Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-27 / 296. szám

Baranyai barangolások Hajdanában falukutatók jár­ták Baranya eldugott települé­seit, és adtak hírt ámulva az itt megbúvó értékekről. A Janus Pannonius Múzeum és a Bara­nya megyei Idegenforgalmi Hi­vatal szervezésében most azok is megismerkedhettek ezekkel a szépségekkel, akik gépkocsi vagy autós barátok híján távol maradtak tőlük. Pécsről indul­tak a túrák a múzeumi hónap folyamán muzeulógusok kalau­zolásával az Ormánság és a keleti Mecsek falvaiba. Egy-egy tájház, helyreállított festett templom, tájmúzeum ad érde­kes és szép úticélt annak, októ­ber elmúltával is, aki szívesen kerekedik fel vasárnaponként. A látnivalókról megyei kiadvány tájékoztatja majd mindenütt a látogatót. Harkány felöl jövet a kovácshidai református mú­zeumban érdemes kezdeni az utat. A következő cél a közeli Kórós egyedülállóan szép, fes­tett temploma. Meg kell állni Vajszlón, Kodolányi János em­lékházában és Sellyén is, az Or­mánság múzeum, a volt Dras­Telt ház a kamaraszínház­ban, a 260 ülőhelyen talán ha harminc a felnőtt, a többi gye­rek — így érthető a felfokozott kíváncsiság. Csodát vár a gye­reksereg — különbuszokkal 110 mohácsi, Szabadság úti és 103 dunafalvai általános iskolás érkezett, többségük először igazi színházba. Izgulnak a színészek, tudják, a gyerekné­ző nem „viselkedik", nekik csak önfeledten, tiszta szívből és tudásuk maximumát adva lehet játszani. A hatalmas színrabló (játék a gyerekeknek 4—94 éves korig) pedig a szí­nészeknek és gyerekeknek egyaránt kiváló lehetőséget ad a jobbnál jobb alakításokra, Logikai fejtörő - az olvasóknak Megfejtés és nyertes A HDN legutóbbi szá­mában az országos rejt­vényfejtő verseny győztes csapata kérdezte olvasóin­kat. A logikai fejtörő — amint emlékeznek rá — egy autóversenyző fogadá­sáról szólt. A versenyző a táv első felét meglehető­sen gyenge átlagsebesség­gel tette meg, ám a táv második részében fantasz­tikus átlagsebességet ért el. Ez volt a lényege a fel­adványnak. Rejtvényünkre több mint 150 megfejtés érkezett. Úgy tűnik, hogy nem volt túlzottan nehéz a feladat, mert általában kitalálták a megoldást: a versenyző lezuhant a hegyi ösvényről és így érhetett idő előtt célba. A szerkesztőségünkben megtartott sorsoláson a szerencse Somogyi Rózsa (7623, Pécs, Mezőszél u. 6. VI11/31.) olvasónknak kedvezett. Nyereményét a héten munkaidőben szer­kesztőségünk titkárságán veheti át. □tiétfoi kovich-kastély és az arborétum kedvéért, hogy aztán Drávaivá- nyi festett templománál fejezzük be felfedező utunkat. Másfajta karakter az Ormánság lankái, ligetei, őstölgyei után a Keleti- Mecsek hegyvidéke, az itt meg­búvó németeket, magyarokat magába foglaló falvakkal. Iga­zi gyöngyszemeket talál itt is az ember: a mesterségeket, élet­módot bemutató mecseknádas- di és ófalui német nemzetiségi tájhózat, Mecseknádasd árpád­kori kápolnáját, egyházi műem­lékeket. Nádasáról érdemes ki­autózni Óbányára, melynek szépségeit, alpesi jellegét újra felfedezheti az ember, és Tei- mel fazekasmestertől hagyomá­nyos óbányai kerámiát is haza­vihet emlékbe. Visszafelé jövet Zengővárkonyt ejthetjük útba, Fülep Lajos emlékszobáját, a református templom és parókia hangulatos környezetével. Re­mélhetően egyszer itt is tájház mutatja majd meg az itt lakók csodálatos népművészetét. izgulásokra, varázslatra, közbe­kiáltásokra, szurkolásra, öröm­re, drukkra, közös