Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-17 / 316. szám

Pécs: Egy ház a porba hullott Született a múlt század 80- as éveiben, kimúlt 1980. no­vember 16-án reggel 7 óra 15 perckor. A Rákóczi út azokban a múlt századi években még Ország út volt, s az építtető tulajdonost Deutsch Adómnak hívták. A Rákóczi út 38-as ház hosszú idő óta lakatlan, az üzletek is kiürültek. A ház a megsemmi­sülésre ítéltetett. Réges-rég nem is gondozták már, a vá­ros csúfjára álldogált ott, s várta sorsának beteljesedését. E november közepi vasárnap hajnalára jött el ennek az ide­je. A DÉLKÖ robbantó szakem­berei szállták meg jó ideje a házat, megszámlálhatatlan sok lyukat fúrtak a falaiba, az el­múlás pillanataira takaros deszkaszoknyácskába öltöztet­ték, szombaton pedig betöltöt­ték a lyukakba a 63 kiló pa- xitot. Az utolsó ellenőrzéskor ebrudalták ki azt az öt „csö­vest", aki a padlásra fészkelte be magát... Az előkészületek utolsó moz- zanátaira vasárnap hajnalban került sor. Felvonultak a hely­színre a közüzemek készültsé­gei, dózerok és markolók, ön­tözőautók, seprőgépek. A rob­bantásvezető ismételten fel­hívta kézi hangszóróján keresz­tül a környéken lakókat: ab­lakaikat csukják be, s ne tar­tózkodjanak az ablakok köze­lében. Háromnegyed 7-kor le­zárták a Rákóczi utat'és a Jó­kai utcát a forgalom elől. Az utolsó figyelmeztetés az egyik rendőrautó szirénázása volt, majd negyed 8-kor felhangzott a vezényszó: Robbantás!... Tompa hangú, géppuskasze- rűen egymást követő robbaná­sok, az épület meginog, óriási sárga por- és füstfelhő emel­kedik a magasba, s benne el­tűnik a ház. A szél szétviszi a port, a robbantás szúrós szaga betölti a környéket. Aztán a por leülepedtével láthatóvá vá­lik az eredmény: a romhalmaz tetején a tetőgerendák mered­nek az égnek, a Jókai utcai tűzfal felső része szinte épség­ben érkezett a földre — a tör­melék ezt már nem engedte összeomlani -, s a fal tövében álló két fa sértetlenül tekint a romokra. A Rákóczi út 38. törmelékét a kővágószöllősi Vörös Szikla Termejpszövetkezet vásárolta meg, s szállítja el; a helyén egyelőre parkoló lesz. H. I. Karnyújtásnyira a pisztráng Mondják az ínyencek, hogy a „világranglistán" a halak kö­zött az első díj a lazacé, a második a pisztrángé, a har­madik az angolna, a negyedik a balatoni fogas — természete­sen a belőlük készíthető külön­féle étkek alapján pontozva. Nos, a lazachoz egyelőre körül­ményes hozzájutni, de a másik három karnyújtásnyira van tő­lünk. Különösen áll ez Pécsett a pisztrángra — helyesebben áll majd, ha minden úgy ala­kul, ahogy a megyei horgász­élet vezetői szeretnék. A malomvölgyi tóról van szó. Ebben a szép környezetben lé­vő tóban — sokak nagy meg­lepetésére —1 kellő életfeltéte­leket talált ez a gyors, hideg vizekhez, hegyi patakokhoz szokott fürge ragadozóhal. Me. részségre és szakértelemre vall a kísérlet, amelynek eredmé­nyeként 3 év alatt Baranya egy újabb, különleges horgászmó­dot követelő vízzel gyarapodott Pécstől alig 10 kilométerre. Ez azt is jelenti, hogy Bara­nya horgászrangja tovább emel­kedik, hiszen az ország terüle­tén nagyon ritkán nyílik lehető­ség pisztrángozásra. Itt, a ma­lomvölgyi tóban — bár a vég­leges szabályok még nem ala­kultak ki — például csak le- gyezéssel, vagy pergetéssel le­het majd horogvégre csalni a kanadai pisztrángokat. Sietünk azonban leszögezni: amíg a tó nem válik teljesen „éretté" a horgászatra, addig nem oldják fel a tilalmat, s ezzel az intéz­kedéssel valószínűleg minden vérbeli horgász egyetért — akár­mennyire is bizsereg már a te­nyere, Előrejelzésként annyit talán mégis: ha a körülmények kedvezően alakulnak, már a jö­vő évben lehet pisztrángozni — csak napijegyekkel — a malom­völgyi tóban. M. A. Bonyhád: Munkástalálkozó Kétnapos program keretében sikeres munkástalálkozóval zá­rul a hétvége Bonyhádon. A helyi és a Martfűi Cipőgyár dolgozói között már korábban kialakult kapcsolat jegyében Martfűről szombaton 80 cipő- gyári szakmunkás és műszaki vezető érkezett Bonyhádra. Megtekintették a bonyhádi üze­mek nemrég létesült üdülőterü­letét, a váraljai parkerdőben. Városnézésen és egy előadás keretében Bonyhád helytörténe­ti nevezetességeivel ismerked­tek. Majd megkezdődtek a két­napos sportrendezvények. Kör­bejárták a szép, új művelődési központot, amely a program je­lentős részében a házigazda szerepét is betöltötte. A két gyár műszaki szakemberei tapaszta­latcsere tanácskozáson vettek részt. Este mintegy két és fél­ezren szórakoztak vidám han­gulatban a művelődési központ­ban. Itt a martfűi gyár amatőr együttesei adtak műsort. Megyegyeztek abban, hogy a következő tervcikius időszaká­ban — Martfűn, illetve Bony­hádon — évente kétszer szak­mai és kulturális találkozón mélyítik el a két gyár és a két város kapcsolatát. □Hétfői Mohács: Ifjú sokácok Dubosevicáról Maradandó élménnyel gaz­dagodtak azok a mohácsiak, akik jelen voltak a Bartók Bé­la Művelődési Központ nagy­termében a jugoszláviai Dubo­sevicáról (Dájokról) érkezett „Mladi sokad”, azaz az Ifjú sokácok nevet viselő hagyo­mányőrző együttes bemutatko­zásán, akik a mohácsiak múlt heti vendégszereplését viszonoz­ták műsorukkal. A horvátországi Baranyában lévő négy kis falu: Darázs, Dájok, Izsip -és Mórok gazdag folklórját őrző és ápoló csoport elődje két évtizede gyűjti, dolgozza fel és ismer­teti meg -ország-világgal a kör­nyék dalait, táncait. A zömében diákokból álló tánckart az együttes egyik ala­pító tagja Damjanok Matija irányítja, míg a zenészek ép­pen a hétvégi magyarországi vendégszereplés előtt alakultak újjá három másik zenekar tag­jaiból. Bár az együttesben nagy a fluktuáció — mivel a diákok tanulmányaik befejezésével a városokba költöznek — mégsem szűkölködnek táncosokban és énekesekben. Rendszeresen gya­korol és fellép a negyventagú gyermekcsoportjuk is, akik kö­zül pótolják az eltávozottakat. És hogy így is sikerül tarta­niuk a színvonalat, bizonyítja az, hogy az évente megrende­zendő szlavóniai (Vinkovci) be­mutatókon kívül eljutottak már a nemzetközi zágrábi és ohiidi fesztiválra, 5 rádió és 3 televí ziófelvétel készült velük, míg Magyarországon a mohácsiakon kívül gyönyörködhetett színpom­pás népviseletben előadott da­laikban, táncaikban a kátolyi a szalántai és 0 versendi kö­zönség is. K. L. Pécsvárad: Verés előtt licitáltak Még november derekán is találtunk gesztenyeverőket a pécsváradi és a zengővárkonyi szelídgesztenyésben, főként a zengővárkonyi Dögkút- és Köz- megye-dűlőben valamint a Sű­rű-legelőben, ahol elszórtan 150—250 éves szelídgesztenye- fák állnak. A pécsváradi tsz épp ezen matuzsálemkorú fák- megvédé­sére döntött úgy, hogy azokat árverezteti, majd a győztesnek bérbeadja. Szeptember közepén több százan indultak a faárveré­sen, nemcsak helybeliek, de cpátvarasdiak, pécsiek is, idő­sek, fiatalok egyaránt. Mindenki egy szép gesztenyefát akart megőrzésre, vagyis bérben. A zengővárkonyi Keszler Ádámné 570 forintért nyerte meg hét fa bérleti jogát, míg o vele egy faluba való Kócsidi íános 3500 forintot fizetett 20 fa bérléséért. De ugyanitt volt olyan példány, amelyik 1500 fo­rintért talált gazdára. A zengő. várkonyiak mindent megtettek azért, hogy idegenek ne bérel­hessék a féltett fákat, hisz azok nem értenek a gondozás­hoz, legfeljebb a termést akar­ják leszedni nagy haszonnal és még nagyobb kárral. A zengő­várkonyi szelídgesztenyésekbe idegen nem is tudott bérleti jogot szerezni. Idén először árvereztek gesz. tenyéseket, hogy minden ter­mést begyűjtsenek hogy a „zug­gyűjtőket” elűzzék. A tsz jelen­leg már több mint hetvenezer forint haszonhoz jutott, az öreg és védett fák sem szenvedtek kárt. A jó tapasztalatokon fel buzdulva azt tervezik, hogy nemcsak a szedés idejére ad nak bérbe fákat, hanem több évre is. Cs. J. Történet Sz.-ről és B.-ről Megjelent, és megvették az utolsó előtti kötetig. Az egyet­len eladatlan nálam van. Köl­csön. A Kossuth utcai írók Bolt­ja eladónője adta ide ma reggelig, kedvességből és nyugtára. Címe: Szörényi— Bródy. Ez a könyv egy kódex. Koltay megkímél minket at­tól, hogy 15 év történelmének pillanatait az akkori pillanatnyi értékelésekből kaparjuk össze. Itt minden együtt van. A „nagy csapat”, a butus rajongók, a zsíros agyú hivatalnokok, az út vándorai. Újra gurulnak a pé­csi kukák, itt van mindenki, aki már akkor is itt volt. Csak bele kell nézni a régi cikkekbe. Sza­bóanyagokba. Bírósági végzé­sekbe. Talán kiderül, ki hogyan és miért öltözködött és ítélt ak­kor. önismeretnek, lehet, eny- nyi is elég lenne, Nekem mégis kevés. Szeretném már azt a könyvet látni, amelyik a 60-as évek szellemét próbálja megfogal mazni, nemcsak a 30 évesek, hanem mindannyiunk kedvéért, akik végérvényesen az időszaka dék itteni partján állunk már. Nem tudom, kinek mennyiie fontos ez. Mennyire múltja ez. Koltay könyvéből felhívhatjuk o múlt régi telefonszámait —• 65- 68-73 —, de a jelenre nincs vá­lasz, Ez a könyv nem „az” a könyv. Csak az elődje. Elítélték a sikkasztó gázdijbeszedőt Sikkasztás és más bűncse­lekmények alapos gyanúja miatt március 27-én tartóz­tatta le a rendőrség Vasvári Gyulánét, ügyében a héten hirdetett ítéletet a Pécsi Me­gyei Bíróság dr. Bertha Pál vezette büntetőtanácsa. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a 36 eszten­dős Vasvári Gyuláné. a Dél­dunántúli Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat díjbeszedő­iéként több százezer forintot elsikkasztott, és az összeget saját céljaira fordította. A hat tárgyalási napon lefoly­tatott bizonyítási eljárás so­rán a bíróság megállapítot­ta, hogy 468 500 forint kárt okozott vállalatának Vasvá­riné. Jelentős értékre üzlet­szerűen elkövetett sikkasztás bűntette és magánokirat-ha­misítás vétsége miatt 5 évi szabadságvesztésre ítélték az asszonyt, és kötelezték arra, hogy kamatostul térítse meg a majdnem félmilliós kárt. 7000 forint bűnügyi költséget is ki kell fizetnie. Férjét, Vasvári Gyulát, na­gyobb értékre üzletszerűen elkövetett sikkasztás és ma­gánokirat-hamisítás miatt másfél évi szabadságvesz­téssel sújtotta a bíróság. Kö­telezték 30 717 forint kár és 2438 forint bűnügyi költség megfizetésére. A vállalatnál az ellenőr­zéssel megbízott Tóth Lászlót hanyag kezelés vétsége mi­att 6 hónapi fogházbünte­tésre ítélték. Esetében a sza­badságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesz­tették. Az ítélet ellen a vádlottak és védőik, valamint az ügyész fellebbezést nyújtott be. így a sikkasztó gázdíj-beszedők ügyében a végső döntést a Legfelsőbb Bíróság hozza majd meg. E. A. Vasárnapi krónika Tegnap már kora délután piros volt az égalja — szél lesz mondják ilyenkor az embe­rek. Pedig a nap búcsúzó szí­nei nemcsak elő-, utóhirnökök is voltak, hiszen egész vasár­nap 65 kilométeres szél hajtot­ta a délnyugat felől áramló 13 fokos légtömegeket és a turis­tákat. Két széllel szemben járó pécsi autós mindenesetre gyor­san és drágán befejezte a tú­rát. 500—500 forintjukba ke­rült, hogy az autómentő kirán­gatta őket az árokból. Az otthonmaradottak közül csupán Pécsett vagy 150-en in­kább az orvosi ügyeletet láto­gatták: 50 ember Nosparidol- lal fejezte be a vasárnapi zsí­ros ebédet, másoknál a tava- szias időjárás okozott szívpana­szokat, de azért a tél közeled­tét jelzi már a sok meghűlés, vírusos influenza. Egyetlen vasárnap 18 lakás­csere hirdetést számoltunk ösz- sze a Dunántúli Naplóban, így nem csoda, hogy a délelőt­ti Vitray-műsor után több olva­sónk telefonon kérdezte; nem lehetne beszállni a kompute­res csereakcióba? Nos, eddigi információink alapján tovább­ra is nyugodtan hirdethetnek nálunk, de mi önökkel együtt bízunk abban, hogy az elektro­nika és a fantázia hamarosan betör a dél-dunántúli lakás­csere-ügyletekbe is. Miasszonyunk mezítláb? Ez csak Párizsban és a tegnap befejeződött dél-dunántúli film­szemlén volt lehetséges, ahol Kurecsko István lett „Mezítlá­bas Notre Dame" című filmjé­vel az egyik első helyezett. A 12 néprajzi-amatőrfilm közül a székesfehérvári Deák Péter— Medvigy Gábor alkotópáros kapta meg a nagydíjat. A zsűri szerint, bár a szokottnál keve­sebben neveztek, a színvonal magasabb volt az idei három­napos dombóvári rendezvé­nyen. Ki tuíJlá eddig, mi az a „vizek anyja"? Ki tudta, hogy magyar fedezte fel: Magyar László, akinek nevét majd 120 év után Magyarországon is is­mét fel kellett fedezni. Szek- szárdon a hét végén Tolna me­gye 11 középiskolájának csa­pata vetélkedett, hogy ki tud többet arról az emberről, aki néger feleségével együtt első­nek találta meg a Kongó és a Zambézi folyó közös forrását Afrikában. Magyar László, aki életveszélyes kalandok után lett előbb a kalabári néger ural­kodó flottaparancsnoka, majd az európai tudomány úttörője, 1864-ben halt meg, szegényen, és elfelejtve, még a jegyzetei is elvesztek. Reméljük, emléke most már nem. Nem valószínű, hogy az üveg. betétdíjak mától érvényes emelésének hírére mégis leg­alább százan vittek tegnap palackos bort csak a pécsi Lo­komotív vendéglőből. Minden­esetre ha ma visszaviszik az üres üvegeket, igaz lesz a régi mondás; kettőt* fizetett, hármat kap. Sz. S. Erdősmecske: Gránitgömb Csaknem egy méter átmérőjű gömb formájúra csiszolt gránit­tömbre bukkantak az erdős- mecskei bányában a kőbányó- szok a meddő lefejtése közben. A két darab gömb alakú gráni­tot feltehetően évmilliókkal ez­előtt a jég, vagy a hegyi pa­takok görgethették a mostani helyére. Az sincs kizárva, hogy emberi kéz formázhatta ezeket a sima felületű „kő-labdákat” talán kultikus céllal. A szürke­gránit egyébként nagy mély­ségben hasáb- és kocka-formá­ban fordul elő. A két „gránit- gömb” most a Délkő erdős- roecskei kőbányájának az ud­varában látható, a leleményes bányászok virágvázának képez­ték ki. Cs. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom