Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-16 / 285. szám
6 Dunántúli napló 1980. október 16., csütörtök Hová lett az AM O-szappan ? Megszűnik a sárga, helyébe lép a kék Egy-két éve nálunk is kitört o „szappan-őrület", s mindenki igyekszik a lehető legkülönlegesebb illatút beszerezni. A jó minőségű gyártmányok közé sorolhatjuk az AMO-t, a legkiválóbb magyar szappanmárkát. Kezdetben ebből volt háromféle: fehér, sárga, rózsaszín. Aztán jött a kék. S most már megvan a legeslegújabb, az almaillatú zöld is. De az immáron öttagú „családból" sajátságos módon szinte állandó jelleggel csak egy kapható. Pedig hát egyáltalán nem mindegy, hogy ötven—hatvan forintért „kéz alatt" veszünk külföldi szappant — már, aki megengedheti magának —, amikor tíz forintért van hazai is. Hová lett hát az AMO? Belkereskedelmi Minisztérium : — A választékhiányt a nagy választék okozza. Ugyanis túl széles a választék skálája ahhoz, hogy mindegyik fajtát folyamatosan biztosítani tudjuk. Egyszerre 25 ezer helyre kell szállítani, s valamilyen szappant mindenhová vinni kell. A különféle fajtákat időszakonként gyártják, s egy soron egyszerre csak egyfélét lehet. így az összes fajta folyamatos biztosítása problémát jelent. Emellett a gyár az új termékeiből igyekszik elsősorban kielégíteni az igényeket, így elképzelhető, hogy időszakonként a régebbi fajtákból nem kerül az üzletekbe. Persze erről inkább ők tudnának nyilatkozni. Baranya—Tolna megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat: — A gyár nem készletre termel, s legtöbbször arra sincs gondja, hogy az egymást követő szállítmányok különböző fajtákat hozzanak. Előfordul, hogy háromszor egymás utón is ugyanolyat kapunk. Vagy ha nem ők küldik, hanem Pécsről mégy kocsi, akkor kénytelen azt hozni, ami éppen raktáron van. Talán még egyszer sem fordult elő, hogy valamennyi fajta egyidőben ott legyen a boltokban. Az év első felében valóban hiánycikk volt az AMO, ezt részben kapacitási nehézségek okozták. De az elavult szállítási módszer is hibáztatható. Alig egy hónapja bevezettük a konténeres szállítást, s ettől is várunk némi javulást. Ami pedig konkrétan a választékhiányt érinti, a közelmúltban mi is szóvá . tettük Rákospalotán egy országos értekezleten, ahol kedvező változásokkal bíztattak. Annyit már biztosra mondhatunk, hogy a negyedik negyedévben lesz a rózsaszin mellett fehér, kék és zöld is. Ez utóbbi kettő közül a kékből lesz több, míg a sárga megszűnik. Növényolajipari Vállalat: — Az AMO-családon belül eltolódtak az igények. ValÓDan kevesebb volt a fehér mint korábban, mert az újabb fajtákra álltunk rá. Kapacitásunk évi négyezer tonna, ezt kell úgy az igényekhez igazítani, hogy a keresett fajtát gyártsuk megfelelő mennyiségben. A sárga AMO iránt minimális volt az érdeklődés, ezért ezt megszüntették, helyébe lépett a kék. Új termékünk pedig a zöld AMO, hamarosan ez is az üzletekben lesz. A rózsaszínről annyit, hogy reklám nélkül, szinte észrevétlenül „illatváltást" hajtottunk végre, sokan talán még most sem tudják: ennek a szappannak ma már a Lux-hoz hasonló az illata. A közeljövőről pedig annyit, hogy a kapacitási nehézségeket leküzdve, a fölmért igényeknek megfelelően negyedik negyedévben 350 tonna kék, •350 tonna zöld, 150 tonna fehér és ugyancsak 150 tonna rózsaszín AMO-t fogunk gyártani, s remélhetőleg most már mindenütt megfelelő lesz a választék és a mennyiség is. Diicső Csilla Gardahalászat a Balatonon Az októberi hűvös éjszakákon lehűlt a Balaton vize és megkezdődhetett az év egyik legnagyobb halászeseménye, a gardafogás. Régente „látott halnak” nevezték a gardát, mert a tó legmélyebb pontja, a tihanyi „kút" környékén olyan tömegben verődött össze, hogy a megfigyelők a tihanyi hegy tetejéről nyomon kísérhették az egyes rajok vonulását. A „hegyenjárók" — így nevezték az irányító halászokat — karjelzésekkel irányították a vízen tartózkodó hálóvető halászokat. Az utóbbi két évtizedben lényegesen megváltozott a gardahalászat: csak ritkán vonult be nagyobb raj a tihanyi „kútba". Most már hálóval kell keresni a gardát. A halászbrigádok összesen mintegy hat kilométernyi hálóval „szűrik" a vizet. Az eddigi fogási eredmények arról tanúskodnak, hogy telelőre gyülekeznek a halak, de csak kisebb rajokban. Magyarhertelend fürdogondjai Tervek, javaslatok A Mecsek egyik legcsodálatosabb vidéke a Bányatetó koszorúzta erdős táj. Magyarhertelend fekvése, tiszta levegője és termálfürdője csalogatja nemcsak Pécs és Komló kirándulóit, híre-neve már túljutott a megye határain. Gyakran látogatnak ide külföldi vendégek is. “ A strand területén a medencék közvetlen közelében álló hatalmas fák, a különleges cserjék, bokrok mind-mind gyönyörködtetik a szemet. Rend, gondosság, csend, nyugalom mindenütt. A négy medencét összekötő járdaszegély mellett 350 rózsatő késői virágai színesítik az őszbe boruló tájat. Nyáron étkezést biztosító bisztró, bazár, lángos- és pecsenyesütő állt a sok ezer látogató rendelkezésére. A termálfürdő 38 fokos vize többek között káliumot, kálciu- mot, mangánt, magnéziumot, jódot és vasat tartalmaz: főleg mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas. Bizonyos, hogy az évek során Balogh István tanácselnök és munkatársai, a fürdő igazgatója és dolgozói rengeteget fáradoztak a termálfürdő minél kulturáltabbá tételén. Mégis néhány észrevételt meg kell tennünk. A fürdőzők érdekeit szolgálná, ha a 64 Celsius fokról hidegvíz nélkül éjszakánként 38 fokra lehűtött víz napközben is hűthető volna. A víz forróságát hosszú ideig nem lehet kibírni. Hideg víz után kutattak ugyan, de pénz hiányában elakadt a feltárása. És kár, nagy kár, hogy ez a 64 Celsius fokos víz 5—6 hónapon át a semmibe folyik. Pedig minden bizonnyal fel tudná használni a magyarszéki termelőszövetkezet fóliás kertészkedésre. Az is emelné a fürdő látogatottságát, ha közelében egy ABC-áruház, benne zöldséges részleg volna. Jelenleg minden élelmiszerért a község távollevő egyetlen boltját kell felkeresni. És persze, higiénikusab- bak lehetnének az öltözőhelyiségek és az illemhelyek is. Lehetetlenül rossz a közlekedés Magyarhertelendre. A nyáron 13 órakor indult Szágy- ra az az egyetlen busz, amely a termálfürdő bejáratát is érintette. Ez azonban csak a hajnali órákban tért vissza Pécsre. Ekként inkább csak a gépkocsitulajdonosok látogathatták a fürdőt. Pedig nagyobb látogatottságot, újabb medencéket is elbírna Magyarhertelend, ha jelentősebb megyei támogatást élvezhetne. A Mecseki Ércbányászati Vállalat minden igényt kielégítő gyönyörű nyaralót építtetett az erdő aljára. Példáját más üzemek, vállalatok is követhetnék. A községi tanács például a Bányatetőn levő erdősáv legelő-részén parcellázással és a forró víz hasznosításával új beruházásokat eszközölhetne. Harkányi mintára a fürdőmedencéket tetőzet ellátásával téliesíteni lehetne. A magyarhertelendi termálfürdő gyógyvize megérdemelné, hogy többet törődjünk vele. (thisz) Évről évre fejlődik a fürdő melletti nyaralótelep Szemérmes tündér: rejti bájait. Aki Badacsony után akár autóval, akár vonattal tovarobog Keszthely vagy Tapolca felé, nem is sejti, mit mulaszt, mi rejlik a tóparti dombok vonulata mögött. Ám aki bekanyarodik közéjük, százarcú tájra lel, lépésről lépésre változóra, hol erdővel, hol szőlővel borított hegyoldalakra, szelíd hajlású völgyekre, jegenyesorra, ősparkkal övezett kastélyra a völgyben, várra a hegyen. Szeszélyes szépségű pannon táj ez a vidék, ősi szőlőkultúrája felett mélység és magasság harmóniája uralkodik, az az emberi lépték, mely otthonossá teszi a hegyet és a völgyet. Látogatói közül sokan beleszeretnek, e vonzalmak nyomán változik a vidék, s nem is mindig javára. Régi térképek tanúsága szerint sziget volt valaha, parányi falut rejtő. A víz idővel lehúzódott, csupán egy öblöt hagyott meg régi térségéből, a falu pedig cserélgeti helyét, legkorábbi nyomait csupán egy régi torony jelzi. A helyváltoztatás oka nem annyira a vizek, mint inkább a hadak járása volt, a tatárdúlás nyomán megmaradt félelem űzte fel a falu lakóit a vár közelébe, ott is maradtak szinte napjainkig a Várhegy oldalának apró házaiban, a teraszosan formált virágoskertek között, amelyek olasz falvak hangulatát idézték. „Vár állott, most kőhalom” — büszke erősség emelkedett egykor a hegy ormán, de a Rákóczi-szabadságharc leverése után császári parancsra felrobbantották, köveinek egy részéből kiskastély épült a Várhegy oldalán, a XVIII. századi egyszerűbb nemesi kúriák legszebb példánya. (Ma Vár-vendéglő.) Amikor a környék az Esterházy csalid birtoka lett, új kastély épüli a falu főterén, a völgyben (ma az Irodalmi Alap Aikotóháza), messze elnyúló, ősfákban, egzotikus növényekben bővelkedő parkja természetvédelmi terület. A vároldalban meghúzódó festői zsellérfalu nagyon szegény volt, még kút is csak egy akadt lenn a völgyben, onnan hordták fel a vizet az asszonyok a fejükön. Az öregek szavaiból azonban nemcsak a nyomasztó szegénység emlékei bontakoznak ki, hanem a közösségi élet messzetűnt élményei is. Virágos menetek a Majális dombon rendezett tavaszi mulatságokra, táncos, énekes szüretek, téli fosztókák — nyomuk sincs már. Az egykori közösségi élet egyetlen élő hagyománya a szeptemberi búcsú, mikoris hazalátogat minden távolba szakadt szigligeti, és halálukat lelik a nyáron át hizlalt libák. Ilyenkor vendéglátás, énekszó folyik minden háznál, az utcákon boroskan- csóval a kézben sétálgatnak a szelíden pityókás ünneplők. A régi faluban nem voltak kerítések, két-két zsellérporta nézett egy udvarba, de a többitől sem elhatárolva, a csirkék fején pedig festék jelezte, melyik udvarba tartozik a kóborló — sosem veszett el egy se —, és a gulya hazatértét együtt várták az asszonyok a hegyre kígyózva kapaszkodó utak kanyarulatainál. Az utóbbi két évtizedben mindez megváltozott. Először is a falu ment el a helyéből. Lassan, csöndesen, családonként szivárgott a vízpart közelében épült Újtelepre. A kiáramlást a fészekrakó fiatalok kezdték, a régi faluban lakó öregek aztán vagy gyermekeikhez költöztek, vagy meghaltak, tálán össze is dűltek volna a domboldal vén házai (az északi Balaton-part népi építkezésének legszebb gyöngyszemei), ha az Alkotóház írói el nem mondják városi barátaiknak, milyen néprajzi, művészeti emlék megy veszendőbe. Nem ment: néhány lelkes értelmiségit megragadott az öreg porták varázsa, no meg a Váróidéiból nyíló kilátás, megvettek pár házat, odalátogató barátaik is föllelkesültek, egy évtized leforgása alatt amolyan élő skanzen lett a régi falu, szépen karbantartott műemlék nyaralóházakkal, eredeti bútorokkal, köcsöggyüjtemé- nyekkel. A település szabálytalan gyűrű formáját ölti: középen erdővel borított hegy. köröskörül dombok, völgyek között házak és házsorok, oldalt egyik hegyen a várrom, a másikon a Rókarántó-kápolna látható messziről. Ha az építkezés lendülete nem csökken, város lesz csakhamar. Nyári város: a házak nagyrésze nyaralóké. De van a nyaralóknak egy külön típusa is, akiknél nagyon kicsi vagy szerény a városi lakás, nem is fáradoznak érte, hogy másra cseréljék, hanem minden anyagi-fizikai erejüket, ügyességüket, leleményüket a nyaraló szépítésére fordítják. Ök a városban csupán dolgoznak, de itt „élnek”, s a legzordabb, legzimankósabb hónapokat kivéve, minden hétvéget itt töltenek. Nem riasztja őket sem a távolság, sem a hideg, a kályhákban ropog a tűz, a táj kárpótolja őket az úton töltött órákért. És főként a fények: Szigliget fényeihez hasonló tán sehol sincs. (Nem hiába nevezte Eötvös Károly a világ legszebb helyének ezt a tájat!) Nemcsak a Balaton víztükre veri vissza az ég kékjét és a felhők játékát, de maga az ég is különös visszfényt kap a tó párájától, s a hegykoszorú ebben a fényben tündököl. Ősz elején különösen csillogó ez a megvilágítás, a napsugár megfürdik a tóban, visszaverődik az alacsonyan járó felhőkről, és ebben a sokszorosan tükröződő aranykék ragyogásban valószínűtlen álomként lebegnek a kúpalakú hegyek. (A partszegélyhez legközelebb esőt Királyné szoknyájának nevezik. Ki is hordhatna más ilyen „szoknyát”?) Szigliget a tuszkulánumok világa. a nyugalom és szépség álomszerű tája. Minden gondot feledtető, jókedvet, önfeledt örömet adó. Sok minden hiányzik még: megfelelő éttermek, mozi, szabadtéri hangverseny, turistaszálló, de amint a helybéliek és nyaralók egybehangzóan mondják: addig jó, míg mindezek hiányoznak. Ha elszökik a csend, megtörik a varázs. És ekkor már hiába szép a tündér... Bozóky Éva Szíglíget
