Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-01 / 301. szám

e Dunántúlt napló 1980. november 1., szombat A Mexikói Állami Modern Balett vendégjátéka Sasok és oroszlánok Hat országot érintő európai turnéjuk végállomásaként az elmúlt tíz napban Magyaror­szágon vendégszerepeit o Mexikói Állami Modern Balett társulata. A kiszemelt városok: Budapest, Pécs, Kecskemét, Székesfehérvár. Az együttes neve — különö­sen a nációnál szó államira fordítása — megtévesztő: Guil- lermina Bravo vezető koreog­ráfus tizennégy tagú balettár- sulata nem Mexikó reprezenta. tív táncegyüttese, mint azt so­kan hiszik. A modern jelző is teljesen más értelmet kap. az ő felfogásukban: az együttest kí­sérő újságírónő hosszasan el­magyarázta, hogy a Mexikó­városban működő művészeti csoport kortárs balettet táncol, nem modern balettet, mint pél. dóul Béjart együttese. Hogy mi a különbség Mexikóban o kortárs és a modern balett kö­zött? A kolléganő szerint a modern balettben több a klasz­szikus elem, míg a kortársszer­zők teljesen új balett forma­nyelvet találtak ki. Nos, hogy mindebből a szín­padon mi valósult meg, azt el­sősorban a szakemberek tudják eldönteni. A kedd esti előadás azonban minden bizonnyal ma­radandó élményt szerzett a pécsi közönségnek. Tizennégy remek felépítésű, kiváló táncos adott elő viszonylag rövid mű­sort, amelyben nagy arányban szerepeltek szóló-produkciók. A hat táncból három igen szép koreográfiát lehet kiemelni. A legnagyobb élményt a néger Victoria Camero nyújtotta o Tánc a sassá változott nőről című balett előadásával. Test­hez simuló, bronzszínű ruhában táncolt, illúziót keltőén ábrá­zolta a sas vergődését, szárny- próbálgatásait, s mindezt Bach gyönyörű zenéje kísérte. Ugyancsak Bach zenéjére készítette Guillermina Bravo a Nőstényoroszlán és o vadász című koreográfiát, amelyet a szép mulatt táncosnő, Antonia Quiroz adott elő meggyőző hi­telességgel. Szünet után került sor a Tánc az epicentrumban című, vi­szonylag rövid, de annál hatá­sosabb szám bemutatására. A különböző hongeffektusokra épült zenéhez alkalmazkodó koreográfia még a statikus ké­pekkel is élményt adott. A kosztümök és a mozdulatok alapján sokan talán túlságo­san erotikusnak tartják a da­rabot — ezzel a mexikóiak szá­moltak is — de úgy érzem a koreográfus sohasem esett túl­zásba. A kitűnő világítással, az est során először alkalmazott rendkívül kifejező díszlettel, a tánc újszerű, frappáns megol­dásaival a mexikói balettegyüt­tes igen sikeres produkciót ál­lított színpadra, s méltán bú­csúztatta vastapssal a pécsi kö. zönség. Havasi J. A Pécsi Nemzeti Színház kapcsolatai A cserekapcsolatok, a tájo­lások igen fontosak egy szín­ház életében, s a társulattal nem rendelkező városokban, községekben nagy is az igény a színházi estékre. De a né­zők nemcsak egy színházzal szeretnének megismerkedni, hanem többel is, ami a közön­ségnek és a művészeknek is értékes tapasztalatcserét, él­ményt jelent. A Pécsi Nemzeti Színház évek óta tart fenn kapcsolatot dunántúli városokkal. A Ma­dách Színházzal az idén már a kilencedik évfordulót ünne­pelik, hiszen kilenc éve kezdő­dött a minden évadban ese­dékes egy-egy hetes csereven­dégjáték, amelyik mind a pé­csi, mind a pesti közönség körében igen közkedvelt. Rend­szeresen jár a társulat Szek- szárdra, s az új tolnai műve­lődési házakat — Paks, Bony- hád, Dombóvár — is a pécsiek előadásaival avatták föl annak idején és azóta is hívják őket állandóan. De nemcsak prózai műveket, operát, balettet kér­nek tőlük, hanem a színművé­szek közreműködésével rende­zik meg a kiemelkedő ünnepe­ket is. Somogy megyében el­sősorban Siófokra járnak gyak­ran, de Kaposváron is több előadást tartanak; az idén például a Pillangókisasszonyt mutatják ott be. Keszthelyen, Kecskeméten is tapsoltak már az opera- és a balett-társulat­nak, Egerben most várják őket, de Székesfehérváron is több­ször tartottak prózai és nem prózai bemutatót, s december­ben lép föl a balettegyüttes Dunaújvárosban. A testvérvárosi kapcsolat keretében Eszékkel kötöttek megállapodást. Az idén no­vember 11 -én az eszéki Hor- vát Népszínház érkezik hetven fős operatársulatával Pécsre, Werner Egk: Revizor című operáját adják elő. A pécsi operatársulat pedig az 1981/ 1982-es évadban viszonozza a fellépést. Cserekapcsolat ala­Vendégszereplés itthon és Jugoszláviában kult ki Szabadkával és a ter­vek szerint az újvidéki színház­zal is szeretnék ezt kiépíteni. A legújabb hír pedig, hogy erre az évadra Szombathellyel kötött szerződést a pécsi szín­ház. A Művelődési és Sport­házban három előadást tarta­nak — az egyikről nemrégiben érkeztek haza és nagy sikert arattak — a megyei művelődési központban még az ősszel két­szer előadják a Balett '80 cí­mű összeállítást. Áprilisban öt­napos vendégszereplésre men­nek Szombathelyre és ez idő alatt tárgyalnak Körmenddel, Celldömölkkel, Sárvárral; ugyanis ezek a városok is mi­nél előbb szeretnék fogadni a színház művészeit. De Baranya megyét sem ha­nyagolják el, s mivel elég ke­vés a tájolásra alkqlmas köz­ségi művelődési ház, inkább színházjóró autóbuszokat indí­tanak, vagy indíttatnak és a közönségszervezők útján érte­sülnek az igényekről. Szakszó­val élve a pécsi színház nem „tájkötelezett”, de például no­vemberben — a pécsi estékkel együtt — hetvennégy előadást tartanak, melyből 17 „a tájo­ló”. A színház vezetői, szerve­zői a színművészek nevében is úgy nyilatkoztak, hogy még a fárasztó turnék után sincs zsör- tölődés, mert a közönség sze- retete kárpótolja őket az utaz­gatásért. A tapasztalatok pe­dig gyűlnek, amik földolgozá­sából remélhetőleg mindig újabb és újabb élményeket nyújtanak a nézőknek is. b. a. A Pécsi Tanárképző Főiskola raji tanszéke Mini Galériát hozott létre, hogy nyilvános szerepléshez juttassa legtehetségesebb növen­dékeit. A havonta változó kiállítási anyag' a legváltozatosabb kép­zőművészeti műfajokat vonultatja fel. Ezúttal Geiger Péter (ké­pünkön) IV. éves festményeit és grafikáit láthatjuk. Fotó: Proksza László 90 éves igazgató, 70 éves tanítványok 50 éves a Szentlőrinci Mezőgazdasági Sza k középiskola Az ötvenéves jubileumra új színbe öltöztették a Szentlőrinci Mezőgazdasági Szakközépisko­lát. A szemet nyugtató hús­rózsaszín fal. fehér kontúrokkal harmonikusan illeszkedik a kis előpark zöld fáihoz. A múlt Az iskola alapításával kap­csolatos első hivatalos doku­mentum 1927-ből származik, mégpedig az akkori alispán leirata, melyben értesítette a Szentlőrinc község elöljárósá­gát, hogy: „A nagyméltóságú m. kir. földművelésügyi mi­niszter úr a téli gazdasági is­kola felállítására legalkalma­sabbnak Szentlőrinc községét véli. Amennyiben a helyszíni tárgyalás során a község részé­ről alkalmas telek lenne fel­ajánlva, a téli gazdasági isko­lát az m. kir. földművelésügyi miniszter úr Szentlőrincen fog­ja felállítani." (Megyei Levél­tár). A téli gazdasági iskola in­dulása abban az időben igen nagy jelentőségű volt. Az ak­kori kis- és középparasztok gyermekeinek modern gazda­sági nevelését biztosította, an­nak reményében, hogy ... „nemcsak maguk lesznek hasz­nos tagjai a hazának, hanem környezetüket is helyes úton vezetik". A leendő gazdák el­méleti oktatása az iskolában, a gyakorlati pedig három he- Jyen, a saját családi gazda­ságban (itt az elvégzendő fel­adatokat a tanár a helyszínen ellenőrizte), az iskola zöldsé­ges- és gyümölcsöskertjében és az iskola alagsorában be­rendezett háziipari oktatóter­mében történt. Ez utóbbi külö­nösen érdekes, mert itt olyan tevékenységeket tanultak meg, amelyek a téli napok gazdasá­gos időtöltését célozták, (gy mindenki megtanult például kosarat, kefét, söprűt kötni, nyeleket, hámfát, lőcsöt, jár­mot, küllőt faragni, stb. Az irodában Illés Antal igaz­gatóhelyettessel. régi megsár­gult anyakönyveket nézegetve feltűnik, hogy sok a kitünte­téssel végzett tanuló. — Abban az időben kivált­ságot jelentett ebbe az isko­lába járni — mondja Illés An­tal. — Minden községből csak egy tanuló jöhetett és a jegy­ző választotta ki mindig a leg- kiválóbbat. így aztán a falujuk becsületét is meg kellett véde­niük. Nem hiába kerültek az itt végzett hallgatók közül so­kan később gazdaságok vagy tudományos intézetek élére ve­zetőnek. — Az iskola az évforduló al­kalmából évkönyvet is kiadott. — Nagyon sok érdekes adatra bukkantunk a gyűjtés közben. Találkoztunk a legelső bejegyzett tanítvánnyal, ötven évvel ezelőtti füzeteket, könyve­ket kaptunk ajándékba, és föl­kerestük az első igazgatót, aki most 90 éves. Az első évfolyam tanulói most 70 évesek. A jelen Ez a múlt, nézzük a jelent. A felszabadulás után már kö­zépiskolaként indult a tanítás. Több változás, átszervezés után vált a mai mezőgazdasági szakközépiskolává, amely nap­jainkban is újabb változást él. Az eddigi állattenyésztői és nö­vénytermesztői tagozat megszű­nik, és átadja helyét az állat­egészségügyi és áruforgalmi tagozatnak. Az, hogy az állat­egészségügyi képzés egyik bá­zisának nevezték ki az iskolát, köszönhető a meglevő, talán országosan egyedülálló — ok­tatási feltételeknek, az pedig Hardicsay Lóránt tanárnak kö­szönhető. Emeleti folyosó falára kira­kott szarvasmarhafajtók színes képei már jelzik, ez a birodal­ma. A sodró lendületű tanár valósággal a keze közé kapa­rint, s addig nincs megállás, míg^ „kincseit" be nem mutat­ja. Mutatnivaló pedig van bő­ven, hiszen a megye egyedül­álló állattani preparátumait láthatja itt a szemlélődő, ami­nek külön értéke, hogy a leg­többjét gyerekek készítették az ő irányítása alatt. — Én nem tudtam azelőtt preparátumokat készíteni — mondja Hardicsay tanár úr. — Hét éve idekerültem, két-három gyerekkel elmentem az állat­egészségügyi állomásra, és btt dr. Százados Imrétől, a fiúkkal együtt, kitanultam ezt a mes­terséget. Azóta mindenünk van, ami a tanításhoz kell. Egészsé­ges és tartási hiba vagy fertő­zés miatt kórosan elváltozott különböző szervek. Sikerült olyan preparátumokat is sze­rezni, ami az országban csak nekünk van. Rengeteg szemlél­tető képanyagot is összegyűj­töttem, kapcsolatban vagyok a hazai állattenyésztési rendsze­rek közül az NSZK-beli Állatte­nyésztési Egyesülettel és a Hol­land Királyi Állattenyésztési Társasággal. — De ez még nem minden, — mondja és vonszol tovább magával. — Van itt tápszer­gyűjtemény és értékes archív gyógyszer, sőt nyersgyapjú-gyűj- temény is. A szakköri prepa­ráló munkának hihetetlen pe­dagógiai értéke van. Boncoló szakköre például nem jöhet olyan tanuló, akinek 4-esnél rosszabb tanulmányi jegye van. Szakkörösnek lenni, kitüntetés. Majdnem ugyanezt mondja oz iskolában működő másik je­les szakkör, a takarmányozási kísérletezési szakkör egyik lel­kes tagja, a másodikos Halmai Ödön: — Aki nem látja el rendesen az állatokat, az töb­bet nem jöhet ide! Kísérletek Az udvar végében egykori üvegházat alakítottak át kísér­leti állatistállóvá. Az egyik ré­szében különböző színű egerek futkároznak az egymás melletti ketrecekben, . másik részében nyulak és galambok tanyáz­nak. — Nekem voltak otthon ege­reim — mondja Halmai Ödön —, kisállat-kiállításon vettem őket. Abból hoztam be tíz da­rabot, ezekkel indult el a kísér­let. — Milyen kísérlet? — Keresztezési és takarmá­nyozási. Szeretnék tarka ege­reket nyerni, különböző színűek keresztezésével. Még eddig nem sikerült, de tessék nézni, valami eredmény már mutat­kozik — mondja, miközben farkánál fogva kikap egy puha, selymes, visító kis szőrpama­csot — ennek a farka vége már fehér Jett. — És a takarmányozási kí­sérlet? — Ez nagyon érdekes!, Win­ter tanár úrék készítettek egy újfajta fehérjepótló takarmányt. Az állatok egy részét ezzel etet­jük, a másik részét hagyomá­nyossal, figyelni kell, van-e kü­lönbség a fejlődésük között. Az állatistálló nagy népsze­rűségnek örvend. Miközben be­szélgetünk, a gyakorlókertben lévő tevékenykedők közül be­benéznek. — Hány kisnyuszi született? — szalad be egy lány gereblyével a kezében. Ódor Sándor másodikos áruforgal- mis az újszülött kisegerek után érdeklődik. Halas Éva elsős áruforgalmis pedig állandóan ott sündörög körülöttünk. Szak­köri tag ő is, mint kiderült, Pécs közepéből, a Széchenyi térről jár ki minden nap Lőrincre. — Vittem haza én is kisege­reket, de anyu nem engedte meg, azt mondta, büdösek. Odaadtam a szomszéd srác­nak. Egyszer a nagymamám mesélt arról, hogy a dédnagy- apám alapító tagja volt ennek az iskolának. Ezért jöttem ide, meg azért, mert nagyon szere­tem az állatokat. Csak az apu nem engedte, hogy az állat­egészségire jelentkezzek, azt mondta, nem lánynak való. Lehet, hogy egy szenzáció­nak, a jövő takarmánya felta­lálásának a színhelye is a lő­rinci iskola! Winter András és Gyenis Antalné tanárok a ké­miai laboratóriumban több 1 éves kutatómunka eredménye­ként szintetikus fehérjepótló takarmányt készítettek, olyant, amit nem kérődző állatokkal is etethetnek. Bővebbet egyelőre nem mondhatnak róla, míg a szabadalmaztatási eljárás tart. (Mert nagyon okosan, szaba­dalmi oltalmat kértek rá.) Egy biztos, az eddigi kísérleti ered­mények jók. A mérések szerint egy mázsa szintetikus takar­mány hat mázsa hallisztet, vagy hat mázsa szóját helyettesít. Köztudott, hogy a takarmányo­záshoz szükséges fehérjék nagy részét importból biztosít­ják, így ennek az új takarmány­nak beláthatatlan távlatai le­hetnek. Mikor beszélünk róla, mind­ketten roppant szerényen nyi­latkoznak. — Ha ír — mondja Winter András —, ne rólunk, a gyerekekről írjon, akik sokat segítenek nekünk, akik szabad­idejükben, hétvégeken, és a nyári szünetben is etetik és ápolják az állatokat. Szeret­ném, ha megemlítené Szűcs László, Molnár Miklós, Méhész István, Piros Erzsi nevét, mert igazán megérdemlik, hogy szól­junk róluk. Tangazdaság Az iskola igazgatója, Litter József egy éve áll az iskola élén. — Úgy hallottam, ön is az iskola tanulója volt. Milyen ér­zés ott igazgatónak lenni, ahol egykor diákként élt? — Nagyon jó! Abban a dön­tésben, hogy elvállaltam ezt az állást, nagy szerepe volt en­nek az érzelmi tényezőnek is. Emlékszem, 1952-ben 208 ka­taszteri holdas tangazdasága volt az iskolának, meg egy Ki­csi nevű lova, egypár ökre, meg tehene. Később nagy do­log volt, mikor kaptunk egy traktort is. Most a tangazda­ság területe 7037 hektár, az itt előállított termelési érték 213 millió 626 ezer forint, az esz­közállomány értéke pedig 388 millió forint. És még ez sem tudja maradéktalanul teljesíteni a gyakorlati oktatási célokat, ezért a megye szinte valameny- nyi állami gazdaságával kap­csolatban vagyunk. — Most, az évforduló alkal­mával összegyűjtöttük azok névsorát, akik itt végeztek és nagyon sok ismert országos és megyei vezető végzett nálunk. (Ennek alapján nyerték el a Minisztertanács jubileumi ok­levelét.) Törekvésünk, hogy a továbbiakban iskolánk ugyan­csak magasan képzett szakem­bereket adjon az országnak. Sarok Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom