Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-12 / 281. szám
A mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum idei szerzeményei Ma a faluról bekerült, vagy a tősgyökeres városi is szívesen teríti le fekvőhelyét egyszínű vagy csíkos szőttesta karóval vagy csergével, rája pedig var- rottas és szőttes, hímzett párnákat vet. A fekete vagy színes kerámiahamutartó, -váza, -tál és -tányér, mai éppen úgy hozzátartozik az értelmiségi lakásához, mint a munkáséhoz. Megnőtt tehát a népművészeti tárgyak ázsiója. A műgyűjtők és az élelmes üzletemberek alaposan ki is használták ezt a helyzetet. Éppen ezért is válhatott az idei múzeumi hónap legnagyobb baranyai szenzációjává, hogy a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum párját ma Dél- Dunántúlon nem található néprajzi kiállítással örvendeztette meg a város Kossuth filmszínházi kiállítótermébe látogatókat. A múzeum — feladata a hazánkban élő délszláv lakosság hagyományainak, kultúrájának gyűjtése és feldolgozása —, nem először jelentkezett az éves gyűjtőmunkája eredményét bemutató kiállításával. A sorozatot ugyanis 1977-ben kezdte és azóta évről évre a közönség elé tárja újabb szerzeményeit. Az elmúlt évekhez Zala, Vas, Somogy, Bács-Kiskun és nem utolsósorban Baranya megye délszlávok által lakott településeiben folytatott feltáró- és gyűjtőmunka után — aminek eredményeként ma a múzeum közel 15 ezer tárggyal rendelkezik —, idén Baranya és Bács- Kiskun megyék horvátok, bos- nyákok és bunyevácok lakta községeiben folytatott gyűjtőmunkát. Sarosácz György múzeumigazgató és munkatársai idei kutató- és restauráló-tevékeny- sége eredményeként nyílhatott meg a múzeum idei szerzeményeit bemutató kiállítás a Kossuth filmszínházban. S mivel az épületben található Baranya horvát és szerb népcsoportjai című állandó kiállítás, a nagy- közönség számára is hozzáférhetővé vált — ha csak a múzeumi hónap időtartamára is — Dunántúl leggazdagabb, nemzetiségi néprajzi anyagának egy része. Szemkápráztató színgazdagságával, kimeríthetetlennek tűnő formagazdagságával fogadja a látogatókat a kótolyi és versendi gyermektakarók, a hat kásádi és az öt hercegszántói szőttes és ágytakaró, valamint a nyolc garai és katymári bu- nyevác ágytakaró. Látható egy festett bölcső Magyarsarlósról és lenyűgöző színekben pompázó hat festett fehérneműs- láda Hercegszántóról, Kátoly- ból, Pogányból ésr Szőkédről. Az érdeklődők megismerkedhetnek a garai bunyecávok gyermek- és női, téli, valamint nyári népviseleteivel és láthatnak egy mívesen megmunkált garai báránybőrsubát. A népi kultúra ízlésvilágáról mond sokat a nyolc katymári bunyevác női főkötő, a kertek és rétek tarka virágaira emlékeztető katymári és pogányi lakodalmaskendő gazdag motívumkincse. A szövőasszonyok magasfokú technikai felkészültségét reprezentálják a Garán és Katymá- ron fellelt színes bunyevác szőtteskötények, a fiatalok áltol ma is örömmel hordott színes, gyapjúból szőtt hercegszántói és kásádi iskolatarisznyák és a legszebb darab: a 16 négyzet- méter nagyságú hercegszántói színes, csíkos takaró. A féifi kézművesek munkáját dicséri a pogányi bosnyák női bőrmelles, a gazdagon hímzett herceg- szántói sokac női bőrsuba, a pogányi férfi cifraszűr, a szöké- di bosnyák női bőrsuba. Távolról hófehér tisztaságával hívja fel magára a figyelmet, közelről azonban technikai tökéletességével bűvöli el a látogatót a pogányi fehér, darázsmintás ágytakaró. S mint azt az alatta lévő asztalon elhelyezett vendégkönyv is bizonyítja: sok hozzáértő, népművészetet szerető ember vélekedik így. Kapu László Fotó: Cseri László Sarosóez György múzeumigazgató
