Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-18 / 317. szám
1980. november 18., kedd Dunántúli napló 3 munkával Importkiváltás Színes nappakesztyűk hazai alapanyagból Közismert, a Pécsi Kesztyűgyár termékeinek nagyobbik felét a tőkés piacokon értékesíti. Kevésbé ismert viszont, hogy ugyanakkor a kesztyűgyártáshoz szükséges alapanyagok jelentős részét külföldről kell beszereznie, természetesen kemény valutáért. Lehetne csökkenteni az importot? A Pécsi Kesztyűgyár mindenesetre erre vett irányt, amikor a Budapesti Bőripari Vállalat Díszműbőrgyárával közös fejlesztő munkába kezdett. Az eredmények már jelentkeznek, az idén számottevő tőkés importot takaríthatnak meg. Kérés agyárakhoz A pécsiek többek között bá- ránynappa bőröket vásárolnak nagy mennyiségben, elsősorban olasz, továbbá svéd, francia és nyugatnémet bőrgyáraktól. Ezek a bőrök évről évre drágulnak, s bár drágábban értékesítik a pécsi kesztyűket is, az így kialakuló magas árak rontják a vállalat exportpozícióit. Mindemellett fontos szempont a szín is. A külföldi vevők a' divatirányzatoknak megfelelően olyan kesztyűket kérnek, amelyek formában, kivitelben, nem A külföldi vevők észre sem vették a váltást utolsósorban színben is igazodnak a ruhához. A vállalatnak tehát egyre több színes bőrí kell beszereznie, s nemcsak a divat-, de a sportkesztyűkhöz is, s évről évre növelnie a finom kidolgozású bá- ránynappa bőrök mellett a speciális kívánalmaknak is megfelelő színes juhnappa bőrök importját. Színes bőrökből viszont gyenge a kínálat a tőkéspiacokon is. Ezért komoly gond a színeskesztyű-rendelé- sek teljesítése. A Pécsi Kesztyűgyár már a hetvenes évek közepén megkereste a hazai bőrgyárakat, az importot csökkentendő, próbáljanak idehaza is előrukkolni megfelelő bárány- és marhanappa kesztyűbőrökkel. A gyárak meg is próbálkoztak, többfajta bőrt is készítettek, ám ezek minősége még nem felelt meg a magq? követelményeknek. Végül a Budapesti Bőripari Vállalat Díszműbőrgyárában sikerült egy anilines festésű báránynappa kesztyűbőrt kidolgozni. A fejlesztés a kölcsönös együttműködés jegyében folyt, a péA pécsi gyár nappakesztyűi a 3NV-díjjal csiek ugyanis a kísérletekkel párhuzömosan feldolgozták a bőröket és tapasztalataikat folyamatosan közölték a díszműbőrgyár műszáki szakembereivel. A kesztyűgyár végül is az idén már több mint százezer pár kesztyűt varrt az anilines báránynappa bőrből, s valamennyit rendre kiszállította a • tőkés piacokra. A siker azon mérhető le, hogy a külföldi vevők közül senki sem vette észre a váltást. Vagyis a díszműbőrgyár báránynappa bőrét a külföldivel egyenértékűnek ismerték el. Bővülhet a színválaszték A budapestiek egyébként már a folyamatos gyártásnál tartanak, jelenleg öt — fekete, barna, sötétkék, bordó és rozsdabarna — színben készítik báránynappájukat. A választék csak nőni fog, további pasztellszínek gyártását is megkezdik, ezzel együtt szélesedhet a színes kesztyűk választéka. E bőröket elsősorban divatkesztyűk készítésére használják, de sportkesztyű gyártására is alkalmasak. A pécsiek az export további növelésére új motoroskesztyű- modelleket is terveztek, a vastagabb, nagyobb testű bőrök e célra is alkalmasnak bizonyultak, íme az együttműködés jó példája az alapanyaggyártó és a feldolgozó között, melynek eredményeként a népgazdaság tőkés importot takaríthat meg. A Pécsi Kesztyűgyárban a tőkés exportra kerülő nappakesztyűk figyelemre méltó hányadát az idén már hazai alapanyagból ■ készítik. Ugyan a hazai bőrök ára azonos szinten van az import nap- pabőrök átlagárával, tehát a kesztyűgyár nem jut többletárbevételhez és -nyereséghez, mégis az importkiváltás jelentős haszonnal jár a népgazdaságnak. Amennyiben a hazai anali- nes báránynappa kesztyűbőr minősége nem romlik, a szín- választék tovább bővül, a Pécsi Kesztyűgyár fokozatosan csökkentheti a külföldi bőrök behozatalát, újabb modellekkel gazdagíthatja a tőkés piacokon felkínált kesztyűkollekcióját. Miklósvári Zoltán A hulladék hulladékát is felhasználják A pécsszabolcsi varróüzemben készülnek a munkavédelmi kesztyűk gyik vasárnap délelőtti ródióköbaré témája volt olyan termelőszövetkezet, ahol a tagok közül szinte mindenki valamilyen ipari tevékenységet folytató úgynevezett mellék- vagy kisegítő üzemágban tevékenykedett. A földeken, istállókban csak az öregek, a nyugdíjasok dolgozgattak. Mint minden túlzás — amit a humoristák tollhegyre tűznek, a tréfa kedvéért torzítva —, úgy ez is valóban jó kabarétéma lehetett, az igazság mégis az, hogy sok mezőgazdasági üzemet mentett meg a csődtől vagy segített hozzá a jobb gazdálkodáshoz a jól megválasztott és persze nem túlzásba vitt ipari melléktevékenység. Különösen hasznos ez a ténykedés, ha például hulladékot dolgoznak fel hasznos termékként, vagy olyant gyártanak, ami a nagyüzemeknek gazdaságtalan. Sorolhatnánk erre számtalan jó példát Baranya megyében is. A bogádi Zengő Gyöngye Tsz például azok közé tartozik, akik már 10-12 évvel ezelőtt — mikor még majdnem eretnekségnek számított, két melléküzemet is beindítottak. Először csak az asszonyok téli fog. lalkoztatására jöttek iétre, később állandó munkásgárda nevelődött. A híressé vált szörpüzem sikere magáért beszélt. Most nézzük a másik, jóval szerényebb, de ugyanolyan hasznos másik üzemet. A kis varróüzemet 1968-ban létesítették, ekkor még azzal a céllal, hogy a nehéz mezőgazdasági munkában megtört, de még munkaképes nőknek állandó munkát biztosítsanak. A terv az volt, hogy a megyében o mezőgazdaságban használt zsákok és ponyvák javítását vállalják el. Sajnos ez a kezdeményezés csődöt mondott, o zsákokat úgy látszik senki sem akarta javíttatni. Szerencse, hogy a tsz okkori vezetői nem adták fel hanem körülnéztek, Üttöta vüftőtkozás Zajlik az I. budapesti újítási börze R itka alkalom: cierféle ötlet, újítási javaslat egy helyen I Mindehhez azonnal hozzá lehet térni, csak el kell utazni az I. budapesti újítási börzére és kiállításra, a Kohó- és Gépipar Technika Házába. Ott fel kell keresni és ,,megkérdezni’* a Volán Elektronika számítógépét, melybe a katalógusban szereplő csaknem 900 újítás és a televízió Felkínálom műsorához beérkezett mintegy 400-féle alkotás jellemző adatait táplálták be. Úttörő dologra vállalkozott a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa: újítási börzét hirdetett november 14—29-e között a fővárosbon. Tegyük mindjárt hozzá, nagyon is kellett már valami, ami felkavarja egy kicsit at újítómozgalom állóvizét. E magyra hivatott mozgolom az utóbbi években igencsak elszürkült, sem számszerűségében, sem tartalmában nem fejlődött a kívánatos mértékben. Viszonylag keveset kezdeményeznek a szocialista brigádok, csak lassan-terjed az „Egy brigád — egy hasznos újítás" mozgalom. Rendkívül alacsony azon hasznosított újítások és találmányok száma, melyeket a vállalatok egymásnak átadnak, egymástól átvesznek. Az Országos Találmányi Hivatal egy-két évvel ezelőtti felmérése szerint alig 1 százalék az átadott-át- vett újítások száma. A Szakszervezetek Budapesti Tanácsa ilyen előzmények után indította el a börze ötletét a megvalósítás útján. Széles körű szervező munkába kezdtek: mintegy 1000 fővárosi vállalatot és intézményt kértek fel, hogy a másutt is használható újításaikat, találmányaikat ajánlják fel a börzére. A felhívásra több mint 1000 újítás futott be, ezekből az ágazati - iparági szakszervezetek és az ipari minisztériumok képviselői, bői alakult zsűrik csaknem 900 műszaki megoldást fogadtak el és szerepeltetnek a börzén. Közülük 410-nek a modelljét is kiállították. Az újítások közül a legtöbb az anyag- és élőmun- . ka-megtakarítást, a munka- és egészségvédelmet célozza, a sok száz egyéb hasznos megoldás mellett külön figyelmet érdemelnek az import- és az energiatakarékosságot célzó újítások. A kiállítás ideje alatt több vállalat és intézmény állandó ügyeletet is tart, az érdeklődőknek a helyszínen részletes ismertetővel szolgálnak. A rendezők a börze és a kiállítás ideje alatt szakmai napokat, tapasztalatcseréket szerveznek. November 19-én tartják a papír- és nyomdaipari szak- moi napot, 20-án a ruházati, 21-én a textiles, 24-én a vegyipari, 26-án a vasutasok és a postások, 27-én a közlekedés és a szállítás, 28-án a gépipar szakmai napját. Valamennyire a Technika Házában kerül sor. A rendezők egyúttal pályázatot is hirdettek, ennek kiértékelése 1981-ben és 82-ben lesz. A díjazásnál azt veszik figyelembe, hogy ki mennyi újítást adott át, illetve vett át más vállalatoktól, s hogy azt milyen hatékonysággal, gazdasági eredménnyel alkalmazta. Külön pályázatot hirdettek munkavédelmi jellegű újítások kidolgozására. Mellesleg máris döntés született, a börzét kétévenként megismétlik. A magunk részéről reméljük, a börze túlnő o főváros keretein, s besöpri majd a vidéki vállalatoknál fellelhető újításokat is, s q, kiállítást netán vándoroltatják is az országban. Zajlik tehát az I, budapesti újítási börze és kiállítás, mely a Rákóczi út 57, szám alatt a Kohó- és Gépipar Technika Házában naponta délelőtt 10- től délután 6 óráig tart nyitva. Mondanunk sem kell, a vállalati és szövetkezeti szakembereknek érdemes benézniük a Technika Házába, hiszen kis befektetés, egy vonatjegy árán esetleg tíz- és százezreket hozó ötletekhez juthatnak. Szívesen vennénk, ha értesítenék szerkesztőségünk gazdaságpolitikai rovatát egy-egy, a börzéről hozott és bevezetésre érdemesnek találtatott újításról, M. Z. Tsz-varroda Szabolcson mit lehetne helyette, mi az amire szükség van. így alakult ki aztán lassan a mai profil: bőr- gyári hulladékból és ponyva- vászonból védőkesztyűket készítenek, húsipari dolgozóknak hústerítő ponyvát, a bőrhulladék hulladékából a sörgyárnak hordó-ejtőpárnákat, továbbá egyedi méretű teherautó ponyvákat, csuklóvédőket stb. készítenek. A legkülönbözőbb egyéni igényeket is kielégítik, elvük hogy senkit nem utasítanak el.- * A Zengő Gyöngye Tsz varrodája Pécssza bölcsön szinte észrevétlenül simul oz utco többi házához. Csak az ablakokra szerelt rács és az utcáról is látható égő fénycsövek árulják el, nem lakóház. A csöpp irodában Kovács Ernőnél találom, aki szinte kétségbeesetten szabadkozik. — Jaj, ha egy picit előbb jött volna! A Margitka, az üzemvezető, meg a helyettese most mentek be a városba kályhát vásárolni a vasasi új varroda részére. Ö jobban el tudna mondani mindent, mint én.- Mióla dolgozik itt a varrodában? — kérdem Kovácsnét.- A legelső perctől, ahogy beindult. Itt, Szabolcson csak 1960-ban alakult meg a tsz. örököltem három holdat, azzal léptem be. Hét évig dolgoztam a növénytermesztésben, nagyon nehéz volt. Akkor még lovas vetőgéppel vetettük a kukoricát, és a krumplit is kézzel kellett ültetni. Tíz—tizenkét órát dolgoztunk naponta, hogy-az egymásfél munkaegység meglegyen. Igaz, jól lehetett keresni, én mégis mindjárt jelentkeztem, mikor mondták, hogy indul a varroda. — Nem mondom, először na. gyón furcsa volt valomeny- nyiünknek, akik addig a mezei munkához szoktunk. Sokkal könnyebb ez, mégis akkor borzasztóan elfáradtunk. Voltak, okik vissza kívánkoztak a szántóföldre. Most fordítva van. Ha néha csúcsidőben segíteni megyünk a földekre, attól fáradunk el. Sokan dolgozunk itt alapítótagok. Jöjjön, bemuta-' tok magának valakit, akinek a lánya, Óbert Mihályné, az üzemvezető. A műhelyben 13 nő dolgozik a délelőtti műszakban. Közülük ketten géppel szabják a kis bőrdarabokat, a többi védőkesztyűt varró részére. Kemény Jánosáé kis fekete bőrdarabkákat illeszt a gép aló, aztán kézzel lehúz egy kart és az éles vágósablon kivágja a kívánt méretű, alakú darabot. A férje volt a 60-as években megalakult szabolcsi SzabadT föld Tsz első elnöke. Mikor egyesültek a Pécs peremvidékének tsz-ei és beolvadtak a bogádi tsz-be, Keményné először takarítói állást vállalt, majd mikor itt megalakult a varroda, a lányával együtt átjöttek ide, aki az üzem vezetője lett. — Milyen érzés, hogy a saját lánya a főnöke? — Tulajdonképpen jó. Nekem ugyan kevésbé nézi el. ha hibázok, mint másnak. Úgy kell forgatni ezeket a kis hulladékbőröket, hogy a legtöbb használható darabot tudjuk kihozni belőle. A lányom időnként ellenőrzi a leesett hulladékot, semmi sem kerüli el a figyelmét. Különben nincs problémánk egymással, együtt lakunk és otthon is nagyon jól megvagyunk. — Évente 120 000 pár kesztyűt varrnak ezek az assszonyok — mondja Dombi Ferenc, a tsz főkönyvelője. — Ez a kisüzem és a benne dolgozó alig 30 asszony, évente 13 millió forint értéket állít elő. Most indítottunk be Vasason is egy varrodát, mert a szabolcsi már nem győzi, itt ugyanis kesztyűn kívül mást is kell varrni. Sülé Györgyné - ugyancsak alapító — az egyszemélyes ponyva szabó-varró részlegben. Erőteljes testalkatú, hiszen ezt a munkát törékenyebb asszony nem is tudná végezni. A varrógépe mellett hatalmas! szinte fél termet beborító sátorlap- halom gyűrűzik. — Sajnos, már az én csuklóim is kezdenek fájni — mondja. — Ez. amit itt lát, egészen kicsi, csak 5x6 méteres darab, varrtam már 20x15 méteres autóponyvát is. Fárasztó munka, de a szántóföldre mégsem mennék vissza, már nem bírnám. Lehet, hogy lesznek, akik fitymálva legyintenek: ugyan, mi ez a 13 millió forint o termelőszövetkezet 150 millió forintos termelési értékéhez képest. Biztos, hogy vannak a megyében olyan tsz-melléküze- mek is, amelyek ennek talán többszörösét is megtermelik. A Szabolcson lévő üzem mégis igen figyelemreméltó. A 13 millió forintból 11-et (ennyi a gyártott védőkesztyűk értéke) sehol másutt nem hasznosítható hulladékból állítják elő, mégpedig használtan vásárolt, olcsó varrógépeken. Ezek az asz. szonyok a szántóföldeken már valószínű, nem tudnának teljes értékű munkát végezni. Egy jól gépesített tsz-ben erre nincs is szükség. Az időnként adódó ne. héz, mezőgazdasági csúcsidő- szakban pedig otthagyják a varrógépeket és beállnak oda, ahol éppen szükség van rájuk. Sarok Zsuzsa
