Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-26 / 295. szám
LEHALÁSZÁS A Béka-tó felöl fúj a szél. Nem is! Inkább csak szellő! Alig fodrozza a vizet. Enyhén halszaga azonban az enyhe légmozgástól is messze elénk jön. Amott már a Dombóvár melletti Gunaras nyaralótelepe, emitt jobbfelől , kopaszodó nyárfaerdő övezi a tórendszert, messzebb szürke füzesek jelzik, hogy a Kapos völgyében vagyunk. Léda elénk jön. Csurom víz a kutya. Az eqyik halász mondja: — Patkányt üldözött, amikor az elébb meghúztuk a hólót. Nézném még a tájat. Érzem, hoqy lapos lenne, ha most kimondanám: szép. Talán nem is az. A nagyobbik, a kilencven hektáros tó partján ezernyi kopott gumiabroncs védi a töltést o vízmosástól. Sokkal olcsóbb, mint a rőzse és hasznosabb is. Kicsit távolabb az emeletnyi, féltetős halváloqató, előtte a qépi szák éppen a felhordó szalag felé fordul, a fátyolos napfényben is csillognak a szókban levő halak. A sáros töltésen csizmájuk talpának külső élével kapaszkodva kaucsukruhás halászok küszködnek a hálóval. A kis tó túlsó partján pedig derékig a vízben topogva húzzák a hálót. Kicsi a tó. a háló súlya se több száz kilónál, öt- venkilónyi amur, harcsa,- ponty, keszeg ficánkol rabsáqban, amikor a töltésre vonszolják a hálót. A naqvobbakat kosárba -akják, a kisebbeket visszadobják a vízbe, a hálót meq a töltésen kiterítik. Léda méa körülöttünk téblábol, bár aliqha lesz most itt a patkányfelelősnek dőlne. Páoai Tibor megmossa kezét o tóban, a legfiatalabb- nak látszik a halászok között. Talán az is, mindössze huszonnégy éves, az idén végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Itt most gyakornok. — Pontosabban terepgyakorlaton vagyok - mondja, miközben gumikötényét is mosogatja. — A Bikali Halrendszerhez szer. ződtem, a szakma fogásait természetesen így, a gyakorlatban tudom a legjobban megtanulni. Ha komolyan akarom tudni mindazt, amit a sekélytavi halászatról tudni kell, akkor dolgoznom kell, még ha unom is. Itt például az etető csónakban nem eveznek, tolórúddal csák- lyázva közlekednek a vízen. Ezt viszont meg kell tanulni, a rúddal nehezebb bánni, mint az evezőkkel. Teljesen váratlanul ráérez előbbi gondolatomra. — Szép-e — kérdezheti — a halászat. Amit lát, egy termelő üzem. Nézni talán szép, de csinálni? Van, hogy térdig érő iszapban negyedórát is eltart, amíq; néhány métert képes vagyok megtenni ... Tehát üzem? Halászok? A gépi szák — olyan, mint egy esetlen óriási sárga gém — nyakát a mélybe nyújtja, horgán kapaszkodó acélperemes háló o vízbe merül. Két gumiruhás halász, a kis medence rácsán visszafele százszámra küszködő halakat a hólóba dobja. Talán elég lenne a merítőt a vízbe engedni csupán, aligha lehet tévedni, annyi a hal. Most felemelkedik, a válogató kocsi fölé fordul a gém, kiönti terhét, ezernyi két- nyaras ponty úszik most hánykolódva a gumiasztalon. A gazdaság leqjobb halászbrigádia dolgozik itt, Wohlschein Ferenc, a halászati főógazat helyettes vezetője, ennek a szocialista brigádnak az irányítóia percre sem áll meg, nem, lehet szóra bírni, miként a többiek is, csak a hallal törődnek. Schulteisz Henrik halászmester a válogató asztal és felhordó között néha kimenekülő kisebb halakat rakja vissza a szállítóberendezésre, rám se néz, úgy mondja: — Ezek 22 dekás, kétnyaras pontyok, a sumonyi tóba szállítjuk őket, jövőre kerülnek piacra. Naponta kétszáz mázsát halászunk most már folyamatosan le, 12—14 ember kell ehhez. Itt csaknem mindenki halász szakmunkás, napi 10—12 órát dolgozunk. A fő ha! itt most a ponty, ehhez alig-alig kell hozzányúlni. Amit leveszünk a válogató asztalról és a másik tartályautó felé irányítjuk, a keresztszalagon másfajtái, mósmé- retű hal, azt másik tóba helyezzük át. . . Észre sem vettem, hogy míg a látvány ébresztette mohósággal a fényképezőgépet kattog- tatom, leáll a válogatóasztal, a halak egymásratoloava kínlódnak. Kovács József, a Bikali Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettese néhány percig még csak türelmes, aztán odaszól : — Meg kell már indítani a szalagot, sérülnek a halak. Lejövök a kocsiról, mögöttem csikorogva rögtön indul a gépezet. A tartálykocsikba sűrű csob- banással potyognak a halak. Az igazgatóhelyettessel a töltés szélén beszélgetünk. A Bikali Halrendszerhez mór négy állami gazdaság és tizenhét termelőszövetkezet tartozik, az egész országot behálózza a szervezet: a termelés szervezésében, a gyógytáp, az ivadék, a technikai eszközök ellátásában segítik a rendszert. A Bikali Állami Gazdasághoz egyébként 56 tó tartozik, körülbelül 934 hektáros területtel, a tavak főként Baranyában vannak, de Somogy és Tolna megyékben is. — Amit most itt látunk — tér más témára Kovács József —, a legkorszerűbb lehalászási mód. Főként o folyók holtágaiban hasznosítható jól, de itt a tavakon is kiváló eredménnyel alkolmazzuk. Amikor az l-es Béka-tóról a vizet leeresztjük, a halak élettere csökken, az elő- tározó fele igyekszenek. Itt két csónak között drótra erősített elektródákat eresztünk a vízbe (az áramot kis agregátorok termelik), ezek valóságos hálóként terelik a halakat a csator- nc felé, ahol még ellenáramú vízzel is a gépi szák felé csalogatjuk őket. A tusókkal, gyökerekkel szabdalt holtágakban, ahol a háló minduntalan el- ckadt, különösen jól alkalmazható ez o módszer. Az elektromos impulzusok szakaszosak, az emberre nem veszélyesek. Szép? Romantikus? Hej halászok, halászok? Ilyen a ti hálótok? Aztán más jut eszembe: o Föld egyre növekvő népességét a vizek egyharmad részben képesek táplálékkal ellátni — a szépséget ebben kell keresni. Persze másutt is. A délutáni zápor a mocsoládi tavaknál talál bennünket. A nagy tó olyan, mintha forrna: milliónyi esőcsepp korbácsolja a vizet, a halak százai félméterre kiugrálva játszadoznak. Szemben napfényben fürdik a mocsoládi templom, sárga falai most szinte világítanak az itt még zöldellő fák között. Fejünk felett sötét szürkés-lila felhők, ott szemben a tó fölött és a templom felett áthidalva kettős szivárvány ejt ámulatba az októberi délutánon . . . Lombosi Jenő Vendégkoreográfusok bemutatkozása Pécsett Bán Teodóra és Keveházi Gábor, a világon sokfelé ismeri budapesti balettáncosok, első önálló koreográfiái estjüket a Pécsi Balett tagjainak készítették el és így november elsején nemcsak a balett mutatkozik be új műsorral, hanem ők is debütálnak, mint koreográfusok. Az idei nyári színház alatt táncművészetükben is gyönyörködhettek a pécsiek, most azonban gondolataik megfogalmazódását figyelhetik a nézők. — Kezdők vagyunk még ezen a téren — szólal meg Keveházi Gábor és hozzáteszi, feltétlenül írjam meg, mennyire köszönik a lehetőséget Eck Imrének és Tóth Sándornak, akik már korábban sem zárkóztak el attól, hogy a Pécsi Balettnél egyfajta műhely- és kísérletező munka is kialakulhasson, így vive előbbre a balett ügyét és lehetőséget nyújtva a táncosoknak, hogy új oldalukról is megmutatkozhassanak. Bán Teodóra és Keveházi Gábor öt rövid darabot tűzött műsorra, amelyek köHÉTVÉGE 8. zott ősbemutatót is találunk. A „sztoris” műfajú balettet választották, vajon miért? — Tapasztalataink szerint a nézők is jobban vonzódnak az effajta tánckompozíciókhoz. A balettet az utóbbi időben egyébként támadások is érték, hogy nem közvetítenek mondanivalót, túl szimfonikusak. Ezek a vádak nem teljesen megalapozottak, hiszen abban a pillanatban, ahogy egy táncos kilép a színpadra, már nemcsak önmagában, önmagáért van jelen, hanem valamilyen gondolatot is hordoz táncában. A mi összeállításunkban az öt darab öt gondolatot tükröz, amelyet sajátunknak tartunk. A koreográfiák a legváltozatosabbak, a klasszikustól a legmodernebbig. Az első darab Chopin életéről mond el fontos dolgokat, majd hórom etűd következik. Wolff Péter: A szerelem pillanatai, Ravel—Tomita Bolerója és az ősbemutatónak számító groteszk mű, a Szörny. A történet lényege, hogy egy szörny megeszi a balerinát, zenei és táncérdekessége, hogy Kevef\áziék ötletéhez Pege Aladár komponált zenét. S végül (a premier időpontja éppen halottak napjára esik!) Tomita— Jávori: A Gyönyörök kertje című művét dolgozta föl a balettán- cos-koreográfus házaspár. > A gyönyörök kertje nem más, mint ez elképzelt túlvilág, méghozzá az onnan való visszatekintés feszültségével. — A nyáron említették, hogy újfajta balettszínházat szeretnének csinálni. Ez az est mennyiben kapcsolódik ehhez az elképzelésükhöz? — Nem mondtunk le újítószándékunkról. Hogy a mostani munkánk egyelőre hagyományo; sabb, annak több oka van. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az első lehetőséggel ne éljen vissza az ember. S ha valaki nem tudja megmutatni, hogy színvonalasan birtokolja a klasz- szikus iskolát, arra hamar ráfogják, hogy persze, nem mutatja, mert nem is tudja. Ugyancsak közös véleménye Bán Dórának és Keveházi Gábornak, hogy nagyra tartják a Pécsi Balett együttesét. A pécsi közönség viszont mintha eltávolodott volna tőlük, s mintha a balett is megmerevedett volna egy kissé a korábbi formákban. — Egy jó együttesnek a rizikót is mindig vállalnia kell, ezt külföldi tapasztalataim is igazolják. A pécsi együttes egy időben tényleg túlságosan ragaszkodott a sikert hozó stílusához, de az utóbbi három évben nagyon sokat fejlődtek, kísérleteznek és mindezt magas színvonalon. Szerintem a pécsi közönség kicsit elkényeztetett, s akkor éreznék igazán hiányukat, ha az együttes hosszabb időre elutazna a városból — mondja Keveházi Gábor. — Megfulladok! — közölte Prepeliczay Annamária, miközben a szörny fokozatosan „elfogyasztotta". Hogy hogyan és miképpen, az maradjon meglepetés a bemutatóig. Mi, kívülállók viszont jót derültünk a jelenetén, de a primadonnának és a szörnyeknek is láthatóan tetszett a megoldás. Bán Teodóra még egy puszit is nyomott Annamária arcára, miközben Keveházi Gábor is szörnnyé változott, hogy kipróbálja, kivihe- tő-e az utasítása. A lélegzetvételnyi szünetben Annamáriát faggatom, milyen is együtt dolgozni a vendégekkel s mi a véleménye a darabokról — Most jön a hajrá, minden nap próbálunk, a mai volt a: első színpadi próbánk. Leg alábbis ennek a jelenetnek mert például a Chopint már jó val többször gyakorolták. Hog’ milyen a hangulat? Én példáu együtt nőttem föl Dóráékkal, m nagyon jól ismerjük egymást De általában jó dolgozni ve lük. Nyaranta táncoltak már a együttesünkkel, kijövünk egy mással. S új, meglepő munká csinálni mindig élvezetes! Barlahidai Andrea UJ BALETTPREMIER • ■ . _____
