Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-06 / 275. szám

Múlt heti színházi rejtvényünkre negyvennyolc megfejtés érkezett, ebből negyvenhaton jól oldották meg a feladatokat. A Pécsi Nemzeti Színházban megtartott sorsoláson a tétszemé­lyes színházbérletet Fülöp Gáborné, Pécs, Veres Péter utca 6. szám alatti olvasónknak juttatta Fortuna asszony. A bérlet októ­ber 10-én vehető át a színház szervezési osztályán. Mai rejtvényünkben az idén 20 éves Mecseki Kultúrpark igazgatójának kérdései szere­pelnek. A nyeremény egy ős­erdei dingókutya. A megfejté­seket október 9-ig, csütörtökön éjfélig adhatják postára a kö­vetkező címre: Mecseki Kultur­park, Pécs, Dömörkapu, 7627. A lapunkból vágják ki, a borítékra ragasszák rá: HDN-rejtvény! A kérdések: © Melyek a pécsi áilatkert legújabb állatai, és földünk mely tájain őshonosak? © Melyik a pécsi állatkert legsúlyosabb és melyik a leg­kisebb „lakója”? A nyeremény: őserdei dingókutya Ingrid Bergman élettörténete „Ügy éreztem, brutális vagyok” Jönnek a sajtóhírek, hogy súlyos beteg, s mi magyarok néha úgy hisszük erre, hogy az Őszi szonátával már szép bú­csút mondott nekünk. Pedig él még és az igazi világhírességek módján élve legenda lesz. Nemcsak a filmszalagon, ha­nem az emlékirodalomban is. Hiszen most jelent meg egy 504 lapoldalas, sajnos 15 dol­láros angol nyelvű könyv, s a borítólapon ez a cím áll: Ing­rid Bergman: Élete. Az olvasó első gondolata erre nyilvánva­ló, megint egy intimpista könyv. Valóban, nem mindig a legal­kalmasabb hírességek, nem mindig a legjobban s főkép­pen nem a legműveltebb olva­sók tömegének írják a memoár­irodalmat. Mégis, Ingrid Berg­man önéletrajza — amelyet Alan Burgess-szel közösen irt meg — az emlékirodalom sze­rencsés műve: úgy veszi le a maszkot a világsztárról, hogy ezzel a színészlélek portréjához talál jellemvonásokat. Ingrid Bergmant sok minden­kinek nevezték. Alfred Hitchcock a testet öltött emberi mélység­nek, de illették már a pálma­szép Garbo névvel is. A käme- . rák elé úgy ment, hogy a ma­gánélete megmaradt titoknak. A Ccsablanca című filmben Humphrey Bogarttal játszott, aki most így vall a könyvben Bergmanról: „Megcsókoltam őt, de sosem ismertem meg!" Közben a művésznő néha maga vette át a filmforgatás szellemi vezetését, ha több változatot kíséreltek meg egy-egy jelenet során, mindig Ingrid ötlete bi­zonyult a legjobbnak. Jelszava ez volt: „Nem tudjuk, melyik a jó ábrázolás, csak játszunk és majd közben kiderül!” A központi dráma a könyv­ben: a magánélete. Ezzel vál­tott ki szenzációs nemzetközi pletykákat és temérdek szenve­dést — önmagának. Amikor nagy szerelmével, Roberto Ros- sellinivel életközösségre lépett, idegsebész férjét és Pia nevű kislányát hagyta el. Erre meg­vádolta a sajtó, hogy a magán­életével a legjobb üzletét kö­tötte: hiszen a filmrendező férj a lehetőségeket, kettejük ha­talmas vagyona pedig a rend­kívüli jólétet biztosította. „Té­vedés!” írja a könyvben Berg­man, ezúttal is perelve az őve­le többnyire ellenséges újság­írókkal: „Ez okozta nekem a legnagyobb fájdalmat, ez a kettősség!” Közben az USA kongresszusán egy szenátor így beszélt róla: „Egyike a leg­hatalmasabb asszonyoknak, ne­ki van óriási befolyása a bűn­nel szembeni harcban a filmjei révén.” A sajtó nem hagyta nyugod­ni. Amikor Rossellininek fiút szült, a római szülészetet sztráj­koló rendőrök önkéntes mun­kavállalása révén vette körül a szoros rendőrkordon, védve őt a riporterek rohamától. Ugyan­is maga Hamingway írta neki a szülés előtt: ha igazán sze­reti Róbertot, szül neki egy fiút, még ha a pápa Rossellinit a legjobb napján üli is meg az átkával. Ingrid Bergman most így ír erről: Az emberek renge­teget beszélnek, hogy mi a jó és mi a rossz az életben, de keveset arról, hogy milyen ne­héz a kettő között egyensúlyoz­ni. Nos, Bergman számára a kétféle férjtől származó kétféle gyerekkel volt nehéz anyának lenni, filmsztár élete mellett. Egyszer éjjel hazatért néhány percre és kislánya, Pia feléb­redt, felült az ágyon: „Mama, te tényleg egészen reggelig mellettem maradsz?” — És kar­jával átölelte őt. Ingrid Berg­man megcsókolta a gyereket és így emlékezik most erre a történetre: „Ügy éreztem, bru­tális vagyok, de az én pályá­mon mit tehettem mást?!" A könyvet ugyan nem fordí­tották le magyarra, de Ingrid Bergman utolsó remeke, az Őszi szonáta a művészéletnek ugyanezt a tragédiáját mutatta fel. Földessy Dénes A Széchenyi Gimnázium szerződéses állásként KAZÁNFŰTŐT és OLAJKALYHAFÜTŐT ALKALMAZ. A két munkakör együtt és külön is vállalható. Nyugdíjast is felveszünk. Jelentkezni lehet Pécs, Kossuth L. u. 44., gazdasági hivatal. I. 427/1980. nnmiMiu Máriakéménden Szeretetten, jó szóval, türelemmel GyénÉitlakodalom Tanulmányút Rómában Fonderia artistica — Művészeti öntöde: csak a felirat jelzi, hogy az épületben bronzból szobrot öntenek A reneszánsz olasz öntödében magyar szobrászok Érem Amerigo Tot születésnapjára Hatvan esztendeje esküdött egymásnak örök hűséget Kövi Dezső és felesége. Tegnap ün­nepelték gyémántlakodalmukat népes családi körben Márioké- ménden. Pécsváradi otthonuk­ban, itt élnek leányuk család­jával, a ritka jubileum köze­ledtével egyre gyakrabban ke­rülnek elő a régi fényképek, elevenednek meg az emlékek. Két derűs ember idézgeti eze­ket immár a nyolcadik évtized küszöbén. — Mi volt a legszebb ebben a hatvan esztendőben? — kér­deztük először Katus nénit. — Hogy mi ketten összetalál­koztunk. Békességben, szeretet- ben éltünk mindig, soha semmi differencia nem volt közöttünk. Három gyereket neveltünk fel, egy lányt és két fiút. Boldog­ság volt látni a növekedésüket, és boldogság élvezni most a szeretetüket, amivel körülvesz­nek bennünket. Dezső bácsit egy másik ju­bileum alkalmával is köszön­tötték a gyémántlakodalom előtt két nappal. Október 3-án a mohácsi járási hivatalban vette át a tanítói gyémánt­diplomát ... — 1915-ben végeztem el a képzőt, és Máriakéménden kezdtem tanítani édesapám mellett. Aztán következett hat év Somberekén, majd amikor édesapám nyugdíjba vonult, visszatértem Máriakéméndre. Itt tanítottam 1929-től 1959-ig. Volt, hogy 80—90 gyereket taní­tottunk ketten édesapámmal, aztán fokozatosan gyarapodott a tantestület. 1933-ban járási tanfelügyelő lettem, a felsza­badulás után pedig a körzeti iskola igazgatója. Volt ifjúsági egyletem, hetenként kétszer tartottunk számukra ismeretter­jesztő előadásokat az iskolá­ban; volt egy dalárdám, ha­vonként játszottunk színdarabot az iskolásokkal... Katus néni pedig mindebben segített férjének. Ö volt a „színházi súgó", ő készítette a szereplők ruháit, a díszleteket. Tavaly különleges osztálytalál­kozóra hívták meg mindkettejü­ket: eljöttek Máriakéméndre, akik 1923-ban voltak elsőosz­tályosok. Egyikük elhozta aján­dékba a község általa megírt monográfiáját, és hoztak egy közös ajándékot, egy régi szá­mológépet is. Hiszen annyi minden megváltozott a pala­tábla, a palavessző, a golyós számológép korszaka óta az iskolákban. Sok szó esik tehát beszél­getésünkkor az iskoláról, a fa­luról, hiszen ezekkel volt egy Kövi Dezsőék élete. Azt mond­ják, ma cf rohanó tempó ve­szélyezteti a házasságokat. Köviék élettörténetét hallgatva azt hiszem, ők sem voltak ke­vésbé elfoglalt emberek, mint a mai fiatalok. Mi volt mégis a titka szépen leélt közös hat­van esztendejüknek? Dezső bácsi adja erre a választ, s ha úgy tetszik, a receptet is a mai fiatal házasoknak: — A házassághoz két dolog szükséges: a szerelem, ami ké­sőbb szeretetté kell hogy vál­tozzon. Annak meg kell marad­nia, arra vigyázni kell — jó szóval, türelemmel, nem felhá­borodva, hanem mindig meg­beszélve a közös gondokat. Gratulálunk mindkettejüknek a szép évfordulóhoz, és kívá­nunk további jó erőt, egész­séget. Nyár végén hírül adtuk, hogy a Művelődési Minisztérium ösz­töndíjával a Pécsi Vasas Ipari Szövetkézét három dolgozója, továbbá pécsi szobrászművé­szek Rómába utaztak Amerigo Tot meghívásai nyomán, hogy tanulmányozzák a viaszveszí- téses szoboröntést abban a műhelyben, ahol Amerigo Tot szobrait is öntik. Rétfalvi Sándor szobrászmű­vészt, a Magyar Képzőművészek Szövetsége területi szervezeté­nek titkárát kértük meg egy gyors útibeszámolóra, hiszen a tapasztalatok összegezésére, a viaszveszítéses fémöntés pécsi meghonosítására a közeljövő­ben ülnek össze a tanulmány­út résztvevői és az érdekelt szervek képviselői. — Nagy köszönettel tartozunk Amerigo Tot mesternek, aki el­intézte, hogy egy hónapig be­engedjenek bennünket abba az öntödébe, ahová' még egyetlen külföldi sem tehette be a lá­bát tanulási szándékkal: Fran­cesco Bruni művészeti öntödé­jébe. Igazi reneszánsz műhely ez, a főnöktől kezdve a leg­fiatalabb munkásig bezárólag mindenki mindent csinál itt, ha kell söpör, ha kell önt, ha kell a villanymotort szereli. Egyedül az ötvözet beállítása Bruni mes­ter privilégiuma, ezt saját moga végzi. Ö különben végzett szob­rász, apjától örökölte a műhelyt, s kizárólag csak képzőművészeti tárgyakat öntenek a viaszveszi. téses eljárással. Kígyós Sándor szobrász barátom és Balogh Imre öntőmester végig kint volt Csenkey Éva művészettörténész­szel, aki tolmácsolt, én pár nap­pal korábban tértem haza. De ott járt Török László, a szövet­kezet elnöke és Kovács László üzemvezető is, valamint Trisch- ler Ferenc szobrászművész is. Szeptember 27-én ünnepelte Amerigo Tot a születésnapját, Kígyós Sanyival egy érmet ké­szítettünk ebből az olkalomból, ezzel köszöntötte a magyar csoport születésnapján. A mű­hely dolgozói ekkor tudták meg, hogy mi szobrászok vagyunk, ezután még a seprűt is kivették ci kezünkből. Megtudtuk ugyan­is. hogy az olasz szobrászok zöme mit sem tud arról, hogyan lesz a tervükből bronzszobor. Amerigo Tatot is azért tisztelik mesterük, apjuk gyanánt, mert a régi nagy mesterek utolsója­ként tartják, akik még mindent tudtak az öntésről is és meg is­tudták azt csinálni. Azon telje­sen meglepődtek, hogy ha kell, akkor mi követ faragunk, lemezt kalapálunk, s hogy meg akarjuk tanulni a viaszöntést Addig is szívélyesek voltak ve­lünk, mint Amerigo bará­taival, de ekkor teljesen a ba­rátságukba fogadtak, örültek, hogy akadnak szobrászok még valahol a világon, akik fel akarják eleveníteni ezt az „ósdi" mesterséget.- Remélem, hogy tanulmá-ny- utunk eredményeképp Pécsett is meghonosodik a viaszöntés, erre minden lehetőségünk adott Bruni mester öntödéje, amely kívülről inkább villának látszik, mint öntödének, nagyon egy­szerű, nagyon jól szervezett, na­gyon tiszta — s mint esetünkben kiderült, nagyon vendégszerető, segítőkész: nagyon sokat ta­nultunk mi szobrászok is mun­kafegyelemből, anyagismeret­ből, lelkiismeretességből — a szakma szeretetéből. (bodó) G. O. BÁRCZYJÁNOS VÁDINDlTVÁNY Képregény 19 héten át írta és rajzolta Sarlós Endre felmondjuk a sajnálatos mó­A Délvidék lerohanásának hadroü- veteti tervét áttérnetek vezérkarunkkal egyeztették. £ tervben nem szerepel a ^^1 Honvéd Légierők legfiatalabb elitje, a pápai m.kir. 1, Ejtőernyős Zászlóalj. Barabás őrnagy] harccsoportjának bevetése tenne a hadmu-J ve Jet bevezető mozzanata MÉÉ0 HONVE D VEZÉRKAR FŐNÖKE 61 VKF 2.05ZTÄLY HÍRSZERZÉS ÉS KEMELHA RÍTÁS KÜLÖNLEGES HADMŰVELETI CSOPORT- íWfSL,.: 4 dón már megkötött »Magyar- Jugoszláv Örök Baráti Szerző fcdés«-t,roajd 4- 221 -945.sz.klgs. megbízottból [előterjesztéssel jelent kezem^jg^V Jtp. KLNDBEN van, döntésre TOVÁBBÍTOM.BARABÁS ŐRNAGY HADD HIGGYE. HOGY EGYE - DŰL ÖVÉ AZ ÖTLET. A VKF 2 MARAD HALLGATOM ÖNT. Ml AZ ELKÉPZELÉSE?^, IGEN. TELEKI PÁL MINISZTER­ELNÖK EMIATTI ÖNGYILKOS­SÁGA ANNYIRA FIGYELMEZ­TETŐ ÉS TILTAKOZÓ JELLE­GŰ. HOGY A NÉMETEK NEM ÉRTHETTÉK FÉLRE. NEM BÍZ­NAK BENNÜNK. j A Német Birodalom és a Wehrmacht ^ legfőbb vezetői megelégedéssel fogad­ták Főméltóságú Urunk döntését.amely országunkterütetét,út-és vasútvonalait, légterét megnyitotta a Jugoszláv Király, ság megsemmisítésére induló német gß erők számára, s hogy egyoldalúan Ezt a bizalmat kell visszaszerezniín k gyors, thatásos gesztussal ­i HáL.szépen beleköpteM ja káposztánkba!Micsoda VALÓ IGAZ,ÁRPÁD MÁS LETT.DE AZ IS ^EHET, HOGY ju falust M »2 __ _______________________le ven teoktafóe. Tegnap is j|| ÍZ J OfANAi HŐS.VITÉZ BARABÁS. kfz"Arany Griff-ben,.. J§§£ ]Húsvét tesz ez!Szerintem ífejtől búdösodik a hal... i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom