Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-10 / 279. szám

1980. október 10., péntek Dunántúli napló 3 4 mesék és az érdé faluja: Magyaregregy N agy visszhangja támadt az I. magyaregregyi ku­tyakiállításnak. Dél­utánra közel 2000 ember jött össze a Keleti-Mecsekben meg­búvó faluban. Ugyan ki szá­míthatott ennyi vendégre? Még egy nyugatnémet is megjelent, fényes-szőrű, hosszú orrú ku­tyájával, a későbbi nyertessel. Amikor a főszervezőhöz ment az eredményhiirdetés után — a ma már nyugdíjas Szűcs István asz­talosmesterhez - hiába kérte az aranyérmet. Az nem volt. Kapott hát egy üveg pezsgőt, a kutya meg egy pár virslit — s ezen a helybeliek nagyot derültek... A magyaregre- gyiek vidám emberek, a: jó le­vegő teszii-e, a zökkenőmen­tessé csiszolódott életritmus - nem lehet tudni. Legendák szállnak Máré-lovagról, szép asszonyáról, a fattyúnak szüle­tett, később elátkozott, arany­szőke lányról —'megőrzik eze­ket a meséket, de meg nem borzongatja őket. A meséknél azonban előbbre valók a tények. Például az, hogy Magyaregregy - Homo­rúddal és Kölkeddel egyetem­ben — az első olyan település volt Baranya megyében, ame­lyiket városkörnyéki községnek mondtak ki. Ez 1973-ban volt, s a döntést érthetővé tette az, hogy az egregyi keresőképes emberek — 7—800-ról van szó — mintegy 75-80 százaléka komlói üzemekben dolgozik. A viszony kölcsönös: ad egymás­nak és kap egymástól a két település. Egregy munkaerőtad és nagyszerű pihenési, kikap­csolódási lehetőségeket — hi­degvizű strandjával, a Máré- várraí, csodálatos és szépen karbantartott kirándulóhelyek­kel — a komlóiaknak. Hogy in­nen ilyen sokan járnak el dol­gozni, természetesen annak is megvan az oka. Mindenekelőtt — olvasom — „Magyaregregy földje nehezen művelhető, kö­tött kőtörmelékkel agyagos ta­laj". A földművelés erre tehát nem mondható virágzónak, de még a háztájikban is inkább csak a saját szükségletek fedezetét termelik meg. Az erdő: egészen más! Annak ellenére is, hogy az egregyiek közül nem sokan dolgoznak a Mecsekvidéki Er­dőgazdaság kárászi kerületé­ben, s elsősorban a fiatal er­dőművelők hiányára panaszko­dik Vörös, Sándor kerületveze­tő erdész. Az erdő azonban körbeöleli a falut, fel szalad a hegyekre, követi a patakok völ­gyeit — nem lehet itt kikerül­ni. A honfoglaláskorig visszave­zethető múlttal rendelkező köz­ségben 1100 ember 350 házban él. És mindig újabbak lesznek készen. Óriási az építési kedv Egregyen, s ha a szülőknek van is háza, a fiatalok valami­vel arrébb felépítenek egy újat, lehetőleg kétszintesét. Az út­viszonyok nagyon jók,/ ci falu 100 gépkocsitulajdonosának nem kerül sok időbe eljutni Pécsre, Komlóra. Az alapellá­tás is jó. Társadalmi munká­ban épült fel alig néhány éve egy nagy ABC — olyan ütem­ben, hogy az építkezés vezető­je nem győzött csodálkozni. Tervezik egy vendéglátóipari központ megépítését is, ahol - egyebek mellett — közétkezte­tés is lesz. Az Arnold-féle ház­ból — a falu egyetlen műem­lék jellegű épülete - múzeum, nagyterem lesz, vagyis közcé­lokra, művelődési rendezvé­nyekre is igénybe lehet majd venni. — Van azért gond is — mond­ja Márton József tanácselnök. — Maximum 100 000 forint jön össze egy-env évben a fejlesz­tési alapunkra. Abban bízunk, hogy a „nagykalapból" a jö­vőben nagyobb arányban ré­szesednek a városok mellett a községek, s ez könnyítene el­képzeléseink megvalósításán, A következő tervidőszakban pél­dául meg akarjuk építeni g körzeti orvosi rendelőt, lakás­sal együtt. Jövőre elkezdődik a törpe vízmű kivitelezése. Re­méljük, hogy negyedik kísérlet­re már nem meddő kutat ered­ményez ai kutatófúrás... Híres emberek is élnek Eg­regyen. Például a jókedélyről messze környéken közismert, 75 éves Pápai István, a helyi ha­gyományőrző együttes egyik alapítótagja, aki a lakodal­massal annyi sikert aratott. Itt él és dolgozik a híres Teimel- fazekasdinasztia egyik tagja is. Azután a már említett Szűcs István, az „ugratások királya." ők — a fazekas kivételével — az idős embereket képviselik, szemük előtt változik Magyar­egregy. Nem véletlenül neve­zik az építési kedv következté­ben most már jószerével a fa­lu közepére szorult temető mel­letti új lakótelepet Újvárosnak. De talán az sem véletlen, hogy amikor Szűcs Pista bácsi — ahogy ő mondja: a politechni­kai oktatás keretében - az asz­talosmesterség felülmúlhatatlan fontosságáról tartott előadást az egregyi iskola V. osztályos tanulóinak, átütő sikert ért el. A sok-sok gyerek mind iparos akar lenni... Szűcs István, a falu „ötletembere1'... Uj oktatási intézmény Komién Mészáros Attila Februárban költözik az iskola Papíron három éve létezik a szilvási iskola Komlón, épületét mégi csak alapozták, már ta­nulókkal, nevelőkkel, tantervvel rendelkezett, s a gyerekek ven­dégként Kenderföldön kezdték meg a tanulást. Idei tanévük abban tér el az előzőektől, hogy a második félévet igazi otthonukban kezdhetik el. Háromi éve 234 tanulót fogod a kenderföldi iskolai a kilenc szilvási tanulócsoportban. Har­madik osztálytól orosz nyelvet tanulnak a gyerekek, mert úgy tervezik, a Fürst Sándor úti is­kolában megszüntetik az orosz, tagozatot, s ezt a feladatot a szilvási veszi majd át, ahol fa­kultatív módon más idegen nyelv tanítását is megkezdik. Dr. Tóth Tibornénak, az isko­la megbízott igazgatójának ezekben a hetekben elsősorban az a feladata, hogy a decem­ber végi műszaki átadásra va­lamennyi iskolai bútor, szem-, léltető eszköz készen álljon a berendezésre, mert a Sásdi Építő Szövetkezet az év utolsó napjaira ígéri az átadást, Kiss József, a szövetkezet elnöke a legutóbbi koordinációs értekez­leten úgy nyilatkozott, hogy bármi nehézség ellenére év vé­gére elkészülnek a munkával. Gondjuk pedig van bőven. A dombóvári UNIÓ Szövetkezet csak nemrég kezdte meg a fű­tésszerelést, a hetvehelyi ter­melőszövetkezet néhány mun­kása is csupán dolgozgat a külső tereprendezésen. Az épít­kezésben még nagy munkák vannak hátra: nem készült el a tornaterem tetőszerkezetének acélszerelése, dolgoznak a vil­lanyszerelésen, végzik a hideg­meleg burkolást. A szövetkezet a következő hetekben minden erejét az is­kola építésére összpontosítja: a piramisháztó! is átvitték az em­bereket, o szövetkezet dolgo. zóinak nyolcvan százaléka Szil­vásban épít. Két hétvégi mű­szakot szervezték, a‘hol irodis­ták, alkalmazottak egyaránt teljesítettek műszakot, hogy mindenképpen biztosítsák az átadási határidőt. A városi ta­nács a gép- és építőanyag­kölcsönzés megszervezésével segíti a szövetkezetét. Érdeke, hogy elkészüljön a munka, mert, ha az ötödik ötéves terv­ben nem épül fel az iskola, a pénz elúszik. A két szilvási iskola hosszú távon megoldja a fiatal város­rész gyermekeinek alapfokú ok­tatását. Az öreg intézményben már csökkent a tanulói lét­szám, javultak az oktató-neve­lő munka feltételei, s az új is­kolában a tanulók zöme dél­előttös lesz. G. M. Egy veszteséges vállalkozásról Lakásszövetkezeti közös karbantartás Tízéves az újmecsekaljai I. Lakásfenntartó Szövetkezet Kö­zös Karbantartó Társasága. Hogy pontosabbak legyünk: ez az elnevezés csak 1980. jú­lius 1-től él, akkor lett a gesz­torgazda az említett lakásszö­vetkezet. A társaságnak egyéb­ként 14 lakásszövetkezet a tag­ja, ebből 11 Pécsett van. A névváltásnak komoly okai voltak. Két évvel ezelőtt az Ércbányász Munkáslakásépí­tő és Fenntartó Szövetkezet vette át a gesztorságot — vál­lalati gazdasági háttérre, biz­tos munkalehetőségekre hivat­kozva ígérték a zökkenőmen­tes működést. Rövid idő alatt azonban kiderült: a közös kar­bantartó társaság fizetéskép­telenné vált, olyannyira, hogy a közelmúltban már csak köl­csönből tudott fizetést adni dolgozóinak. így hát a lakásszövetkezet lemondott a gesztorságról, az igazgatótanács többi tagjának megkönnyebbülésére ezt az új­mecsekaljai I. vette át. Addig­ra már nagyjából kiderült —a pénzügyi vizsgálat még folya­matban van, pontos adatokra annak befejeztével derül fény —, hogy a társaság az 1979-es évet 150 000 forintos veszteség­gel zárta, s volt gesztorának 750 000 forinttal tartozik. A közös karbantartó társa­ság alapfeladata: a társult szövetkezetek meglévő épüle­teinek karbantartása, felújítá­sa. Lukács József, a Baranya megyei MÉSZÖV lakásszövet­kezeti titkárságának vezetője: — önálló vagyona a társa­ságnak csak részben van. A tagszövetkezetek erre a célra összeadott pénze biztosítja a működését. Ezenkívül támoga­tást kapott a megyei és városi tanácstól, a MESZÖV-től, ösz- szesen mintegy 2,3 millió fo­rintot. Az eszközeinek az érté­ke jelenleg körülbelül 7 millió forint. Az ilyen háttérrel folytatott veszteséges tevékenység okai­ról Tóth Ferenc, a társaság új részlegvezetője adott tájékoz­tatást: — A sok ok közül néhány lényeges, amelyek o jövőben feltétlenül elkerülendők, mint ahogy elkerülhetők lehettek volna eddig is. A könyvelést nem különítették el az Ércbá­nyász Lakásszövetkezetétől, így keveredések voltak. Nem ju­tottak ezért olyan adatokhoz, melyek ismeretében gazdasá­gos döntéseket hozhattak vol­na, világosan látták volna a társaság anyagi helyzetét. A rossz gazdálkodás jele volt az is, hogy a karbantartónál nem volt együttes nyilvántartás a megrendelt, a befejezett és le­számlázott munkákról. Végül a csőd okai közé sorolom a tár­sult szövetkezetek magatartá­sát is. Nem kísérték kellő fi­gyelemmel az itt folyó munkát, így a hiányosságok megszün­tetésére sem tudták figyelmez­tetni. A közös karbantartó társa­ságnak nemcsak az adósságai okoznak gondot, hanem az is, hogy a mintegy 890 000 forint értékű munkáért járó pénzt még nem kapták meg. Vagyis nekik is vannak adósaik, bár Lukács József szerint e kinn- lévő összegek egy része nem is jön be ... A jövőbeni ered­ményes működés reményét csak „injekciókkal" lehetett fenntartani. Ezt szolgálta az a nagy összegű hitel is, amit a társaság a kertvárosi és az újmecsekaljai Lakásfenntartó Szövetkezettől kapott forgó­alapja feltöltésére. Mindezek után természete­sen feltettük a kérdést Lukács Józsefnek: van-e értelme mű­ködtetni a társaságot?- Feltétlenül • szükség van rá. Miután önköltségi alapon dolgozik, nincs nyereségterme­lés. Itt a jó gazdálkodást a ki­adások és a bevételek pontos egyenlege jelenti. Nyilván az lenne egyszerűbb, ha vállalati alapon működne a társaság, de akkor elveszítené adómen­tességét. A múlt évben a ter­melési érték 9,4 millió forint volt, ez évről évre emelkedő tendenciát mutat, a következő esztendőkben 10—12 millió fo­rintra számítunk. Mindez ter­mészetesen a tagszövetkezetek igényeitől függ. Ami lényegében tehát azt jelenti, hogy a közös karban­tartó részlegnek a „státusza", ami korábban a már ismerte­tett hiányosságokat, könyvelési rendellenességeket is lehetővé tette, nem változik. Holott ép­pen az ilyen vállalkozás nyúj­totta szolgáltatások iránti egy­re szélesebb igénybevétel in­dokolná, hogy a társaságot „tisztába tegyék". Ha kell, a jogszabályok megváltoztatá­sa, a gyakorlat szülte felisme­résekhez igazítása révén. Ezt kell majd követnie a könyvelé­si fegyelemnek, a gazdaságos működésnek, a nagyobb önál­lóságnak. Amennyiben ezt a lehetőséget a vállalatszerű működés engedi csak meg, ak­kor ennek révén. Az indok parancsoló: egyre több a szövetkezeti lakás, egy­re nagyobbak az igények a karbantartás, a felújítás,a sok­sok apróbb hiba gyors kijaví­tása iránt. Ez pedig egy na­gyon jól szervezett apparátus működtetésével oldható csak meg, olyan szervezettel, ame­lyik képes magót eltartani. M. A. Új közúti felüljárót adtak át a forgalomnak Debrecen belvárosá­ban a 48. számú főközlekedési útvonal és a Budapest—Záhony vasútvonal kereszteződésében. Az előregyártott elemekből össze­szerelt, kétszázötvennyolc méter hosszú, tíznyílású felüljárót a deb­receni Közúti Épitő Vállalat dolgozói a tervezett határidő előtt adták át a forgalomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom