Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-21 / 320. szám
1980. november 21., péntek Dunántúlt napló 3 A Kaposvári Ruhagyár pécsi üzeme Fiatal nők munkahelye □ A kisgyermekes anyák egy műszakban dolgoznak □ Jutalom és nyereség □ Egyre több szakmunkás Az elmúlt Hat év alatt két alkalommal is sokan távoztak erről a munkahelyről. Először az induláskor 1974-ben, amikor a Kaposvári Ruhagyár vette át a telepet a Pécsi Szolgáltatóipari Vállalattól. Akkor száznál többen kérték munkakönyvüket. Másodszor a Kesztyűgyár bőrruházati üzemének indulásakor búcsúztak sokan a pécsi, József Attila úti munkahelytől. Ma 190-en dolgoznak a zömmel férfizakókat, női, lányka- és gyermekkabátokat készítő ruhagyári üzemben. Kilencvenen gyermekgondozási szabadságon vannak. Ez az üzem a nők munkahelye. Méghozzá o fiataloké. Hatvan százalékuk 30 év alatti. (Az előkészítőben kiszabott, kötegelt zsebbetétek, gallérkif. lik. Fehér és kék köpenyes lányok, fiatalasszonyok válogat- iák, illesztik egymáshoz o különböző darabokat. Gyors mozdulatokkal rakják a ragasztógépre. Pár pillanatnyi várakozás után lekapkodják. A kész kellékeket összerakják, ezek mehetnek a varrodába.) Mindenki darabbérben dolgozik. A frissen végzett szakmunkások és az üzemben nem régóta dolgozó betanított munkások 1800—2500 forint között keresnek. A többség az átlagot, a 3000-3500 forint közötti fizetést viszi haza. A legmagasabb fizetések a havi 4500-5000 forint között mozognak. Ezt elsősorban a befejező munkákat végző dolgozók keresik. Többek kö. zött azok, akik a legnehezebb fizikai munkát — például vasalást — végzik. (A kerekeken guruló állványokon kész férfizakók tucatjai. A Szovjetunióba exportálják. A gőzölő vasalók nyomán kisimul, nők az apróbb gyűrődések, egyenesednek a gallérok, az ujjszélek. Hárman állnak a vasalóállványok mögött. Két fiatalember és egy fiatal nő. Egy. egy darab levasalása' után megszorongatják, megrázzák a csuklójukat. Vasalás közben egyik lábukról a másikra nehezednek. Napi 8 órát állnak a vasalóáll. ványok mellett...) A darabbéres fizetésrendszert a mennyiségi és minőségi premizálás illetve a dolgozónkénti 45 forintos mozgóbér egészíti ki. A havi 500-500 forintos prémiumot azok kapják, akik hiba nélkül a legtöbb darabot készítik. A prémiumot akkor is megkapják, ha az az egység, melyben dolgoznak, nem teljesítette a havi tervét. A mozgóbért a szakszervezeti bizalmik és a gazdasági vezetők azoknak adják, akik az adott hónapban kiemelkedően jól dolgoztak, illetve akik a folyamatos munkát — esetleg mások helyettesítésével — segítették. A pécsi üzem 1974-től a hazai és a szocialista országok piaca mellett egyre több terméket exportál a fejlődő és a tőkés országokba. Ma a vevőik közé tartozik Anglia, Finnország, Kuwait, Líbia, Libanon. Divatos, jó minőségű termékekkel nyerték meg őket. Munkájuk milyenségét jellemzi, hogy gyári szinten minden ezer termékből 7,5 lehet megengedetten munkahibós. A pécsiek minden ezer zakójából, kabátjából 4—5 kerül munkahiba miatt az osztályos áruk közé. (A varrodában hosszú sorban gépek. A lányok, asszonyok csak egy pillanatra néznek föl az ajtó nyílására. Visszahajolnak a, gépre, fürge ujjak forgatják a készülő zakókat. Reggel háromnegyed 6-tó| délután 2-ig ülnek a varrógépek mellett. A másik műszak 2-kor kezd. A napi átlagtermelést a létszámukkal elosztva mindegyikük 4 zakót varr meg a 8 óra alatt.) Idén indították a második kismama szalagjukat. A második emeleti varrodában a gyesről visszajött fiatalasszonyok dolgoznak. Nekik reggel 7-től délután 3-ig tart a; munkaidejük. Ök csak egy műszakba járnak. Jelenleg hárman vannak. Egy részük már itt tanulta a szakmát az üzem tanműhelyében. Ez évben 98 fiatal ismerkedik a szakma gyakorlati tudnivalóival. A mostani harmadévesek közül 28-an kötöttek tanulmányi szerződést a pécsi üzemmel. A szakmunkások közül négyen ta. nulnak a fővárosi ruhaipari szakközépiskolában, egy-egy személy pedig gimnáziumban, illetve a Marxista-leninista Esti Egyetemen. Hat évvel ezelőtt a dolgozóik 30 százaléka volt szakmunkás. Ma 60:40 százalékos az arány a szakképzettek javára. Jó munkájukat noyem- ber 7-e alkalmából százezer forint jutalomban ismerte el a gyár. A dolgozók több mint fele részesült 800-1500 forint közötti jutalomban. Az a hír járja, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is 20—25 nap munkabérének megfelelő nyereséget fizetnek. (A gombfelvarró. gombnyaka, zó speciális gépen Habó Fe- rencné dolgozik. Most, novemberben kapta o Kiváló Dolgozó kitüntetést. Egy műszakban 150—160 zakó elejére, ujjára varrja és erősíti fel a gombokat. Négy év óta dolgozik ezen o gépen: ,,A háztartásból jöttem dolgozni, sok más kolléganőmmel együtt. Otthon elláttam, vagyis inkább kiszolgáltam o családot. Mióta dolgozom, a házimunkát elosztjuk egymás között és én is keresek. Havi 3000—3500 forintot viszek haza") A pécsi üzemben idén újították fel az öltözőket, zuhanyozó, kát. Hatszázezer forintba Jcerült. A gépparkjuk korszerűsítése jelenleg is tart. Eddig hétmillió forintot költöttek rá. Rohr Mihály telepvezető és Hajdú Sán- dorné párttitkár azt is elmondta, hogy a jövő év első félévére szóló belkereskedelmi szerző, déseket már megkötötték, a szocialista és a tőkés export üzleteik egy részében is megálCseri László felvétele lapodtak. T. É. Miből élnek, hogyan élnek? Három fiatal flz állattenyésztő A felkattintott villanyra falakat megmozgató visítással esik az etetőknek két -és fél ezer disznó a bácsfapusztai hizlalda óljaiban. Polt József húszéves állattenyésztő szakmunkás egy gombnyomással megnyitja a takarmánycsatornák száját.- Tápbekészítés, takarítás, etetés gombnyomással, no és nem utolsósorban az állandó figyelés —, röviden ennyiben foglalható össze a munkánk. Mármint kettőnké: Keszler Anti bácsival ketten vállaltuk a két és fél ezer disznó gondozását. Kevesen ismerik a munkánkat még a telepen is. Ezért fordulhatott elő a következő eset: bementünk az ebédlőbe, mikor egyik munkatársunk hangosan megjegyezte, hogy megjöttek a kanószok!- És a barátok? .. . — Ha bemegyek a lánycsóki presszóba, az első szavuk, hogy fizessek nekik egy üveg sört, mert én kétszer annyit keresek, mint ők. Sofőrök, lakatosok, kőművesek, de egy, másfél ezressel kevesebbet keresnek, mint én. Csakhogy ők nem jönnének el állattenyésztőnek. Nekik szabad szombat és vasárnap kell. Elvégezve az általános iskolát a tatai lovasiskolába jelentkezett Polt József, de nem vették fel. így maradt állattenyésztőnek a pécsváradi iskolába. Nem bánta meg. Berendezett magának egy szobát otthon, vezetni tanul, kocsira gyűjt. n gépszerelő Szerényen húzódik a tmk- műhely Törökdombon az egész kombinát állattenyésztő-telepeit ellátó tápkeverőüzem és a tíz emelet magasságú kukoricasiló mellett. A jól felszerelt műhelyben jelenleg négyen dolgoznak. — Géplakatosnak tanultam a mohácsi Radnóti Miklós Szakmunkásképzőben. Ide csak a leszerelés után kerültem - mondja a huszonnégy éves Ko- sik Ferenc. Mint géplakatos végzett, ma már azonban több szakmában is jártas. Ezt a jelenlegi munkahelyének köszönheti, ahol kénytelenek voltak elsajátítani még egy szakmát. Most továbbtanul. Mohácson szeretné elvégezni a mezőgazdasági gépész szakot.- Udvaron él. Mit jelent egy liatalembernek, . hogy egy határ melletti faluban lakik?- Minden messze van. Persze, csak képletesen, mert Mohács tíz kilométer. A munkahelyem pedig éppen a félúton. Szeretem a zenét, ezért van 120 kazettás gyűjteményem, de sok időt elvesz az otthoni állatgondozás is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincs időm szórakozni. Diszkóba, moziba, színházba Mohácsra járok autóval, mivel augusztustól van egy 1500-asom. így mégsem érzem magamat isten háta mögöttinek. A növénytermesztő. Az egész nyáron zöldellő indákból font komlófüggönyök termését bent az épületben tisztítják és szárítják a kombinát sátorhelyi komlótelepén dolgozó 15-fős brigád tagjai.- Mohácson, a Kisfaludy Gimnáziumban érettségiztem, utána kerültem ide Sátorhelyre. Már a középiskolában is érdekelt a növények élete, és mert olyan biológiatanárom volt, akinek sikerült megszerettetni velem a növénytermesztést — ad magyarázatot szakmaválasztására a 23 éves Zeitvogel György.- Lakóhelyéhez közelebb nem tudott volna elhelyezkedni?- Lánycsók és Sátorhely között ez nem távolság. Most még motorral járok, de ha rosszabbra fordul az idő, akkor itt van a kombinát buszjárata.- Hogyan lett ilyen fiatalon brigódvezető?- Hobbim a növénytermesztés, vagyis együtt van a munka és a kellemes időtöltés. Ezért szereztem meg Keszthelyen a növényvédő és talajerő-gazdálkodási technikusi oklevelet. Szeretnék Keszthelyre visszakerülni az egyetemre. Tudom, addig is sokat kell tanulnom otthon, és itt a munkatársaimtól. A komló éppolyan szak- -szerű, gondos, értő kézelőmunkát igényel, mint a nagy becsben tartott szőlő. És legalább olyan jövedelmező! így jól is fizet. Lényegében ez biztosítja a másik kedvelt időtöltésem feltételeit, a szak- és szépirodalmi könyvek böngészését, a kulturált, magasabb színvonalú szórakozást Mohácson vagy Pécsett. Kapuvári László Egy pingpongasztal ürügyén Célokban nincs hiány T ulajdonképpen olyan mindegy, hogy most leírom-e Szabó Ferenc nevét, vagy csak úgy említem: a HNF Pécs belvárosában dolgo. zó aktivistája. Hetedik évtizedét taposó, ősz hajú, a mozdulataiban is lelkesedést, ambíciót hordozó ember. Említeni is csak azért említem, mert miközben sok-sok apró eredményről számol be, azt úgy teszi: tudjam, hogy a lépcsőnek bizonyos fokáig jutottak el. Nyugdíjas létére a legritkább esetben lehet otthon találni, állándóan lót-fut, szervez, -ám a labdát a fiataloknak szeretné adni. Egyik legnagyobb gondja: aktivizálni a belvárosban élő fiatalokat, érezzék már át a környezetük gondjait, s azt, hogy ezek megoldásáért mit tehetnek. A közelmúltban egy Pécs környéki kis faluban viszont egy alig harmincéves népfrontelnökkel találkoztam. Vele beszélgetve jutott eszembe: jó lenne, ha „napfényre kerülne" az, hogy az elhatározottságon és önzetlenségen kívül milyen kevés kell a másokat is megmozdító példához. Adott esetben egy pinpongasztal, amit a garéi fiatalember némi társadalmi munka árán felállíthatott egy helyiségben, és amiből végül is egy olyan társadalmi munkaakció-sorozat nőtt ki, amelynek révén a pinpongasz- talnál sokkal lényegesebb és többek elégedettségét kiváltó dolgok is megvalósultak. Mindez onnan jutott oz eszembe, hogy a kezembe került egy statisztika: hány. a fiatal korosztályokhoz tartozó ember é| Baranya megyében. Több mint 100 000 emberről van szó. Velük igénylőként is számolni kell: szórakozás, szervezett programok, lakás, bölcsőde. De az az idős népfrontaktivista számíthat-e saját környezetük megteremtésében a 15-30 év közötti fiatalokra? Csak Pécsett 45 000 ilyen korú ember él, s nem nehéz arra következtetni: ha többségük Szabó Ferenc lelkesedésével, szorgalmával, önzetlenségével, érdeklődésével dolgozna mások érdekében is, hihetetlen eredményekről lehetne beszámolni. Hogy lakóhelyén ki és menynyit tesz környezetéért — s ezen keresztül másokért is —, ez magánügy. Úgy is mondhatnánk: ebben a munkában a motor csak saját benzinnel működik. Ám, ha már szervezetté, netán sokakat átfogóvá alakul egy megmozdulás, az már nem magánügy, hanem — közügy. Célokban igazán nincs hiány. A népfrontmozgalom egymagában is gazdag skálával bír. Gondok is vannak bőven, megoldásuk lehetőségei adottak. Ez utóbbiakról azonban meg kell állapítanunk: nincsenek kihasználva. Falugyűléseken szerzett tapasztalat: nagyon sok, a köz érdekét szolgáló felvetés hangzik el, s ezek egy részéről gyorsan kiderül, hoay nem megvalósíthatatlan dolgokról van szó. Úgy tűnik, ilyenkor egymásra néznek az' emberek: tényleg, ezt megcsinálhattuk volna már... A következtetés kézenfekvő: ma már nem lehet „kívül" élni, az életünket komfortosabbá, lakóhelyünket — városban és falun egyaránt — szebbé tenni akaró törekvéseket kívülről szemlélni. Óriási előrelépést jelentene, ha a Pécsett említett 45 000 fiatal nagyobbik része „beleélné" magát a környezetébe: a lakótelepen megkapálnák a virágágyásokat, a lépcsőházban nem csak a saját ajtajuk előtti egy négyzetmétert mosnák fel, rászólnának a falakat összepiszkító gyerekekre — ezt is lehetne hosszan sorolni. Bármilyen apróságoknak tűnnek ezek, végül is ettől is függ. milyen egy lakótelep és főleg: milyen lesz 10 év múlva, végig lehet-e menni egy falun úgy, hogy ne legyen a cipőnk sáros. A több mint 100 000 fiatalból azonban csak nagyon kevesen teszik meg az első lépéseket. Pedig a garéi példa bizonyítja: könnyebb a lendületet megtartani; mint megszerezni. És, ha erre gondolunk, jogos a várakozása az idős népfrontelnöknek: fiatalok, rajtatok a sor! Mészáros Attila
