Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-08 / 277. szám

© Dímcmtuli napló 1980. október 8., szerda Ismerjük meg a jogszabályokat! Az anyagi felelősségről A munkáltató által megtérített károk Olvasóink gyakran érdeklőd­nek a munkaviszonnyal kapcso­latos anyagi felelősségről. Az alábbiakban néhány fon­tos jogszabályi rendelkezést is­mertetünk. A munkáltató kártérítési fele­lősségét a Munka Törvényköny­ve a 62, §-ában a következő­képp írja elő: „A munkáltató a dolgozónak munkaviszony kere­tében okozott kárért vétkesség­re tekintet nélkül teljes mérték­ben felel. Mentesül a munkáltató a fe­lelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kí­vül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elhárítha­tatlan magatartása okozta. En­nek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő." A 48/1979. (XII. 1.) MT. sz. rendelet 83. §-a szerint azokat a munkavégzéssel együttjáró foglalkozási betegségeket, ame­lyekért a munkáltató vétkesség­re tekintet , nélkül felel, a 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. ren­delet II. számú melléklete tar­talmazza. A baleseten és foglalkozási megbetegedésen kívül egyéb megbetegedésért a munkáltató csak a vétkessége esetén tarto­zik felelősséggel. A rendelet szerint a munkál­tató felelős a vele munkavi­szonyban álló, társadalmi szer­vezeti választott tisztségviselő­nek vagy tagnak a társadalmi szervezet feladatainak ellátása érdekében végzett munkája közben bekövetkezett kárért. Ugyanez a rendelkezés irány­adó a dolgozónak a munkál­tató jóváhagyásával végzett társadalmi tevékenységére. A munkáltató köteles megté­ríteni a dolgozó nem vagyoni kárát, ha a károkozás a társa­dalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendelete szerint a munkáltató a dolgozó dol­gaiban a munkaviszony kereté­ben okozott kárért vétkességé­re tekintet nélkül akkor is felel, ha a kár a) öltözőjében, illetőleg meg­őrzőjében, vagy az általa erre a célra kijelölt más helyen el­helyezett dolgokban keletkezett, továbbá, ha b) olyan ruházati és szemé­lyi felszerelési tárgyakat ért, amelyeket a dolgozó munka közben is rendszerint magánál tart, valamint ha c) az olyan balesettel kap­csolatban következett be, ame­lyért a munkáltató kártérítéssel tartozik. A dolgozó munkahelyre be­vitt egyéb dolgaiért a munkál­tató csak vétkessége esetén fe­lel. Vétlenségét a munkáltató köteles bizonyítani. A hatályos rendelkezés sze­rint a munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való el­helyezését. Ugyancsak előírhat­ja a bevitel bejelentését, külö­nösen, ha a dolog a szokásos­nál nagyobb értéket képvisel. Megtilthatja, korlátozhatja, ille­tőleg feltételhez kötheti — a munkába járáshoz szükséges szokásos ruházati és személyi felszerelési tárgyak kivételével — a dolgok bevitelét. Ha a dolgozó a munkáltató rendel­kezését megszegi, az e körben keletkezett kárért — szándékos károkozás esetét kivéve - a munkáltató felelősséggel nem tartozik. A dolgozó a Munka Törvény- könyvének 57. §-a szerint a munkaviszonyából eredő kötele­zettségének VÉTKES megsérté­sével okozott kárért anyagi fe­lelősséggel tartozik. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés a dolgozó havi át­lagkeresetének ötven százalé­kát nem haladhatja meg. A 48/1979. (XII. 1.) MT. sz. rendelet 79. §-a szerint gondat­lan károkozás esetén a kárté­rítés összege a dolgozónak a károkozás idején elért havi át­lagkeresete ötven százalékát a következő esetekben haladhat­ja meg: a) másfél havi átleg kereseté­vel felel a kollektív szerződés­ben meghatározott felelős be­osztású dolgozó, ha a kárt ter­melési, gazdálkodási vagy el­lenőrzési feladatai ellátása kö­rében okozta: b) a dolgozó a kirívóan sú­lyos gondatlansággal, illetve a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért hathavi átlagke­resete erejéig felelős; c) a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a teljes kárért felel a számfejtés köré­ben előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmu­lasztásával vagy hiányos telje­sítésével okozott kárért. A rendelet szerint a hathavi átlagkereset erejéig terjedő fe­lelősség alkalmazása szempont­jából gondatlan bűncselek­ménnyel okozott a kár akkor is, ha a) a bíróság a dolgozóval szemben tárgyaláson megrovást (Btk. 71. §) alkalmazott; b) a szabálysértési hatóság a dolgozót marasztaló határo­zatot hozott; c) a bíróság, a szabálysér­tési hatóság, az ügyészség vagy az utóbbi jóváhagyásával a nyomozóhatóság vétség, illető­leg szabálysértés miatt az ügyet fegyelmi eljárásra utalta és en­nek során a dolgozó vétkessé­gét a cselekmény elkövetésé­ben megállapították, vagy vele szembeni fegyelmi eljárás mel­lőzésével szabtak ki bünte­tést. Szándékos károkozás esetén a dolgozó a teljes kárt köteles megtéríteni. A dolgozó vétkességére te­kintet nélkül teljes anyagi fe­lelősséggel tartozik a vissza­szolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiá­nyért, amelyeket állandóan őrizetében tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a felelősség alól, ha a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Abban az esetben, ha a kárt többen együttesen okozták, vét­kességük, a megőrzésre átadott dologban bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük ará­nyában felelnek. Amennyiben a kárt többen anyagi haszonszerzés céljából szándékosan okozták, egyetem- leges marasztalásnak van he­lye. Ugyancsak egyetemleges ma­rasztalásnak van helye, ha töb­bek részére megőrzésre átadott dologban keletkezett a hiány és ennek megtérülése egyéb­ként veszélybe kerülne vagy aránytalan késedelemmel jár­na. A jogszabályi előírások értel­mében a dolgozóval szemben kártérítés kiszabására a mun­káltató jogosult. Ennek során a kártérítést a jogszabály szerint kiszabható mértéknél alacso­nyabb összegben is megállapít­hatja, illetőleg annak kiszabá­sát mellőzheti is, ha az eset összes körülményei kellően in­dokolják és az a társadalmi tu­lajdon megóvására irányuló ne­velés érdekeit nem sérti. A kártérítést indokolt írásbeli határozatban kell kiszabni, előtte a dolgozót — ha a tény­állás kellően nem tisztázott — meg kell hallgatni. S. A. szerkesztőség postájából Olvasóink többször szóvá tették, s ez ügyben néhány hónapja panaszlevelet is közöltünk: hiány­zik az utasok tájékoztatása Pécsett, az újmecsekaljai autóbusz-végállomáson. Korábban ezt a célt szolgálták a váróheiyen lévő üvegvitrinek, ameTyek sajnos már hosszú idő óta üresen ásítoznak. Intézkedés nem történt. Az utasok jogos kérése: pótolják a mulasztást, függesszék ki az innen induló autóbuszok menetrendjét. A humanitás jegyében A gondozásra szoruló idős emberekért A HNF-aktivisták sikeres „közvetítései” Mi legyen a kis szarvassal? Az elmúlt év májusában gombázás közben a lege­lőbe vezető kocsi úton egy majdnem élettelen, sérült kis állatkát találtam. Ha­zavittem, gondoztam, dé­delgettem, azt gondolván, hogy törött a lába, mivel nem tudott felállni. Az esetet jelentettük a vad­őrnek, aki el is jött meg­nézni. Megállapította, hogy a kis állat szarvasborjú, s mindjárt hozzátette azt is, hogy olyan elesett ál­lapotban van, feltehetően nem sikerül megmenteni. Később is szinte naponta érdeklődött életben van-e még a kis szarvas. Hónapokig beteg volt, gyógyszereztük, mindent el­követtünk életben tartásá­ért. Amikor felépült Kör- csönyepusztán érdeklőd­tünk, hogy esetleg bead­nánk egy vadnevelő rezer­vátumba. A fővadászt nem találtuk otthon. Felesége — aki egyébként igen sok jó­tanáccsal is ellátott — úgy vélte, valószínű gond lesz a kis állattal a rezervá­tumban, mert az ételt, a cumisüveget csak attól fo­gadja el, aki kezdettől etet­te. Később azt mondták cu- miztassam csak tovább, majd 8 hónapos korban eljön­nek érte. Időközben na­gyon megszerettük a kis szarvast, de megterhelést jelent, hogy kevés nyugdí­junkból kell venni a tejet, így érthető, hogy ha oda­adjuk valakinek, legalább a tej árát szeretnénk érte megkapni. A napokban járt itt nálunk a vadászok­tól és az erdészettől vala­ki, de mivel nem talált otthon, csak üzenetet ha­gyott, hogy a Pécsi Állami Gazdaságnak kellene a szarvas, mivel kis vadas­parkot íétesít, s hogy 60 forintot fizetnének kilójáért. Végül megkeresett bennün­ket valaki a gazdaságtól, de az ingyen akarta. Szó­ba került a mecseki állat­kert is, de oda nem szíve­sen adnám, mivel biztosan szenvedne a szűk helyen. A mi kis állatunk szabad­sághoz szokott, az erdőt, mezőt járja, az emberek közt érzi legjobban magát, igényli az emberi társasá­got. Olyan, akár egy jó, hűséges házőrző kutya. Ezúton kérem az állat­borátok segítségét, jelent­kezzen, aki a gondozás költségeit meg tudja* térí­teni és a már említett sza­badságot, emberi környe­zetet biztosítani tudja ked­vencünknek. Böröcsfy Gézáné Csányoszró Épp tíz éve, hogy elkezdték a közvetítést. A segíteni akarás ösztönözte őket. Kilenc éven át „illegálisan” dolgoztak. Tavaly viszont megszületett a hivata­los megállapodás: a HNF Pécs városi nőbizottsága és a bel­város I. körzeti bizottságának nőbizottsága az idősek gondo­zásának egy területéért felelős. Azokra az emberekre figyel, akik nem annyira elesettek, hogy az államra szoruljanak, illetve azokra, akiket a dolgo­zó családtagjaik nem tudnak a nap minden órájában ellát­ni. Egy évtizeddel ezelőtt is ugyanaz a törekvés vezérelte őket, mint ma: összehozni a gondozást kérőket a vállalók­kal. Kitették a hirdetőtáblát a körzeti bizottság Bem utca 22- es számú épületének ablakába és minden héten csütörtökön délután 5-től 7-ig várták a je­lentkezőket. Rengetegen kopogtattak az ajtón, de mindig többen voltak azok, akik kértek, mint akik gyámolításra szorulót kerestek. Ám a jó néhány sikeres közve­títés mindig erőt adott nekik, nem hagyták abba a nemes, hasznos, önként vállalt felada­tot. Tavaly új lendületet kapott munkájuk. A Pécs városi Ta­nács egészségügyi osztályával történt megállapodás után nemcsak a támogatást kérők, hanem a vállalók is nagyobb számban jelentkeztek. Körzeti orvosok, asszisztensek küldik hozzájuk az egymást kereső embereket. Idősebb, beteges, egyedülálló nők és férfiak, il­letve olyan családtagok jelent­keznek náluk, akik szüleiket szeretnék ápoltatni. Egyesek pénzt, mások lakást kínálnak cserébe. A megállapodást egy­mással, az eltartási szerződést a tanácsnál kötik. Ezeknek az egyezségeknek döntő többsége kizárólag a hu­A pécsi Szabadság úti Bal- dauf otthon igazgató tanácsa az otthon öregjei nevében is hálás köszönetét fejezi ki a Pécsi Bőrgyár vezetőségének, valamint a Rajk László és a Munkácsy szocialista brigád­nak. A gyár vezetősége anya­gilag is segítséget nyújtott ah­hoz, hogy a brigád otthonunk­ban, otthonunkért 900 társa­dalmi munkaórát teljesített. Tolókocsit készítettek nagyon szép kivitelben, megajándékoz­manitás jegyében kötődik, ám az is igaz, hogy vannak elszo­morító, felháborító esetek. A belváros I. nőbizottság tagjai többször is tanúi lehettek an­nak, hogy a gondozásra szo­ruló szülő után csak akkor nyúlt a család, amikor már ápolót küldtek mellé. Féltek, hogy elveszítik a lakást, hogy a nyugdíjából másnak ad az édesanya, édesapa. Akadt olyan ember, aki a beteg fe­lesége ápolására fogadott gon­dozót meszelésre, nagytakarí­tásra, üstök mosására fogta. Az ilyen esetekre szerencsére hamar fény derül, hiszen szól­nak a gondozók, illetve a nő­bizottság tagjai rendszeresen látogatják az összehozott em­bereket. De kik azok, akik átérzik a gondozásra szorulók helyzetét, akik segíteni atarnak azoknak a dolgozó családoknak, akik nem tudják ápolni szeretteiket, de a gondoskodásért cserébe fizetést, lakást ajánlanak? Nagy részük gyári munkásnő, illetve friss, fiatalos nyugdíjas. Van köztük olyan is, aki Pécs- váradról jár Pécsre másokat támogatni. De folytathatnánk a felsorolást gyesen levő anyák­kal, egyetemi hallgatókkal, sőt szakképzett ápolónőkkel, bár az ápolónők ilyen „másodállá­sát” a kórházak, klinikák nem szívesen veszik. A jelenleg 66 gondozást vállaló között egy férfi is van. A Pécs városi Népfront nő­bizottságának és a belváros I. körzeti bizottság nőbizottságá­nak tagjai folytatják társadal­mi munkájukat. Minden héten csütörtökön 5—7-ig várják a Bem utcában a gondozást ké­rőket, vállalókat. Ajtót csak azoknak mutatnak, akik az ilyen kapcsolatok összehozásá­ban nem a szeretet, a gondos­kodás nemességét, hanem el­sősorban az üzletet látják ... T. É. va a mozgásképtelen öreg­jeinket. Betonjárdát szélesítet­tek, javításokat, kőműves- és lakatosmunkát végeztek. A Munkácsy-brigád a kerti búto­rainkat festette át. A gyár ve­zetősége és a két brigád ön­zetlen tagjai emberségből je­lesre vizsgáztak. Jó dolog, hogy egyre több segítőkész fia­tal vesz részt az ilyen munká­ban. Tevékenységük erkölcsi ér­téke felbecsülhetetlen. A Baldauf-otthon lakói Köszönet a segítségért Jogi tanácsadó W. J.-né olvasónk második gyermeke után a gyermekgondo­zási segély októberben lejár. A két gyermek után a munkáltató­ja csak 14 nap szabadságot iga- zolt vissza. Kérdése: Tényleg csak ilyen kevés szabadságra jogsult-e, s ha nem, mit tehet? Sajnos, leveléből több fon­tos adat kimaradt. így csak általánosságban válaszolha­tunk. A Munka Törvénykönyvének 42. § (1) bekezdése értelmében a dolgozónak minden munkavi­szonyban töltött naptári ^vben TIZENKÉT munkanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejé­hez igazodóan pótszabadság jár. A 48/1979. (XII. 1.) MT. sz. lendelet 46. §-a szerint a dol­gozónak minden munkaviszony­ban töltött KÉT ÉV után egy, de évenként legfeljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. A megjáró évi szabadságát a most ismertetett rendelkezé­sek alapján kell kiszámítani és megállapítani. A Munka Törvénykönyvének végrehajtási rendeletében írtak alapján a szabadságot ese­dékességének évében kell kiadni. Munkatorlódás, be­tegség, vagy más akadály ese­tén a szabadságot később, az akadályoztatás megszűné­sétől számított harminc napon belül KELL kiadni. A kol­lektív szerződés eltérő határ­időt is írhat. A gyermekgondozási segé­lyezés idejére munkáltatója kö­teles volt fizetés nélküli sza­badságot biztosítani a MT. V. 54. § (2) bekezdésében írtak miatt. Ha időközben nem vette ki, vagy nem vehette igénybe a 17/ 1979. (XII. 1.) MüM. sz. r. 41. § (3) c) pontjában megjáró szabadságát, akkor bizony ke­vés a levelében írt 14 nap. A 41. § (3) bek. szerint a dől. gozát a munkaviszony szünete­lésének tartamára a: következő esetekben illeti meg szabad­ság: a) a* keresőképtelenséget oko­zó betegség időtartamára, b) a szülési szabadság tartó- mára, c) a tíz éven aluli gyermek gondozása vagy ápo­lása miatt munkában nem töltött időre, legfeljebb azonban EGY ÉVRE, füg­getlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illető­leg gyermekgondozási se­gély. Ez a kedvezmény az anyát újabb szülés esetén újra megilleti, d) harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli sza­badság tartamára, e) a tartalékos katonoi szolgá­lat idejére és f) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre jogszabály átlagkereset fi­zetését írja elő. Abbon az esetben, ha nem vette ki a fentebb említett 41.' § (3) bek. c) pontjában megjá­ró szabadságát, akkor a jog­szabályi előírások ismeretében kérje munkáltatójától szabad­sága újbóli megáilapítását a rendelkezéseknek megfelelően. Ha nem teljesíti, akkor panasz- szal fordulhat a munkáltatóján nál működő munkaügyi döntő- bizottsághoz sérelme orvoslása végett. Végezetül, de nem utolsó­sorban fel kell hívnunk figyel­mét arra is, hogy a 17/1979. (XII. 1.) MüM. sz. rendelet 50. § (1) bekezdése szerint a dol­gozó n ő t és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként - az Mt. V. 56. §-ában megha­tározott fizetés nélküli szabad­napon túlmenően — a tizen­négy évesnél fiatalabb két gyermeke után ÖT fizetett szabadnap is megilleti! \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom