Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-21 / 320. szám

6 Dunántúli napló 1980. november 21., péntek Technika Munkára nevelés a családban Az „atommotoros” járművek jövője Több energiafajtát vi­szonylag egyszerűen át­alakíthatunk közvetlenül más energiafajtává, igy az elektromos energiából hőenergiát, a hőenergiá­ból mechanikai energiát, munkát nyerhetünk. E fo­lyamatok fordított sorrend­ben is megvalósíthatók, bár ez nem mindig hasz­nos. Ezzel szemben a jár­művek mozgatásához elen­gedhetetlenül szükséges mechanikai munkát egye­lőre - és még belátható időn belül - nem tudjuk közvetlenül atomenergiá­ból előállítani, tekintet nél­kül arra, hogy az erőforrás maghasadási, esetleg magfúziós folyamat, vagy radioaktív izotópok ener­giája. Éppen ezért „atom- motorról” ma még nem beszélhetünk, legfeljebb atomenergiával működő hajtóműláncolatról. Egy amerikai kutató ál­tal kifejlesztett kísérleti be­rendezés közvetlenül ala­kítja át a maghasadás energiáját villamos ener­giává. Teljesítménye 1000 kW. Az ilyen atomreaktor­ral felszerelt hatalmas te­herautó 350 ezer kilomé­tert futhatna üzemanyag­felvétel nélkül. Ez a beren­dezés egyelőre csak űrku­tatási célokat szolgál, de foglalkoznak a közúti jár­művekben való felhaszná­lásának gondolatával is. Az „igazi” atommotoros közúti járművek megjele­nésére azonban még 30- 40 évet várni kell. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK • Istokovics Márk és Lehoczky Erzsé­bet, Mihajlovics Sándor és Orzsi Eni­kő Ilona, Cservenka László és Tóth Marianna, Horváth István Lajos és Dorogi Jolán, Bukovics Gyula és Be­zó Jolán Gabriella, Pasztler Márton és Pauli Mária Anna, llfés Gyula és Szabó Etel Ildikó, Szakács Csaba és Konkoly Éva Anikó, Csáki Attila és Kalányos Julianna, . Kosár Dénes Bé­la és Putnoki Katalin Erzsébet, Gász Adóm és Joó Mária, Puszti István és Székely-Király Ágnes, Pataki Tamás és Firling Anna, Grób József Márton és Rittinger Helga, Koroknai Géza és Steer Katalin Erzsébet, Puskás Jó­zsef László és Kovács Katalin, Sán­dor Gyula János és Takács Aporka Erzsébet, Sala Zoltán és Pap Mária Katalin, Térjék Tibor Béla és Laczkó Katalin, Heincz Sándor és Titz Te­réz, Szabó Béla és Makáry Anikó, Herke József és Grábli Julianna, Szabó László és Tóth Gizella, Ta­kács Károly és Tóth Gizella, Papp János és Tokács Anna, Pap János és Lakatos Veronika, Kovács Zoltán és Steiner Ágnes, Aki Tibor és Za- mecsnik Maróit, Sipos Béla és S*uner Éva, Kerner István és Matesz Mária, Varga István és Fáth Éva, Tóth Jó­zsef és Fekete Mária, Pécsnek Gá­bor és Bonevácz Piroska, Hauck Ká­roly és Kardos Ágnes, Szegő István és Várszegi Zsuzsanna. Az STM—631 maris keresett cikk yy szocialista ember egyik fontos erkölcsi vonása a munkasze- retet, a munkához fűződő pozitív viszony. A felnőttkori munkás életre nevelni az iskola és a szülői ház közös feladata. Mikor kezdjük el a családban a munkára nevelést? Már a legkisebb korá­ban különböző apró feladatok elvégeztetésével kell szoktatnunk gyermekünket ai munkához, kezdve saját ma­ga kiszolgálásával. Tanulja meg az önálló ötözködést, a kezdet­ben nem könnyen sikerülő cipő­fűzéstől egészen a helyes, a ré. teges öltözködésig. El kell ér­nünk, hogy saját holmiját rakja rendbe, ruháját, cipőjét, külön­böző játékait tegye vissza a he­lyére. Nem egy családban pa­naszkodik az anyuka, hogy nem győzi kis és nagy gyermekei után a rámolást, a rendterem­tést, hogy mennyi ideje elmegy erre, mert olyan a lakás a gyér. mekek távozása, olykor haza­jövetele után, mint a csatatér. Olykor a kisebb, gyermekkor­ban elkövetett nevelési hibák még: a felnőttkorban is vissza­hatnak, s még néha katonavi­selt ember, ifjú sem képes ön­állóan rendet tartani maga kö­rül. Nemcsak a rendet rakó édesanyáról van itt szó, kinek sok ideje elmegy a fenti apró- cseprő munkák elvégzésére, ho- nem. a jövendő felnőtt szemlé­letének alakításáról. Aki nem fogja soha becsülni a családi életben naponta jelentkező „kis feladatokat", a nem látványos házi munkákat, és nem is vég­zi el ezeket. Gyermekeink önkiszolqáló munkája eqyre bővülhet az idők folyamán, így tanulják meg és végezzék is el, jól, tisztessége­sen a cipőtisztítástól kezdvé a ruhák kikefélésén át egészen a saját holmik kimosásáig, kivau solásáig a legkülönbözőbb munkákat, igy megismerik az eaves anyagokat, azok felhasz­nálási módjait, a különböző munkaműveleteket, ezek végzé­se és befeiezése után átélik a sikeres tevékenység örömét, lát­ják saját munkájuk eredmé­nyét, tehát közben érzelmeik gazdagodnak, ismereteik bő­vülnek. Két elvet kiemelünk a gyer­meki munkák végzésével kap­csolatban. Az egyik: ne telje­sen külön nevelést adjunk e té­ren gyermekeinknek, hogy ez női munka, s ezért csak a lá­nyokat bízzuk meg vele, amaz meg férfiak dolga, így a fiúk végezzék csak. Próbáljuk arra nevelni, szoktatni különböző ne­mű gyermekeinket, hogy min­denféle munkát, feladatot meg­ismerjenek, szívesen vállalja­nak. Hogy a majdani második műszak a családban ne csak a nő dolga legyen. A másik fon­tos elv: a türelem, a bizalom, szaknyelven a motiváció elve. A gyermekek által végzett munka közben elő-előforduló balsiker. Törölgetés közben eltörik a tá­nyér, nem olyan szép a lakás a gyermekek takarítása után, a mosott-vasalt ruha sem egé­szen tetszik anyukának és igy tovább. Szóval, kezdetben oly­kor ügyetlenek, kórt is okoznak a nagy igyekezetben. Ilyenkor ne szidjuk, ne - bántsuk meg őket, mert akkor még gátláso­sabbak lesznek, s legközelebb talán még több hibát követnek el. A fokozatosság elve szintén nagyon lényeges a munkára nevelésben, a kezdeti könnyű munkától eljutni a komoly, „felnőtt feladatokig", az egy- szer-egyszer kapott megbíza­tástól a rendszeresen végzett tevékenységig. Természetesen arra is ügyeljünk, hogy a vál­tozatosság is érvényesüljön gyermekeink házi munkájá­ban. Bizonyos idő után a test­vérek cseréljenek, vagy az egy gyermek más feladatot kap­jon. Egyrészt, hogy ne legyen unalmas a hosszú időn át vég­zett ugyanolyan tevékenység, másrészt ismerje meg a külön­böző házi munkákat. Gyermekeink munkára neve­lése közben a családban vi­gyázzunk a helyes arányokra, arra, nehogy túlterheljük őket a különböző házi munkákkal. Ugyanis iskolás korban a gyer­mekek fő feladata a ta­nulás, és ezt egészíti ki a családi nevelésben ér­vényesülő munkára szoktatás. Mindig csak erejéhez mérten kapjon a gyermek feladatokat a közös tevékenységből, hogy sikeresen oldhassa meg azo­kat. Ismerje meg és élje át sok­szor a jól végzett munka örö­mét. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai docens Merre tart a szerszám- gépipar? PÉCS SZÜLETTEK Tóbi Katalin, Szentpáli Andrea, Kovács Róbert, Várhelyi Judit, Gyú­rók Veronika, Dicső Adrien, Berta Zsanett, Szorg Zsófia, Rozs Karolina, Sólya Csilla, Magyar Balázs, Fried­mann Endre, Babaics Alexandra, Geider Viola, Bödő Xénia, Somogyi Krisztina, Csanádi Viktor, Kiss Esz­ter, Szabó Péter, Herkovics Norbert, Sovány Mária, Antal Szabolcs, Ba­logh László, Wászner István, Szabó Brigitta, Kecskés Péter, Tolnai Attila, Lukács Nikolett, Bosnyák Gabriella, Viszló Bernadett, Kakas István, Bau­mann Zita, Szűcs Zoltán, Rónaszéki Andrea, Cseh Gábor, Onódi Éva, Bischoff Renáta, Ocsenás Mária, Molnár Margit, Ágasvári Bernadett, Rolléder Zsuzsanna, Gelencsér Zsu­zsanna, Füzes Judit, Garai Attila, Sánta Renáta, Sánta Dénes, Varga Bernadett, Kovács Kornél, Lovász Krisztián, Lehel Bernadett, Szvitán Zsófia, Láng Evelin, Eötvös Gábor, Kiss Andrea, Androvics Albert, Orsós Gizella, Bodai Tímea, Pete Gergely, Bíró Jenő, Vastag László, Újhelyi Csaba, Máté Zsoít, Gáspár Gyula, Misángyi Miklós, Juhász Mátyás, Schmidt Krisztina, Jászkúti Nikoletta, Szalontai Ardrienn, Rajnai Ivett, Ké- ki Zoltán, Androvi'cs Éva, Lőrincz Csilla, Sarek Péter, Kosteleczky Ju­dit, Jambrisek Ágnes, Szabó Ágnes, Balog Csaba, Benkő Péter, Bogárdi- Mészöly Ágnes, Csölle László, Acsádi Dániel, Kajsza Gábor, Szuromi Gá­bor, Szabó Milán, Földi Zoltán, Var­ga Sándor, Bogdán Agnes, Kovács Anett, Balassa Zsolt, Tordai Gábor, Szabó Petra, Kulcsár Melinda, Bod­rogi Gabriella, Nagy Natpsa, Ci- cárdi Miklós, Nagy Rita, Tencz Zsa­nett, Kunyi Zoltán. Új magnetofont fejlesztett ki a Mechlabor pécsi gyáregy­sége: az STM-600-as stúdió­magnetofon-család legfiatalabb tagja, az STM—631-es montíro­zó, melynek gyártását a jövő év első negyedévében kezdik meg c pécsi üzemben. A készülék alapvető paramé­terei megegyeznek az STM— 610 professzionális magnetofo­néval. Alkalmazási területei a rádió és o televíziós stúdiók. A korábban felvett riport-, zenei és egyéb hanganyagokból ezen a készüléken álítjók össze a kész műsort. Hasonlóan a film­technikához, itt is vágással il­lesztik egymáshoz a soron . kö­vetkező hangkockákat. A ko­rábbi alapkészülékekhez viszo­nyítva a legszembetűnőbb kü­lönbség, hogy három csévélő­motorral rendelkezik. A harma­dik motor, a fel nem használt anyag feltekerésére szolgál. A lejátszófej síkjában helyezkedik el a szolagvágó olló, amely a vágás pillanatában a készülé­ket azonnal le is állítja. A sza­laghossz pontos mérését a ko­rábbi készülékekben is alkal­mazott digitális óra végzi. A beépített teljesítményerősítő al­kalmassá teszi, hogy a felvett anyagot hangfalakról is hall­gathassuk. A készülék elektro­nikus felépítése megegyezik az STM-600-as alaptípuséval, így „örökli" annak valamennyi vi­lágszínvonalú tulajdonságát. Külön említést érdemel a magnetofon esztétikai megjele­nése. A formatervezés során — mivel a készülék elsősorban munkaeszköz - hangsúlyozottan figyelembe vették a kényelmes munkavégzés feltételeit is. Az STM-készülékekre jellem­ző blokkrendszer alkalmazása a könnyű szervizlehetőséget biztosítja. Mind a mechanikus, mind pedig az elektronikus rendszer önálló egységekből áll, melyek gyors cseréjével ki­küszöbölhető a helyszíni javí­tás miatti üzemkiesés. Ennek a blokkrendszernek köszönhető többek között, hogy a készülék versenyképes a világpiacon. Ezt bizonyítja, hogy már a gyártás megkezdése előtt nagy számú megrendelés érkezett a pécsi gyárhoz. János Sándor, a Mechlabor gyártásfejlesztője Pécs nyugati iparnegyede Cserkútnál sajtolással A szerszámgépeket használó iparágakban növekszik a rövi- debb megmunkálási idő, a na­gyobb pontosság és üzembiz­tonság, a mind nagyobb rugal­masság iránti igény. A szer­számgépgyártók ezeknek a kö­vetelményeknek az ismeretében igyekeznek gépeiket továbbfej­leszteni. Valamennyi jelentős szer. számgépgyártó ország termelé­sében lassan, de állandóan nő oz NC (numerikus vezérlésű) szerszámgépek részaránya. Az NC-gépek gyártását forradal­masítja az integrált áramkörös elektronikus építőelemek meg­jelenése és fokozatos olcsóbbo­dása. Mind jobban terjed a tá­rolóegységekben elhelyezett programvezérlés. Az NC-gépe- pet egyre inkább mikrokompu- terekkel szerelik fel, amelyek egy vagy több mikroprocesszor­ból és megfelelő tárolóegysé­gekből állnak. A minikompute­rek mikrokomputerekkel való helyettesítése a vezérlésben le­hetővé teszi az építőelemek szá­mának csökkentését és több vezérlési feladat kisebb költ­séggel való megoldását. A segéd- és mellék-munka, folyamatok (szerszámváltás, munkadarab-mozgatás stb.) tö­kéletesítése révén csökken a megmunkálási idő. A megmun­kálás sebességének növekedése erősebb meghajtó motorokat, keményebb gépágyakat, hőtű. rőbb szerkezeti anyagokat és az építőelemek nagy számánál konstrukciós tökéletesítést igé­nyel. Az esztergagépeknél a golyóorsó, a műamyagok és az erősebb meghajtás növeli a megmunkálás pontosságát. Egyre terjednek a munkadarab­mozgató manipulátorok, ipari robotok, amelyek erőkímélést és időmegtakarítást eredményez­lek. A szerszámgépek működé­sének ellenőrzésére, irányításá­ra is új megoldásokat dolgoz­nak ki a szakemberek. Képünkön a Philips cég egyik legújabb szerszámgép­vezérlő berendezése látható, amely kétféle változatban, sza- koszvezérlő és pályavezériő ki- vitelben készül. Ha szükség van rá, a program egyes ada­tok, szavok törlésével vagy pót­lásával módosítható, s az új program nyomban szalagra is lyukasztható, így visszatérő gyártás esetén újra felhasznál­ható. A vezérlő berendezés fúró- és marógépek, esztergák és megmunkáló központok irá­nyítására egyaránt használható. A korszerű gépkocsiban 2—3 kilogrammnyi, egy repülőgép­ben több mint 4000 darab por­kohászati úton előállított óikat, rész van. Ezzel a technológiával készülnek a wolframkarbid- szerszámok, a villamos készülé­kek érintkezői, a fékbetétek, a fémszűrők, az önkenő csap­ágyak, hogy csak néhány fon­tosat mutassunk be a porkohá­szat alkalmazási területéről. De hát mi is tulajdonképpen a porkohászat? Egyszerűen meg. — Alkatrészek hevítéssel, fogalmazható: kisméretű mun­kadaraboknak fémporból saj­tolással és hevítéssel való elő­állítása. Jellegzetessége az el­járásnak, hogy a hevítés — a „sütés” — közben a porszemcsék nem válnak cseppfolyóssá, az érintkezési felületeken azonban bekövetkezhet valamelyes olva­dás, aminek az eredménye a szemcsék összehegedése, külön­nemű anyagok érintkezésekor azok ötvöződése. A folyamatot tehát két fizi­kai hatás váltja ki: a nyomás és a hő. Technológiája válogat­ja, hogy ezek mértékben és sor­rendben hogyan kombinálód­nak. A puszta összenyomás hi­degen igen nagy erőt kíván. Csak hevítéssel a szerkezet la­za. porózus marad (így készül­nek például a bronzszűrők). El­képzelhető, hogy a hideg saj­tolást időben követi a hőkeze­lés. Leggyakoribb a nyomás és hevítés egyidejű alkalmazása. A szemcsék súrlódását egymá­son és a szerszám falán ada­lékanyag csökkenti. Külön mes­terség a feldolgozásra alkalmas, finom szemcséjű, egyenletes mi­nőségű por előállítása. Évről év. re növekszik jelentőségében az olvadékából nagynyomású gáz­sugárral (nitrogén, levegő, víz­gőz) porlasztással előállított poranyag. De elektrokémiai úton is előállítható a fémpor, áram hatására mindig a kató- don válik ki a finom fémpor a fürdőből. Képünkön: egy villamos fű­tésű porkohászati kemencesort láthatunk. A Mechlabor új montírozó magnetofonja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom