Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-23 / 322. szám
A Hajnalka utcai ércbányász-lakóházak RKem megy a családi ház? Bányászprogram — tervidőszak végén Figyelmeztető jelenségek A bányászat szerepének az újraértékelésével összefüggésben született az a kormányzati elhatározás, amely az ötödik ötéves tervidőszakra 10 000 bányászlakás felépítését tűzte ki célul. A 10 000-ből megfelelő arányban részesült Baranya két nagy bányavállalata, a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat is. Most a program teljesítésének áttekintésére kértük Bimbó Józsefet, a MÉV szociális ügyekkel foglalkozó vezérigazgató-helyettesét és Drább Gyulát, a Mecseki Szénbányák szociális ellátási osztályának a vezetőjét. Miért? Mindenekelőtt a program céljáról. Az általános lakáshelyzet szerint — tudjuk - hosszú évekbe telik, míg lakáshoz lehet “jutni. Talán a bányászat érzi leginkább ennek a hátrányait. A bányászt le kell telepíteni, meg kell tartani, hogy meglegyen az ipar kenyere. A Mecseki Szénbányáknál elöregedőben van a bányászság, a fiatalítás lakás nélkül elképzelhetetlen. A MÉV-nél óriási a lakásigénylők száma. Sem fiatalítani, sem a már ott dolgozó fiatal bányászokat megtartani nem lehet, és természetesen a népgazdaság által elvárt termelésnövekedést sem lehet biztosítani lakás nélkül. Ez a bányászlakásprogram célja. A szénbányák pártbizottsága a közelmúltban tárgyalt a program teljesítéséről. A jelentésben olvastuk: „Biztosította azt, hogy vállalatunk a munkásállomány átlagos életkorának további növekedését meg tudta állítani és ezzel a népgazdaság által elvárt termelési feladatoknak képes volt eleget tenni." A MÉV-nél állandóan 1000 felett van az igénylők száma. Furcsán hangzik ez annál a vállalatnál, amelyik nemrégen még a legtöbb lakást építette Pécsett, de így igaz . . . Csak egy a gondok közül: évente kb. százan mennek nyugdíjba lakással, helyettük új bányász kell és új lakás. . . Mennyi? A MÉV részesedett szerényebb mértékben a programból: 60 tanácsi, 160 munkáslakásra és 480, családi házra szólt az előirányzat, amiből az utóbbi okozott különösen sok gondot. A Mecseki Szénbányák jogosítványa összesen 2280 lakásra szólt, amiből 1070-et Pécsett, 1150-et Komlón és 60-at Mázaszászváron kellett megépíteni. Ténylegesen: az előbbi összesen 654-et, az utóbbi 2136-ot tud megépíteni az év végéig. Tehát azt mondhatjuk: Baranyában teljesül a bányászprogram, a lemaradás indokolható. Csakhogy a program a föld alattiak érdekében született, a bányáknál viszont a teljes állománynak közel a fele a külszínen dolgozik, s közöttük is jócskán van, aki lakásra vár. Mi van velük? Tudjuk, hogy a program gondolatának a születése idején még úgy volt, hogy a bányákra lebontott program a tanácsi lakásterven felül valósul meg. Ám ahogy konkretizálódtak a tervek, úgy közeledett egymáshoz a kettő, míg a végén a tanácsi terv részeként kellett kezelni a bányászprogramot. A következmény: „egyéb" célokra csak minimális mennyiségű lakáshoz jutottak a bányák. Maradt A közelmúltban a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a magánerős lakásépítés helyzetét vizsgálva kitért a bányászprogramra is. A vizsgálati anyag tárgyalásakor elhangzott, hogy a Mecseki Szénbányáknál gondot jelent: egyes frissen lakáshoz juttatott fiatal bányászok a 10 évre szóló szerződést önkényesen felbontva kilépnek és viszik a lakást. Előbb a MÉV-nél érdeklődtünk. Habozó válasz: talán tízen belül lehetnek . . . Aztán kiderül, hogy összesen csak hatan vannak, akikkel perben áll a vállalat, mert „elvitték” a lakást. A magyarázat: „Akiknek lakást adunk, azok már évek óta hűségesek..." A szénbányáknál az üzemenkénti kimutatás SO-at sorol fel, nem egy olyant, aki szinte pillanatokkal a lakáshoz juttatás után már „lelépett". A vállalat az ilyenek elleni védelemre gondol, amikor szankcionálási lehetőséget kér. Az érv logikus: „Az eljárás a társadalommal szemben erkölcstelen, hiszen olyan nagyértékű lakáshoz jut gyorsan, amire különben 6—8 évig is várhatna . . Tény, hogy a különféle állami és vállalati támogatások, szociális kedvezmények együttesen a lakásár felét teszik ki, de az államot képviselő vállalat a lakás kiutalása után ilyen arányban sem szólhat bele a lakás sorsába, Elfogadható a javaslat: a vállalat kényszercserét bonyolíthasson le a szerződésbontó bányász rovására hűséges, de megoldatlan lakásproblémájú bányász javára. A családi ház A két bánya meglehetősen magas keretszámot kapott családi házra: a MÉV 480-at, a szénbánya 390-et. A tények azt mutatják, hogy a mai bányász számára nem olyan népszerű ez a forma, mint hinnénk. Nem járunk messze az igazságtól, ha kimondjuk: a MÉV- nél meg is bukott. A 480-ból mindössze 126 valósult meg. Különös számsort kapunk, ha ezt évekre bontjuk: 1976 —30, 1977 - 38, 1978 - 27, 1979 - 16, 1980 — 15. S a 126 összesen 29 helyen épült! A nyilvánvaló kudarc ellen úgy védekezett a vállalat, hogy az illetékes főhatóságoktól felmentést kért, s más konstrukciókban lehetett eredményt elérni, így jött létre a Hajnalka utca és így épültek panelházak Szentlőrincen. Lehet, hogy másként alakulnak a dolgok, ha megvalósulhat az a rendezési terv, amelyet a MÉV Kővágószőlősön építendő nagyszámú családi házra készíttetett. A szénbányáknál egy másik igazságot mondtak ki: a családi házas keret nem a fiatalítást szolgálja, hiszen ilyen lakásépítésre az vállalkozhat, akinek van már valami anyagi alapja. Itt egyébként a 390-ből 246-ot építettek fel — 40 helyen ! A családi házak szétszórtsága - koncentráltan sehol sincsen nagyobb mennyiségű építési telek — szinte kizárja az egyébként felbecsülhetetlen jelentőségű vállalati segítség lehetőségét. És a másik kedvszegő ok: a családihóz-építők közül sokan anyagbeszerzési nehézségek miatt fizetetlen szabadság kivételére kényszerülnek, a vállalatok pedig — ha segíteni akarnak — ezt meg is adják. Megkérdeztük: elképzelhető lenne-e, hogy a vállalatok anyaggazdálkodási osztályai közreműködjenek a beszerzésben? A válasz határozottan nemleges. A bányószprogram folytatódik a hatodik ötéves tervben is. A felvillantott gondok megoldásán érdemes elgondolkodni az új program sikere érdekében is. Hársfai István Szülészet, nőgyógyászat Baranyában Újszülöttek es építők Hosszú társbérlete Mikor késiül ei a Megyei Kórház szülészete 7 Az építők is több támogatást érdemelnének „Születésem pillanatában a fejem fölött valahol a falban egy lyukat ütöttek, a szomszédban vascsövet hegesztettek, emitt villanyvezetékeket húzgál- tak, amott habarcsot, festéket kevertek. Az éltető anyatejhez állványok, vödrök, szerszámok között, törmelékkupacok sorfalán át jutottam el, napjában többször is .. A fenti önéletrajz-részlet ugyan sohasem íródott meg, de ha jó pár év múlva valaki ilyesmit olvasna, bizonyára valamilyen kalandos, regénybeillő eseményre gondolna. Márpedig mindez korántsem a fantázia szülötte, hanem napjaink egyik pécsi valósága, színhelye pedig egy igen sokra hivatott egészségügyi intézmény: a Baranya megyei Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya a Dischka Győző utcában. Két és fél éve küszködnek ezzel a nem éppen kórházba illő állapottal az ott dolgozók, s viselik gyakran kényelmetlen következményeit az ott ápolt betegek, szülő édesanyák. ♦ Az öreg épület 1905-ben kereskedelmi iskolaként kezdte szolgálatát, majd a sebészeti klinika, a 60-as évek közepétől pedig a Megyei Kórház szülészeti, nőgyógyászati osztálya kapott itt helyet. Bár nem kórház céljaira épült ez a tömb, kisebb átalakításokkal megfelelt új céljának is. A régi, rozzant, széntüzelésű kazán azonban „ultimátumot” adott: vagy felújítják a ^teljes fűtési rendszert, vagy a legjobb esetben is bármikor felmondhatja a szolgálatot. A halaszthatatlan rekonstrukcióhoz már 1977-ben rendelkezésre állt a szükséges pénz, készen voltak a tervek, csak éppen kivitelező nem akadt. Végül a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat soron kívül szerződést kötött a kivitelezésre. Az eredeti terv szerinti munkákra, a távfűtés bevezetésére és a fűtésrendszer cseréjére 5—6 millió forintot irányoztak elő. A szakemberek azonban már a kezdés előtt sejtették, hogy lesz ez még jóval több is, hiszen egy ilyen régi épület megbontásakor csaknem mindig előbukkannak kisebb-na- gyobb hibák, előre nem látható akadályok. Jelenleg a költségek több mint tízmillióval haladják meg a tervezettet, mivel többek között a teljes elektromos hálózat is felújításra szorul. Igaz, a sok rosszban azért volt valami jó is, hiszen a szükséges átalakításokkal együtt sikerült kialakítani egy új, modern intézetet a régi falak között. így egy 40 ágyas újszülöttrészleget, új korszerű műtőblokkot, az osztályon kívül helyezni a sterilizálót, felújították a konyhát és étkezőt, a technológiai berendezéseket és általában a higiéniai eszközöket, helyiségeket. Dr. Szereday Zoltán osztály- vezető főorvos a nehézségek ellenére is elégedett az osztály eredményeivel.- Rendkívül nehéz két és fél év áll az osztály valameny- nyi dolgozója mögött, hiszen a betegellátásnak sem színvonalán, sem a mennyiségén nem érződhetett az, hogy egy rekonstrukció közepette, tulajdonképpen egy építési területen kell ellátni a munkánkat. Osztályunk látja el a megye összes szüléseinek 26,5 százalékát. Tavaly pontosan 4336 fekvő- és 27 147 járóbeteget láttunk el. Gondjainkon úgy enyhítettünk, hogy a pécsbá- nyatelepi 20 ágyas nőgyógyászod részleget 56 ágyasra bővítettük. Ide viszont nem helyezhettük el a nagyobb műtétre váró, vagy a terhességük 20. hetét meghaladó nőket. Részint a szerencsénk, de még inkább valamennyi dolgozónk áldozatkész munkája következtében az áldatlan állapotok ellenére sem fordultak elő említésre méltó fertőzések, s az egyik legfőbb mutató az úgynevezett perinatális (szülés körüli) halálozás is kiugró javulóit mutatott: az 1978. évi 29,3 ezrelékről tavaly 19,8 ezrelékre csökkent. Ez jóval kedvezőbb az országos átlagnál. Bejárjuk az épületet, amely meglehetősen felemás képet mutat. A folyosókon friss festés csillog az egyik helyen, a másikon az ugyanolyan friss festés sütőlapátnyi területen potyog le a vakolattal együtt, mert beázik több helyen a tető. A harmadik emeleten kész a nővérszállás, de nincs még sem WC-jük, sem zuhanyozójuk. A másodikon csillog-villog a csodaszépen megépített műtőblokk, de a kivénült hatalmas ablakokon befúj a szél. Az egyik lépcsőfordulónál tócsában áll a víz, a délelőtti eső ide talált utat az ugyancsak szétkorhadt ablakkeret mentén, A terhespatológiai és nőgyógyászati részleg elkészült, szépek a szobák, az ágyak felett világítótestek, nővérhívó telefon. Ami kész, az szép, vakítóan tiszta, és a lehetőségekhez képest a legkorszerűbb, mint például az újszülöttek és a gyermekágyasok részlege, de közöttük van egy folyosó, ami .még mindig a szakiparosok területe. Itt szállítgatjók át naponta többször is szoptatásra a csecsemőket. Meddig tart ez még így? A belső munkálatok — immár harmadszorra kitűzött — határideje 1981. április 30. Habó József, a Pécsi Építő és Tatarozó Váilalat igazgatója bízik abban, hogy sikerül jövő év tavaszár, befejezni a munkát. Ami az eddigieket illeti, így vélekedett:- Kétségtelen, hogy egyik fél részéről sem volt könnyű az alkalmazkodás, de azt őrömmel állíthatom, hogy nagyon jó volt az együttműködés a kórház dolgozóival, vezetőivel. Két fő gondunk volt, hogy egyéb tulajdonképpen fő profilunkba tartozó munkáinkat is el kellett végezni, másrészt az itteni szakaszos munkavégzés, egy-egy munkaterület zavartalan biztosítása. Most a téli időszakban nagyobb kapacitást tudunk ide csoportosítani. Egyébként a folytatásra is felkészülünk, tárgyalunk a kórház vezetőivel a jövő évi munkákról. Hogy valóban csak a gyógyítás színhelye lesz-e tavasz- szal a sok vihart megért Dischka Győző utcai tömb, az majd elválik. Ám ezzel még korántsem oldódnak meg a gondok, mert a tetőbeázások miatt feltétlen folytatni kell a rekonstrukciót. Az azonban most és a későbbiekre nézve is megszívlelendő lehet, amit dr. Szereday Zoltán mondott: — Az ilyen feladattal megbízott épitöipari vállalatnak több támogatásra lenne szüksége. Kurucz Gyula HÉTVÉGÉ 5.