játékra, éneklésre és tapsra. Kezdődik. Megjelenik az esetlen, gyáva Bohóc (Lukács József) és társa-segítője, a bű­vész Macska (a szerepet elő­ször, mégis gyerekszívbe má- szóan játszó Krasznói Klára), hogy a gyerekek előtt és az ő bátorításukkal mindinkább hős­sé válva győzzék le a gonosz színrablót (Mester István). A darab végén győz a jó, a né­zősereg tapssal jutalmaz, együtt énekli Beethoven öröm ódájának fülbe mászó dalla­mát hőseivel, és a „legyőzöt- tekkel” a kék égről, a zöld me­zőről ... Az előadás után a bogár­szemű mohácsi Bakán Zsuzsi élete első színi kritikája: „Na­gyon tetszett". Szántó Béláné, a dunafalvai iskola igazgató­ja: „Először hoztuk színházba tanulóinkat, a következő da­rabra is megvettünk 103 bérle­tet. Az előadás élményeit ne­velőmunkánkban is hasznosíta­ni tudjuk." Miklósa Zsolt és Matus Rita is visz haza lufit azokból, amiket a Bohóc, a Macska, a Kutya, az őrszemek, a Gonosz és a többi mesefigu­ra dobott a gyereknézőknek. Indulnak a különbuszok, a gyerekek újra és újra felidézik az előadás izgalmas, mókás jeleneteit, továbbszövik a me­sét, melynek — életükben elő­ször, de reméljük nem utoljára — cselekvő részesei voltak. 1980. október 24-e, hajnali fél öt, telefoncsörgés a lakáso­mon. Egy viccet, ugratást kizáró férfihang közli, hogy az égbol­ton a horizonttal párhuzamosan egy fénylő test mozog. Megad­ja még a „koordinátákat" is. Vacogva, álmosan, hosszas ke­resgélés után valóban felfede­zek valami szokatlan alakzatot az égbolton. 4 óra 50 perc, telefon a po­gány! meteorológiai állomásra. Nem veszik fel. 4 óra 55 perc, újabb telefon. Ferencit Sándor ügyeletes, az állomás vezetője kérdezi: Ugye te is tudod már? Éppen kinn volt, elkezdte a szakszetű megfigyelést. (Hajnali telefonálóm először őt értesítet­te.) Rövid eszmecsere, megálla­podunk, hogy körbekérdezi kol­légáit, azután jelentkezik. 5 óra 30 perc. Hívás Pogány­Azt mondják a tőkék: az Aranyhegy, a Makár-domb, a Donátus a pécsi szőlőskertek közül a legjobb. S most, hogy az ürögi oldalban levő Daru dűlőben járok, önkéntelenül is felmerül bennem, mennyire nem ismerjük ezt a várost, amelynek zöldövezete jóval na­gyobb, mint gondolnánk. Az imént zöldövezetet említettem, de ez nem pontos meghatáro­zás, annál is inkább nem, mert szemközt komfortos házakat húztak, s míg a fehérvakolatú épületek sorát nézem, Bősz Jó­zsef szőlősgazda arról beszél, hogy négy esztendeje vették meg ezt a százötven négyszög­ölt. A tőkék öregek voltak és a vesszők úgy futottak, ahogy a rakoncátlan gyermekek szoktak. A zalagyöngye, az oportó most fordult termőre és o kordonos művelés eredményeként elége­dett az első terméssel. Felesége friss pogácsával kí­nól, s közben megjegyzi: — Nem várhattunk tovább a szürettel, ennél jobb idő már nem hiszem, hogy lesz. Úgy gondolom, vagy két hektó leg­alább kerül a hordókba. * A Hanqya dűlőben éppen előttünk áll félre egy sárga Wartburg és a1 házigazda, Hu­bai Miklós azzal fogad bennün­ket, ma kezdi o préselést. S ha kedvünk tartja, még segédkez­hetünk is. — Miért ne? Mondom. Aztán Regina asszony hozzáfűzi: — Idén kényszerűségből há­rom részletben szüreteltünk. Utoliárai szedtük le szombaton a cirfandlit, a szürkebarátot meg a késői csemegét, ami már elkezdett rohadni. A rádió rossz időt jósolt a hét végére, ami sajnos meg is érkezett. — Viszont most máir csak a préselés van hátra — szól közbe c férj. — Igaz, idén nem lesz olyan jó borunk, mint tavaly, de a rizlingszilváni cukorfoka így is elérte a tizenhat fakot. Hubai Miklós vagy másfél évtizede csak akkor ment ki a szőlőbe, mikor műszói volt. Az­óta ha csak teheti minden sza­bad idejét itt tölti: a tőkemű­velésről fokozatosan tér át a kordonrendszerre és a szaporí­tóanyagot is maga állítja elő. Búcsúzóul méq megjeqyzi: a szőlőnek külön költségvetése van, azt nem szabad összeke­verni a háztartással. * Hiába tiltakozom, Ferenczi István az erkélyre invitál: néz­zem' meg, milyen gyönyörű a kilátás Urán városra. És való­ban! Igazat kell hagynom Zsu- rek Józsefnek is, aki odalenn darálja az olaszrizlinget. Egyéb­ként az imént viccesen arról pa­naszkodott, a bányában har­mincnégy év alatt nem jött víz­hólyag az ujjáro, de most meg­esett. Igyekezni is kell, hiszen a szőlő most már nem cukrosá­ból. Ferenczi Sándor megfigye­lését megerősítették a bajai és keszthelyi kollégák; az eredeti hangulatot idézendő, az ügye­letes rákapcsolja telefonomra URH-beszélgetésüket. Az ered­mény kétségtelen: A „teodolit- mezőben" mindhárom helyen pár miiliméteres szivar alakú tárgyat láttak, amelynek az ele­je acélkék, a közepe ezüstfehér, a vége pedig okkersárga. Rend­kívül lassan halad előre, hiszen az égbolton alig egy métert hatvan perc alatt tett meg. 6 óra 10 perc. Telefon a Ma­gyar Rádió hírszerkesztőségébe. Túl korán van még, kétkedve fogadják az információt. Dél­ben már sokkal világosabb a kép, ettől kezdve minden hír­adásban szerepel a különös pé­csi megfigyelés. Délután a szerkesztőségben dik tovább. Ilyen körülmények között Ferenczi István elégedett a tizenhat és fél fokos musttal. No meg a rokoni segítséggel. Aztán hozzáfűzi: Szó ami szó: há a Mecsek felől lezúdul a szél Pécsre, tud galibát okozni. Ha tegnap eb­ből különös károk nem is szár­maztak, annyit mindenesetre az utcákon is tapasztalhattunk: egy-egy erősebb „pöff” nyo­mán csak meggörnyedve, fejü­ket előrefúrva tudtak az embe­rek a széllel szemben menni.- A meteorológusoktól hallott szakvélemény szerint egyébként 360 fokos „színtiszta" északi szél volt, s a legerősebb lökést délelőtt 10 órakor mérték: kö­zel 90 kilométer volt o sebes­sége óránként. A viharos szél volt egyébként a jellemző egész Dunántúlra, s a borult égbolt is csak néha-néha szakadozott fel. A tv-toronyban szemmelkö- vethető volt a szél ereje. Az itt ügyeletet teljesítő Szabó Ferenc felvonószerelő szerint a tornyot alkotó két cső egymástól való elmozdulása jól látható volt. Van itt egy szélmérő műszer is: maximum 72 km/óra sebessé­gig mutat, ezt tegnap el is ér­te, azután tanácstalanul meg­akadt a mutató . . . Mindezt persze a forgalmat különös­képpen nem befolyásolta. Ami érthető: jó dolog a forró feke­tét szürcsölgetni, miközben oda- kinnt a fákat vetkőzteti a ro­hanó szél. „élménybeszámoló” a kollégák­nak, obiigát ugratások, tréfál­kozás, de mégis megszületik egy rövid információ a jelen­ségről a szombati számba. 16 óra 30 perc. Telefon a la­kásomon, a hajnali férfihang, elnézést kér a korai ébresztőért. Nevét — hivatali titoktartás miatt — nem fedi fel. A beszél­getésből megtudom, hogy már korábban is észlelte a szokatlan testet, összesen háromszor. Hogy ma mégis felhívta a me­teorológiai állomást, majd en­gem, az az oka, hogy nyári megfigyelései óta először moz­dult meg a furcsa alakzat. 17 óra 20 perc. Telefon Po- gányból. Szőcs Róbert ügyele­tes kérdezi, van-e valami új fej­lemény, mert érdeklődött az MTI, a Népszava, a Tv-híradó és a Magyar Rádió. — Megijedtünk az időtől, reg­gel pedig a vejem, is hívott te­lefonon, hogy ne várjunk to­vább. Én is így gondoltam. S. Gy. Azt mondják a tűzoltók: teg. nap reggel egy kicsit féltek, milyen munkát ad majd nekik a hajnali 5 órától kezdődött erős szél. Aggodalmuk felesle­ges volt. Egyszer hívták őket ai Húsipari Vállalathoz: egy letört ágat kellett „ártalmatlanítani”. 18 óra 15 perc. Telefon a Magyar Rádió hírszerkesztősé­gébe. Tájékoztatás az újabb fejleményekről. Diktálás közben a gépírónő megjegyzi, hogy sű­rűn csöng a telefon náluk, a híradások hallatán sokan ér­deklődnek. 18 óra 40 perc. „Jó estét kí­vánok, az UFO-kapitányt kere­sem". Ez én lennék? Az eltorzí­tott, röhögésbe fulladó férfi- hang közli, hogy az UFÓ-k ma este leszállnak a Lőtéri dom­bok mögött. Bizonytalanul kér­dezgetem: „Te vagy az, Zoli?" Leteszi. Ettől kezdve feleségem veszi fel a kagylót, szelektál, az „ufósokat” (még hárman vol­tak) csírájában elfojtja. Amikor aztán a Tv-híradó is bemondja a hírt, úgy döntünk, hogy éjsza­kára kikapcsoljuk a telefont. Csuti János Szakszervezeti kongresszusok Vasárnap a vitával folytató­dott, és a választással befeje­ződött a Postások Szakszerve­zetének XI. kongresszusa. A kongresszus megválasztotta a szakszervezet vezető testüle­téit, o 85 tagú központi vezető­séget és a 19 tagú elnökséget, valamint a vezető tisztségvise­lőket. A Postások Szakszerveze­tének elnöke Benke Gézáné, főtitkára Csáki Lászlóné lett, titkárai: Tanos Lászlóné és Me­gyeri László. A Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének XXV. kongresszu­sa a tisztségviselők megválasz­tásával fejezte be munkáját. A szakszervezet elnöke Apró Jó­zsef, főtitkára Martos Istvánná lett, titkárai pedig Turáni József és Aigner Ferencné. Vasárnap a Vigadó hangver. senytermében befejezte munká­ját a Pedagógusok Szakszerve­zetének XI. kongresszusa. A kongresszus elfogadta a központi vezetőség beszámoló­ját és határozatot hozott o szakszervezeti tevékenység to­vábbfejlesztésére. Majd meg­választotta a szakszervezet tiszt, ségviselőit. A szakszervezet el­nöke Szűcs László, főtitkára Voksán József, titkára Kósáné Kovács Magda és Sárdi Lajos lett. Arra számítottak, hogy cserepek röpülnek majd a háztetőkről, megbontja a szél a bádogsze­gélyt, de ilyen miatt nem kér­ték a segítségüket. Annál többször hívták tele­fonon a— DÉDÁSZ ügyeletét, ahol megerősített szolgálatot tartottak. Vezetékek szakadtak, több helyütt volt zárlat, jó né­hány lakásban megszűnt a vi­lágítás. S ha azt nem is írhat­juk: így van ez rendjén, de tény, hogy a széllel az igazi nagy csatát mindig a DÉDÁSZ dolgozóinak kell megvívniuk. A tegnapi 90 kilométeres vihar pedig már a nehézsúlyú ellen­fél kategóriájába tartozik. Megkavarta alaposan a szél a Balatont is, s ez a személy­hajók forgalmában némi fenn­akadást okozott. Kimaradt egy járat Siófok-Füred—Tihany kö­zött, s Badacsony és Fonyód között is, a déli órákban, ami­kor 76 kilométeres segességű széllökéseket is mértek. A kom­pok forgalma zavartalan volt. Az utolsó járatokat mindenkép­pen elindították, hogy aki a túlsó parton maradt, hazaérjen. M. A. EéSIi Játék gyerekeknek - óriási sikerrel M. L. — Keresik az „UFO-kapitányt” Nem okozott jelentős károkat a vasárnapi vihar Szüret a mecseki szőlőskeitekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom