Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-02 / 302. szám
Hajnali seta a csarnokban Sajnálom a mai gyerekeket. 'Eljárnak bölcsődébe, óvodába, ami persze jó, meg hasznos, de nemigen járnak — piacra. Eltűntek már a zöldségrakósok mellől a nagymamacibálta srácok. Pedig ... a mai harmincasok, negyvenesek, de nagyokat álldogáltak a dinnyeárusnál, figyelték, ha elgurult egy gerezdes oldalú sárga. Nagyokat nyeltünk a lékelésnél . .. Dinnyét persze most is lékelünk! De a hajnal!... A konyhában féllábon felhörpintett meleg kávé után a veres égalja és q kászálódó emberek, akik az almászsákok tövén aludtak! Mert nem volt könnyű megelőzni a régi-régi nagymamákat. — A hajnal, az volt a régi piac ize! * A pécsi vásárcsarnok három- szintes. A földszint alatt egy pincerészlege is van. Alapterülete így 5101 négyzetméter. Járom a csarnokot, „korai" hat órakor. Régente lenéztünk egy-egy gyümölcs- — vagy zöldségrakásra, de most majdhogy felfelé nem kell tekinteni, olyan magasak az asztalok. Igazi piac ez, nagyvárosi, asztalokkal, szabott árakkal, majdnem mindenütt. Az alku ize is elveszett, pedig az nemcsak az erszényre menő játék volt, hanem szellemi szópárbaj is. Jóleső hajnali vita, szinte kötelező szavakkal. Őrzök még néhány ilyet: „Nekem is többe van!" „Jöjjön el a naccsága kapálni, majd nem adja olcsóbban!" Meghogy: „Odaadom, de csak magának"! — közben ez a „magának" volt az utolsó lehetséges vevő. Az alku... Eltűnt. De mégse! Azt mondja most a pécsi vásárcsarnokban egy háziasszony, felhúzott szemöldökkel: — Ha nem adja olcsóbban, megyek az államiba. Láthatja, itt van három méterre. Ök majd leverik az árakat! — Menjen csak! Aztán ha fonnyadt lesz az alma bőre, viheti a kozmetikushoz. Majd belejön kilója hatvan forintba! Ez jó szöveg volt: politikai gazdaságtan háziasszony szinten. De ugyanez más eredménynyel perceken belül lezajlik. Emígy szól egy magánárus a szomszédjának: — Mama! Lejárt a lemez! A gazdaságé szebb. Azért próbáljuk megtartani az árat, a rosebb egye meg! No, ez a „rossebb egye meg”, ez a kifejezés túlélte az évtizedeket, és némi izt ad a vásárcsarnoki életbe. Odébb járkálok, és közben számolom a pécsi vásárcsarnok helyelosztását. Valóban, az állami meg a szövetkezeti áru egymással ölelkezik és beépül a magántermelők közé. Majd azt írtam: őstermelők közé. Mert az olyan jóízű szó! Mindegy, az áru a fontos minden piacön. Fokföldtől a Szaharáig, nem a szöveg. És áru — van. Az idénynek megfelelő — írnák a kereskedelmi szervek, hivatalos nyelven. Magyarán, mindig van, ami éppen akkor terem. Hogy az árak ingadoznak? Hát... Ilyen az élet! Aki ettől kissé rosszkedvű lenne, az arrébb sétál, a virágasztalok felé. * Az áruforgalom — megmérhetetlen. Nem is készül róla statisztika. jA bevételről azonban igen. Vagyis arról, hogy az árusításért, a fedett modern csarnokért állami, szövetkezeti árus vagy őstermelő — mennyit fizet. Nos, fél esztendő alatt 349 000 forintot vettek be ilyen módon a vásárcsarnokban. Ebből 238 000 forint a hagyományos értelemben vett helypénz, vagyis azoknak az árusítási díja, akik alkalomszerűen, vagy rendszeresen jönnek, de állandó üzletük, helyük nincsen. A többiek, vagyis a bérlők 111 000 forintot fizettek fél év alatt. Igaz, ez a jövedelem — nem jövedelem. Hanem ráfizetés. A tervezett bevételből ugyanis e fél esztendő alatt 130 000 forint hiányzik. Ennek az az oka, hogy a pavilonokat nem egy időben adták át, s így a legtöbb ilyen üzletben nem fél éve árusítanak. De az is igaz, hogy a pécsi piacok egyetlen intézménybe tartoznak, s azoknak a bevétele kiegyenlíti a még csak „kezdő" vásárcsarnok bevételét, sőt, az összes intézményt tekintve a jövedelem 380 000 forint. Erős vetély- társ ugyanis ez idő szerint a Felsőmalom utcai piac. De már most mutatkozik vele szemben a vásárcsarnok előnye: jön a tél, esőben mégiscsak jobb lesz itt árulni Vagy vásárolni, azonkívül hosszabb ideig is van nyitva. * A virágnak nemcsak a népdalban, hanem itt sem lehet megtiltani a jogait. Azt például, hogy jókedvet adjon. Elnézem az asszonyokat, évtizedek óta, így, virágtengerben. A krakkói Mária-templom előtt, vagy az athéni hegyi utcában egyazon mosollyal hiszik, hogy ők a szebbek, nem a virág. Aztán megveszik a csokrot, alkuval vagy anélkül. Nem életkérdés, nem ettől lakunk jól, de a virág — szép. A csokrok itt a pécsi új vásárcsarnokban is léleküdítő játékot űznek a szemünkkel. Hogy néha 14 forint egy szél nemes székfű? Hát milyen ember az, aki szól érte a feleségének!^ Hiszen a virág is olyan, mint az asszony. Tetszeni akar. Például nekünk. Ha másért nem, ezért a virágrengetegért éri meg a hajnali séta, az új pécsi vásárcsarnokban. Nem kell hozzá karkosár, sem pénz, csak kicsit járkálni a csokrok és a szépasszonyok között ... Olykor persze csalódunk is. Hiszen sok mindent beharangoztak itt. Mégsincs! Csakhogy minden résztvevőnek mór az építkezéskor négyzetméterenként 61 ezer forinttal kellett társulnia. Időközben azonban megváltoztak a helyzetek, az árak. Itt gond a pótlásuk, de hót az üzleti életet nem lehet mindenben előre pontosan megtervezni. Jön az asszonyság tarka szoknyában, enyhén koszos cipővel, odalép a tyúkhoz, villámgyors mozdulattal, s megnyomja a begyét. Egy óra múlva a tyúk — kimúlik. Akkor ismét arrafelé somfordái az asszonyság, a beciynyomogatós, és megszólal, emígyen: — Ugyan mennyit kér ezért a „döglött tyúkér?" No, egy tízest adok érte, többet nemér, még meleg lehet, de fillérrel sem többet. Mondják: a vásárcsarnokban szokás néha ■ az ilyesfajta gengszterkedés. Vagyis: sokan szívesen látnának ott néha több rendőrt. * Nézem tovább a nyüzsgő sorokat, egy erre húz, más amarra, nincs megállás, mint a régi- régi piacokon sem volt. Jó ez a fedett csarnok. Ideje volt már, hogy felépüljön. Ha gyorsan végiggondolom néhány Pécs formájú ismert város fedett piacait, akkor a linzi — a táblája szerint 1922-ben, az eszéki az ötvenes évek elején épült, a páduai meg még a századfordulón. De hány ilyen nagy város van még, ahol máig áznak a vevők, a kofák!? * Nekünk most már van, s legyünk vele szemben igényesek. Jó dolog néha ez a hajnali séta, egy vásárcsarnokban. Benne van az élet sokfajta kincsekévé, mint egy folyvást újat rejtő zsákban. Földessy Dénes Fölújított lakások SELEJT Huzatos ajtók, repedt falak Az Athinay és a Megyeri út sarkán álló épületet 1979. március 9-én hagyták el lakói. A negyvenes évek végén épült házat 1980. július 10-e körül kellett volna kívül-belül föl- újitva átadni. Arra ígérte a PIK, és a kivitelező, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat. Nem készült el, a másodszorra kitűzött időre sem, s végül a harmadik határidőre sikerült befejezni úgy-ahogy a fölújítást. A szükséglakásból utolsóként visszatérő lakó augusztus 12-én költözött be, bár akkor sem volt túl sok kedve hozzá. Hogy miért? Néhány „apróság", ami a fölújítás fölötti örömet azonnal feledtette. Három hónappal a beköltözés után a következők jellemzik a lakásokat. A lakásokba vezető jó bejárati ajtókat kicserélték, most a rövidebbre sikerült ajtók alatt átjár a huzat. Ezzel szemben az átalakított szellőzőnyílásokon át egyáltalán nem jár a levegő. (Állítólag télen majd járni fog.) Korábban mindenki úgy oldotta meg lakása fűtését, ahogy tudta, olaj- vagy cserépkályhával. Ma már központi fűtés működik, de ennek is megvannak az árnyoldalai: a légtelenítő csövei a harmadik emeleti lakásokban — nem a folyosón — a szobák sarkában kaptak helyet. így ha valami baj van a fűtéssel, a lakóknak otthon kell maradniuk, s kivárniuk, míg minden helyiségben végignézik a szerelők, hol a hiba. Hozzátéve, hogy ha a rendkívül otromba csövek csapjait elfordítják, a fölújított lakások lakkozott parkettáira spriccel a rozsdás víz . . . A konyhák és előszobák pcdlóburkolata új, de foltos és gödrös. A küszöb és a parketta között több mint egycentimé- teres a hézag; van, ahol be van cementezve, van, ahol nincs. Kiemelték az egyik szobaajtót: az ajtó úgynevezett bélése alul nem egyenletes, sőt, üreges, kiváló menedéket nyújtva a lakásban nem kívánatos rovaroknak. S hogy milyen a festés? Egy régi falusi búboskemence egyenletesebben volt kimeszelve hajdanán, mint itt a meny- nyezet. S a lakók megkérdezése nélkül - hogy a hepehupákat elleplezzék — valameny- nyi helyiséget ízléstelenül lehengerelték, de még ezek a minták is ferdék. Csak abban a lakásban egyszínű a fal, ahol a tulajdonos - állítása szerint — külön fizetett ezért... A parkettázás sem tökéletes, de akik csinálták, megnyugtatták a lakókat: nem kell izgulni, ez mind nyers fa, egy év múlva úgyis föl kell szedetni. A karnisok nincsenek rendesen lerögzítve, több helyen nem merték föltenni a nagy függönyt, hátha kiszakad az egész, hiszen a szögek mellett már úgyis lyukak tátonganak a falon. Van olyan lakás, ahol, ha esik az eső, befolyik az ablak résein. Egyes lakásokban plafondarabok szakadtak le. Egyébként minden lakásban hullik a friss vakolat. S elmondani is sok, hány helyen nyiladoznak üregek a fal mentén. S hogy mindezzel harmonizáljon a lépcsőház, a második és a harmadik emelet fordulóján hatalmas tócsát kellett kikerülnünk. A félemeletek üvegablakainál ugyanis a tömítések föl - pöndörödtek, s ha esik, ide is befolyik a víz. E fölöttébb kellemetlen jelenségek leírásakor nem törekszem teljességre. Annyi azonban biztos, hogy valamennyi fakó elkeseredett, látván, milyen munkát végeztek a tatarozók. S az elkeseredésen nem . is lehet csodálkozni. Dücsö Csilla Továbbképzés a Dobó úti Gimnáziumban Gyors- és gépírók, adminisztrátorok az iskolapadban a Immár harmadik tanévben, indult újra Pécsett, a Dobó István úti Gimnáziumban a gyors- és gépírók továbbképző tanfolyama. Minden hétfőn délután 5 órától fél hétig tartják a foglalkozásokat a gimnázium által biztosított tanteremben. Jelenleg 26-an tanulnak. A különböző vállalatoknál, üzemeknél, intézményeknél dolgozó gyors- és gépírók saját elhatározásukból vállalkoztak a tanfolyamra, mondván: ebben a szakmában is szükséges a továbbképzés, t Az első hetekben az iskolában tanultakat frissítik fel, később megtanulják az új rövidítéseket, megbeszélik és gyakorolják az irodai munka főbb tennivalóit, a levelezést, jegyzőkönyvvezetést. Feldolgozzák a Gyorsírók és gépírók lapjában megjelenő versenyfelkészítő anyagokat, s folyamatosan napirenden tcrt- ják a helyesírási szabályok gyakorlását. A gyorsíróknak az a célkitűzése erre az évre, hogy elérik a percenkénti 150 szótag leírását, a gépírók pedig arra vállalkoztak, hogy a személy szerinti percenkénti legjobb leütésszámot a tanév végére 100- zal megemelik. A továbbképző tanfolyamot a gimnázium tanára, Radnóti Adél, a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége pécsi csoportjának tanárelnöke vezeti. Mint elmondta tandíjat nem kell fizetniük a jelentkezőknek. Mindössze a szövetségi tagdíjat kérik, ami egy évre szólóan 60 forint. A csoport tagjai tervezik, hogy részt vesznek az országos versenyen, illetve a komlói továbbképző tanfolyam hallgatóival is felveszik a kapcsolatot szintén verseny céljából. Ugyancsak a terveik között szerepel, hogy tavasszal a KISZ Pécs városi Bizottságának támogatásával fiatalok részére hirdetnek vetélkedőt. Nem titkolják, hogy szeretnék, ha minél több — még tanuló vagy már dolgozó — kezdő, illetve gyakorlott gyors- és gépíróban ébredne igény a továbbképzésre. Hasonló igény sarkallta azokat az adminisztrátorokat is, akik a József Attila Művelődési Ház adminisztrátorképző tanfolyamára iratkoztak be. Ök 28- an vannak. A tanfolyam díja 600 forint. HÉTVÉGE 5.
