Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-27 / 326. szám

1980. november 27., csütörtök Dunántúli napló 5 Új feladatok előttTöbb támo?a,ás a magánerős lakásépítéshez Beszámoló taggyűlés a MÉV ll-es üzemének feltáró körletében Uránbányászok, a MÉV ll-es üzeme IV-es körletének kommu­nistái értékelték tegnap délután Bakonyán az elmúlt esztendő pártfeladatainak teljesítését. Mindjárt elöljáróban: kiemelke­dően jó évet zártak — erre épí­tette beszámolóját Kiss Géza, a pártalapszervezet titkára —t a gazdálkodással kapcsolatos fel­adataikat maradéktalanul telje­sítették. A IV-es körlet feltáró körlet. A bakonyai üzem lassan-lassan bezárja kapuit és a körlet egyik csapata — a 47-es — már a jö­vőt jelentő V-ös üzem érdekeit szolgáló vágatokat hajtja, ja­nuár 1-től újabb csapat kerül át a hetvehelyi üzemhez, s azok, akik az idén még Bakonyán ma­radtak, jobb híján vágathajtás helyett több hónapja közvetlen érctermelő munkát végeznek. Mint ez a tegnapi párttaggyűlé­sen kiderült, az idei év szinte mindenki számára új dolgot je­lentett, új technológia elsajátí­tását, más munka végzését. Eh­hez kellett a párttagok példa­mutató helytállása, példamutató magatartása, amelyből aztán meríthettek a többiek is. s így a napi gondokon könnyebben úr­rá lehettek. Csak példaként: míg Bakonyán 700 méter mély­ségben dolgoztak, addig az ötös üzem 900—1100 méteres mélysé­gekben végzendő munkát jelent, az új helyen a kőzet kemé­nyebb, a hőmérséklet maga­sabb. Az a 110 százalékos időará­nyos tervteljesítés, amit a mun­kát mérők regisztráltak, bizonyí­tó erővel bír: az alapszervezet pártvezetősége, kommunistái jól szervezték soraikat, s zökkenő- mentesen folyik az üzemváltás, mely a feltáró körlet számára azt jelenti, hogy 1981 végétől végleg búcsút vesznek az öreg ll-es üzemtől. A pártvezetőség beszámolója feletti élénk vita is e fő kérdés körül zajlott. Sokan szóvá tették, mint Kun Sándoris: a jövőben még több feladat hárul a kom­munistákra. Molnár Mihály a létszámgondokról szólva java­solta: a vállalattól leköszönő - a vállalatot elhagyó — dolgo­zóktól meg kéne kérdezni, hogy miért mennek el. A válaszokból sokféle tanulság levonható. Szó­vá tette még a törzsgárda meg­becsülést jelentő aranygyűrű-té­mát — köztudott, hogy központi rendelkezések eztán nem teszik lehetővé az évek aranygyűrűvel való elismerését — mint a dol­gozókat foglalkoztató rendelke­zést. Véleménye szerint nem akadna bányász, aki a 20 éves föld alatti tanúsító gyűrűt pénz­re váltaná. Orosz Lajos a reha­bilitáció témáját választotta: sem o rendeletek nem jók, sem a végrehajtás nem jó - mon­dotta — mégsem történik jósze­rivel érdemileg semmi. Miért? Kasik György csapatvezető vá­jár azokról az új munkahelyi kö­rülményekről beszélt, ami az új üzemben fogadta őket. Vélemé­nye: ott is lehet kiválóan dol­gozni, teljesítményt hozni és ke­resni. Geisz Ferenc felhívta a párttagok figyelmét arra, hogy az új dolgozók betanítására, ,,fogadására” még nagyobb fi­gyelmet kell fordítani, mint ed­dig. A pártalapszervezet a vita után a beszámolót egyhangúlag elfogadta. K. F. Ülést tartott az ország- gyűlés kulturális bizottsága A felszabadulás óta eltelt időszakban felsőoktatásunk történelmi átalakuláson ment át. Céljaiban, szervezeti elvei­ben szocialista jellegű felső- oktatási rendszerré vált, s tel­jesítette alapvető feladatait a szakemberképzésben, az értel­miségi utánpótlás nevelésé­ben. A fenti sommázó megálla­pítások az országgyűlés kultu­rális bizottságának szerdán, a Parlamentben megtartott ta­nácskozásán hangoztak el. A magyar felsőoktatás helyzeté­ről és továbbfejlesztésének fel­adatairól szóló írásos beszá­molót Pozsgay Imre művelődé­si miniszter egészítette ki. Az ország 1945-ös korszakváltásá­tól napjainkig ívelő, egészében sok eredményt felmutató fej­lődés mellett szólt azokról a tényezőkről is, amelyek felsőok­tatási rendszerünk mélyreható vizsgálatát, a továbblépést je­lentő feladatok kijelölését pa­rancsolták. Ezek közé tartozik a felgyorsult technikai-tudomá­nyos változásokkal összefüggő szakemberigény, továbbá a lakosság mind szélesebb réte­geinek törekvése, igénye a diploma megszerzésére. To­vábbá: a képzés extenzív jel­legéről át kell térni a felső- oktatásban is az intenzív, tehát a meglevő lehetőségekkel is jobban sáfárkodó, az oktatás­nevelés minőségi mércéjét ma­gasabbra helyező utakra, mó­dokra. óvári Miklós, a bizottság el­nöke foglalta össze a vitát, ki­emelve: üdvözlendő, hogy ak­kor került a képviselők elé a fejlesztési koncepció, amikor az még formálható. Formálni is kell, hiszen 1983-tól, a vég­rehajtás időszakától a realitá­sokkal, a tényleges lehetősé­gekkel kell összevetni majd az ideális helyzetet célzó elképze­léseket. Érdemes, értelmes ez a munka, hiszen az oktatás a leggazdaságosabb, s viszony­lag gyorsan megtérülő befek­tetés. A tanácskozáson — amelyen részt vett Péter János, az or­szággyűlés alelnöke — felszó­lalt még Bánáti Gézáné (Pest megye) és Medvetzky Antalne (Baranya megye). Ülést tartott a Megyei Tanács vb Hz MNOT munkatársai Baranyában Mnnkalátogatás a Patyolatnál A Patyolat-szolgáltatás hely­zetéről tájékozódtak tegnap Pécsett a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának munkatársai. Az MNOT - a családok életkö­rülményeinek folyamatos figye­lemmel kísérésén belül — ez­úttal erről a szolgáltatásról ké­szít felmérést. Három megyé­ben — Veszprém, Szolnok, Ba­ranya — elemzik a lakossági Patyolat-szolgáltatást. Tájéko­zódnak az üzlethálózatról, a munka minőségéről, a vállalási idők alakulásáról, a lakossági igényekről, illetve a vállalati kapacitásról, s nem utolsósor­ban a szolgáltató vállalatnál dolgozók — döntő többségben nők élet- és munkakörülmé­nyeiről. Tegnap délelőtt a Baranya megyei Tanács ipari osztályán hallgattak meg általános tájé­koztatót, majd délután a Pa­tyolat Vállalatnál üzemlátoga­táson vettek részt. Ezt köve­tően a Hazafias Népfront me­gyei nő- és rétegpolitikai munkabizottságának ülésén vi­tatták meg e szolgáltatás hely­zetét. A magánerőből épített laká­sok arányát tekintve Baranya megye az ország rangsorában az utolsó előtti helyen szerepel, legalábbis ami az 1976—1979 közötti időszakot illeti. A kö­vetkező tervidőszakban orszá­gosan, s így megyénkben is az építendő lakások nagyobb hányadát magánerőből kell megvalósítani. A Baranya megyei Népi El­lenőrzési Bizottság és a Bara­nya megyei Tanács építési osz­tálya közösen készített egy, a megyére kiterjedő vizsgálatot a magánerős lakásépítés hely­zetéről, s ennek tükrében ki­dolgozták a következő tervidő­szakra vonatkozó legfontosabb feladatokat. A Megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt megtartott ülésén tárgyalta az előterjesztést és hozott állás- foglalást