkeket árusította, akkoriban épült a Páfrány ut­cai tömb, azután kezdtek a hétemeletesekhez, áz áruház­hoz, a postához. Akkor már jó­val ezren felül volt az épült lakások száma, hiszen a most felújításra került Körösi Cso­rna Sándor utcai házak egyi­kén ott volt az ezrediket hir­dető márványtábla. Uránváros­nak neveztük ezt akkoriban,'s ma is könnyebben jár rá a szánk, mint a később született, szemérmes Újmecsekaljára. Milyen lesz? — akkoriban ez izgatott engem is és a jö­vőt — ami nem pontosan azo­nos a mával - a Magyar Épí­tőművészet uránvárosi külön- számából ismertem meg. Szinte észrevétlenül nőtt, fejlődött a varos, megépültek sorra a hét­emeletesek, az uránközpont, a 17 emeletes — csudájára jár­tunk, ahogy kúszott egyre ma­gasabbra az addig nem látott csúszózsalu. Emlékszem, amikor a BÉV telepe még egészen a mai' Ybl Miklós utcáig ért és az áruház épülete - jobb hí- ján(?) — raktárként funkcionált. Mentünk sportpályát és játszó­teret építeni a téglagyári gö­dörbe, amelynek egy másik ré­szén utóbb látványosan rob­bantották fel a kéményt. Az ut­cákon nyáridőben perzselt a hőség, mert nem voltak fák, s ha pár utcával odébb men­tünk vendégségbe, nyakig sá­rosak lettünk, hiszen rendes utcák, járdák sem voltak. Soha nem felejtem el: a 60- as évek elején egy villámfé­nyes éjszakán órákig bámultam az ablakból, ahogy szemben szerelték az első panelházakat. Ma ugyanabból az ablakból alig látni e házakat, mert a nagyra nőtt fa lombjai elve­szik a kilátást. A városrészben pedig a házaknak több mint a fele panelból épült. Emlék­szem, amikor itt járt Gagarin és Kádár János és emlékszem, amikor megjelentek az első szobrok (a fiam kedvenc tar­tózkodási helye a csacsi lett), s hogy az uránközpont előtti bányászszobor avatását az utolsó pillanatban fújták le, mert nem nyerte meg sokak tetszését. Lassacskán „belakott” vá­rosrész lett Uránváros és elfo­gadtuk azt is, hogy az ígéretek némelyike megmaradt álom­nak. Szóval jó kis városrész lett, ezért meg is érdemelne egy mé­lyebb elemzést: milyen hatással volt a későbbi pécsi városépí­tésre az itt szerzett sok tapasz­talat. És most búcsúzom ettől a jó kis városrésztől. Milyen lesz az elszakadás? Fogadko- zom, hogy vissza fogok térni, de tudom, hogy az már más lesz, mint itt élni. Megfordul­nak a dolgok: eddig Lvov- Kertvárosba jártam meglesni a változásokat, ezután Uránvá­rosba járok ugyanezért. És az első látogatás megdöbbentett. Idegennek éreztem magam, ebből tudtam meg: elszakad­tak a szálak. Lvov-Kertváros. ,2 szén a ház kapujáig kitűnő úton hozott. . . íme, ekkorát léptünk két évtized alatt! A vidékkel egyébként az 50-es évek végén találkoztam először, amikor az uránközpont még itt, a mos­tani Bajcsy-laktanyában volt. A kerítésen túl végtelennek tűnő szántóföld volt, s egy út, amelyen MÁVAUT-autóbusz robogott el néha Mólom és Keszü felé. Ki gondolta volna akkoriban, hogy ekkorát vál­tozik majd e táj arca?... Ott voltam az első kapavá­gásoknál, láttam az első sze­reléseket, ismerkedtem az első beköltözőkkel . . . Ma már kö­zel 30 ezren élnek itt, s az el­sők nem több mint 8 eszten­deje költöztek ide. (Uránváros 8. évében még csak gondolat volt a panelházak építése, éppen hogy kiépült a legfon­tosabb utak hálózata, nem volt még tisztességes kereskedelem, közlekedés, de már napirenden volt az első óvodabővítés.) Ott voltam, amikor e helyre — úgy él rajta a Siklósi városrész el­nevezés, mint Újmecsekalján az Uránváros — tervpályázatot hirdettek, bíráltak el, majd nyilvánosan ismertettek, hírt adhattam a szenzációs újdon­ságnak számító közműalagút­rendszerről ... És most min­dennek részese, élvezője va­gyok. Eddig kívülről szemléltem mindent, kicsit az idegen sze­mével is láttam mindazt, ami lakva azért egészen más. Le­nyűgöző -volt látni, ahogy a házkígyó elindult a mostani Egri Gyula út közepétől és több mint két , kilométernyi kacskaringózás után visszaért ugyanoda. A térképem segít emlékezni: 1977-ben kezdett kanyarogni a házkígyó és már saját üzletei vannak e hatal­mas tömbnek, és két kész óvo­dája, bölcsődéje és két kész iskolaépülete és autóbusz-vég­állomása ... Az ablakomból azt a Kriszti­na téri tízemeletest látom ál­landóan, amiről azért kellett írni évekkel ezelőtt, mert az új­típusú Schindler-liftek nehezen akartak összeállni, emiatt a la­kók nem tudtak beköltözni. Erről az jut eszembe, milyen sokat kellett foglalkozni a nagy ABC körüli bonyodalmak­kal. Most már én is odajárok vásárolni, s mindannyiszor mondok magamban valamit, amikor bemenet-kijövet a nya­kamba csöpög a tetőn felgyü­lemlett esővíz. De feledteti a bosszúságot az üzletsor látvá­nya, az emberek nyüzsgő soka­sága, a szökőkút csobogása . .. Ez az, ami nincs Uránban - állapítom meg magamban és éttől mindjárt rokonszenvesebb az egész városrész. Érzem, jó barátok leszünk. Hársfai István Ki a példakép? Akire felnézhetünk, akihez hasonló pályát szeretnénk befutni. Van-e a mai fiataloknak pél­daképük? Kik és miért? Talán munkahelyükön az öreg szaki, aki tiszteletet parancsol munkabírásával és mun­kaszeretetével vagy más, aki anyagilag is „menő fej”? Fiatal szakemberekkel beszélgetve erről a témáról két véleménnyel találkoztam: „Igen, van a...” és a másik: „Konkrétan nincs, de .. Lássuk, milyennek látják ők hatan a példaképet, a követendő példát. A Centrumban illatszer—aján­dék eladó Kovács Valéria, ta­nulóként is itt kezdte, tavaly szabadult fel. Csinos, jókedé- lyű, 18 éves. — Olyan jó eladó szeretnék lenni, mint az osztályvezető­helyettesünk, Brozovácz Antal- né, a Marika. Nagyon talpra­esett, mindenkinek tud és akar is segíteni, velünk szemben na­gyon rendes, a vevőkhöz is végtelenül udvarias és előzé­keny. Tőle tanultam meg: nem illik azt mondani a vevőnek, hogy NINCS, inkább azt, hogy tessék bejönni a jövő héten, vogy „rábeszélem" a kívánt árucikk helyett a hasonlóra . . . Ha a vevő üres kézzel távozik, de látja bennünk a széndékot, máskor is szívesen jön és ta­lán már személyesen is keresi a „kedvenc" eladóját. Szá­munkra ez nagyon jó érzés, mert az ő vásárlásaikból élünk. o A nyurga, alig húszéves víz- gázvezeték- és készülékszerelő Harmat Tamásnak nagy jövőt jósolnak felettesei a szakmá­ban. — Nyolcadik végén a fiata­labbik bátyám, Gábor agitált, jelentkezzek a DDGÁZ-hoz szakmát tanulni. Vonzónak ta­láltam: nem kell egyhelyben ül­ni, szabadon mozoghatok, min­dig más és más gázvezeték­kel és berendezéssel és min­dig más és más emberrel akad dolgom. Két éve a Szakma kivá­ló tanulója verseny országos 5. helyezettéként szabadultam fel. Gábor javító-szerelő a vál­lalatunknál. Másfél éve cso­portvezetővé nevezték ki. Neki megvan az érettségije, ebben is szeretném követni a példá­ját. Utolsó éves vagyok a kö­zépiskolában. o Tíz éve kőműves Németh Gyula, két éve került a BÁÉV- hoz, a „Kalapos István" válla­lati kiváló ifjúsági szocialista brigádba és Pécsre albérlőnek. — Manapság kevés példaké­pet találni, olyat, aki minden szempontból megfelel. Ha jól dolgozik, az egymagában még nem minden . . . inkább céljaim vannak. A munkában: ha vala­mit ma megcsinálok, azt igyek­szem úgy, hogy évek múltán is tartani merjem érte a hátam. Másodikos vagyok az építőipa­ri szakközépiskolában,, így cé­lom, hogy tisztességes ered­ménnyel fejezzem be, majd to­vább tanulhassak a műszaki fő­iskolán. Aztán a család — nős vagyok, a feleségem harmad­éves orvostanhallgató, falumbe- lf lány. Nem miatta kezdtem el tanulni, de ez is hajt. Ha az ember munkáját megbecsülik, az már félig szakmai érvénye­sülést jelent és az idővel aztán hozza magával a többit. Szere­tem a szakmámat, azon vagyok, hogy az építőipar hivatásommá váljon. o Honvéd-ösztöndíjjal végzett öt éve az orvosegyetemen, négy év cscpatszolgálat után került be a pécsi Honvédkórházba se­bészgyakornoknak a 31 éves dr. Ferencz Lajos orvos főhadnagy. — A csapatorvos olyan, mint a körzeti orvos. Régi vágyam, hogy sebész, majd utána bale­seti sebész szakvizsgát tehessek. Nálunk is team munka folyik, nagyobb műtéteknél asszisztá­lunk, kisebbeket önállóan is vé­gezhetünk. A gyógyítás érdekét kell szolgálja 'magatartásunk, hangnemünk — a portástól, ápolónőtől az orvosig — és az is, hogy megtudjuk e magun­kat szerettetni a betegeinkkel. Azokat tisztelem, akik végigjár­ták a .csapatorvosi szolgálatot, ide kerülve nagy erőfeszítéssel bedolgozták magukat és szak­mailag, emberileg is segítik a közéjük kerülő új orvost, hogy az is mielőbb a nyorndokaikba léphessen. o A Hőerőműnél két alapszer­vezeti KISZ-titkárrál beszélge­tek, az elején közlik, hogy nincs konkrét példaképük. A 26 éves műszerész Heidecker Pál: — Becsületesen ellátni a munkámat és a rám bízott fel­adatokat, ez a cél lebeg előt­tem. Eljutottam oda: ha a szak­mámban még többet akarok tudni — márpedig akarok! — tovább kell tanulnom, Szeret­nék még jobban belemélyed­ni a gyenge árammal kapcsola­tos kérdésekbe. Konkrét példa­kép helyett a céljaim hajtanak Cservenka Zoltán 23 éves gépszerelő-technikus: — Az egyén típusától is függ, hogy ki milyen jó tulajdonságot vesz át az emberektől. Ha mun­káról van szó, rengeteget dolgo­zunk a brigádban, de másban is összetartunk. Abból akarok jól megélni, amiért megdolgo­zom, amit a sóját kezemmel ke­resek. Szeretem a szakmámat, hosszú távra is érdekesnek és változatosnak tartom. A tovább­tanulás nem foglalkoztat, he- helyette rendszeresen bújom a szakirodalmat. * Van, akinek van konkrét pél­daképe, van, aki a kitűzött cél- jairb esküszik. Végtére is a lé­nyeg ugyanaz: legyen, aki és ami még többre, még jobbra sarkallja őket. Hogy szakmájuk­ban, munkájukban mind több­re vigyék, hogy eredményeik alapján boldoguljanak. Murányi László Barthó Loránd: Válaszút t Példaképek és célkitűzések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom