Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-05 / 274. szám
Munkatársunk helyszíni riportja Hivatalok és emberek Modern fauagok — A bal egyesnek kérem a kesztyűjét... Az ott fönt! A „bal egyes" persze nem vendég, hanem favágó, pontosabban erdei szakmunkás, következésképpen ez sem egy vendéglő vagy étterem, haíiem ügyes kis lakókocsi, amelynek falán több beépített szekrényke van, továbbá hosszirányban egy asztal, ülőkékkel, aztán zománcozott tűzhely, prospektusokból kivágott színes, mélynyomásé képek, amelyek modern erdészeti gépeket ábrázolnak. A lakókocsi itt áll Görcsöny határában egy erdei irtás szélén, masszív gumikerekeken, amelyet gépkocsira kapcsolva odavontatnak, ahol a következő munkaterületet kijelölik a brigád számára. Most például a pécsváradi erdészetből költöztek ide háromnégy hétre a görcsöny! határba. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság — szakkifejezéssel élve — „lábon" vásárolt meg a szövetkezettől háromezer köbméter fát, köbméterenként 400 forintért. A helyszínre Bobánovics László erdőmérnök kísért ki — természetesen terepjáró kocsival. — Mi lesz a ia sorsa? — Feldolgozzuk a Mohácsi Farostlemezgyár részére, ezzel a nagyszerű aprítórendszerrel, amit itt lát... A tisztáson dübörgő óriási — pirosra festett — gép a gabonakombájnhoz hasonlóan csópszerűen kihajló csövön át szinte kilöveli magából az apró forgácsot, amely most már valóságos heggyé gyűlt föl a gép mellett. Ezt a forgácsot aztán a mohácsiak dolgozzák fel majd lemezzé. — Nagyon pontos szervezést kíván az egész munkafolyamat. Csakis így gazdaságos a gép üzemeltetése — mondja a mérnök. — Milyen gyártmányú masina ez? — A gép amerikai, de egy kanadai farmer találmánya. Három ilyen aprítórendszer van hazánkban, egynek az óra tizenkétmillió forint. Négy-öt év alatt „kigazdálkodjuk" az árát . .. A gép neve: Morbark-22. A tulajdonképpeni fakitermelést három döntőpár végzi STIL-motorfűrésszel. Azért beszélünk döntőpórról, mert egy ember nem, csakis kettő dolgozhat a fűrésszel, biztonsági okokból. (A baltával történő nagyüzemi fakitermelés már a múlté.) Merkl István és Hock András egy kis mélyedésben dolgozik, rémisztő robajjal ros- kad le az utolsó fa. Csak itt az utolsó, aztán fönt a völ- gyecske peremén folytatják. Az a lényeg ennél a munkánál, hogy a kidöntött fák a szállítás irányában feküdjenek, hogy a (szintén kanadai) Tim- berjack-traktorok könnyebben egy nyalábba foghassák ragadozó karmokhoz hasonló emelőjükkel. A cser- és gyertyánfákat aztán — egyik traktorral — Németi Árpád vontatja föl a Morbark—22-höz. Mielőtt a gép behúzná az óriásfákat, a túlzottan széles terpeszű oldalágakét Müller József brigádvezető befűrészeli kissé, így könnyebben tűnik el a rönk a gép „torkában". A Morbark —22 oldalnyílásán kihullik az ügyesen különválasztott lombozat és kéreg. És végül — amint már említettem — a másik végén kilövell a forgács, vagyis ennek a gépnek a végterméke. Végeredményben hat-nyolc tagú brigád dolgozik az aprítógép-rendszerben: a Morbark —22 a hagyományos fakitermelést megháromszorozza. A döntéstől kezdve úgy kell megszervezni a munkát, hogy a gépet folyamatosan kiszolgálhassák legalább hat órán keresztül. Két óra szükséges a karbantartásra, üzemanyag- feltöltésre, vagy például most éppen olajszűrőbetét-cserére. A gépet Király Vilmos gépésztechnikus kezeli, bár ez a képzettség nem okvetlenül feltétele a gépkezelői beosztásfogadást. Túlzás nélkül mondhatjuk: e napok késő délutáni óráiban a tanácsi ügyintézők szinte zavartalan nyugalomban várhatják a munkaidő végét Az ügyfelek nem jönnek... Olyannyira nem jönnek, hogy más városokban fel 'is hagytak a nyújtott munkaidő-gyakorlatával, mert a tökéletes érdektelenség esetében minek is tartanának készenlétben egy terjedelmes apparátust. Hasonló tapasztalatokkal zárult az a — kísérleti jellegű — kezdeményezés is, hogy egyes tonácsok a vállalatokhoz kihelyezett államigazgatási szolgálat megteremtésével próbálták könnyíteni az ügyfelek dolgát. Nagyvárosokban ez persze nehezen járható út, mert az emberek többsége másutt lakik, mint, ahol dolgozik. Ám, a kísérlet még ott 'is szerény eredményekhez vezetett, — a szakemberek szerint a megfelelő propaganda hiányában —, ahol egy településen belül egyetlen közigazgatási intézmény működik. Újabbon a tanácsok (panaszügyekben az ügyészségek is) mind gyakrabban küldenek két időpontra szóló idézést, ám hiába. Sokan a munkaidő szempontjából kedvezőtlenebb — viszont a számukra kedvezőbb — időpontban jelennek meg a hivatalokban. Mert a munkahely elengedi őket. S ugyanez a munkahely időről időre elkészíti a törtnapi hiányzások statisztikáit, újra és újra megállapítva, hogy a helyzet csak nem változik. Az államiigazgatásban, egy sor szolgáltató jellegű hivatalban (például a takarékpénztárakban, a biztosító kirendeltségeinél) megteremtették a mun. kaidon túli ügyintézés lehetőségeit. A meghosszabbított hivatali munkaidő, az ügyfélszolgálat, a munkahelyekre kihelyezett államigazgatási szolgálat, a rugalmas munkaidő esetleges elterjesztése, az ügykezelési eljárás lehetséges egyszerűsítése ... minden egy-egy mozzanata a hivatali munka és a szolgáltató tevékenység olyannyira óhajtott és sürgetett racionalizálásának. Minden szervezési lépésnek szükségszerűen további következményei vannak: az új módszerek rugalmasabban — és feltehetően gyorsabban — működő szervezeteket hoznak létre, a racionálisabban működő szervezetek pedig a munkamódszerek további ésszerűsítését és egyszerűsítését kényszerítik ki. Vég. ső soron tehát gyökeresen változhat az a ma már tarthatatlan szemlélet és gyakorlat, hogy alkalmazkodjék mindenki például az igazgatási rendszer — minden külső tényezőtől függetlenített — rendjéhez, és módszereihez. De ha egyszer változnak a módszerek és tágulnak a lehetőségek, miért nem vesszük észre, és miért nem használjuk ki? Vértes Csaba A fegyveres erők napján szolgálati helyén, a Petőfi Sándor laktanyában vette át a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát Tilhoff József alezredes. * Harminc éve katona, huszonnyolc éve tiszt. Vonásaiban hiába is keresem a katonás keménységet. Szerény, halkszavú, ötvenéves. Laktanyai irodájában beszélgetünk, gyakran nyílik az ajtó, cseng: a telefon: ügyes-bajos dolgokat intéz, jókívánságokat köszön meg. — A hivatásos, továbbszolgáló és a polgári állomány személyi ügyeivel foglalkozom már tizenkét éve, kívülállónak csiip- csup, számukra mégis a legnagyobb gondot jelentő ügyesbajos dolgaikat igyekszem megoldani, örülök, ha sikerül. A Vas megyei Hosszúperesi- tegről indult a fővárosba, szakmát és megélhetést szerezni. A MÁVAG-ban kitanulta a mozdony- és gépszerelő szakmát, párttag lett, művezetőként dolgozott. Meglepődött, mikor pártszervezetében közölték: a néphadseregbe javasolják, tiszti pályára. Harminc éve került először Pécsre. — Ebbe a laktanyába vonultam be. Nézze, ezeket a nagy nyárfákat mi ültettük. Szidnak is azóta, mert nyáron tele van pelyhükkel az egész udvar, mintha havas lenne. — Milyen volt akkor a katonaélet? — Márciustól októberig sátortábor, szalmazsák, a pénzből igencsak fillérezve lehetett kijönni tisztnek, kiskatonának egyaránt. Megszerettem a kemény, katonás életet. A Kossuth Tüzér Tiszti Iskolán avattak alhadnaggyá 1952-ben, ottfogtak pártmunkásnak. Másodszor 1954-ben jöttem Pécsre a Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolára tüzérelőadónak, honvédelmi ismereteket is tanítottam a tanár- és orvosjelölteknek. Megismerkedett egy orvos- tanhallgató lánnyal, összeházasodtak, albérletben kezdték, majd amikor a Dózsát áttelepítették Tatára, a fiatalasszony követte férjét. — Naponta vonatozott Budapestre az orvosegyetemre - sosem fejezte be, de más iskolákkal kárpótolta magát. Jöttek o „viharos” évek. Az ellenforradalom alatt karhatalmi szolgálat Budapesten, aztán ismét katedra az egyesített tiszti iskolán, majd amikor a mostani alakulatom megalakult Budapesten, oda kerültem, azóta is náluk vagyok. Hívtak máshová is ... — Nem bánta meg? — Nem. Végigjártam a raj-, a szakasz-, s ütegparancsnoki posztokat, voltam oktató, hadműveleti tiszt, megbízott tüzér- főnök, gyakran költöző és családját alig: látó apa. Azok között lehetek, akikkel már sok időt töltöttem: együtt, legtöbbjüket tanítottam is. Az emberi kötődés és a jó közösség sok mindenért kárpótol. — Ki a jó hivatásos katona? — Aki elhivatottságot érez e pálya iránt, és e szerint él, cselekszik, aki másoknak is segít, hogy megismerjék, megszeressék a katonaéletet, aki biztos családi „hátországgal” bír. A mi alakulatunkhoz szívesen jönnek, és tőlünk nem szívesen válnak meg tisztek, tiszt- helyettesek. Nálunk a szaktudáson és az emberségen van a hangsúly. És az sem utolsó szempont a hivatástudat kifejlődésében, hogy munkánkat a társadalom- is elismeri, megfelelően jutalmazza. Nehéz elkanyarodni a hivatásától, tudom, hogy nála a szorgalmat szorgalom követte: munkában, tanulásban, önképzésben. — Magánemberként mire vitte? — Fiam szakmunkás, lányom bolti eladó és anya, a kisuno- kám fél éves. Van egy kis gyümölcsösöm itt a közelben és egy nyolcéves Zaporozsecem. Most voltunk Bulgáriában üdülni. Jövőre szeretnénk Ladára befizetni, hogy az unokát is vi- hessük kirándulni, utazgatni. Vonásaiban hiába is keresem a katonás keménységet. Nála a szorgalmat szorgalom, az emberséget segíteniakarós követi. Tilhoff József alezredes most harmadízben kapta meg a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Murányi Korábban sokat sóhajtoztunk: bár a hivatalok, a különböző hatóságok, intézmények, no és persze a szolgáltató üzemek is tudomásul vennél;, hogy az idő — a munkaidő — pénz... Ha valamelyest csökkenthető lenne az a (óvatos becslések szerint is évi 600 millió órára tehető) munkaidőveszteség, amit „törtnapi kiesések" címmel tartanak nyilván a statisztikusok, s aminek oka jórészt az, hogy menni kell a tanácshoz, az OTP-be, a biztosítóhoz; várni kell a szerelőt, a tüzelőt, s ki tudná felsorolni, hogy még ki mindenkit. Illetve: az esetek egy — és egyre nagyobb — részében fogalmazzunk csak múlt időben. így pontosabb. Manapság már mehetünk — mehetnénk! — a napi munka végeztével is a hivatalba ... De nem megyünk. Mert megszoktuk? Mert nem tudjuk, hogy például a tanácsoknál, bizonyos napokon „nyújtott" műszakban várják és fogadják az ügyfeleket? Vagy mert a munkahelyek — esetleg: maquk sem tudván a rugalmasabb ügyfélfogadási rendről — változatlanul könnyen engedélyezik a napi néhány órás eltávozásokat? Igaz: a szolgáltató vállalatok változatlanul a termelő vállalatok munkarendjében dolgoznak, mondván — s tudom ezt néhány szolgáltató egység vezetőjével való beszélgetésből —, hogy ugyan mi jogon és mi módon „kényszeríthetnék" a munkavállalókat a „normálistól” eltérő munkarendre? Hogy mi jogon? Netán annak jogán, hogy minden vállalat saját maga határozhatja meg és írhatja elő a legcélszerűbb munkaidőrendet. És annok okán, hogy mégiscsak fejtetőre állított helyzet az, ha a termelő üzemek kénytelenek igazodni a szolgáltatóipar munkarendjéhez, és nem fordítva. S hogy mj módon? Például: a Fővárosi Gázművek