Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-24 / 293. szám
/ 1980. október 24., péntek Dunöntmt napló Szakszervezeti bizalmi Urban Gézáné Az keressen többet, aki jobban dolgozik "TPíz éve dolgozik a Május 1. Ruhagyár komlói gyárában ■ Urbán Gézáné. A szakmunkás-bizonyítványt a munka mellett szerezte meg. Tíz éve a „Martos Flóra” szocialista brigád tagja. Két évig a szakszervezeti bizalmi helyettese volt, fél éve ő képviseli a kis közösséget. — Fél éve önöknél is bevezették a dilferenciált bérezést. Mindenkire és mindenkor 30 éves a társadalombiztosítás szakszervezeti irányítása Apa, anya és a hét gyerek Jó kedélyű, szorgalmas emberek Hét gyermekük van. A kéthónapos Réka a kiságyban alszik, a 17 hónapos Bálint a heverőn szendereg. Nyitva hagyjuk a narancssárga-fehér színű bútorokkal berendezett gyerekszoba ajtaját, megyünk a két és fél éves Andrással a nagyszobába. Most csak ők hárman vannak itthon, Ákos és Iván iskolás, Szabolcs és Orsolya óvodás. — Ez a szoba lesz a nagyoké — mutat körbe az édesanya, Márkus Istvánné — de még nincs teljesen berendezve. Egy hónap múlva várjuk a Garzon-elemes bútort. Betakarja Andrást, összekapkodja a padlószőnyegen heverő játékokat, rakja a polcokra a többi közé. Kisebb kiállítást lehetne rendezni belőlük. A babák, autók, kockák, társasjátékok sorában tekintetfogó a hegy-vízrajz földgömb. — Ákosnak, a nagyfiamnak ez a kedvence — mosolyog Márkusné. — Órákat tölt mellette. Ha nem a földgömböt forgatja, akkor legszívesebben útleírásokat olvas, térképeket nézeget, vagy az akvárium előtt üldögél. Körbejárjuk a lakást. A konyhában kék alapon na- rancsárga színű mintás sötétítő függöny, ugyanilyen az asztalterítő. Az asztalt az édesapa készítette. Az ő kezemunkája a sötétbarna színű, matt fali fűszertartó. Rajta fehér porcelántartókban legalább 20-féle fűszer- és teaféle. A piros műbőr huzatú ülőgarnitúrát is ő kovácsolta. A szülők szobájában ülünk le. A sarokban a tv mellett mennyezetig érő könyvespolc, szintén Márkus István munkája. Rajta az Üj Magyar Lexikon-sorozat, a Delta bekötött számai 1969-től és sok-sok műszaki könyv. Szemben vele, a szekrénysor polcain szépirodalom. A magnót, lemezjátszót, rádiót a legalsó polcokra tették. — Ki kellene már cserélni ezt a garnitúrát — simítja végig a fotel szélét a fiatalasszony —, de most új hűtőre és tévére kell a pénz, majd áthúzzuk a férjemmel. — A vöm sokmindenhez ért és nem restellj a munkát — dicséri a nagyapa, Bosnyák Antal. — Jó kedélyű, szorgalmas ember, aki sosem tud addig nyugodni, amíg elő nem teremti a családjának, ami kell. De Nóri, a lányom is köt, varr az egész családnak. Most épp Orsinak köt egy piros kengu- rút. Mórkusék 1971-ben kötöttek házasságot. Nóra az általános iskolai, gimnáziumi szüneteket mindig Dávodon,. a nagymamánál, nagynéninél töltötte, itt ismerkedett meg férjével. Az érettségi után egy ideig Pécsett, a Nemzeti Bankban dolgozott, majd esküvő után a mohácsi-szigeti termelőszövet, kezetben bérelszámoló lett. Férje Budapesten tanulta a vasesztergályos szakmát, s szintén a tsz-ben dolgozott. Igyekezetére, jó munkájára hamarosan felfigyeltek, felvették a pártba. Dávodon, a férj szüleinek házában laktak. Egymás után érkeztek a gyerekek és a szülők a fizetés, a háztáji kukorica, plusz a 600 négyszögöl kert mellett nyaranként a meleg vizes strand büféjében dolgoztak, majd paprikatermesztésbe kezdtek. Később, ahogy közeledett Ákos iskolaideje, elhatározták, Hogy Pécsre költöznek. Nóra szüleinek másfél szobás lakásában éltek egy ideig. Márkus István az ércbányánál helyezkedett el, a szolgáltató- üzemben. Két műszakban dolgozik. Fél év sem telt el, mikor a bánya vezetőségétől kétszobás szolgálati lakást kaptak. Tavaly augusztustól ebben laktak. Idén februárban pedig szóltak nekik, hogy kaphatnak egy háromszobás, összkomfortos, szövetkezeti lakást, ha nem ragaszkodnak a tanácsihoz. — Beugrót nem kellett fizetnünk, a törlesztéstől pedig nem féltünk — magyarázza a fiatal- asszony. — örültünk, hogy ilyen rövid idő alatt megoldják a lakáshelyzetünket. A bánya egyébként is segít nekünk. Már tavaly is kaptunk beiskolázási támogatást, idén sem maradtunk ki a sorból. Ákost elvitték két hétre a Balatonra, most nyáron pedig már Ivánnal együtt hívták. Még csak őket vihetik, mert ők iskolások. — Hogy tanulnak? — Ákos színjeles. Teljesen önálló. Hetek múlnak el, hogy bele sem nézek a táskájába. Iván kicsit szertelen. Ö jó rendű. Tőle gyakran kikérdezem a leckét. De mindketten sokat segítenek nekem. Reggelenként ők viszik Orsit és Sza- bolcsot óvodába, iskola után ők vásárolnak az ABC-ben. Ha kell porszívóznak, söpörnek, Orsi törölget. A legkisebbek az esti játékpakolásban segítenek. A fürdőszobából halk, egyenletes zúgás hallatszik, ami rövid idő múlva megszűnik, aztán újra kezdődik. — Minden nap mosok, azaz nem is én, hanem a gép — nevet Márkusné. — Budapesten vettük az automatát. Hallottuk a rádióban, hogy nagy- családosoknak egy hétig 3500 forinttal olcsóbban adják, hát felmentünk és megvettük. — Mennyi pénzből élnek havonta? — A férjem 4300—4400 forintot keres, én márciusig még három gyermek után kapom a gyest, a 3000 forintot, és négyezer fölött van a családi pótlék. A férjem minden pluszmunkát elvállal, amit lehet. Itthon barkácsol. S béreltünk egy kis földet is a lőtéri dombok mögött. Idén már ott termett minden, ami a konyhára kellett. Jövőre inkább gyümölcsöt — epret, ribizlit, málnát — szeretnék, mert abból sok kell, és bizony nem olcsó. — Van valakijük, akinek a rendszeres támogatására számíthatnak? — A férjem szülei a hetvenes évek elején meghaltak, édesanyámat most októberben temettük. Férjem a testvéreivel együtt örökölte a dávodi házat, amit eladtak, abból vettünk garázst. Ott van a bar- kácsműhely és a Trabant, amit most kell felújítani. Az édesanyám szinte minden nap nálunk volt, sokat segített nekem. Édesapám is támaszom. Míg vásárolok vagy a kertben vagyok, vigyáz a gyerekekre, s ha kérik, szívesen áll a tűzhely elé, hogy palacsintát süssön. Délutánról gyermekzsivajtól lesz hangos a lakás. Szaladgálnak, nevetnek, s képzeletemben hirtelen nagyra nőnek. Néhány év múlva viszont valóban felnőttekkel lesz tele ez a háromszobás lakás ... Török Éva — összeültünk, megbeszéltük. Akik addig is ráhajtottak, örömmel fogadták, s a fél év alatt be is bizonyosodott, aki jobban dolgozik, az többet is keres. Eddig sok volt a hiányzás, a fegyelmezetlen munka. Úgy döntöttünk automatikusan kizárja magát az, aki hat napot, és megfelelő indok nélkül hiányzik. Sajnos, az előző években az is előfordult, hogy valaki összeveszett a művezetőjével, másnap egyszerűen nem jött dolgozni. Most a szigorítással és az új rendszerű bérezéssel úgy látjuk, javult a helyzet. — Persze, szaporodtak a viy tás kérdések is. — Nehéz a hónap végén elfogadtatni valakivel, hogy csupán a minimumot kapja. Pedig csak annyit teljesített. A többletteljesítményért a mozgóbért magunk osztjuk szét, s ilyenkor ki kell állnom a szalagvezető mellett. Jól ismerjük a munkatársaink képességeit, azt tapasztalom, nem nyújtják azt, amire képesek. De lehetőséget adunk arra is, hogy mindenki azon a poszton mutathassa meg mit tud, ami a számára legkedvezőbb. A múltkor odajött hozzám a vasalóktól egy kislány, hogy a varrógépnél szívesebben dolgozna. A szalaghoz ültettük, s valóban bizonyított. — Női kabátokat készítenek. Tetszik önöknek is, amit varrnak? — Szépek ezek a kabátok, bár ezzel a ballonanyaggal nem könnyű bánni. De igyekeztünk, az előző hónapban is 25 minőségi pontot kaptunk, s ez a mozgóbérben pluszpénzt jelent. Havonta 27 pontot szerezhetünk, hárman értékelnek: a meós, a Technikus és a művezető. Gyakran szubjektívnek tartjuk ezt a rendszert, de még mi sem tudtunk jobbat javasolni. — Szóltak-e már azért, hogy egy fazont másként kellene varrni? — Előfordult. A gyártás során kiderült, hogy előnyösebb, ha a hagyományos varrás helyett a ragasztásos eljárással dolgozunk. Áttértünk. — A brigádot érdeklik a gyár, a vállalat tervei, feladatai? — Most kaptam meg a vállalat VI. ötéves tervét tartalmazó anyagot. Hamarosan megbeszéljük. Azt már mindenesetre javasoltuk, hogy a nyári nagykarbantartásokkor a gépek felújítására, a munkatermek csinosítására sokkal több gondot fordítsanak. — Befolyásolja-e az ön teljesítményét, hogy fél éve szak- szervezeti bizalmi? — Többet, jobbon kell dolgoznom. Nem azért, mert a többiek figyelik a munkámat. Egyszerűen érzem, hogy többet kell adnom ... Gáldonyi Magdolna A z utolsó szavakat idézzük abból a köszöntőből, amelyet a társa, dalombiztosítás szakszervezeti irányításának 30. évfordulóján rendezett ünnepségen mondott Szili József, az SZMT titkára: ......a születéstől az é let befejezéséig." A társadalombiztosításnak azonban nemcsak azért van jelentősége, mert teljes életünket átfogja, hanem azért is, mert az ország minden polgárára kiterjed, sőt, még azokra is, akik állampolgárságának elintézése éppen folyamatban van. Bizonyára még sokan emlékeznek az OTI-ra. Az ötvenes évekig a társadalombiztosításnak számos intézménye volt Magyarországon, ezek legnagyobbikrai volt az OTI. — Az egységesítés, a társadalombiztosítás fejlesztésének szükségessége gyorsan napirendre került - hallottuk dr. Varga Kovács Istvántól, a Pécsi Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetőjétől. — 1950- ben az Elnöki Tanács egy törvényerejű rendelete alapján a SZOT átvette a társadalom- biztosítás igazgatását, ellenőrzését, sőt: jogszabályi irányítását is. Ez az intézkedés jelentette az egységesítést, az előrelépés zálogát. A társadalombiztosítás keretében nyújtott egészségügyi ellátás egyidejűleg az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe ke. rült. — Az új körülmények között a szakszervezetek tevékenysé. ge kétirányú volt: egyrészt meg kellett szervezniük és ellenőrizni a társadalombiztosítási ügyvitelt, másrészt szervezni és bevonni a dolgozókat a társadalombiztosítási feladatok elvégzésébe — hallottuk Szili Józseftől. — Létrejöttek az üzemi kifizetőhelyek, ugyanakkor a nyugdíj, a családi pótlék ügyeinek intézése a központ helyett a megyei ügyviteli egységek feladatává vált. A társadalombiztosítás szervezeti, irányítási és felügyeleti rendszerének végleges egységesítéséről 1965 óta, a szakszervezetek XX. kongresszusának határozata alapján beszélgetünk. Hogy mekkora feladattal kell megbirkózni, csak két adat: 1950-ben a népesség 47 százaléka volt biztosított, a múlt évben saját jogon 7,1 millió, családtag jogán továb. bi 3,6 millió ember. De maradjunk Baranya megyében, itt is a társadalombiztosításnak néhány jelentősebb területén. Dr. Varga Kovács Istvántól hallottak szerint például ez év első felében a me. gyében összesen csaknem 160 millió forint táppénzt fizettek ki, a szilikózisban megbetegedettek több mint 9 millió forint keresetkiegészítést kaptak, terhességi és gyermekágyi segély címén 1979-ben 24 millió forintot fizettek ki. A sok nagy szám, a társadalombiztosítás különböző területeinek emlitése azonban kevesebbet mond, mint például az a konkrétum, hogy — talán kevéssé ismert, de sok embert érint — a betegellátás megjavítása érdekében a megyei igazgatóság ez évben hozott egyik intézkedése nyomán ugrásszerűen megjavult az ortopédcipő-ellátás. Az or. szágos átlag szerint 6—8 hónapig kel| várni egy-egy pár cipőre, ezt Pécsett sikerült egy szövetkezettel kötött megállapodás nyomán 10 hétre csökkenteni. A társadalombiztosítás előtt a következő években még nehezebb feladatok állnak. Következik ez abból, hogy a nők és a férfiak esetében is magas létszámú korosztályok mennek nyugdíjba. Erre az intézménynél már most készülnek, felmérik a munkaerőigényt, gépesítenek. Erre már csak azért is szükség van, mert egy-egy nyugdíj megállapításához legalább 15—20-féle számításra van szükség. Oka: összegét oly módon határozzák meg, hogy az igénybe vehető kedvezmények alapján a nyugdíjas a lehető legkedvezőbb „variáció" alapján kapja majd a pénzt. (Egyébként az eddigi évi 6—7000 nyugdíjmegállapítással szemben az évtized közepére 8—9000-rel kell számolni.) — A társadalombiztosítás kialakult rendszere és gyakorló, ta ellenére állandóan változóban van. Jogszabályok születnek és szorulnak kiegészítésre, váratlan dolgokat produkál az élet. Például az 1975. évi II. törvény az öregségi nyugdíjnál behozta a bányászkedvezményt. A jogszabályalkotó azonban nem számolt a rokkantsági nyugdíjba vonuló bányászokkal. Ezt azóta sikerült megnyugtatóan lerendezni — hallottuk Temesvári Tibortól, az SZMT társadalombiztosítási munkabizottságának elnökétől. — A példa arra is jó, hogy jelezze a szakszervezeteknek ezen a területen érvényesülő jelző szerepét. De nem csak így van jelen a szakszervezet: a társadalom- biztosítási ügyekben jelentkező jogviták megoldásában is feladatok hárulnak rá. Ahol üzemi kifizetőhely működik, ott egy társadalmi bizottság — a társadalombiztosítási tanács — intézi ezeket. Másodfokon az SZMT mellett működő — jórészt társadalmi tagokból álló — társadalombiztosítási munkabizottság dönt hatósági jogkörrel. Mindez a szakszervezetek érdekképvise. leti és érdekvédelmi tevékenységének érvényesülését jelenti, éppen ezért a bizottságban dolgozók a társadalmi munkának egy nagyon értékes részterületén tevékenykednek. x Ä z 1975. évi II. — nyugdíj — törvény egyik leg. jelentősebb állomása volt a társadalombiztosításnak. Minthogy mindig új feladatok jelentkeznek ezen a területen is — például a rehabilitációval összefüggésben, vagy a táppénzkifizetés korszerűsítésével — ezt a jogszabályt sem lehet örökérvényűnek tekinteni. Szólt erről a bevezetőben említett köszöntőjében Szili József is, hozzátéve: — A következő években tovább kell fejlesztenünk a társadalombiztosítási és egészségügyi ellátást. Megteremteni a mainál még nagyobb biztonságot nyújtó és hatékonyabb ellátási formák egységes rendszerét — a születéstől az élet befejezéséig. Mészáros Attila IWIunkascsaladok
