Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-30 / 299. szám
1980. október 30., csütörtök Dunámul! napló 3 írni, olvasni, számolni... Ili feladatok az általános iskolákban II népművelési tanácsadó átszervezése Megalakult a Megyei Művelődési Központ Hol segíthet a szülő? Beszelgetes a tervekről £ veken át volt alkalmam ^ figyelni szakmunkástanulók füzeteit, hallgatni olvasásukat. Nincs mit szépíteni a dolgon, gyatrán ment mindkettő, és tegyük hozzá a harmadikat, a számolás is. Ennek következtében a szakmát tanuló fiataloknak alapvető nehézségeik voltak a szakszövegek megértésével, elsajátításával is. A dolog technikai része - az olvasás, írás, számolás - okozott nekik nehézséget, noha befejezték az általános iskolát. Ismert problémák ezek, ezeken is javítani akar az új tanterv. Hogyan tanulnak meg írni, ol- vcsni, számolni, gondolkodni a mai gyerekek? A kérdés az egész társadalmat érinti. Lépcsőzetesen vezetik be hazánkban az új általános iskolai tantervet, és ha az induló osztályokat nézzük, idén már a harmadikosok is eszerint tanulnak. És most lássuk a tapasztalatokat. Szülők, tanítók egyaránt vallják, hogy az új módszerrel, mely nem követel szótagolást, hamarabb megtanulnak olvasni a gyerekek. Élvezettel, bátran olvasnak el mindenfajta írott szöveget, gazdagabb a szókincsük, bátrabban, határozottan beszélnek, fogalmaznak. Nagy sikere ez az új tantervnek, örülne is neki mindenki, ha ez az olvasási módszer segítené az írástanítást is. De nem így van. A gyerekek, mivel nem szótagolva tanultak meg olvasni, nem tudják elválasztani a szavak részeit és baj van a helyesírásukkal. Logikai játékok, matematikai alapfogalmak, pótlás, bontás, halmazok. íme néhány téma az elsős matematikából — vigyázat, nem számtanból. Csupa olyan fogalom, amely előtt tanácstalanul áll a szülő, és nem tud segíteni gyermekének. Van egy hagyományos alapművelet, a szorzás, ami különös módon háttérbe szorul. A mai gyereknek nem úgy kell eljutnia az eredményhez, hogy mennyi 2x2, mint apáinak, hanem logikai úton. De van-e idő ezen út bejárására az életben? A szorzőtáblát ma nem úgy tanulják a gyerekek, „énekelve”, zengett tőle az egész iskola, mint a régi időkben. A szorzótáblát ma „meg lehet tanítani", lényeg, hogy a gyerek tudja az eredményt. Van pedagógus, aki titokban bevallja, hogy ő bizony megtanítja tisztességesen a tanítványainak, lelke rajta, ő nem engedi enélkül tovább egyiket sem. Mert az új matematika valóban rugalmasabb, logikusabb gondolkodásra nevel, hanem amikor számolással kell eredményhez jutni, megakadnak a gyerekek. Pedig az életben mennyit kell számolni! Hajaj! Izgalmasak, érdekesek az új tankönyvek. Játékos feladatokkal, esztétikus illusztrációkkal ösztönzik gondolkodásra, munkára a gyerekeket. A törzsanyagot kell ebből mindenkinek elsajátítania, s van bennük feladat a kitűnő képességűek számára is. A tanító így gyakorlatilag részletes forgató- könyvvel lép az osztályba, és dolgozik a rábízott különböző képességű gyerekekkel. Nem kell ecsetelni, milyen nehéz munka ez. Pécsi, belvárosi iskolában, az Egyetem utcaiban kérdeztük meg az alsó tagozaton tanító pedagógusokat, hogyan sikerül végrehajtani itt az új feladatokat. Az idei első osztályban hét gyermeket kellett felmenteniük az iskola látogatása alól, mivel nem voltak iskolaérettek. Két korrekciós osztályt indítottak huszonkét tanulóval. Negy- venketten kezdték meg időben a tanulmányaikat, de köztük is sokan élnek kedvezőtlen körülmények között — elvált szülővel, sokgyermekes családban, olyan környezetben, ahol nem törődnek a gyerekekkel. Velük igen nehéz végrehajtani az új tantervet. Vagy nézzük a harmadikosokat: égy kiváló képességű tanuló van az osztályban, tíz átlagos és tizenkilenc azoknak a gyerekeknek a száma, akik segítséggel is nehezen tudnak eredményt elérni. önálló munkára nem képesek. A pedagógusok elmondják, hogy a tehetséges gyerekek szárnyalnak, nekik még különórákra is jut az energiájukból, de a gyengébbek hátránya még szembetűnőbbé válik. Nehéz a pedagógus dolga, akinek biztosítania kell a jók kibontakozását, és az elmaradókat is lépéstartásra kell ösztönözniük. Ez olyan óravezetést kíván, hogy nem marad idő, mint valamikor, beszélgetésre, játékra, mesére. A heti 5-6 tornaóra jelent valódi felüdülést a gyerekeknek, akik közül sokan reggel 7-től este 6-ig az iskolában töltik a napot. Vajon a szülő hogyan segíthet ma kisiskolás gyermekének? Másként mint a korábbi időben. Biztos, hogy ma már nem kell az egész családnak fejét törnie egy szöveges szám- tanpéldán, viszont arra szükség van, hogy a gyereket mindennap megkérdezzék, mi volt az iskolában. Legalább otthon mesélhessen szabadon, otthon beszélgessenek vele, nézzék meg a füzeteit, segítsenek összekészíteni a táskáját. Sokféle gondot vet fel az új tanterv. Arról nem is szóltunk, hányféle szemléltetőeszközt kell a pedagógusnak magának előállítania. És arról sem, hogy a két éve tanító fiatal pedagógust sem készítette fel annak idején a főiskola az új általános iskolai tantervekre. Az viszont biztató tény, hogy a Művelődésügyi Minisztérium minden évben kéri az ország területéről az új tantervről leszűrt tapasztalatokat. Ezek fel- használásával lehetőség nyílik arra, hogy ésszerű módosításokat, finomításokat hajtsanak végre a tankönyveken, munkafüzeteken, hogy pótolják a hiányzó lépcsőfokokat. — Talán fellengzősen hangzik, de akkor sem tudok mást mondani, mint hogy a könyvesbolt nem egyszerűen munkahely, a könyvterjesztés nem csupán szakma, hanem hivatás — erősíti meg szavakkal is Ózdi Lajos boltvezető-helyettes, amit az üzletben tapasztaltunk. A siklósi Tenkesalja Áfész könyvesboltja valóban jó hírnek örvend. A boltba betérők ritkán távoznak csalódottan, a polcokon vagy a raktárban megtalálhatók a könyvújdonságok, a speciális szakkönyvek kivételével. Sajnos arra nincs módjuk, hogy régebben megjelent könyveket beszerezzenek, legfeljebb egy-egy példányt megvesznek a törzsvásárlóknak, ha éppen jártukban-kel- tükben valahol, más városban rábukkannak. De nemcsak könyvesbolti árusítással foglalkoznak, hanem könyvterjesztéssel is. Forgalmuk hatvan százalékát jelenti a könyvterjesztői hálózatban eladott könyvek száma. A hálóEz év november elsejével hivatalosan is megszűnik a megyei népművelési tanácsadó, s helyébe a megyei művelődési központ lép. A megfogalmazás így nem teljesen pontos, mint az átszervezett, átcsoportosított haj. doni népművelési tanácsadó. A tanácsadók létrehozását 1960-ban határozták el országosan, majd öt évvel később — a megyei művelődési központok megalakulásának kezdeti időpontja — ezek a szervezetek fokozatosan beolvadtak a megyei művelődési központokba. Baranyában ez akkor nem történt meg, elsősorban azért, mert a megyei művelődési központnak nem volt meg az intézményi háttere. — Mennyiben módosultak azóta a feltételek, hogyan változtak meg a feladatok, és mi tetzat a könyvesbolttal egyáltalán nem vagy rosszul ellátott községekre terjed ki, Dunaszek- csőtől Somogyapátiig. Nyolcvannégy bizományossal tartják a kapcsolatot, akik társadalmi munkában árusítják a könyveket az áfész-boltokban, takarékszövetkezetekben, hivatalokban, üzemekben és iskolákban. — Két dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni — mondja a boltvezető-helyettes: — A takarék- szövetkezettel szerződést is kötöttünk, ami nagyrészt Hangya Antal MESZÖV-titkár segítségének köszönhető.'A másik pedig oz iskolák ügyéhez tartozik. A készletünket a Könyvértékesítő Nagykereskedelmi Vállalattól te szükségessé az idei átszervezést? \ A kérdésekre Brandstötter György, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyet, tes vezetője és Bokor Béla az új művelődési központ igazgatóhelyettese válaszol. Brandstötter György: - Az 1/ 1979-es minisztertanácsi rendelet értelmében kellett megtennünk az átszervezést. A tanács, adóknak ugyanis megszűnt a jogalapjuk. A korábbi feladataikat továbbra is végzik, de némileg bővült tevékenységük köre. Az intézményi kérdés nem oldódott meg, de javult, hiszen a Mozgalmi Ház termei a művelődési központ rendelkezésére állnak. szerezzük be, s egy évvel előre adjuk le a rendelést. Évek óta visszatérő gondunk, hogy a kért kötelező olvasmányok sohasem a tanévkezdésre, csak későbbi időpontra érkeznek meg, bár többre közülük már az év elején szükségük lenne a diákoknak, tanároknak. A szövetkezeti könyvesbolt forgalma — a hálózattal együtt — évről évre nő. Míg tíz évvel ezelőtt kétmillió 340 000 forint volt, addig az idén már nyolcmillió fölött járnak. Az ország legnagyobb forgalmú szövetkezeti könyvesboltjai közé tartoznak ezzel az eredménnyel. Gondot az jelent, hogy kicsi a bolt és a raktár alapterülete. Említik, hogy ők már „kinézték maguknak” a mellettük levő zöldségesboltot, ami állítólag használaton kívül áll. A siklósi városi tanácson viszont azt a tájékoztatást kaptam, hogy az üzlethelyiséget raktárként, boltként is igénybe veszi a tulajdonos élelmiszerkereskedelmi vállalat, főleg a nyári szezonban a zöldségellátás javítása érdekében. A művelődésügyi osztályhoz pedig még nem fordultak ezzel a problémával. Egyébként Siklóson nemcsak a könyvesbolt, hanem például a könyvtár is helyhiánnyal küzd, s ezek megoldására egyelőre kevés a lehetőség. Mindenesetre a könyvesbolt is megérdemli c jobb körülményeket, a további zavartalan munka feltételeit. S remélhetőleq ha a közeli távlatokban is, de rendeződik a helyzetük. Bokor Béla: — Egy cselekvési teret szeretnénk itt kialakítani, ahol módszertani bemutatókat tarthatunk, kiállításokat rendezünk, szakmai kísérleteket végezhetünk. — A művelődési központ a tanácsadóhoz képest megváltozott szerkezetben, a munkatár. sak kibővült feladatkörrel dolgoznak. Mit jelent ez pontosan? Bokor Béla: — A módszertani csoport foglalkozik például a színházi, irodalmi neveléssel, a szakkörökkel, a klubokkal, a fel. nőttoktatással; tehát művelődés otthoni hálózattal, az amatőr mozgalmakkal, a továbbképzésekkel. A szervezési csoport a technikai apparátust mozgatja és belép a Mozgalmi Ház, amelyet nem önálló egységként kezelünk, hanem a szervezési csoporthoz tartozik. De ez a csoportunk is végez módszertani munkát, például műsorajánlatokat, eszközöket készít, programokat szervez és juttat el a művelődési házakba. — Milyen új tevékenységgel gazdagodik a központ munkaköre? Brandstötter György: — A már említett korábbi feladatok mellett alapvető gondolat, hogy nyitnia kell a lakóterület felé is. Megmarad a szogáltatás, utalok itt a művelődési autóra. És ami nagyon fontos, ezúttal nemcsak koordinálják a megyei művelődési házak szakmai és műsorokkal való ellátását, hanem azt operatívan megszervezik. Konkrét példán: egy érdekes kiállítás, egy előadássorozat bejárja majd a megyét, s a művelődési házak előre tudják, mikor mire számtíhatnak ilyen „központi forrásból". Bokor Béla: — Én is azt tartom alapvető különbségnek, hogy már nem csupán összehangolással, hanem valódi tevékenységgel segítjük a községi művelődési házakat és a műve. lődési központokat. S mondhatom azt is, hogy a szükségből kovácsolunk erényt, vagyis mivel nincsen más megyékhez hasonló nagy bázisintézményünk, „rá is kényszerülünk" arra, hogy a megyében valósítsuk meg a művelődési célkitűzéseinket, vagyis többet adjunk a községeknek, ami alapvetően intézményünk egyik funkciója is. — Már létrehozták a művelődési központ igazgatók megyei munkaközösségét, ahol tizenhét művelődési központtal számolnak. A valóságban azonban ennél még csak jóval kevesebb művelődési központ működik . .. Bokor Béla: - Ez már a távlatokhoz és az új teiepülésháló. zati koncepcióhoz, a körzetesítésekhez igazodik. Több intézményünk már most művelődési központi feladatokat lát el, bár személyi, tárgyi feltételei még hiányosak. Jó lenne persze, ha a VI. ötéves terv során mindezt megoldhatnánk. — Mit várhatunk tehát a megyei művelődési központ megalakulásától? Brandstötter György: — Csodákat nem, azt viszont igen, hogy javul a módszertani mun. ka, hogy élőbb kapcsolat alakul ki a központ és a községek között. A szovjet fotográfia 60 éve A szovjet kultúra napjai rendezvényeinek első eseményeként nyílt meg a Műcsarnokban A szovjet fotográfia 60 éve című kiállítás. A Szovjet Újságíró Szövetség által összeállított bemutatón 360 fotó eleveníti fel a szovjet nép ünnepeit és hétköznapjait —■ 1920-tól napjainkig. Laikus és szakértő a felfedezés és róismerés örömével találkozik itt történelmi eseményekkel, az országépítő munkával, a szovjet nép hősies helytállásával, a mindennapok lírai pillanataival. Jól illusztrálja a válogatás a fotó társadalmi szerepét. Híven tükrözi a kor ízlését és esztétikai igényeit. A fotóművészeti hagyomány eleven szálai összeszövődnek az új feladatokkal, a mindennapi élet ábrázolásával — magas színvonalú fotákultúrát teremtve. A 20-as évek történelmi feltételei felelevenítik a forradalom törzskarában a Szmolnij- ban játszódó eseményeket, a Vörös tér tömeggyűléseit. Látjuk a Petrogród utcáin menetelő matrózokat, az első lovas hadsereg harcosait, az első ötéves tervek lelkes munkásait. A második világháború fotósait, a haditudósítókat nem az esztétikai szándékok vezették. Mégis a háborús apokalipszis pillanatai magas művészi hőfokon jelennek meg. Megindítók és tettre késztetők. Művészi minősítése is kiváló ezeknek az eleven riportképeknek — bizonyítván, hogy nem a feladat jellege határozza meg az esztétikai minőséget — hanem a tehetség, az ih- letettség, a témával való azonosulás. 1945 után sokoldalú, közösségi vonzású, politikailag elkötelezett a szovjet fotóművészet. Részese, alapítója és krónikása a kulturális életnek. Élmény végignézni A. Rod- csenko, G, Zelma, B. Ignatov fotóit a 20-as, 30-as évekből. Megdöbbentő Taraszevics sorozata a blokád alatt lévő Le- ningrádról. Történelmi pillanatot rögzít Haldej 1945-ös berlini felvételein. Szépek Seresz- tyennikov és Makarov színházi fotói, lírai Laskov grafikai hatású fotósorozata. Különös élmény ez a kiállítás, különös látvány ez a 360 fotó. Dokumentálják a szovjet fotóművészetet, sokoldalúan bemutatják a Szovjetuniót és szakmai tapasztalatot is kínálnak, mint a kulturális csereprogram részesei. A kiállítás november 16-ig látható. . Kádár Márta Gállos Orsolya Növekszik a forgalom, szűkül a raktár Siklós könyvesboltja Széles könyvterjesztői hálózat B. A. B. A.