a háztartási készülékek kötelező ellenőrzését naponta 8 és 14 óra között végzi. Erről a lakókat jó előre értesítik, az időpont megjelölésével. Ilyenkor az „él- hetetlenebbje" egy nap szabadságot kér, az „ügyesebbek" pediq néhány órai eltávozást. Legfeljebb nem jön az a szere- relő időben, s ezért a műszak vége előtt jelenhetnek meg a munkahelyükön. Vagy még akkor sem ... A Gázművek azonban viszonylag könnyedén meqoldhatná a problémát, ha például a berendezéseket ellenőrző szerelők rugalmas munkaidőben, a kora reggeli vagy az esti órákban dolgoznának. Ü| formák, új módszerek jelentek meg az ügyintézési gyakorlatban, ám az új lehetőségek jórészt kihasználatlanok S hogy miért, annak okát inkább ez ügyfelek, illetve munkáltatóik magatartásában kell keresni. A fővórosbon például minden tanácsnál megszervezték a hetenként egy alkalommal este 6 óráig tartó ügyfélmagas terpentintartalma miatt — besűrűsödik, ledermed. — Milyen munkaköri ártalom érheti a favágót? Németi Árpád mondja: — A Stíl-fűrésszel dolgozók vibrációs betegségre panaszkodnak. Persze közel sem mindenki, csak aki hajlamos ,rá. A vibrációs betegség szív- bántalmakat jelent. Bobánovics László erdőmérnök mondja: — A motorfűrészgyárak egy időben arra törekedtek, hogy minél magasabb fordulatszámot érjenek el és csökkentsék a fűrészgép súlyát. Később rájöttek, hogy a gép okozta vibráció káros az egészségre. Ezért kísérletek folynak a vibráció csökkentésére. Például gumituskó beépítésére, vagy a fűrészgép markolatának fel- gumizásával. Az eredmények eléggé biztatóak. Egyébként ha már kezdeti stádiumban tapasztalható szívbántalmakról panaszkodik bármelyik szakmunkásunk, az orvos — vizsgálattól függően — nem engedi tovább abban a munkakörben dolgozni. Kocsival hozzák délre a meleg ételt. A Müller-brigád szerencsés helyzetben van most, mert meleg ételt kap, de a brigádok zöme még konzerv- éteilel kénytelen beérni. Ezt is melegítik a helyszínen, az említett lakókocsikban és a kon- zervhez is megkapják a szokásos vállalati ebédtérítést. Minden a szállítási távolságtól függ. Néha a munkahelyek olyan messzire — több tíz- kilométerre! — vannak a konyhától, hogy elvileg olcsóbb lenne, ha a brigád a pécsi Nádorban étkezne. De hát ugye ez mégsem megy. Rab Ferenc Fotó: Rapi Emília A Morbark-22 elnyeli a fatörzseket nak, mégis jelentkezett erre a munkára. A szűrőcsere eléggé piszkos ténykedés, könyékig olajos, dehát istenem. — Most száraz a talaj, de hogyan viszi ki ezt a gépet, ha bejön az esőzés? Széttárja a karját: — Eddig még megúsztuk. Egyébként fogalmam sincs. El sem tudom képzelni, micsoda vontatóerőre lenne szükség. A lakókocsiban a „modern" favágók munkájáról, életéről beszélgetünk. Nehéz munka ez még most is, amikor a gépek már rég átvették a hagyományos „balta" helyét. Tizenöt esztendővel ezelőtt a Mecseki Erdőgazdaság fizikai állománya 2700 fő volt, ma 2000 csupán, és mégis körülbelül 70 ezer köbméterrel többet termelnek évente, mint akkoriban. A tél vagy az esős és hideg ősz kemény próbára teszi a favágókat. Olyan üzem ez, ahol nincs „tető", azazhogy van: a magasságos égbolt. A gazdaság 90 fakitermelő brigádja közül már vagy ötvennek van ilyen lakókocsija, az elkövetkezendő években pótolják a többit, de ez is drága mulatság: egy kocsi ára 60—70 ezer forint. Télen munkavédelmi rendelkezés írja elő, hogy mínusz 15 fok alatt már nem végezhetik a fadöntést, mert a fában levő nedv megfagy, nagyon gyorsan megpattan, bizonytalan a cser vagy a tölgy dőlési iránya. A gépek üzemeltetése is függ a hőmérséklettől. Komolyabb hidegben a magyar gázolaj — éppen a A Timberjack traktor nyalábba fogja o kidöntött fákat HÉTVÉGE 4. bemutatjuk: Tilhoff József alezredes
