Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-21 / 320. szám

1980. november 21., péntek Dunántúlt napló 3 A Kaposvári Ruhagyár pécsi üzeme Fiatal nők munkahelye □ A kisgyermekes anyák egy műszakban dolgoznak □ Jutalom és nyereség □ Egyre több szakmunkás Az elmúlt Hat év alatt két al­kalommal is sokan távoztak er­ről a munkahelyről. Először az induláskor 1974-ben, amikor a Kaposvári Ruhagyár vette át a telepet a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalattól. Akkor száznál töb­ben kérték munkakönyvüket. Másodszor a Kesztyűgyár bőr­ruházati üzemének indulásakor búcsúztak sokan a pécsi, Jó­zsef Attila úti munkahelytől. Ma 190-en dolgoznak a zömmel fér­fizakókat, női, lányka- és gyermekkabátokat készítő ruha­gyári üzemben. Kilencvenen gyermekgondozási szabadságon vannak. Ez az üzem a nők mun­kahelye. Méghozzá o fiataloké. Hatvan százalékuk 30 év alatti. (Az előkészítőben kiszabott, kötegelt zsebbetétek, gallérkif. lik. Fehér és kék köpenyes lá­nyok, fiatalasszonyok válogat- iák, illesztik egymáshoz o kü­lönböző darabokat. Gyors moz­dulatokkal rakják a ragasztó­gépre. Pár pillanatnyi várakozás után lekapkodják. A kész kel­lékeket összerakják, ezek me­hetnek a varrodába.) Mindenki darabbérben dolgo­zik. A frissen végzett szakmun­kások és az üzemben nem rég­óta dolgozó betanított munká­sok 1800—2500 forint között ke­resnek. A többség az átlagot, a 3000-3500 forint közötti fize­tést viszi haza. A legmagasabb fizetések a havi 4500-5000 forint között mozognak. Ezt elsősor­ban a befejező munkákat vég­ző dolgozók keresik. Többek kö. zött azok, akik a legnehezebb fizikai munkát — például vasa­lást — végzik. (A kerekeken guruló állványo­kon kész férfizakók tucatjai. A Szovjetunióba exportálják. A gőzölő vasalók nyomán kisimul, nők az apróbb gyűrődések, egyenesednek a gallérok, az ujjszélek. Hárman állnak a va­salóállványok mögött. Két fia­talember és egy fiatal nő. Egy. egy darab levasalása' után meg­szorongatják, megrázzák a csuk­lójukat. Vasalás közben egyik lábukról a másikra nehezednek. Napi 8 órát állnak a vasalóáll. ványok mellett...) A darabbéres fizetésrendszert a mennyiségi és minőségi pre­mizálás illetve a dolgozónkénti 45 forintos mozgóbér egészíti ki. A havi 500-500 forintos pré­miumot azok kapják, akik hiba nélkül a legtöbb darabot ké­szítik. A prémiumot akkor is megkapják, ha az az egység, melyben dolgoznak, nem telje­sítette a havi tervét. A mozgó­bért a szakszervezeti bizalmik és a gazdasági vezetők azok­nak adják, akik az adott hó­napban kiemelkedően jól dol­goztak, illetve akik a folyama­tos munkát — esetleg mások he­lyettesítésével — segítették. A pécsi üzem 1974-től a ha­zai és a szocialista országok piaca mellett egyre több ter­méket exportál a fejlődő és a tőkés országokba. Ma a vevőik közé tartozik Anglia, Finnor­szág, Kuwait, Líbia, Libanon. Divatos, jó minőségű termékek­kel nyerték meg őket. Munká­juk milyenségét jellemzi, hogy gyári szinten minden ezer ter­mékből 7,5 lehet megengedet­ten munkahibós. A pécsiek min­den ezer zakójából, kabátjából 4—5 kerül munkahiba miatt az osztályos áruk közé. (A varrodában hosszú sorban gépek. A lányok, asszonyok csak egy pillanatra néznek föl az ajtó nyílására. Visszahajolnak a, gépre, fürge ujjak forgatják a készülő zakókat. Reggel há­romnegyed 6-tó| délután 2-ig ülnek a varrógépek mellett. A másik műszak 2-kor kezd. A na­pi átlagtermelést a létszámuk­kal elosztva mindegyikük 4 za­kót varr meg a 8 óra alatt.) Idén indították a második kis­mama szalagjukat. A második emeleti varrodában a gyesről visszajött fiatalasszonyok dol­goznak. Nekik reggel 7-től dél­után 3-ig tart a; munkaidejük. Ök csak egy műszakba járnak. Jelenleg hárman vannak. Egy részük már itt tanulta a szak­mát az üzem tanműhelyében. Ez évben 98 fiatal ismerkedik a szakma gyakorlati tudnivalói­val. A mostani harmadévesek közül 28-an kötöttek tanulmányi szerződést a pécsi üzemmel. A szakmunkások közül négyen ta. nulnak a fővárosi ruhaipari szakközépiskolában, egy-egy személy pedig gimnáziumban, illetve a Marxista-leninista Esti Egyetemen. Hat évvel ezelőtt a dolgozóik 30 százaléka volt szakmunkás. Ma 60:40 százalé­kos az arány a szakképzettek javára. Jó munkájukat noyem- ber 7-e alkalmából százezer fo­rint jutalomban ismerte el a gyár. A dolgozók több mint fele ré­szesült 800-1500 forint közötti jutalomban. Az a hír járja, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is 20—25 nap munkabéré­nek megfelelő nyereséget fizet­nek. (A gombfelvarró. gombnyaka, zó speciális gépen Habó Fe- rencné dolgozik. Most, novem­berben kapta o Kiváló Dolgozó kitüntetést. Egy műszakban 150—160 zakó elejére, ujjára varrja és erősíti fel a gombo­kat. Négy év óta dolgozik ezen o gépen: ,,A háztartásból jöt­tem dolgozni, sok más kolléga­nőmmel együtt. Otthon ellát­tam, vagyis inkább kiszolgáltam o családot. Mióta dolgozom, a házimunkát elosztjuk egymás között és én is keresek. Havi 3000—3500 forintot viszek ha­za") A pécsi üzemben idén újítot­ták fel az öltözőket, zuhanyozó, kát. Hatszázezer forintba Jcerült. A gépparkjuk korszerűsítése je­lenleg is tart. Eddig hétmillió forintot költöttek rá. Rohr Mi­hály telepvezető és Hajdú Sán- dorné párttitkár azt is elmond­ta, hogy a jövő év első félévé­re szóló belkereskedelmi szerző, déseket már megkötötték, a szo­cialista és a tőkés export üz­leteik egy részében is megál­Cseri László felvétele lapodtak. T. É. Miből élnek, hogyan élnek? Három fiatal flz állattenyésztő A felkattintott villanyra fa­lakat megmozgató visítással esik az etetőknek két -és fél ezer disznó a bácsfapusztai hizlalda óljaiban. Polt József húszéves állattenyésztő szak­munkás egy gombnyomással megnyitja a takarmánycsator­nák száját.- Tápbekészítés, takarítás, etetés gombnyomással, no és nem utolsósorban az állandó figyelés —, röviden ennyiben foglalható össze a munkánk. Mármint kettőnké: Keszler Anti bácsival ketten vállaltuk a két és fél ezer disznó gondozását. Kevesen ismerik a munkánkat még a telepen is. Ezért fordul­hatott elő a következő eset: bementünk az ebédlőbe, mi­kor egyik munkatársunk han­gosan megjegyezte, hogy meg­jöttek a kanószok!- És a barátok? .. . — Ha bemegyek a lánycsóki presszóba, az első szavuk, hogy fizessek nekik egy üveg sört, mert én kétszer annyit keresek, mint ők. Sofőrök, la­katosok, kőművesek, de egy, másfél ezressel kevesebbet ke­resnek, mint én. Csakhogy ők nem jönnének el állattenyésztő­nek. Nekik szabad szombat és vasárnap kell. Elvégezve az általános isko­lát a tatai lovasiskolába je­lentkezett Polt József, de nem vették fel. így maradt állatte­nyésztőnek a pécsváradi isko­lába. Nem bánta meg. Beren­dezett magának egy szobát otthon, vezetni tanul, kocsira gyűjt. n gépszerelő Szerényen húzódik a tmk- műhely Törökdombon az egész kombinát állattenyésztő-telepeit ellátó tápkeverőüzem és a tíz emelet magasságú kukoricasiló mellett. A jól felszerelt műhely­ben jelenleg négyen dolgoz­nak. — Géplakatosnak tanultam a mohácsi Radnóti Miklós Szakmunkásképzőben. Ide csak a leszerelés után kerültem - mondja a huszonnégy éves Ko- sik Ferenc. Mint géplakatos végzett, ma már azonban több szakmában is jártas. Ezt a jelenlegi mun­kahelyének köszönheti, ahol kénytelenek voltak elsajátítani még egy szakmát. Most to­vábbtanul. Mohácson szeretné elvégezni a mezőgazdasági gépész szakot.- Udvaron él. Mit jelent egy liatalembernek, . hogy egy határ melletti faluban lakik?- Minden messze van. Per­sze, csak képletesen, mert Mo­hács tíz kilométer. A munka­helyem pedig éppen a félúton. Szeretem a zenét, ezért van 120 kazettás gyűjteményem, de sok időt elvesz az otthoni ál­latgondozás is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs időm szórakozni. Diszkóba, moziba, színházba Mohácsra járok autóval, mivel augusztustól van egy 1500-asom. így mégsem érzem magamat isten háta mögöttinek. A növénytermesztő. Az egész nyáron zöldellő in­dákból font komlófüggönyök termését bent az épületben tisztítják és szárítják a kombi­nát sátorhelyi komlótelepén dolgozó 15-fős brigád tagjai.- Mohácson, a Kisfaludy Gimnáziumban érettségiztem, utána kerültem ide Sátorhelyre. Már a középiskolában is ér­dekelt a növények élete, és mert olyan biológiatanárom volt, akinek sikerült megszeret­tetni velem a növénytermesz­tést — ad magyarázatot szak­maválasztására a 23 éves Zeitvogel György.- Lakóhelyéhez közelebb nem tudott volna elhelyezked­ni?- Lánycsók és Sátorhely kö­zött ez nem távolság. Most még motorral járok, de ha rosszabbra fordul az idő, ak­kor itt van a kombinát busz­járata.- Hogyan lett ilyen fiatalon brigódvezető?- Hobbim a növénytermesz­tés, vagyis együtt van a munka és a kellemes időtöltés. Ezért szereztem meg Keszthelyen a növényvédő és talajerő-gazdál­kodási technikusi oklevelet. Szeretnék Keszthelyre visszake­rülni az egyetemre. Tudom, addig is sokat kell tanulnom otthon, és itt a munkatársaim­tól. A komló éppolyan szak- -szerű, gondos, értő kézelő­munkát igényel, mint a nagy becsben tartott szőlő. És leg­alább olyan jövedelmező! így jól is fizet. Lényegében ez biz­tosítja a másik kedvelt időtöl­tésem feltételeit, a szak- és szépirodalmi könyvek böngé­szését, a kulturált, magasabb színvonalú szórakozást Mohá­cson vagy Pécsett. Kapuvári László Egy pingpongasztal ürügyén Célokban nincs hiány T ulajdonképpen olyan mindegy, hogy most le­írom-e Szabó Ferenc ne­vét, vagy csak úgy említem: a HNF Pécs belvárosában dolgo. zó aktivistája. Hetedik évtize­dét taposó, ősz hajú, a mozdu­lataiban is lelkesedést, ambí­ciót hordozó ember. Említeni is csak azért említem, mert miköz­ben sok-sok apró eredményről számol be, azt úgy teszi: tud­jam, hogy a lépcsőnek bizo­nyos fokáig jutottak el. Nyugdíjas létére a legritkább esetben lehet otthon találni, állándóan lót-fut, szervez, -ám a labdát a fiataloknak szeretné adni. Egyik legnagyobb gond­ja: aktivizálni a belvárosban élő fiatalokat, érezzék már át a környezetük gondjait, s azt, hogy ezek megoldásáért mit te­hetnek. A közelmúltban egy Pécs kör­nyéki kis faluban viszont egy alig harmincéves népfrontel­nökkel találkoztam. Vele be­szélgetve jutott eszembe: jó lenne, ha „napfényre kerülne" az, hogy az elhatározottságon és önzetlenségen kívül milyen kevés kell a másokat is meg­mozdító példához. Adott eset­ben egy pinpongasztal, amit a garéi fiatalember némi társa­dalmi munka árán felállíthatott egy helyiségben, és amiből vé­gül is egy olyan társadalmi munkaakció-sorozat nőtt ki, amelynek révén a pinpongasz- talnál sokkal lényegesebb és többek elégedettségét kiváltó dolgok is megvalósultak. Mindez onnan jutott oz eszembe, hogy a kezembe ke­rült egy statisztika: hány. a fia­tal korosztályokhoz tartozó em­ber é| Baranya megyében. Több mint 100 000 emberről van szó. Velük igénylőként is számolni kell: szórakozás, szer­vezett programok, lakás, böl­csőde. De az az idős népfront­aktivista számíthat-e saját kör­nyezetük megteremtésében a 15-30 év közötti fiatalokra? Csak Pécsett 45 000 ilyen korú ember él, s nem nehéz arra kö­vetkeztetni: ha többségük Sza­bó Ferenc lelkesedésével, szor­galmával, önzetlenségével, ér­deklődésével dolgozna mások érdekében is, hihetetlen ered­ményekről lehetne beszámolni. Hogy lakóhelyén ki és meny­nyit tesz környezetéért — s ezen keresztül másokért is —, ez ma­gánügy. Úgy is mondhatnánk: ebben a munkában a motor csak saját benzinnel működik. Ám, ha már szervezetté, netán sokakat átfogóvá alakul egy megmozdulás, az már nem ma­gánügy, hanem — közügy. Célokban igazán nincs hiány. A népfrontmozgalom egymagá­ban is gazdag skálával bír. Gondok is vannak bőven, meg­oldásuk lehetőségei adottak. Ez utóbbiakról azonban meg kell állapítanunk: nincsenek kihasz­nálva. Falugyűléseken szerzett tapasztalat: nagyon sok, a köz érdekét szolgáló felvetés hang­zik el, s ezek egy részéről gyor­san kiderül, hoay nem megva­lósíthatatlan dolgokról van szó. Úgy tűnik, ilyenkor egymásra néznek az' emberek: tényleg, ezt megcsinálhattuk volna már... A következtetés kézenfekvő: ma már nem lehet „kívül" élni, az életünket komfortosabbá, la­kóhelyünket — városban és fa­lun egyaránt — szebbé tenni akaró törekvéseket kívülről szemlélni. Óriási előrelépést je­lentene, ha a Pécsett említett 45 000 fiatal nagyobbik része „beleélné" magát a környeze­tébe: a lakótelepen megkapál­nák a virágágyásokat, a lép­csőházban nem csak a saját ajtajuk előtti egy négyzetmétert mosnák fel, rászólnának a fala­kat összepiszkító gyerekekre — ezt is lehetne hosszan sorolni. Bármilyen apróságoknak tűnnek ezek, végül is ettől is függ. mi­lyen egy lakótelep és főleg: milyen lesz 10 év múlva, végig lehet-e menni egy falun úgy, hogy ne legyen a cipőnk sáros. A több mint 100 000 fiatalból azonban csak nagyon kevesen teszik meg az első lépéseket. Pedig a garéi példa bizonyítja: könnyebb a lendületet megtar­tani; mint megszerezni. És, ha erre gondolunk, jogos a vára­kozása az idős népfrontelnök­nek: fiatalok, rajtatok a sor! Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom