Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-06 / 306. szám

Punantmt flaplö 1980. november 6., csütörtök A kísérletező agronómusok földjén Ha nem jönnek a vendégek Egy nap Bábolnán Tárkony után úttörők állíta­nak meg. Bevásárlószatyornyi prospektust, szakanyagot nyom­nak o kezünkbe. Fél szemünk az úton, fél a sárga táblákon, megyünk ki a nyílegyenes asz­faltútokkal hasított szántóföl­dekre. Sárga táblák, nyilak, le­pedőszerű színes zászlók, friss ritmusú zene, embertömeg. A hűvösen csillogó hullámlemez povilonsor mögött gépek dol­goznak, néhány méterre tőlük a közönség, zsebrevágott kezű, töprengő arcú „farmerek". Far­mer-show. Tarka prospektusla­pok szállnak a levegőben, egy overállos német jelvényt oszto­gat, valoki telefont keres, ma­gától értetődő természetesség­gel nyit be a három fülke egyi­kébe, arpely ott várakozik a szántóföld kellős közepén. Még telefonkönyv is van benne __ H arminc percig beszélt a ve­zérigazgató. Dr. Burgert ennyi idő alatt értékelte Bábolna je­lenlegi helyzetét, vázolta, mit akarnak a közeljövőben, jelez­te, mit kérnek a sajtótól. A sajtótájékoztató közönsége végigfut a nagyterem mögötti helyiségeken. A Bábolna hírne­vét valamikor jelentő lótenyész­tés ereklyéinek már csak ennyi idő jut. Aztán a kiállítótér: ha­zai és külföldi cégek reklámoz­nak. Hangórnyi bemutatóterem a bábolnaiaké: termelési ered­mények, piaci ármozgások gra­fikonjai, tartástechnológiai le­írások. Botladozunk a látnivalók között, egy-egy futó pillantás a többiek arcára: vajon képesek mindezt itt, most megemészte­ni?! Igen, van, oki bólogat, má­sok tanácstalan képet vágnak vagy lelkesen érdeklődnek. Csak egyvalaki tűnik közönyös­nek. Középtermetű, szőke fia­talember, világos bársonyfar­merben. Dr. Kiss Istvánnak hív­ják, az IKR ágazatvezetője. Az udvaron Ikarus vár, indulunk határszemlére. Tavaly találkoz­tunk először a fajtabemutatón. Feltűnt akkor a fiatalember ha­tározott kiállása, célratörő, tö­mör fogalmazása. Az autóbusz kavicsos útra ka­nyarodik, megáll. Kétoldalt 20 —30 gép sorakozik egymás mel­lett. Mindegyikben ott ül veze­tője, hátrafelé figyel, arra, oki o tájékoztatót tartja. Felbörög- nek a száz lóerők, bemutatko­zik o'teljes sor: a talojlazitó, a szántó, a tárcsázó és vegysze- rező berendezések, kombájnok, kazlazó gépek. A legmoder­nebbek. Amikor a kombájnok arrébb haladnak, Kiss Istvánhoz fordu­lok: — Hogy jutottál el ide? Úgy értem, hogy egyáltalán, Bábol­nára és úgy is, hogy fiatalon, vezető beosztásba? — Gödöllőn végeztem, 1970­ben. Hívtak haza, Vas megyé­be, és ráálltam: rögtön főagro- nómus lettem Vaskereszte­sen __Kemény iskola volt, sok m indent megtanultam a négy év olatt, amit ott töltöttem. Például azt is, hogy az ember­nek mindenekelőtt tisztáznia kell, mi az, amit akar, mire képes... Megállt kö­rülöttem a levegő egy idő után, feladataim rutinjellegűvé váltak. Döntöttem, ide jelent­keztem. Akkoriban nagy pros­peritás volt jellemző a magyar mezőgazdaságra, különösen a legnagyobb gazdaságokban élénkült meg az élet. Kísérle­tekkel kezdtem el foglalkozni, és egy idő után elértem, hogy a kísérletből kiválasztott hibri­deket már 20 hektárnál na­gyobb területen termesztették az országban. Az is kiderült, hogy ezeknek a fajtáknak a terméseredménye jobb, mint az országban általában termelt hibridekének. — Szép szakmai sikernek szá­mított, gondolom. — Számomra az ad sikerél­ményt, ha egy feladatot jól tu­dok megoldani. Minél nehe­zebb a feladat, annál inkább. Ha a sok kínlódás, veszekedés, marakodás, vito végül ered­ményre vezet. Ha elképzelései­mért megvalósíthatom, és a gyakorlat igazolja is igazamat. — Átéltél már kudarcot is? — Készítettünk nemrégiben egy kiadványt, egy prospektust. Százszor! megbeszélés után el­készült, de az IKR-embléma színe — hiába száz megbeszé­lés, nem olyan zöld lett, ami­lyennek elképzeltük. — Nem nagy ügy! — Ha általánosítunk, ha vé­giggondoljuk, mégsem véletlen, hogy kudarcnak érezzük. Az példázza, hogy vannak olyan dolgok, amihez kevés oz ember bármekkora igyekezete, ha nin­csenek megfelelő partnerei. Kö­rülbelül azok az árnyalatbeli különbségek — mint a zöld szí­neknél — a mezőgazdasági munkáknál is lehetnek. Viszont oz eredményben a különbség hatványozottan jelenkezik. Visszaülünk a buszba. Dr. Búr. gert Róbert ezüst Mercédesze el­kerül bennünket, hátul a rádió- telefon antennája imbolyog. Az ezüst gépkocsiból bármikor je­lentkezhet o „nagyfának” Bá­bolna bármelyik középszintű vezetőjének készülékén. Meg is teszi? Vagy ez is csők eqy, amolyan orszáqszerte szálló Burgert-legenda? Az antenna mindenesetre látható, kézzel­fogható valóság. — Nem sok maradt a falusi romantikából — folytatom a be­szélgetést. — Semmi — válaszolja Kiss István. — De az eredmények is mások! — Mennyit dolgozol egy át­lagos napon? — Mindennoo annyit kell vé­gezni, amennyivel a következő napot folytatni lehet. A búzáért, kukoricáért felelek. Búzából 150 000 hekór területen terme­lünk, kukoricából 240 000 Hek­táron. Ez 400 000 hektár, ami­nek az információt kell feldol­gozni. Ez itt nem hivotal, ahol délután elkezdik az emberek az órájukat nézni. Napi tíz-ti­zenöt óra kijön ... Közben-köz- ben olyan másfél napokra, amikor muszáj, az ember elen­gedi maqát. amikor semmit sem csinál. Én zenét hallgatok. Erőt gyűjtök, próbálok feltöltőd­ni o következő tíz-tizenöt órák­ra. — Milyen időközönként kell ez a másfél nap? — Nekem? Kéthavonta. Há­romhavonta. Még elég jól bí­rom az iramot. — Mondták már, hogy rosszul dolgoztál? — Mondták. De nemcsak ezt, hanem őzt is, hogy miképpen kéne jobban elvégezni, amihez adott esetben rosszul kezdtem. A jót is értékelik, de dicsérni ritkán szoktak. — Az eredményeket az em­ber nemcsak saját munkájában méri __ — Hozzánk nem kizárólag ilyenkor, a former-show idején jönnek vendégek, hanem szinte hetente. A szakmabeli érdeklő­dök az új, a legjelentősebb dolgokat keresik. Rossz jel, ha volmelyik munkaterületen tar­tósan elmaradnak a látogatók. Aki nem jól dolgozik, az foko­zatosan kevesebb feladatot kap, végül nem is bízzák meg komoly munkával, kimarad a vi­tákból, megbeszélésekből, a hajtásból. Ezután nincs más hátra, mint tudomásul venni, hogy nincs itt o helye. Babilónia. A telep elnevezése az export irányát jelzi. Fehér köpenyt húzunk, csak igy lép­hetünk az úgynevezett megte­kintő szobába. A fertőzés lehe­tőségét is kizárják, a telepeket is legalább öt kilométerre épí­tik egymástól. Kukucskálunk az üvegfalon túlra. Batériarendsze- rek. A csirkék csak okkor látnak embert, ha szállításra kerülnek, meg ilyenkor, az üvegfalon át. Rövid életüket gépek és auto­maták irányítják, célszerűen és tervszerűen. Visszo o központba, o kióllí- tótérre. Bábolna ma missziót teljesít, a magyar mezőgazda­ság jelentős szegmentuma. Bá­bolnán a szakember nemcsak gépet, módszert vásárolhat, ha­nem szemléletet is vihet haza. A bábolnai rendszer Magyaror­szág kukoicatermésének egy­negyedét. búzatermésének 13 százalékát adja. Újra körbesétálok a kiállító­téren, hátha többet mondanak a látnivalók, mint reggel. A far­mer-show 150 qép seregszemlé­je. A kukoricabetakarításnál például újdonság c Claos Do- minator 96 és 106 kombájn, amelyek speciális cséplő, és tisztítóberendezéseikkel szem- csutka-zúzalékot állítanak elő. Az Anilaa és a CYTOZYME cé­gek baktériumoí hadat üzentek a műtrágyának. A győriek új, 350 lóerős erőgéppel jelentek meg. Délután ismét a nagyterem­ben. Kérdések és feleletek, kér­dések és feleletek. — Eddig mindig a mennyisé­get figyeltük, azokat dicsértük, akik sokat termeltek — jegyez­te meg dr. Burgert Róbert. — Ma már fontosabb a minőség, s ami a leglényegesebb, hogy milyen áron termelünk. Kiss István az imént nekem arról beszélt, hogy jövőre meg kell írni a búzatermesztés új technológiáját új kukoricafoj- tókkal kell kísédetezni. Olya­nokkal, amelyek jobb béltarta­lommal rendelkeznek. A kísérle­ti program hosszú távú, négy­öt évre szól, azaz négy-öt éves program a fiatal ágazatvezető számára is. Felerősödnek a teremben a hangok. Valaki a vendéglátók közül beszél: „A jövőt a fejlő­dést a biológiában és az em­berben látjuk. Még korántsem hosznáftuk ki igazán az embe­rekben rejlő tehetséget, tudást, és ezért elsősorfoon mi, vezetők vagyunk .a felelősek." Hídvégi József Az 1910-es első pécsi repülés története A hazai repülés gazdag múlt­ra tekinthet visszo: az első kí­sérletek már az 1900-as évek elején megindultak, az első év­tized végére több eredményes kísérletet jegyezhettek föl mind a fővárosban, mind vidéken. Blériot, a repülés úttörője 1909. októberében bemutatót tartott a fővárosban, s egycsapásra meg­hódította Budapest közönségét, nagy lökést adva ezzel a ma­gyar repülés további népszerű­ségének. Nálunk az első ver­senyt 1910. jún. 5. és 10. között rendezték a rákosi gyakorlóté­ren, számos hazai és külföldi repülő részvételével. Hamaro­san sor került a szövetség vég­leges megalakulására is: 1910. február 26-án tartotta alakuló közgyűlését az önálló Aero Club, hazánkat még ugyanezen év október 27-én fölvették a Nemzetközi Repülő Szövetség tagjainak sorába. Pécsett az első repülési kí­sérleteket Faludy Károly színész végezte még 1908-ban, motor nélküli prblánon, majd két év múlva 24 lóerős Anzani-motor- ral. Az első repülési bemutató városunkban 1910. szeptembe­rében történt, és egy francia re­pülő, Léon Versepuy nevéhez fűződött. A kisméretű, 1800/perc fordulatszámú Demoiselle-gép gazdája először az eszéki kö­zönséget hódította meg. Az ot­tani Drau c. lap az augusztus 20-án, délután 5 órakor tartott bemutatójáról lelkendező Szá­vákkal emlékezett meg. A gép 40 méter magasságig emelke­dett, sem a fölszállással, sem a leérkezéssel nem volt baj. ami nagy szó volt a hőskorban. Nem csoda tehát, ha a szep­tember 4-i repülési kérelmét a pécsi városi vezetőség is öröm­mel engedélyezte, színhelyéül a szigeti külvárosi lóversenyteret jelölték ki. Az első repülőnap híre nagy érdeklődést keltett szerte a városban, a lakosság apraja-nagyja megmozdult. A napi sajtó élénken ecsetelte a legújabb híreket, minden napra jutott közölnivaló a nagy érdek­lődéssel várt fölszállással kap­csolatban. A nagy látogatott­ságra való tekintettel, mivel szépszámú érdeklődőt vártak vi­dékről is, az állomásfőnökség erre az időre a városba érkező vonatokat három-négy kocsival megerősítette. A rendezőség 2 koronás tribün- és 50 filléres állóhelyeket bocsójtott ki, de gondoskodtak nagyszámú ked­vezményes. jegyről is. Léon Versepuy Eszék után Pécs közönségét hódította meg. Korabeli hazai repülőgéptípus A fél ötkor kezdődő látvá­nyosságra hosszú sorokban áradt a közönség. Akinek volt, kocsival hajtott a helyszínre, az akkori városon kívülre, de a leg­többen az olcsó gyalogutat vá­lasztották. Jegyet mintegy négy­ötezer ember váltott, de sokkal többen voltak, akik a vasúti töl­tésen, a szőlőkből, kocsikból nézték a bemutatót. A Pécsi Napló szeptember 6-i száma szerint ,.... 20 000 néző gyö­nyörködhetett Pécsett első ízben a legújabb technikai csodában, mint lesz az ember úrrá a le­vegő fölött is .. A gépmadár a harmadik kí­sérletre száIK föl, 10—12 méter magasan háromszor kerülte meg a teret, majd leereszkedett. A kővetkező kísérletnél mór 20—30 méterre emelkedett föl, többször átrepült a közönség fölött, s csak 10 percnyi repülés után szállott le. A nézők távcsővel, vagy félig eltakart szemmel kö­vették a repülőgépet, s amikor a repülés szerencsésen befeje­ződött, átszakrtották a kordont több százan lelkesen körülvet­ték a gépet, a pilóta alig tu­dott megmenekülni a lelkes ra­jongók elől. Az este hétkor befejeződött repülést szeptember 13-án meg­ismételték.' Azért ekkor, mert közben a gép leszállás közben megsérült. Az ismétlés napjára a három szerelő megjavította, így semmi akadálya nem volt az ígért fölszállásnak. Erre a lát­ványosságra a szegényebb nép­rétegek, a katonaság és a ta­nulóifjúság jött el, természete­sen hasonló ováció fogadta ezt is. A két fölszállás mór kisebb időtartamú volt, a motor ben­zintartálya és a szabályozó sze­lep elrepedt, a repülés idő előtt ért véget A francia vendégek másnap délután utaztak el a városból. A krónikással együtt az utókor is így összegezhet: „ .. .ez a kis francia ... sikeres repüléséről ... csak szimpátiá­val és örömmel kell megemlé­keznünk, miután ő volt a leg­első. aki Pécsett fölszállt és ily- módon a pécsi levegő meghó­dításáért járó babér is ót ille­ti." Pécs. 1980. okt. 24. Vargha Dezső levéltári munkatárs GYŰJTEMÉNY 272 LAPON Vértesi ZoKán „Új idézetek tóra, avagy a világ egyes nagy embereinek jeles mondásai a régi görög—római kortól nap­jainkig” címmel összegyűjtött és válogatott anyagát, illetve annak is csak morzsáit nyújtom át az olvasónak. Már a jelige is mindent elárul gyűjtőmunká­jának indítékáról: „Kiválóan illőnek tartom, nem engedni meghalni azokat, kiket örök emlékezet illet.” (Plinius Caius Minor római író.) Az Új idézetek tára 272 la­pon, 139 témát dolgoz fel (pl.: adakozás, adó, erkölcs, babo­na, haza, közösség stb.) a vi­lág kimagasló bölcseinek, köl­tőinek, államférfiainak mondá­saiból, írott szövegeiből, mű­veiből, mintegy 600 személy 2000 idézetét villantva fel. Az olvasó hiába is igyekszik könyvesboltokban, könyvtá­rakban hozzájutni e gyűjte­ményhez a majd évtizede befejezett és nyomdakész mű azóta is kiadót keres. Talán az Új idézetek tárára is áll. amit a szerző előszavában bölcsen kölcsönvesz Horatiustól: „Sok könyv, mondás megújul, ami elavult volt és sok elmúlik, ami ma becsben van”. A fáradhatatlan gyűjtő, Vér­tesi Zoltán gazdag örökséget hagyott ránk. Érdemest arra. Idézetek tára hogy megbecsüljük és közkézre adjuk. Íme néhány sziporka a kétezerből: Adakozás: „A hangsúly in­kább oz adományozó érzüle­tén, mintsem az adomány ér­tékében van. (Plutarchos) A gazdag és keményszívű, ha nem ad, lop. (Schefer Ludvig) Az oktalan adakozás csak a koldusok számát szaporítja. (Vértesi) Adó: Az adórendszert a vi­lágnak első talentumai sem dolgozták ki eddig tökéletesen. (Kossuth) Aggodalom: A gond és az aggodalmaskodás a kulcslyu­kon is besurran. (Goethe) Az aggodalmaskodó orra tekint, amitől fél a bátor, amit remél. (Sanders) Az aggodalmasko­dás hitetlenség és remény- vesztettség. (Csepregi Béta) Akarat: A gyenge erőnél di­csérendő az akarat. (Ovidius) Nem akarsz? — akkor muszáj! (állítólag Wallenstein) A leg­szomorúbb állapot, ha akarni nem tudunk. (Goethe) Az em­bert akarata teszi naggyá,- vagy kicsivé. (F. Schiller) Sem­mi sem nehéz, ha készséges akarattal teljesítjük. (Jesserson) Indulat és szenvedély által vezetett ember akarata is lehet erős, lehet rohanó hatalmú, de nem tiszta és nem szabad. (Kölcsey) Alázatosság: Alázatos az, aki nem büszke hibáit beisme­ri, s érdemeivel nem dicsekszik, sőt mások érdemeit nagyobbra tartja a magáénál. (Vértesi) Az alázatosság anyja a bölcses­ségnek. (Chrisostomus) Áldozat: Mindegy az áldo­zat, legyen nagy vagy kicsiny, ha mindene az áldozónak. (Kisfaludy Sándor) Alkotmány: Melyik a leg­jobb alkotmány? Amelyik meg­adja a vitézeknek és gyávák­nak, a jóknak és gonoszoknak, ami őket valójában megilleti. (Plutarchos) Álhatatosság: Aki mit elkezd, s el nem végzi, nem is tett semmit. (Garai) Babona: A babona a féle­lemnek, gyengeségnek és hi­tetlenségnek a gyermeke. (Nagy Frigyes) Béke: Ki volna oly megrög­zött bolond, hogy a háborút választaná a béke helyett? Bé­kében a fiák atyáikat, háború­ban atyák fiaikat temetik el. (Herodotos) Bocsánat: Mindenkinek megbocsátani éppen olyan hi­ba, mint senkinek. (Seneca) Gazdagság: Aranyos szer­szám nem teszi jobbá a lovat. (Seneca) Becsüld meg a pénzt, de éberen vigyázz, hogy rab­jává ne légy. Túlságos taka^ rékosság és pazarlás egyaránt szégyenletes és jellemromboló. (Széchenyi) Gondolat: A dilettánsoknál két megrovásra méltót talá­lunk: hogy nincs saját gondo­latuk s azt idegenből veszik, vagy ha van saját gondolatuk, nem tudnak vele mit kezdeni. (Mozart) Hála: Hálóért tenni jót, uzsorástól is kitelik. (Kölcsey) Halál: A halál nem tartozik rám. Ha vagyok, akkor nincs halál, ha halál van, akkor én nem vagyok. (Epikuros) Idő: Ostoba piktor az idő. Minél tovább dolgozik az arc­képünkön, annál jobban elront­ja azt. (Jókai Mór) Az Új idézetek tárában ösz- szegyűjtött anyag válogatás után a legigényesebb kiadót és olvasót is kielégíti. Murányi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom