Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-07 / 307. szám
Munka Érdemrend arany fokozat Munka Érdemrend arany fokozat Munka Érdemrend ezüst fokozat Hagy Zsigmond Egy percig sem tagadja, hogy az új technika bevezetésének időszakában az emberek idegenkedtek a korszerű gépektől. De Nagy Zsigmondot nem olyan fából faragták, hogy meghátrált volna. Bebizonyította társaival, hogy a gumikerekes technológiával olyan teljesítmények érhetők el, amelyekről évekkel ezelőtt álmodni sem mertek. Nem véletlen, hogy tavaly októberben őt, a 36-os csapat vezetőjét hívta magához a IV- es üzem vezetője. Nagy Zsig- mondnak egy kikötése volt: kapjon szabad kezet az emberek kiválasztásában, továbbá az új, nagyteljesítményű vágathajtó mellett a fejtésekben gépek is dolgozhas'anak, tehát; így váljon komplexszé a technológia. Szinte napok alatt húsz főt válogatott össze és a korábbi háromfős egy műszakos csapat egyik napról a másikra átállt a több műszakos termelésre. Ma már mindenki előtt elismert: bevált a komplex technológia a MÉV IV-es üzemében. Több mint egy évtizede ismerjük egymást. A valamikori egyes üzemben találkoztunk először: ahol az 1-es csapatvezetője volt éveken át. Az ifjúsági kollektíva eredményeire hamar -felfigyeltek, a vállalat egyik legjobb brigádjaként emlegették őket annak idején. — Nehezen indult az életem. Apámat nyolc-, onyámat pedig tizennégy évesen vesztettem el. A nagybátyám vett magához és Pestre vitt Hajdú- hadházárói. De valahogy nem éreztem jól magam, hogy mindenki segíteni akart rajtam. A Bajcsy-Zsilinszky utcai toborzóiroda előtt ólálkodtam nap mint nap. Aztán gondoltam egyet és lementem Komlóra, ötvenkilenc augusztusában már a vájáriskola tanulója voltam. Hatvankettő márciusában harmincket- ted magammal elővizsgázottak- ként kerültünk az Uránhoz. Tizenkét évet dolgoztam az egyes csapaton és egy évtizeden át az egyes üzemben. De sok kapát és szívlapátot koptattunk el! Abban az időben még nem ismertük a rakodógépet és fogalmunk sem volt arról, hogy évek múltán távirányítással működtetjük majd az LB rakodókat a négyes üzemben. Nagy Zsigmond és brigádja évről évre legalább harminc fiatalt tanított be, akik később más csapatokon dolgoztak tovább. A fiatalokkal való foglalkozás mindig is a szívügye volt amellett, hogy éveken át a négyes körlet párta lapszervezetének titkáraiként is dolgozott. De hát nem csoda,, hiszen még ő is fiatal, innen a negyvenen. Salamon Gyula Dr. Sárvári János Apja vasúti pályaőr volt, őt is a vasút, a forgalom, vonzotta. A bal szeme miatt nem vették fel. Megpróbálkozott a majsi jegyzőségen . . . Nemsokára jegyzőgyakornok lett. Ennek már több mint negyvenegy éve — emlékezik dr. Sárvári János, a Pécsi megyei város Tanácsa vb-hivatalának elnök- helyettese. Visszakanyarodunk 1946-hoz, amikor hazatért a hadifogságból. — Ibafán,- majd Pellérden lettem segédjegyző. Az új tanácsok megalakulásakor 1950- ben az alsófokú igazgatás bázisai a járások lettek, engem a pécsváradihoz helyeztek. Adóügyekkel, költségvetési és gazdálkodási teendőkkel foglalkoztam, majd osztályvezető lettem. Testreszabott feladatok, jó munkatársak, és felettesek, nehéz, de sikerélményt adó munka. — Mikor került Pécsre? — Amikor 1959-ben pénzügyi osztályvezetőnek hívtak a II. kerületi tanácshoz. A korábban megalakított kerületi tanácsok kezdtek már olajozottan működni, ránk is egyre több munka várt, akkor kezdtük szervezni — igaz, csak ötletszerűen — a társadalmi munkaakciókat. A Bimbó utcai óvoda például a Szénbányák tervezője, Klausz Tibor és az építési részlegük áldozatvállalásával, készült el, kifogástalan minőségben. Ez is meggyőzött arról, hogy a városban mennyi tettvágy szuny- nyad kiaknázatlanul. Azóta de sok mindent valósított meg a város az üzemek, intézmények, kollektívák és szocialista brigádok összefogásával. Közben folyton tanult: pénzügyesként elvégzett egy sor közép- és felsőfokú tanfolyamot, megszerezte a jogi diplomát. A II. kerületi tanács elnökhelyettese, majd tíz éve az I. kerületi tanács elnöke lett. — Ezek voltak talán a legnehezebb tanácsi éveim. Megszűnt az önálló kerületi tanács és hivatalként mindössze igényközvetítési szerepük volt. .. Tavaly, az alsófokú igazgatási rendszer átszervezésével a vb- hivatal elnökhelyettese lettem, azóta kizárólag csak hatósági feladatokat kell ellátnunk, az anyakönyvezéstől egészen a szabálysértésig. — Jövőre nyugdíjba megy. — Van Pellérden családi örökségként egy kis szőlőm, de a közigazgatástól nyugdíjasként se szeretnék megválni. Két közigazgatási korszerűsítő témát dolgoztam ki eddig a helyszíneléssel és a városkör. nyékkel kapcsolatosan, ez utóbbit dr. Bérezési Ferenccel közösen a Pécsi Akadémiai Bizottságnak, Úgy érzem, van még további tennivaló. M. L. Kemény Lajosné Kicsit mindig zavarban vágyóik, ha kitüntetettekről kell rövid, de tömör portrét írni, mert ilyenkor inkább az adatok gyűlnek hirtelenében össze. Kemény Lajosnévail kapcsolatban pedig különösen gazdag élet- és pályaképről számolhatok be, amit ő viszont így fogalmazott meg: — Szeretem a munkámat, ezért dolgozom ezen a területen 1954 óta egyfolytában. De itt az iskolában is tudnék legalább öt kollégát megnevezni, aki szerintem ugyanúgy megérdemelné a kitüntetést, mint én. A budapesti tanítóképző után vidékre ment tanítani Kemény Lajosné és 1959-ben telepedett le férjével Villányban. Az évek során beiratkozott a Pécsi Tanárképző Főiskolára is és így lett mezőgazdasági—pedagógia szakos tanár. Kézimun- ka-szakkört vezet a művelődési házban időseknek és fiataloknak, községi tanácstag, az iskola párttitkára, évekig vezette az iskola úttörőcsapatát. Ennyit az adatokról. — Hogy miért maradtam itt Villányban budapesti létemre? Még 1959-ben volt egy fölmérés Baranyában és akkor szintén megkérdezték ezt tőlem. Villány szép, s ami a legfontosabb, megtaláltam a helyemet benne: Az iskolában, a falu életében. Különben képzős korombon tanyára vágytam. Igaz, ez az ötvenes évek elejének a romantikája is volt, szinte belénk nevelték. De sohasem akartam városban tanítani, mert ott elsikkad az embert körülvevő szeretet, ami egy faluban intenzíven átélhető. — Sokan a kultúra hiányára hivatkozva nem. vállalják a vidéki életet, önnek ez nem okozott nehézséget? — Nagyon szeretem a fiatalokat, de ezért az egyért haragszom rájuk. Mert aki erre fogja rá a húzódozását, az nem mond igazat. Falun is van könyv, lemez, be lehet menni a városba színházba, kiállításra. A folyosón megnézzük a tablókat és fellapozzuk a számtalan csapatnaplót. Egy rajt most is vezet Kemény Lajosné, mert a tanítás mellett az „úttörőzés" a kedvence. A romantikus programokat össze tudja egyeztetni a komoly munkával és bizonyára ez a titka, hogy a villányi úttörők magas kitüntetéseket nyernek és élvezik az úttörőéletet. Kemény Lajosné picit eltűnődik, szeretettel nézegeti az elmúlt évek tablóit, amelyek az ő életének is alkotó, döntő részei: — És ami még nagyon jólesik, hogy katonayiselt diákjaim is felkeresnek, leveleket írnak, beszámolnak családjukról, s ezeket a szép dolgokat semmiért nem cserélném el. B-arlahidai Andrea Munka Érdemrend ezüst fokozat Munka Érdemrend bronz fokozat Kiváló pártmunkás Czvetkovics János Géplakatos az eredeti szakmája, később gépésztechnikusnak tanult, s 14 év óta a Szigetvári Konzervgyár 3. számú üvegzáró garnitúrákat készítő üzemének vezetője. Előtte hosz- szú ideig pártmunkásként és vállalati igazgatóként dolgozott Czvetkovics János. Bár Pécsett született, tősgyökeres szigetvárinak vallja magát, s joggal: az 1700-as évekre visszamenőleg ismeri a családfáját. Szépapjáról írja a krónika, hogy hajdan deresre húzták, huszonötöt mértek rá. A verés, a megaláztatás után nem állt többé talpra, hamarosan meghalt. Czvetkovics János édesapja is lázadt a nélkülözés, a sanyargatás ellen — a szervezett munkások soraiba tartozott. Tőle és társaitól tanulta a jobb sorsért való küzdelem értelmét a fiatal Czvetkovics János, s húszévesen, 1945-ben belépett a pártba. Rövidesen pártiskolára küldték. Harminc évvel ezelőtt mint községi párttitkár, s mint a községi képviselő testület tagja szervezte az első tanácsot. Őt is községi és járási tanácstagnak választották, s azóta folyamatosan képviseli egy körzet — ma a 22-es — lakóit. Tizenhárom éven át a végrehajtó bizottságnak is tagja volt. Jelenleg a Szigetvár városi Tanács ügyrendi bizottságának elnöke. — Mit gondol, milyen tanácstagnak, embernek ismerik önt? — Ügy hallottam, többen makacsnak tartanak. Én szívesen vállalom is ezt, mert kitartóan vitatkozom, ha úgy vélem, hogy igazam van. — Mikor és hova továbbítja a választópolgárok problémáit, kéréseit? — Ez attól függ, hogy hány embert érint. Kisebb közösség esetén többnyire az illetékes szakigazgatással beszélek. Ha olyan a szervezés, ami szinte az egész várost érinti, akkor a nyomaték kedvéért többnyire a tanácsüléshez is fordulók. Nemrég orról volt szó, hogy betonkeverő telepet létesítenek az építők az ő körzetükben. Sorra jöttek hozzá a lakók, hogy féltik a kiskertjüket a szálló portól. Mivel c körzete itt van a város központjában, úgy gondolta, hogy a telep építésének megakadályozása több; mint az ő körzetének érdeke. A tanácsülés egyetértett vele, ,a telepet külső területen létesítették. A tanácstagok soraiban egyre több a fiatal. Mi az, amire szívesen tanítaná őket? — Képzett felnőttek ők, akiktől időnként mj idősebbek is tanulhatunk. Legszívesebben nagyobb lelkesedésre, törekvésre biztatnám őket. így érezhetik meg a közéletiség nagyszerűségét, egy-egy elintézett feladat sikerélményét, ami mindig megújítja a tettrekészséget, T. É. Peischer Jakab Az erdősmecskei gránitbányát 1914-ben nyitották meg, majd 1929-ben leállt, mivel a kövét nemigen vásárolták, A termelés csak 195l'-ben indult meg. Az 51 éves Peischer Jakab bányamester és robbantásvezető, valamint párttitkár a legutóbbi nyitás óta dolgozik a DÉLKÖ egyetlen szürkegránit- bányájáben. A kőbányászat nem volt idegen a számára, hiszen apja is kőbányászként kereste kenyerét. — Az irodában legfeljebb félórát tartózkodom reggel negyed héttől, hogy az adminisztrációs teendőimet elvégezzem. Az üzemünk mindössze harmincfős és a többiekkel együtt egész nap kinn vagyok. Emellett ellátom a párttitkári teendőket a hatfős üzemi alapszervezetünkben most már a harmadik ciklusban. Munkahelyük az északi kitettségé bányaudvarban a toronymagas sziklafal talpa, ahol a negyven méter magas fejtésben vagonnagyságú tömbök sorakoznak. Az erdősmecskeiek kemény, a fagynak is ellenálló építésköve keresett Baranyán kívül Tolna és Bács-Kiskun megyében is, mivel a legközelebbi bányákban, így Komlón és Nagyharsányban csak zúzott követ kínálnak. A Marx és a Ságvári szocialista brigád évente átlag százezer tonnát termel ki. — Súlyos problémánk, hogy nem szegődnek hozzánk a fiatalok, mert a nálunk kínált havi 3000—3500 forintot megkeresik a környékbeli tsz-ekben is. Ezt az utóbbi 4-5 évben tapasztaljuk. Hosszú, évek óta csak négy fiatalt tudunk alkalmazni. A lassan három évtizede itt dolgozók átlagéletkora viszont ötven év. Egyébként nagy lehetőségek előtt állunk, mivel az Országos Kőfaragó Vállalat szeretné, ha a jövőben tömb. és díszkövet szállítanánk. A tömbgránitot hazánk jelenleg Svédországból hozza be: ezt az importot hivatott kiváltani a bányánk. Elismeri, hogy nagyon nehéz munkásként vezetni. Gyapjúfonóként, csillésként és részaratóként ilyen funkcióra gondolni sem mert. Könnyebbséget jelent, hogy együtt gyerekeske- dett a munkatársaival, így a bizalom és a megértés gyorsan és biztosan alakult ki. Eredményeként a közösségük baráti, majdnemhogy családias. Másodszor választották a vé- méndi pártvezetőségbe és ilyen minőségben sokat tesz szülőfaluja, Erdősmecske javára. Falujában szervezi a társadalmi munkaakciókat és gyakran alig jut ideje a közéleti elfoglaltságtól a kiskertre, valamint az állattartásra. A harminc év alatt négyszer részesült Kiváló Dolgozó kitüntetésben. Csuti János Unti Lajosné Unti Lajosné tanítóként kezdte az oktató-nevelői munkát 1951-ben, Hímesházán, de a tanulást sem hagyta abba. Elvégezte a tanárképző főiskolát, s szerzett magyar-történelem szakos diplomát. Pécs- váradra, jelenlegi iskolájába 1964-ben került, s azóta vallja pécsváradinak is magát. A tanári szobában beszélgetünk, nem zavar senki. A tantermekben folynak az órák, Unti Lajosné a következő órára készül: — A hetedik cébe megyek, a téma: az első munkásmozgalmak a XIX. században . . . Mint mondja, szigorú pedagógusnak tartják a „gyerekei”. Ötöst nehezen ad, de elégtelent is ritkán. — Ügy vagyok vele — mondja —, hogy feleltetés közben is lehet tanítani. Addig nyagga- tom, segítem a döcögő felelőt, míg valami ráragad. Éppen 20 esztendeje párttag, s 1964 óta az általános iskola párttitkára. Sok-sok feladattal, szerteágazó témákkal foglalkozik, s természetesen önmaga nem tudja megítélni, hogy milyen eredménnyel. Az persze jelez valamit, hogy 16 év óta látja el a titkári teendőket, s hogy tagja a nagyközségi pártbizottságnak is. — Nézze, az én életemet a gyerekek töltik ki - mondja. — Nekem nincs gyerekem, egyedül élek, s mindenem a hivatásom. Akár párttitkárként, akár pedagógusként nézem a dolgokat, mindig azt szeretném, hogy valamiféle többletet kapjanak a tanítványaim. S nemcsak szakmai tudásról beszélek most, hanem valamiféle világnézeti orientálásról is ... Egy pedagógus sokat tehet, de sokat is ronthat e tekintetben. Az általános iskola épületében néhány éve még középiskolai oktatás is folyt. A pécs- váradi volt gimnázium néha-néha még ma is téma. — Természetesen jó volt, hogy itt helyben, az oktatás folyamatosságát tudtuk annak idején biztosítani. De úgy érzem, hogy már ma kinőttük az iskolát. Az osztályok létszámo magas, s idén már eggyel több első osztályt kellett indítani. Jövőre még több elsősünk lesz. Untiné, a 7. c osztályfőnöke, hetente egy délután napközis nevelői teendőket lát el, dol- gozik^a kultúrotthonban is, sa pártfeladatok a nagyközség gondjai-örömei felé is fordítják. Végzi a pedagógusok mindennapi feladatát — este dolgozatokat javít — és közéleti feladatokat lát el. — Szinte minden napom zsúfolt, de így van ez rendjén. Aki a mozgalmi munkát elkezdi, annak egy idő után ez lételemévé válik. Legalábbis én így vagyok vele. K. F.
