Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-17 / 316. szám
Pécs: Egy ház a porba hullott Született a múlt század 80- as éveiben, kimúlt 1980. november 16-án reggel 7 óra 15 perckor. A Rákóczi út azokban a múlt századi években még Ország út volt, s az építtető tulajdonost Deutsch Adómnak hívták. A Rákóczi út 38-as ház hosszú idő óta lakatlan, az üzletek is kiürültek. A ház a megsemmisülésre ítéltetett. Réges-rég nem is gondozták már, a város csúfjára álldogált ott, s várta sorsának beteljesedését. E november közepi vasárnap hajnalára jött el ennek az ideje. A DÉLKÖ robbantó szakemberei szállták meg jó ideje a házat, megszámlálhatatlan sok lyukat fúrtak a falaiba, az elmúlás pillanataira takaros deszkaszoknyácskába öltöztették, szombaton pedig betöltötték a lyukakba a 63 kiló pa- xitot. Az utolsó ellenőrzéskor ebrudalták ki azt az öt „csövest", aki a padlásra fészkelte be magát... Az előkészületek utolsó moz- zanátaira vasárnap hajnalban került sor. Felvonultak a helyszínre a közüzemek készültségei, dózerok és markolók, öntözőautók, seprőgépek. A robbantásvezető ismételten felhívta kézi hangszóróján keresztül a környéken lakókat: ablakaikat csukják be, s ne tartózkodjanak az ablakok közelében. Háromnegyed 7-kor lezárták a Rákóczi utat'és a Jókai utcát a forgalom elől. Az utolsó figyelmeztetés az egyik rendőrautó szirénázása volt, majd negyed 8-kor felhangzott a vezényszó: Robbantás!... Tompa hangú, géppuskasze- rűen egymást követő robbanások, az épület meginog, óriási sárga por- és füstfelhő emelkedik a magasba, s benne eltűnik a ház. A szél szétviszi a port, a robbantás szúrós szaga betölti a környéket. Aztán a por leülepedtével láthatóvá válik az eredmény: a romhalmaz tetején a tetőgerendák merednek az égnek, a Jókai utcai tűzfal felső része szinte épségben érkezett a földre — a törmelék ezt már nem engedte összeomlani -, s a fal tövében álló két fa sértetlenül tekint a romokra. A Rákóczi út 38. törmelékét a kővágószöllősi Vörös Szikla Termejpszövetkezet vásárolta meg, s szállítja el; a helyén egyelőre parkoló lesz. H. I. Karnyújtásnyira a pisztráng Mondják az ínyencek, hogy a „világranglistán" a halak között az első díj a lazacé, a második a pisztrángé, a harmadik az angolna, a negyedik a balatoni fogas — természetesen a belőlük készíthető különféle étkek alapján pontozva. Nos, a lazachoz egyelőre körülményes hozzájutni, de a másik három karnyújtásnyira van tőlünk. Különösen áll ez Pécsett a pisztrángra — helyesebben áll majd, ha minden úgy alakul, ahogy a megyei horgászélet vezetői szeretnék. A malomvölgyi tóról van szó. Ebben a szép környezetben lévő tóban — sokak nagy meglepetésére —1 kellő életfeltételeket talált ez a gyors, hideg vizekhez, hegyi patakokhoz szokott fürge ragadozóhal. Me. részségre és szakértelemre vall a kísérlet, amelynek eredményeként 3 év alatt Baranya egy újabb, különleges horgászmódot követelő vízzel gyarapodott Pécstől alig 10 kilométerre. Ez azt is jelenti, hogy Baranya horgászrangja tovább emelkedik, hiszen az ország területén nagyon ritkán nyílik lehetőség pisztrángozásra. Itt, a malomvölgyi tóban — bár a végleges szabályok még nem alakultak ki — például csak le- gyezéssel, vagy pergetéssel lehet majd horogvégre csalni a kanadai pisztrángokat. Sietünk azonban leszögezni: amíg a tó nem válik teljesen „éretté" a horgászatra, addig nem oldják fel a tilalmat, s ezzel az intézkedéssel valószínűleg minden vérbeli horgász egyetért — akármennyire is bizsereg már a tenyere, Előrejelzésként annyit talán mégis: ha a körülmények kedvezően alakulnak, már a jövő évben lehet pisztrángozni — csak napijegyekkel — a malomvölgyi tóban. M. A. Bonyhád: Munkástalálkozó Kétnapos program keretében sikeres munkástalálkozóval zárul a hétvége Bonyhádon. A helyi és a Martfűi Cipőgyár dolgozói között már korábban kialakult kapcsolat jegyében Martfűről szombaton 80 cipő- gyári szakmunkás és műszaki vezető érkezett Bonyhádra. Megtekintették a bonyhádi üzemek nemrég létesült üdülőterületét, a váraljai parkerdőben. Városnézésen és egy előadás keretében Bonyhád helytörténeti nevezetességeivel ismerkedtek. Majd megkezdődtek a kétnapos sportrendezvények. Körbejárták a szép, új művelődési központot, amely a program jelentős részében a házigazda szerepét is betöltötte. A két gyár műszaki szakemberei tapasztalatcsere tanácskozáson vettek részt. Este mintegy két és félezren szórakoztak vidám hangulatban a művelődési központban. Itt a martfűi gyár amatőr együttesei adtak műsort. Megyegyeztek abban, hogy a következő tervcikius időszakában — Martfűn, illetve Bonyhádon — évente kétszer szakmai és kulturális találkozón mélyítik el a két gyár és a két város kapcsolatát. □Hétfői Mohács: Ifjú sokácok Dubosevicáról Maradandó élménnyel gazdagodtak azok a mohácsiak, akik jelen voltak a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében a jugoszláviai Dubosevicáról (Dájokról) érkezett „Mladi sokad”, azaz az Ifjú sokácok nevet viselő hagyományőrző együttes bemutatkozásán, akik a mohácsiak múlt heti vendégszereplését viszonozták műsorukkal. A horvátországi Baranyában lévő négy kis falu: Darázs, Dájok, Izsip -és Mórok gazdag folklórját őrző és ápoló csoport elődje két évtizede gyűjti, dolgozza fel és ismerteti meg -ország-világgal a környék dalait, táncait. A zömében diákokból álló tánckart az együttes egyik alapító tagja Damjanok Matija irányítja, míg a zenészek éppen a hétvégi magyarországi vendégszereplés előtt alakultak újjá három másik zenekar tagjaiból. Bár az együttesben nagy a fluktuáció — mivel a diákok tanulmányaik befejezésével a városokba költöznek — mégsem szűkölködnek táncosokban és énekesekben. Rendszeresen gyakorol és fellép a negyventagú gyermekcsoportjuk is, akik közül pótolják az eltávozottakat. És hogy így is sikerül tartaniuk a színvonalat, bizonyítja az, hogy az évente megrendezendő szlavóniai (Vinkovci) bemutatókon kívül eljutottak már a nemzetközi zágrábi és ohiidi fesztiválra, 5 rádió és 3 televí ziófelvétel készült velük, míg Magyarországon a mohácsiakon kívül gyönyörködhetett színpompás népviseletben előadott dalaikban, táncaikban a kátolyi a szalántai és 0 versendi közönség is. K. L. Pécsvárad: Verés előtt licitáltak Még november derekán is találtunk gesztenyeverőket a pécsváradi és a zengővárkonyi szelídgesztenyésben, főként a zengővárkonyi Dögkút- és Köz- megye-dűlőben valamint a Sűrű-legelőben, ahol elszórtan 150—250 éves szelídgesztenye- fák állnak. A pécsváradi tsz épp ezen matuzsálemkorú fák- megvédésére döntött úgy, hogy azokat árverezteti, majd a győztesnek bérbeadja. Szeptember közepén több százan indultak a faárverésen, nemcsak helybeliek, de cpátvarasdiak, pécsiek is, idősek, fiatalok egyaránt. Mindenki egy szép gesztenyefát akart megőrzésre, vagyis bérben. A zengővárkonyi Keszler Ádámné 570 forintért nyerte meg hét fa bérleti jogát, míg o vele egy faluba való Kócsidi íános 3500 forintot fizetett 20 fa bérléséért. De ugyanitt volt olyan példány, amelyik 1500 forintért talált gazdára. A zengő. várkonyiak mindent megtettek azért, hogy idegenek ne bérelhessék a féltett fákat, hisz azok nem értenek a gondozáshoz, legfeljebb a termést akarják leszedni nagy haszonnal és még nagyobb kárral. A zengővárkonyi szelídgesztenyésekbe idegen nem is tudott bérleti jogot szerezni. Idén először árvereztek gesz. tenyéseket, hogy minden termést begyűjtsenek hogy a „zuggyűjtőket” elűzzék. A tsz jelenleg már több mint hetvenezer forint haszonhoz jutott, az öreg és védett fák sem szenvedtek kárt. A jó tapasztalatokon fel buzdulva azt tervezik, hogy nemcsak a szedés idejére ad nak bérbe fákat, hanem több évre is. Cs. J. Történet Sz.-ről és B.-ről Megjelent, és megvették az utolsó előtti kötetig. Az egyetlen eladatlan nálam van. Kölcsön. A Kossuth utcai írók Boltja eladónője adta ide ma reggelig, kedvességből és nyugtára. Címe: Szörényi— Bródy. Ez a könyv egy kódex. Koltay megkímél minket attól, hogy 15 év történelmének pillanatait az akkori pillanatnyi értékelésekből kaparjuk össze. Itt minden együtt van. A „nagy csapat”, a butus rajongók, a zsíros agyú hivatalnokok, az út vándorai. Újra gurulnak a pécsi kukák, itt van mindenki, aki már akkor is itt volt. Csak bele kell nézni a régi cikkekbe. Szabóanyagokba. Bírósági végzésekbe. Talán kiderül, ki hogyan és miért öltözködött és ítélt akkor. önismeretnek, lehet, eny- nyi is elég lenne, Nekem mégis kevés. Szeretném már azt a könyvet látni, amelyik a 60-as évek szellemét próbálja megfogal mazni, nemcsak a 30 évesek, hanem mindannyiunk kedvéért, akik végérvényesen az időszaka dék itteni partján állunk már. Nem tudom, kinek mennyiie fontos ez. Mennyire múltja ez. Koltay könyvéből felhívhatjuk o múlt régi telefonszámait —• 65- 68-73 —, de a jelenre nincs válasz, Ez a könyv nem „az” a könyv. Csak az elődje. Elítélték a sikkasztó gázdijbeszedőt Sikkasztás és más bűncselekmények alapos gyanúja miatt március 27-én tartóztatta le a rendőrség Vasvári Gyulánét, ügyében a héten hirdetett ítéletet a Pécsi Megyei Bíróság dr. Bertha Pál vezette büntetőtanácsa. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a 36 esztendős Vasvári Gyuláné. a Déldunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat díjbeszedőiéként több százezer forintot elsikkasztott, és az összeget saját céljaira fordította. A hat tárgyalási napon lefolytatott bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította, hogy 468 500 forint kárt okozott vállalatának Vasváriné. Jelentős értékre üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 5 évi szabadságvesztésre ítélték az asszonyt, és kötelezték arra, hogy kamatostul térítse meg a majdnem félmilliós kárt. 7000 forint bűnügyi költséget is ki kell fizetnie. Férjét, Vasvári Gyulát, nagyobb értékre üzletszerűen elkövetett sikkasztás és magánokirat-hamisítás miatt másfél évi szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. Kötelezték 30 717 forint kár és 2438 forint bűnügyi költség megfizetésére. A vállalatnál az ellenőrzéssel megbízott Tóth Lászlót hanyag kezelés vétsége miatt 6 hónapi fogházbüntetésre ítélték. Esetében a szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztették. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik, valamint az ügyész fellebbezést nyújtott be. így a sikkasztó gázdíj-beszedők ügyében a végső döntést a Legfelsőbb Bíróság hozza majd meg. E. A. Vasárnapi krónika Tegnap már kora délután piros volt az égalja — szél lesz mondják ilyenkor az emberek. Pedig a nap búcsúzó színei nemcsak elő-, utóhirnökök is voltak, hiszen egész vasárnap 65 kilométeres szél hajtotta a délnyugat felől áramló 13 fokos légtömegeket és a turistákat. Két széllel szemben járó pécsi autós mindenesetre gyorsan és drágán befejezte a túrát. 500—500 forintjukba került, hogy az autómentő kirángatta őket az árokból. Az otthonmaradottak közül csupán Pécsett vagy 150-en inkább az orvosi ügyeletet látogatták: 50 ember Nosparidol- lal fejezte be a vasárnapi zsíros ebédet, másoknál a tava- szias időjárás okozott szívpanaszokat, de azért a tél közeledtét jelzi már a sok meghűlés, vírusos influenza. Egyetlen vasárnap 18 lakáscsere hirdetést számoltunk ösz- sze a Dunántúli Naplóban, így nem csoda, hogy a délelőtti Vitray-műsor után több olvasónk telefonon kérdezte; nem lehetne beszállni a komputeres csereakcióba? Nos, eddigi információink alapján továbbra is nyugodtan hirdethetnek nálunk, de mi önökkel együtt bízunk abban, hogy az elektronika és a fantázia hamarosan betör a dél-dunántúli lakáscsere-ügyletekbe is. Miasszonyunk mezítláb? Ez csak Párizsban és a tegnap befejeződött dél-dunántúli filmszemlén volt lehetséges, ahol Kurecsko István lett „Mezítlábas Notre Dame" című filmjével az egyik első helyezett. A 12 néprajzi-amatőrfilm közül a székesfehérvári Deák Péter— Medvigy Gábor alkotópáros kapta meg a nagydíjat. A zsűri szerint, bár a szokottnál kevesebben neveztek, a színvonal magasabb volt az idei háromnapos dombóvári rendezvényen. Ki tuíJlá eddig, mi az a „vizek anyja"? Ki tudta, hogy magyar fedezte fel: Magyar László, akinek nevét majd 120 év után Magyarországon is ismét fel kellett fedezni. Szek- szárdon a hét végén Tolna megye 11 középiskolájának csapata vetélkedett, hogy ki tud többet arról az emberről, aki néger feleségével együtt elsőnek találta meg a Kongó és a Zambézi folyó közös forrását Afrikában. Magyar László, aki életveszélyes kalandok után lett előbb a kalabári néger uralkodó flottaparancsnoka, majd az európai tudomány úttörője, 1864-ben halt meg, szegényen, és elfelejtve, még a jegyzetei is elvesztek. Reméljük, emléke most már nem. Nem valószínű, hogy az üveg. betétdíjak mától érvényes emelésének hírére mégis legalább százan vittek tegnap palackos bort csak a pécsi Lokomotív vendéglőből. Mindenesetre ha ma visszaviszik az üres üvegeket, igaz lesz a régi mondás; kettőt* fizetett, hármat kap. Sz. S. Erdősmecske: Gránitgömb Csaknem egy méter átmérőjű gömb formájúra csiszolt gránittömbre bukkantak az erdős- mecskei bányában a kőbányó- szok a meddő lefejtése közben. A két darab gömb alakú gránitot feltehetően évmilliókkal ezelőtt a jég, vagy a hegyi patakok görgethették a mostani helyére. Az sincs kizárva, hogy emberi kéz formázhatta ezeket a sima felületű „kő-labdákat” talán kultikus céllal. A szürkegránit egyébként nagy mélységben hasáb- és kocka-formában fordul elő. A két „gránit- gömb” most a Délkő erdős- roecskei kőbányájának az udvarában látható, a leleményes bányászok virágvázának képezték ki. Cs. i.