több fontos kérdés­ben. A nemsokára záruló V. öt­éves tervidőszak lakásépíté­si célkitűzése előreláthatóan megvalósul mintegy 15 500 la­kás felépítésével, de a tervtől eltérő összetételben. A magán­erőből történő lakásépítéseknél fejlődés tapasztalható, de ez korántsem jelenti az igények kielégítését. Az országos ada­tokkal való összehasonlítás azt mutatja, hogy Baranyában az utóbbi tíz évben az 1000 la­kosra jutó új lakások száma alacsonyabb, mint az országos átlag. A következő tervidőszakban - a bányászlakások építése nél­kül — 11 000 új lakás építésé­vel számolnak, ebből mintegy 7860 létesülne magánerőből. Ennek teljesítéséhez azonban a megyei és helyi tanácsi szer­vekre, pénzintézetekre, tervezői, kivitelezői és kereskedelmi in­tézményekre is a korábbinál több feladat hárul. A korábbi tapasztalatok alapján — mint ahogy a végre­hajtó bizottság is megállapí­totta - sürgősen meg kell ol­dani, hogy megbízható telepü­lésrendezési tervek álljanak rendelkezésre, biztosítani kell a tervezett beépítési módnak megfelelő mértékű közművesí­tést - különös tekintettel arra, hogy a magánerős lakásépíté­seknek várhatóan a fele csalá­di házas formában valósul meg. A pénzügyi, hitelezési felté­telrendszerrel is adódtak prob­lémák korábban. A vizsgálat feltárta, hogy a kevésszámú kedvezményezett településre beköltözők száma állandóan növekszik, így ott a lakáshiány folyamatosan újratermelődik. Ellentétes ez a tendencia az­zal, hogy a központi szerepkör­rel rendelkező kisebb települé­seken biztosíthassák a lakos­ság-megtartó képességet. Másik gond, hogy az OTP magánlakásépítési hitelfeltéte­lei 8 hitelezési kategóriában 41-féle kölcsönt különböztet meg (kölcsön mértéke, visszafi­zetés időtartama, kamat össze­ge stb.). Ez a magánépíttetők számára rendkívül bonyolult, áttekinthetetlen. A tervezéssel nincs különö­sebb gond, de — amint azt egy reprezentatív felmérés tanúsítja - az építtetők kétharmad része az építkezés elhúzódásának okaként az anyagbeszerzési ne­hézségeket jelölte meg. A téma vitájában az ülés vendége, dr. Dányi Pál, a Ba­ranya megyei Pártbizottság tit­kára ismertette az MSZMP KB legújabb irányelveit, melyek a magánerős lakásépítés feltéte- einek javítását tűzik ki célul. A vita összegezésében Hor­váth Lajos megyei tanácselnök kifejtette, hogy a jól átgondolt településfejlesztés feltételrend­szerének megteremtéséhez a megyei vezetés is megadja a lehetősége szerinti legnagyobb támogatást, de a korábbinál nagyobb mértékben kell tá­maszkodni egyéb erőforrásokra, többek között a pénzintézetek­re, vállalatokra, gazdasági szervekre. Azt is kiemelte, hogy a magánerős lakásépítés felté­telrendszerének javításában Pécsnek kulcsfontosságú szere­pe van, hiszen a megyeszék­helynek csaknem minden tize­dik lakosa lakásigénylőként je­lentkezik. Rock hétvége Vokányban Az Óceán, Nehézvíz, Candy, Jégtörő és HGM együttesek, valamint Ré­vész Sándor részvételével rockhétvégét rendeznek Vokányban november 30- án délután 5 órakor. A műsort megelőzi egy no­vember 29-i bólyi bemu­tató. De máskülönben is gazdag rockprogram vár az ifjúságra. November 28-án a Műszaki Főiskolán a Korái zenekar lép fel. A Skorpió pedig december 3-án Kozármislenyben, 4- én a Pécsi Ifjúsági Ház­ban ad hangversenyt. A H. I. T. nevű új zenekar december 10-én Kozármis­lenyben játszik. Vokányban 13-án a MINI-ROLL, 27-én pedig a pécsi vásárcsar­nokban a H. I. T., Skorpió, Hobo Blues Band és a P. Mobil koncertezik. Előtérben folyóvizeink komplex hasznosítása Befejeződött a magyar—jugoszláv vízgazdálkodási bizottság XXV. ülésszaka A baranyai megyeszékhely egy héten át adott otthont mint vendéglátó, a Magyar—Jugo­szláv Vízgazdálkodási Bizott­ság XXV. ülésszakának. A jugo­szláv és magyar vízgazdálko­dási szakemberek találkozója módot nyújtott arra, hogy a jubileum alkalmából áttekint­sék az elmúlt két és fél évtized eredményeit és emellett meg­határozzák azokat a közös te­endőket, amelyek az árvízvéde­lem és vizeink komplex hasz­nosítása terén képezik együttes feladatainkat. Tegnap, a késő délutáni órákban ezt fogalmazták meg abban a jegyzőkönyvben, amit a pécsi Pannónia Szálló külön­termében látott el kézjegyével Daniel Rezsek, a Horvát Szo­cialista Köztársaság Városépí­tési és Környezetvédelmi Bizott­ságának elnöke, valamint dr. Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal első elnökhe­lyettese, a Magyar—Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság el­nökei. A jegyzőkönyv aláírását követően lapunk munkatársa nyilatkozatot kért a jugoszláv és a magyar delegáció vezetői­től. DANIEL REZSEK: - A jubi­leumi bizottsági ülés jó alka­lom arra, hogy áttekintsük azo­kat a programokat, amelyeket a közös együttműködés révén megvalósítottunk. És itt mind­járt hadd tegyem hozzá, hoav a magyar—jugoszláv vízügyi szervek együttműködése példa­mutató. És ezúton is szeretném kifejezni elismerésemet azok­nak a szakembereknek, akik a vízvédelem területén immár hu­szonöt éve nagy türelemmel és kitartóan dolgoznak. Az együtt­működés tulajdonképpen az 1956-os jeges árvízre nyúlik vissza. DR. BREINICH MIKLÓS: - Természetesen ez már a múlt, és az azóta végzett dunai sza­bályozási munkálatoknak kö­szönhetően az árvízveszély je­lentősen csökkent közös folyón- kon, amelyben nagy szerepet vállaltak jugoszláv barátaink. Emellett természetesnek tartjuk — mint ahogy tavaly is tettük —, hogy szükség esetén dunai jégtörő hajóink déli szomszé­dainknál is segédkezzenek. DANIEL REZSEK: - Ha az el­múlt évtizedekben elvégzett közös munkát tekintjük, akkor azt mondhatom, hogy a kisebb vízfolyásoknál megoldottuk a szabályozást, az árvízvédelmet. Ezek a dolgok tehát értelem­szerűen már nem szerepelnek vízrendezési feladataink között és a jegyzőkönyvben sem, amit nagy eredménynek tartok. A Mura szabályozása a torkola­tig befejezettnek tekinthető, a Drávával kapcsolatban mind­össze néhány kérdés tekinthető nyitottnak, jónak értékeljük a Tiszával kapcsolatos együttmű­ködésünket. DR. BREINICH MIKLÓS: - Végsősoron ez azt jelenti, hogy a két ország között nincsenek megoldatlan vízügyi szemlélet- beni problémák, mert már a tervezés időszakában is együtt alakítjuk ki elképzeléseinket. A mostani bizottsági ülésen kö­zép és hosszú távra egyeztet­tük álláspontunkat a Duna, a Tisza, a Dráva, valamint a Mu­ra folyók víz- és árvízvédelmét tekintve, továbbá részletesen megállapodtunk a vízminőségi vizsgálatok teendőiben, folyóvi­zeink komplex hasznosításában. S. Gy. Családnevek Minden népnél a családneve­ket akként kell kiejteni, ahogy azt a családi hagyomány elő­írja. Baj csak akkor keletkezik, ha a kései kutató már nem tud erről a családnévejtési módról. Ezt tapasztaltam nemrégen egy történeti előadáson, ahol az előadó nem tudhatta, hogy a pécsi Nendtvich család nevét nem nenc/v/cs-nek, hanem nend- vih-nek kell ejteni. A ch-ra végződő családne­vek ejtéséről különben is több­féle nézet terjedt el. Petrovich Ede, az ismert pécsi helytörté­nész például nevét petrovicsnak ejti, ugyanakkor Kulich Gyula családnevét lehetne kulicsnak vagy kuliknak mondani, de édesanyja tájékoztatása szerint a Családnév helyes ejtése: ku- lih. A ch-t a régies írású ma­gyar személynevekben gyakran cs hanggal jelöljük: a Janko- vich, Madách, Péchy helyes ejtése: jankovics, madács, pé­csi. Széchenyi István eleinte ap­jához hasonlóan Széchényinek írta a nevét, később azonban ő maga és két fia a Széchenyi névírásra tért át. Ha pedig ezt tette, nem értjük, hogy egyes helyeken miért erőltetik a szé- csényi névejtést a szécsenyi helyett. Damjanich lános nevét ch- val íriuk, de damjanicsnak ejt­jük. Kőszeg várának hősies ka­pitánya, Jurisich Miklós előkelő dalmát patrícius családból szár­mazott. Nevét ebben az idő­ben nem írták következetesen Jurisich-nak, hanem gyakran lurisicsnak is. Ma inkább az ejtés szerinti írásmód szokásos, de nem helyteleníthető a ré­gies Jurisich-féle írás sem. Kiej­téséhez igazodik a -val rágós alakja is: Jurisiccsal, régiesen Jurisichcsal. Gyakran okoz nehézséget az s-sel kezdődő vagy a család­név belsejében levő s betű ki­ejtése. A Sigray, a Sigmond család nevét sok helyütt sigrai- nak, sigmondnak ejtik, holott a Martinovics-féle összeesküvés kivégzettjének, Sigray Jakab­nak nevét zsigrainak, Sigmond Erika nevét pedig a rádióban is zsigmondnak kellene kiejteni. A Kossuth Rádió most sugá­rozza a magyar regényiroda­lom első jelentős képviselőjé­nek, Jósika Miklósnak emlék­iratait. A bemondók többsége helyesen józsikának mondja a szerzőt, de többször hallottam már írónk nevét jgsikának (s-sel!) ejteni. Az országunkban élő sok- Szalai (Szalay) nevű egyén kö­zül nem mindenki tudja, hogy neve a Zala névvel függ Ösz- sze. Családjuknak volt valami­féle kapcsolata akár a Szala- Zala folyónévvel, akár Zala me­gyével. Annak a falunak a ne­ve, ahonnan a Zala folyó ered, még ma is Szalafő, s rajta kí­vül még Szalabér, Szalapata- ka község is van. A Zala szó ejtése tehát eredetileg Szala volt, és ez rögzítődött a sok 5za- lai névben. Ma azonban már a Zeöke, Zarka, Zakáll nevű csa­ládok annyira becsontosodtak családnevük z-s ejtésébe, hogy nem hajlandók szőkét, szarkát, szakállt mondani. Ugyanígy vagyunk a Balaton menti Za- márdi község nevével is. Lakói minden bizonnyal megsértődné­nek, ha községnevüket - helye­sen — a szamár szóból képzett szamárdinak ejtenénk. És talán a budapesti ELTE (Eötvös Loránd Tudományegye­tem hallgatói is zavarba jönné­nek, ha megkérdezném tőlük, miért ejtik egyetemük nevét él­tének, amikor az Eötvös csa­ládnevet sohasem ejtették et- vesnek, eötvösnek, hanem min­denkor ötvösnek kellett és kell mondani. E szerint tehát he­lyesebb volna felvenni — leg­alábbis a kiejtésben — az ölte nevet. E javaslatomért persze az eltések minden bizonnyal megölnének egy kanál vízben. Nehogy vízbe fojtásra kerüljön sor, elbújok a nagy Névtelen történetíró, Anonymus neve mögé. Ő aztán igazán nem pa­naszkodhat, annyi családnevet ragasztottak hozzá az évszáza­dok során, hogy válogathat közöttük, mint Tóth a vadkör­tében. Tóth István Jegyzőkönyv-aláírás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom