Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-24 / 293. szám

© Dunántúli Haplo 1980. október 24., péntek Ifíta a itáliaiatok belső iFÖKitltäsäf#! Egészségügyi felvilágosítás A munkapadtól a vezérigazgatóig A % Hozzá zólásc ) ■ tt az ideje a vállalati belső mechanizmus ® korszerűsítésének! Erről irt vitaindítót la­punkban Gerencsér Ferenc „A munkapadtól a vezérigazgatóig" cikksorozatában, ostorozva és meggyőző példákkal bizonyítva a vállalatok belső irányításának merevségét. Míg a válla­latok önállósága kiterjedtebbé, erőteljesebbé vált, addig a vállalaton belüli munka irányítá­sa, szabályozása általában merevebb, kötöt- tebb lett. A gazdaságirányítás korszerűsítése tíz évvel ezelőtt megállt a gyárak kapujában, s a legtöbb vállalatnál azóta sem kapott „be­lépő cédulát". A vállalatoknál fennmaradt, sőt több szempontból felerősödött a „tervutasítá­sos”, szigorúan részletes előírásokra támasz­kodó, mindent szabályozni igyekvő, keretek közé szorító, túlszabályozott (túlbiztosított?) irányítás — állapította meg szerzőnk, vitára híva a vállalati közvéleményt. íme, a cikksorozat visszhangja. Az első hozzá­szólók: Medvetzky Antal, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára és Juhász Károly, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat munkaügyi osztályvezetője. A technikai fejlődéshez igazítani a szervezetet A vitaindító cikkhez az épí­tőipari sajátosságok oldaláról szeretnék szólni. Az iparágunkban levő szer­vezési rendszerben az elmúlt negyedszázad folyamán, de különösen az utóbbi 10 évben nagy változásokat eredménye­zett a termelés technikai alap­jainak fejlődése. A változások alapmotívuma a következő idő­szakban is a vállalatokon be­lüli technológiai és szervezeti specializáció fejlődése lesz. A kivitelező építőiparban a nagyvállalati szervezetek nem a vállalatok összevonása ré­vén jöttek létre, hanem egyes vállalatoknál fokozatosan, má­soknál az új technológiák be­lépéséhez igazodó lépcsőzetes, vagy ugrásszerű fejlődés (pél­dául házgyártelepítés) ered­ményeként. A főépítésvezetőség évtize­deken át az építőipari válla­latok legmagasabb rangú ter­melési szervezeti egysége volt. A termelő szervezetek hierar- chiálódásaként a közelmúltban jelentek meg a főépítésveze­tőségeknél nagyobb szerveze­ti rangú egységek — a főmér­nökségek. Az iparágon belül általános vállalati modell nincs. Más területeken más szervezet, és szakmánként is el­térőek a vállalatok. Eltérő sa­játosságok között termel pél­dául a Fejér megyei ÁÉV — házgyár nélküli házgyári ele­mekkel; más vállalat házgyári szinten termel — panelüzemi feltételekkel stb. Abban, hogy a gyakorlat több vonatkozásban jónak nem minősíthető, közrejátszik az a körülmény is, hogy a vállala­tok nem eléggé készültek fel arra, hogyan kell élni az új le­hetőségek között. Nem volt gyakorlatuk arra, hogy felépí­tésüket a célszerűség és haté­konyság mérlegelésével alakít­sák ki. Nem történt utalás ar­ra sem, hogy a tudomány mai állása szerint milyen döntések szükségesek a centralizáláshoz, illetve a decentralizáláshoz. Kétségtelen, hogy közreját­szottak olyan ösztönző erők is a szervezetek kialakításában, mint például a kóderállomány színvonala, az anyagi és erköl­csi elismerésre vágyás stb. A vezetésben a személyi kérdé­sek felvetődnek, előtérbe ke­rülnek a hatékonysággal szem­ben. Probléma, hogy a felszip­pantott jogkörök nemcsak szer­vezetek és szervezetek között alakultak ki, de vezetők és be­osztottak között is, sokszor a vezetők helytelen munkastílusa eredményez látszatlépcsőket azzal, hogy döntéseket helyet­tesi szintre tesz át. A termelésirányításban és -szervezésben nagyobb fele­lősség hárul a termelőegysé­gek vezetőire. Ma a vállalatok többségének jellemzője a nagy mértékű operativitás. A pilla­natnyi helyzetből adódó rövid lejáratú döntések jellemzőek, holott ennek csak a végrehaj­tás közvetlen irányítóinak problémája kellene hogy le­gyen. Meg kell találni a vál­lalati keretek között szükséges helyes információáramlást, bü­rokráciamentesen. Az informá­cióáramlás elakadása miatt az utasítások egyes részei elakad­nak, valamint hasonló okok miatt az alulról jövő kezdemé­nyezés késik. A döntési szintek tisztázása, egyértelművé tétele a gyakor­latban fontos kérdés. Az egy­más feje fölötti átnyúlás lénye­gesen többször fordul elő, mint amennyit a gyakorlati munka megkívánna. Sokszor emiatt alulról is olyan problémákkal fordulnak felső vezetőkhöz, amit alacsonyabb szinten is el lehetne intézni. Speciálisan az építőiparban a vertikalitásra való törekvés sajátos gondokat is felvet. Ve­zetési hierarchiákat alakított ki, felduzzasztottá nemcsak a termelésirányítást, de az admi­nisztratív létszámot is. A verti­kalitásra való törekvés önma­gában nem elítélendő, csupán a vállalati szervezetekben kell megtalálni a helyes arányokat az irányítás lépcsőinek kiala­kítására. A vállalatok meglévő bonyolult kapcsolatrendszerei, például a rendkívül sok szállí­tó, alvállalkozó kötöttséget is jelent a szervezet számára, csökkenti rugalmasságát és mobilitását. A szakvállalatokkal való he­lyes munkamegosztás nélkülöz­hetetlen, ugyanis nem szüksé­ges, hogy minden vállalat ren­delkezzék felduzzasztott szállí­tási részleggel, javítóbázissal stb. A központi és a vállalatok belső - túlszabályozásából adó­dó gondok következtében tom­pul a felelősség, csökken a kezdeményezőkészség, a gon­dolkodás , mértéke leszűkül. Az irányításnak kellő figyel­met kell fordítania a fegyelem­re, a következetes ellenőrzésre. A szervezet jó és rossz műkö­désének egyik meghatározója az irányítás határozottsága és minősége. Az irányító szerveken belüli párhuzamosság, ellentétes uta­sítások zavarják a termelő fo­lyamatokat. A funkcionális szer­vek együttműködési készsége, egymás problémáival szembeni fogadókészség mind-mind fon­tos tényező. Az irányító mechanizmus munkájának állandó kritikus "Vizsgálata és szükséges után- igazítása fontos feladata a párt- és állami vezetőknek. Ar­ra kell törekedni, hogy a fej­lődés során szükségessé vált szervezetek jól működjenek. Küzdeni kell minden vezetési szinten, elsősorban a bürokra­tikus elemek kiszűrésével, az apparátus célra orientálása érdekében. A gyakran változó szabályo­zó rendszer alkalmat ad arra, hogy a felelősséget felfelé mu­togatással intézzék el, néha nem is indokolatlanul. Ez a problémák megoldása elleni kitérést jelenti gyakran. A vállalati élet érdekes kér. déseivel foglalkozott Gerencsér Ferenc. A cikkben feltárt visz- szásságok valóban elgondol- kodtatócílc, s ezeken nemcsak véleményt cserélni, vitatkozni kell, de a helyzeten változtatni is szükséges. Az igaz, hogy hazánk gazdasá­gi erejének növelése, a gazdál­kodás színvonalának és a nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté, nek fokozatos javítása, a terme, lés hatékonyságának növelése megköveteli a vállalati belső irányítási rendszer korszerűsíté­sét is. Azonban — talán — nem olyan „sötét” a helyzet, mint a cikkíró felveti. Az irányítási szin­tek növekedése tény, de sze­rencsére a „növekmény” a je­lentősebb vállalati kérdések nem mindegyikével foglalkozik; másrészt a divatból — appará­tus nélkül — szervezett főosztá­lyok, vagy más vezetési szervek nem jelentenek tényleges veze­tési szintet. Mindenesetre e szervek a rugalmasságot gátol, hatják. A cikkben ismertetett problé­mák megoldása egyrészt függ a vállalati felismeréstől, másrészt a gazdasági kényszertől, a sza­bályozók hatásától. Máról hol. napra egyiktől sem várható lé. nyeges változás, ezért nagy sze­repe lehet a jó módszerek is­mertetésének, a jó tapasztala­tok elterjesztésének. Erre min­den fórumot fel kell használni. (Kár, hogy a cikkben is csak az intézkedést tevő vállalatok neve került felsorolásra.) A Mecseki Ércbányászati Vál. lalatnak — mint nagyvállalatnak — közelmúlt gyakorlatából csak néhány példát említek a cikk­sorozat témájával kapcsolatban. Bizonyos létszámhatárig üzemi hatáskörbe utalta a vállalatve­zetés a teljesítmény-követeimé, nyék megállapítását, feltételeit, ezzel is elősegítve a teljesít­ménybérezés kiterjesztését. Az éves vállalati bérpolitikai elvek kialakításánál is csak főbb el­veket és a bérfejlesztés mérté­két állapítja meg a vállalat ve­zetősége a szakszervezeti bizal­mi küldöttek egyetértésével, s a részletkérdésekről már az üze­mekben döntenek. Végső soron itt már a „munkapad” mellett döntenek a személyi bérekről a Az előzőekben már említet­tem az építőipar speciális sa­játosságait, melyek közül a leg­főbb, hogy a munka tárgya helyhez kötött, csupán a tech­nológiai folyamathoz megfele­lő eszköz és élőerő mozog. Ez más jellegűvé teszi az ellenőr­zést, az információáramlást, a visszacsatolásokat a telepített iparhoz képest. Éppen ezért határozott, áttekinthető, követ­kezetes vezetési mechanizmust kell megvalósítani. Medvetzky Antal közvetlen termelésirányítók, a szakszervezeti bizalmi egyetér­tésével. Nagy önállóságot kaptak az üzemek az ösztönzési rendsze­rek kialakításánál. Az üzemek éltek is a lehetőséggel, szinte minden évben a változó körül­ményekhez igazodva alakították ki a premizálási rendszerüket. A vállalatvezetés lényegében csak az üzemi vezetőállásnak ösztönzési feltételeit szabja meg. üzemen belül egységekre, körletekre, műhelyekre megha­tározott feltételek alapján kerül sor anyagi elismerésre. így ke­vesebb szint, lépcsőfok van az ösztönzésnél, és hatékonyabb is a végzett munka elismerése. A vállalati anyaggazdálkodás területén is jelentős változás volt az elmúlt időszakban. A gazdálkodási feltételek szigo­rítása, a termelői árak növelése, a készletekkel való hatékonyabb gazdálkodás megkövetelte az anyaggazdálkodás korábbi mechanizmusának korszerűsíté. sét. Az új szervezetben egy-egy anyagcsoport vállalati felelősei foglalkoznak a rendeléssel, be. szerzéssel, készletezéssel stb. Az üzemi anyagigények összegyűj­tésétől, annak felülbírálatától kezdve a felhasználósig, tehát mindenről „egy kézben" kell tudniuk. Megemlíthető a műszaki fej­lesztés területe is, ahol a belső mechanizmusban korszerűsítés történt. A kutatás, műszaki fej­lesztés céljára alakított üzemből o IV. sz. bányaüzembe került át a bányászat fejlesztésével, a robbanóanyag gyártásával fog. lalkozó részleg. Az elmélet és gyakorlat így közelebb került egymáshoz. Ez évben a IV-es bányaüzemen belül is körlet­összevonás történt a nagy ér­tékű gépek jobb kihasználása érdekében. Ezzel egy vezetési szint megszűnt. A példákat tovább sorolhat­nám. Bizonyára más vállalatok­nál is történtek a belső mecha­nizmust tökéletesítő intézkedé­sek. Fontos, hogy időben ismer­jék fel a hatékonyabb munkát gátló körülményekét, s bátran intézkedjenek. Juhász Károly — Ismerjük meg a jó tapasztalatokat Akik fulladnak a ködben... A késő őszi, tél eleji hűvös, nyirkos, ködös időt mindnyájan kellemetlennek érezzük. Amel­lett, hogy rontja a közérzetün­ket, a hangulatunkat, sok em­bernek még komoly szervi pa­naszokat is okoz. Különösen azok panaszkodnak jogosan, akik nehéz légzéssel járó, idült légúti megbetegedésben szen­vednek. Az ilyen betegeket a minden­napi szóhasználatban asztmá­soknak szokták nevezni. Az esetek nagy része azonban nem valódi asztma, hanem idült hörghurut. Ez utóbbi fő­leg 40 év felett gyakori. Kelet­kezésében szerepe lehet fertő­zésnek, elhanyagolt hűléses megbetegedésnek, izgató gá­zok, gőzök, porok belégzésé- nek stb. Az egyik leggyakoribb kiváltó és fenntartó ok a ciga- rettázás, a dohányfüst. A külső okok mellett az egyéni hajlam, bizonyos „nyálkahártyagyenge­ség" szerepét is feltételezik. Mindezek következtében a hör­gők nyálkahártyája megduzzad, vérbővé válik, gyulladásba jön. A károsodott nyálkahártyán az­után elszaporodnak a baktériu­mok — sokszor olyanok is, amelyek az ép szervezetre alig veszélyesek — és súlyosbítják a gyulladást. A hörgők fala las­san megvastagszik, üregük be­szűkül, s emiatt romlik a tüdő­ben a levegőcsere. Az idült hörghurutnál lénye­gesen kevesebb a valódi, aller­giás asztma. Ez inkább fiatal korban, nemegyszer gyerme­keknél lép fel és nem más, mint a szervezet túlérzékenysé­gi reakciója. A túlérzékenység valamilyen belégzett anyaggal szemben áll fenn, mely utóbbi lehet pl. virágpor, háziszemét, munkahelyek levegőjében jelen lévő vegyi anyag vagy a ruhá­zat, az ágynemű szőrének, tol­lának, textíliáinak a pora. A reakciót kiváltó úgynevezett „allergént” nem mindig sike­rül megtalálni. Az allergiás asztmára jellemző, hogy a ne­héz légzés általában rohamok­ban jelentkezik. A rohamok kö­zötti időben az ilyen beteg hosszú ideig teljesen panasz- és tünetmentes lehet. Később az allergiás asztmához is tár­sul az esetek egy részében fer­tőzés és viszont, a fertőzéses eredetű hörghurutnál is szere­pet kaphat az allergia. Ilyen­kor e két betegségcsoport kö­zött a határok már elmosód­nak. A ködös, nyirkos, őszi idő, a párás levegő mindig nagyobb feladatot ró a légzőszervekre. Érthető, hogy az idült légúti betegségben szenvedők ezt ha­marabb megérzik és panaszaik általában fokozódnak. Emellett gyakoribb a meghűlés is, a le­vegőben pedig ilyenkor szép számmal vannak jelen bakté­riumok és vírusok, melyek fel - lobbantják a gyulladást. Hogyan védekezzen a beteg a mostoha időjárás ellen? El­sősorban különös gonddal óva­kodjon a meghűléstől és kerül­je a fertőződés veszélyét, öltöz­ködjön rétegesen, mindig az adott hőmérsékletnek megfele­lően. A túlöltözés is gyakori hiba! A viszonylag melegebb, zárt helyiségben például köny- nyen megizzad az ember a vas­tag ruhában, és ha ilyenkor — kilépve a szabadba — hirtelen „megcsapja a szél", szinte biz­tosra vehető a meglázás. Az idült hörghurutban szenvedők lehetőleg kerüljék a közösséget olyan időszakban, amikor sok a hűléses, influenzás jellegű megbetegedés. Erősen párás, ködös időben — ha csak tehe­tik — maradjanak a lakásban. A tiszta, száraz hideg azonban nem árt, sőt ilyenkor a szabad levegő — megfelelő öltözködés mellett — inkább használni szokott, csökkenti a panaszo­kat. Ha a beteg mindezek ellené­re rosszabbul érzi magát — hő­emelkedés vagy láz lép fel, kínzóbb a köhögés, nehezebb a légzés — akkor sürgősen orvos­hoz kell fordulni. Valószínű, hogy a hörghurut heveny fellob- banásáról van szó, mely azon­nali, erélyes kezelést igényel. Senki se változtasson a gyógy­szerein orvosi tanács nélkül, akármilyen régi a baja, bár­mennyire ismeri is a saját be­tegségét. A szakember utasítá­sait pedig pontosan be kell tar­tania, s ez nem csak a tablet­tákra vonatkozik, hanem pél­dául az asztmaellenes porlasz­tókészülékek alkalmazására is. Ezek a kis pumpák komoly se­gítséget jelentenek a nehéz légzéssel bajlódó betegek ke­zelésében. A készülékben lévő és belégzésre kerülő gyógyszer azonban egyáltalán nem ve­szélytelen. A túladagolás káro­sítja a szívet, ritmuszavarokat és egyéb súlyos ártalmakat okozhat. Mindig az orvos dönti el, hogy naponta hányszor lehet a pumpát használni és az ál­tala megszabott határt nem szabad túllépni. Most, hogy a várható hűvös, nyirkos napokon az idült légúti ártalmakról beszélünk, ne fe­ledkezzünk meg a megelőzés­ről sem. A legfontosabb mégis az lenne, hogy minél keveseb­ben kapjanak ilyen betegséget. Ezért minden lázas, influenzás jellegű megbetegedést vegyünk komolyan! Nem szabad napi­rendre térni az állandó köhé- cselés felett. Ha nem múlik el, keressük fel újra az orvost, mert korai stádiumában még általában könnyen lehet segí­teni. Aki poros, párás, füstös helyen dolgozik, járjon el rend­szeresen az alkalmassági — és az ellenőrző vizsgálatokra. A kötelező tüdőszűrést se igyekez­zünk megúszni, mert az is első­sorban az idült légúti ártalmak megelőzését, illetve azok minél korábbi kezelését segíti. Végül nagyon meg kellene már gon­dolni a dohányzás kérdését! Sajnos a tapasztalat az, hogy sokszor még a súlyos légzési zavarokkal küzdő ember sem hajlandó lemondani a cigaret­táról. Pedig a dohányfüst két­ségtelenül egyike a fő bűnösök­nek. Dr. Péteri Miklós PÉCS SZÜLETTEK: Gál Bernadelt, Bárenl Lajos, Bakonyi Katalin, Bosch Mó­nika, Rausch Mátyás, Vilyevácz Jó­zsef, Gyanó László,, Bene Krisztián, Dobó Attila, Gróf Zoltán, Pál Éva, Pöttendi János, Takács Olivér, Erdősi Agnes, Bogdány Renáta, Nagy Bri­gitta, Vinczen Bernadett, Táncos Ro­land, Tálas Tamás, Bősz Roland, Sü­megi Katalin, Sátori Norbert, Kovács Szilárd, Eke Péter, Sülé Gábor, Metz Dániel, Kőszegi Zsombor, Kapornai Eszter, Böröcz Lívia, Vati Krisztián, Garadnay Gergő, Vörös Ildikó, Csima Jonatán, Herman Tímea, Papp Zol­tán, Kovács Ildikó, Krabat László, Dörömböző Anikó, Mörcz Laura, Gyenizsa Áron, Vajda Péter, Hargitai Máté, Pintér Ágnes, Jeges! Balázs, Vida Lili, Csurcs Dávid, Amrcin Zsu­zsanna, Jakus Anita. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tóth Antal és Pintér Ilona, Dombori Jó­zsef és Benedek Anna, Szabolcs Jó­zsef és Walter Erzsébet, Deák János és Czerlyenácz Mária, Bóka Ferenc és Kiss Judit, Lakosi György és Már­ton Valéria, Balogh Mihály és Bö­röcz Ilona, Csetóth János és Perne- cker Ildikó, Gubicza Ferenc és Vé- csei Erzsébet, Balázs József és Hein­rich Anna, Schallér _ Tibor és Kóré Györgyi, Kreiner Tibor és Halász Il­dikó, Cserti János és Polhammer^Éva, Kovács Sándor és Klingler Gyöngyi, Baricsa Pál és Neth Zsuzsanna, Ko­vács Sándor és OsKó Rita, Kiss Fe­renc és Lakatos Mária,, Káplár István és Periskics Mária, Behek Sándor és Nagy Mariann.

Next

/
Oldalképek
Tartalom