Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-31 / 300. szám
e Dunántúli napló 1980. október 31., péntek A dendrokronológia tudománya UJ készítmények a nöuényuédelemben 11 szelektív növénwédőszerek Legnagyobb előnyük a környezet megkímélése Feromon-csapdákkal a kártevők ellen A Növényvédelmi Kutató Intézet az idén ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból a hazai társszervekkel közösen nemzetközi konferenciát rendeztek „Új utak a növény- védelmi kutatásban” címmel. Az előadásokon sok szó esett a szelektív növényvédő szerekről. Dr. Kozár Ferenc kandidátussal, az intézet tudományos osztályvezetőjével e szerek jelentőségéről, hazai elterjedéséről beszélgettünk.- A szelektív növényvédőszereket általában mindenki a rovarkártevők elleni védekezéssel hozza kapcsolatba. Talán itt indult meg először a hagyományosan használt, széles hatáskörű rovarölő szerek kicserélése szelektív készítményekkel. Ezek az anyagok a különböző eljárások során mindig csak egy adott kártevőt pusztítanak el. Kevésbé veszélyeztetik a növénytábla életközösségét, a környezetet.- Melyek a szelektív növényvédelem fontosabb eljárásai? — Több irányban végzünk kutatásokat. A biológiai védekezéskor rovarbetegségek vagy hasznos rovarok elterjesztésével, ellenálló növények nemesítésével védekezhetünk a kártevők ellen. A rovarok szex-in- geranyagaival, a feromonokkal csapdába ejthetjük a kártevőt, s számukból következtethetünk a permetezés időpontjára. így sok vegyszer takarítható meg, hatásfokuk növelhető. A mezőgazdasági kártevőkön kívül a szúnyogok, legyek ellen is eredményesen használhatók a hormonhatású anyagok — például a juvenil hormon. A rovarok táplálkozását gátló készítmények nem pusztítják el a kártevőt, s így az őt pusztító paraziták, hasznos rovarok száma sem csökken.- Hogy alkalmazhatók ezek a szerek? — Főként a mezőgazdaságban és az erdészetben, de gyakorlatilag mindenhol. Még a házilégy, a szúnyog és a csótány irtására is alkalmasak. Jelenleg hazánkban több mint egy tucat feromont használnak, elsősorban gyümölcsösökben. A baktériumkészítményeket - például a DIPEL — már engedélyezték az erdő- gazdaságokban a lombrágó hernyó ellen, s valószínű, hogy hamarosan hormonhatású szerekkel pusztíthatjuk az istállólegyet. Tehát már megtettük az első lépéseket.- Várható-e a szelektív növényvédőszerek széles körű hazai elterjesztése? — Feltétlenül. De addig még sok kutatómunka áll előttünk. Idővel bővül a választék, s mindenki a termesztési igényének megfelelően válogathat a készítményekből, öt-tíz év múlva valamennyi fontos kártevőnek lesz szex-cstjpdája, s így sokkal könnyebb lesz előrejelzésük. Ezzel párhuzamosan megindul ezeknek az anyagoknak a közvetlen védekezésre való felhasználása is. Veszélytelenek a környezetre, és mivel kis mennyiség elegendő belőlük, csökkenthetők lesznek a növényvédelem költségei. — Kik gyártják ezeket a készítményeket? — Baktériumkészítményeket jelenleg Amerikából és Franciaországból importálunk, de ha felépül a bulgáriai gyár, talán könnyebben, s főleg olcsóbban jutunk majd hozzá. A Kőbányai Gyógyszer- gyár kutatásai is jó eredményeket ígérnek. A Reanal Gyógyszergyár már második éve gyárt és forgalmaz fero- moncsapdákat alma-, szilva- és keleti gyümölcsmoly ellen. Az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár káposzta- és vetési bagolypille feromonjai. egy-két éven belül piacra kerülhetnek. A táplálkozásgátfó anyagok esetében még további alapozó kutatásokra van szükség. A gyorsabb eredmény elérése érdekében együttműködünk a Kőbányai Gyógyszergyárral, és a gyógyszerkutató intézetekkel. Mivel szerteágazó a terület, a növényvédőszerek gyártásába a legkülönbözőbb gyárak bekapcsolódása várható, illetve figyelhető meg. — Új utat nyit a növényvédelemben a szelektív növényvédőszerek alkalmazása? — Nem újat, inkább egy másikat. Ezek nem csodaszerek, alkalmazásukkal nem szorul vissza jelentősen a rovarölő szerek használata. A növényvédelem fő irányvonala megmarad, csak a program- szerű védekezésről átállunk az okszerű védekezésre. A fő cél az, hogy minél kevesebb növényvédőszert használjunk föl, a lehető legjobb időpontban. A növényvédelem is mind ösz- szetettebbé válik, mind nagyobb tudást, mind nagyobb felkészülést igényel. A vegyszerek ára jóval nagyobb mértékben emelkedik, mint a szelektív növényvédőszereké, amelyekből ráadásul kevesebbet kell felhasználni. De legnagyobb előnyük — amit pénzben nehéz kifejezni — a környezet megkímélése. Vegyüle- tei káros termékek visszamaradása nélkül gyorsan lebom- lanak, emellett ránk, emberekre is kevesebb veszélyt jelentenek. Hollós László Miről árulkodnak az évgyűrűk? Egy-egy frissen kivágott fa törzsénél mindenki szívesen elidőzik néhány percre. Számolgatja az egymás mellett kirajzolódó karikákat, igyekszik megállapítani, hogy mennyi idős lehet a fa. Ebből az ősi megfigyelésből ma már egész tudomány, a dendrokronológia tudománya alakult ki. Tudományos vizsgálódásának az az első lépése, hogy a frissen kivágott fából mintát vesznek, amelyet gondosan lecsiszolnak, így lehetővé válik az évgyűrűk pontos megszámolása. A következő lépésekben mintákat készítenek régi épületekben, öreg bányákban található gerendákból, fatörzsekből. Gondosan összeillesztik a mintákat, a hasonló korból származó közös évgyűrűk lehetővé teszik az azonosítást, az időbeni folytonosság megállapítását. Ezzel az eljárással már több mint nyolcezer évre visszanyúló adatsort is sikerült előállítani. A gyakorlatban természetesen nem ilyen egyszerű a dolog. Egy-egy fa növekedését, az évgyűrűk vastagságát és alakját számos körülmény befolyásolja. Szárazabb, vagy csapadékosabb, melegebb, vagy hűvösebb esztendőkben más és más módon formálódnak az évgyűrűk. A tudomány gyakorlati jelentősége Két évvel ezelőtt nagy feltűnést keltett és világraszóló tudományos eredménynek számított az első, lombikban fogant csecsemőnek a megszületése. A „lombikban fogantatás” lényege az volt, hogy az anyának a petefészkéből kioperált petesejtjét különleges konstrukciójú lombikban termékenyítették meg a férj spermájával, majd a meg-í termékenyített petesejtet egy ideig mesterségesen táplálták, s miután megfelelően továbbfejlődött, visszahelyezték az anya szervezetébe. Ily módon lehetővé vált. hogy az anya, akinek petevezetéke elzáródott és ezért meddőnek hitték, gyermeket hozhasson a világba. Természetes körülmények között a petesejtet a férfi ivarsejt a petevezetékben termékenyíti meg, ahonnan az tovább vándorol a méhbe, s ott beágyazódik. Ma már arra is lehetőség van, hogy idősebb férfiak is utódhoz jussanak, vagy netán időközben elhunyt férfiaknak is utódaik szülessenek, ha idejekorán gondoskodtak róla, hogy spermájukat speciális körülmények között, az Felvételünkön egy kutatónő egy hatszáztiz éves cédrusfa vizsgálatra előkészített metszetét „val- latja”. éppen ezekben az ismeretekben rejlik. Ha sikerül megfejteni az évgyűrűkben rejlő titkokat, akkor sokkal közelebb jutunk a jövő lehetőségeinek megismeréséhez is. Az évgyűrűk és az éghajlat kapcsolatainak vizsgálatával foglalkozó tudományág, a dendroklimatológia egyik fő feladata, hogy megállapítsa és leírja, milyen volt az egyes esztendők időjárása a régmúlt időkben. Minél hosszabb adatsorokat sikerül összeállítani, annál nagyobb pontossággal lehet *— a matematika eszközeivel — előrejelezni a következő esztendők időjárását is. úgynevezett spermabankok valamelyikében megőrizzék. Nem árt tudni, hogy harminc évvel ezelőtt egy angol orvos bukkant nyomára annak a vegyi anyagnak, amely megfelelően védi a legérzékenyebb sejteket — így a petesejtet és a férfi ivarsejtjét is — a mélyhűtés okozta károsodásoktól (a spermát ugyanis igen alacsony hőfokon tartva raktározzák a majdani fel- használásig). A dán kutatók által végzett állatkísérlet, ha nem is egészen, de egyes momentumaiban hasonlít a „lombikbébi" létrejöttével kapcsolatos mesterséges beavatkozáshoz. A képünkön látható kis bikaborjú megszületésének az volt az előzménye, hogy egy vörös dán tehénből kioperáltak egy petesejtet és 25 napi mínusz 196 C-fokon való tárolás után átültették azt egy jersey-fajtájú másik tehén petefészkébe. Az onnan elindult, majd megtermékenyült petesejtből az eredeti „biológiai anya” összes tulajdonságait továbbvivő utód született. Bikaborjú két anyától Egészségügyi felvilágosítás A dohányfüst ( és akaraterő 1 Módszerek és szerek t a dohányzás elhagyására A cigarettázás alig évszázados szokásának és a velejáró ártalmaknak a leküzdésére világszerte próbálkozások folynak. Sokan belátják a dohányzás veszedelmeit, de csak keveseknek van erejük lemondani örömeiről. Az orvoskutatók egyetértenek abban, hogy az erős dohányosoknak csak akkor van komoly esélyük arra, hogy megszabaduljanak a szenvedélyüktől, ha a dohányzásról máról-holnapra mondanak le. A cigaretták számának fokozatos csökkentése legalább annyi belső feszültséget okoz és energiát vesz igénybe, mint a dohányzás teljes megszüntetése. Azért, aki le akar szokni a dohányzásról, egy csapósra tegye, de megfelelően kiválasztott időpontban (tehát például ne akkor, amikor a legtöbb gondja-baja van a munkahelyén, vagy a családi életében), és csupán kellő előkészü-) letek utón. A cigaretta elhagyása után egy ideig nen csupán a megszokott élvezet és a serkentő hatás, valamint a beidegzett rá- gyújtási-szippantási mozdulat hiányzik, hanem még működnek azok az enzimek is, amelyek a cigaretta mérgének lebontására termelődnek. Ezek a kábítószer-élvezet hirtelen abbahagyásakor jelentkező „elvonási” tünetekhez hasonló — bár annál jóval enyhébb — panaszok okai lehetnek. A tapasztalat szerint súlyos betegségek fenyegető hatására — vagy egyéb okból, fogadalomból, stb. — sok erős dohányos is képes a cigarettáról egyik napról a másikra lemondani. Úgy látszik azonban, hogy ahol a kellő elhatározás hiányzik, és a józan ész nem győz az ösztönök felett, ott keveset segítenek a különféle kezelések. Lélektani módszerek, a csoportos „gyógyítás", esetleg a hipnózis többnyire éppoly eredménytelenek, mint a dohány iránt undort keltő vegyszerek alkalmazása. Nemzetközi statisztikák szerint az esetek 80 százalékában mindezek ellenében a nikotin kerül ki győztesen. Indiában frissen szedett zabot megőrölnek, azt három napon át tömény alkoholban áztatják, majd a leszűrt és megfelelően hígított szerből naponta négyszer megitatnak egy keveset a dohányzást abbahagyni szándékozókkal. Franciaországban olyan leszoktató cigarettákat hoztak forgalomba, amelyek marti-lapu levélből, rózsasziromból, lobélialevélből, édesgyökérből készülnek, s egy kevés fahéjat, glicerint és mézet is tartalmaznak. Ha valaki egy ideig ezt szívja, utána a valódi dohányt kellemetlenül keserűnek s csípősnek érzi. Egy francia gyógyszerész szegfűbors, gyömbér, coriander és édesgyökér kivonatot tartalmazó szert kísérletezett ki a nikotinéhség megszüntetésére: ez meggyorsítja a felhalmozódott nikotin eltávozását a szervezetből, ami egyébként két-három hónapig is eltart a dohányzás abbahagyása után. i Az erős dohányosok állítólag könnyebben leszokhatnak káros szenvedélyükről a Svédországban kifejlesztett nikotintartalmú rágógumi segítségével. A kémikusoknak sikerült a nikotint vegyileg úgy összekötni a rágógumi anyagaival, hogy rágás közben csak lassan olvad föl és körülbelül fél óráig hat. A ni- kotinos rágógumi véletlen lenyelése sem okoz kárt. Ezt a leszoktató gumit persze csak átmeneti időre ajánlják a dohányzást abbahagyni szándékozóknak. Egy amerikai kutató arra jött rá,' hogy elegendő lúgos anyagot tartalmazó étrenddel enyhíthető e dohányzási kényszer. A kísérleti személyek több részletben összesen napi 4 gramm szódabikarbónát kaptak. Sokan közülük öt hét múltán önként abbahagyták a dohányzást. A szódabikarbónáéhoz hasonló hatás érhető el a sok répát és spenótot tartalmazó étrenddel is. A nálunk is kapható, Tabex elnevezésű bolgár szer hatóanyaga a Cytisus laburnum nevű növényből nyert citizin. Egyébként a Herbária is forgalomba hoz dohányzás elleni teakeveréket — ürömfűből, tárnicsfűből, borsmenta levélből áll —, amellyel naponta többször ki kell öblíteni a szájat. Japánban immár hosszabb ideje jó eredménnyel alkalmazzák az akupunktúrát a nikotinizmus ellen. A fülcimpába szúrt ezüsttűkkel a hosszú időn át rögződött szokástünetek „feloldódását” érik el, ami nagy segítség a dohányzásról való végleges leszokáshoz. Svéd orvoskutatók egy meglehetősen drasztikus leszoktatási móddal is megpróbálkoztak. A dohányzást abbahagyni szándékozó személyt akként kötik be egy áramkörbe, hogy rágyújtás után, az első szippantással egy- időben áramütést kapjon. A kezelés addig tart, míg ki mem alakul egy feltételes reflex, amely a későbbi rágyújtásokkor is áramütésszerű érzést vált ki. Az ettől való félelem hatására a kezelt személy inkább lemond a cigarettázásról. Eddig ez a kegyetlennek tűnő módszer adta a legjobb eredményt: hathetes kezelés után a páciensek 98 százaléka leszokott a dohányzásról, s hat hónap elteltével is csak 18 százalékuk tért vissza a cigarettázók táborába. Blahó István PÉCS SZÜLETTEK: Szentendrei Zsanett, Bogdán Attila, Halmos Endre, Szabó Zoltán, Horváth Gábor, Kozma Kata, Vágó Zoltán, ><1erkl Beáta, Paári Szilvia, Grász András, Schneider Andrea, Rudnay Bernadett, Rudnay Balázs, Horváth Kázmér, Stökucsa Gábor, Borza Zoltán, Bugyik Dóra, Keresztes Mónika, Bencze Balázs, Fórizs Judit, Hegedűs Balázs, Kovács Károly, Arnold Roland, Boros Krisztián, Szalay Edit, Rideg Mariann,, Toronyi Arnold, Simonies Georgina, Varga Milán, Ratting Norbert, Tóth Anikó, Jancsi Nikolett, Vértes Helga, Sántha Zoltán, Tóth József, Elblinger Edit, Tatay Zalán , Kasza Kitti, Lévay Gabriella, Varga Eszter, Németh Gyula, Pfiszter Antal, Eiter Zsolt, Szíjártó Magdolna,, Acsádi Sándor, Bedő Szabolcs, Budányi Anikó, Háger Tamás, Ragoncsa Anita, Nagy Nárcisz, Bőgner Gábor, Hosszú Tamás. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Simon Rübert és Kiss Mária, Orovicza Miklós és Salamon Erika, Tömöri Csaba és Bálint Erika, Mátyás József -és Németh Alice, Mohácsi Lajos és Stark Éva, Horváth József és Lajos Gyöngyi, Vigh Péter és Horváth Éva, Bánfalvi László és Balogh Ildikó, Tóth Béla és Körtés Zsuzsanna, Scheich József és Gergely Ágota, Hojka József és Riszt Éva, Körösi Mihály és Horváth Mária, Szabó Ernő és Méder Ilona, Nagy János és Nyitrai Katalin, Mészáros Sándor és Ondók Ildikó, Salánki Gábor és Kovács Edit, Orbán Ferenc és Bornemissza Erika. MEGHALTAK: Holbusz József. Gyarmati Mikiósné Terhes Ilona, Nagy Jánosné Pölöskei Katalin, Kormos Mária, Prizecski Etelka, Steiner Henrikné Mangold Mária, Széli József, Rosta Istvánná Balogh Ilona, Petra Ferenc, Galló Farkas, Fábián József, Horváth György, Fischer József, Tuba -János, Szkladányi Ferenc, Hajnal László, Csery István, Gulyás Imre, Rácz Imréné Horváth Margit, Szabó András, Hulvej András, Arató Eszter, Szundi Mihály, Bögner Jánosné Dávid Ilona, Szabados Mihályné Bálint Karolin, Dürr Jenő, Havasi Kálmán, Nagy Gyula, Czine Lászlóné Princzhausz Éva, Békefi Árpád, Tóth Józsefné Nagy Ilona, Újvári József, Józsa Ignácné Papp Judit, Varasdi Józsefné Boros Zsófia, Hazlinger Ilona, Orsós István, Bajer Mikiósné Kitl Anna, Máté János, Szente István, Horváth Imre, Amrein József, Zóna József, dr. Péczely László, Czinege Ferenc, Balogh Rezső, Gothár Lajosné Fitz Flóra.
