Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-03 / 272. szám
e Dunántúli napló 1980. október 3., péntek Hét szocialista ország közös kutatási programja Adalékszerekkel növelhető a beton korrózióállósága TUDOMÁNY TECHNIKA A pécsi Százéves borozó korrodált betonkapuzata A gyors információcsere fontossága A magyar népgazdaságnak évente mintegy tíz-tizenkétmil- liárd forint kára származik a különböző fémek és betonépítmények korróziója következtében. Ez a jelentős összeg az éves beruházási érték alig több mint öt százalékát teszi ki, ám mégis jelentősnek mondható; a korrózióvédelem tehát egyáltalán nem elhanyagolható, és az utóbbi években mind nagyobb figyelmet szentelnek a szakemberek, a különböző kutató intézetek e témának hazánkban és külföldön is, A KGST-országok összehangolt kutatásokat folytatnak a korrózióvédelem területén és e munka eredményeiről rendszeresen tájékoztatják egymást. A legutóbbi és éppen ma befejeződő V. tudományos koordinációs értekezletnek Pécs adott otthont. A hét szocialista ország szakemberei a beton- és vasbej ton épületek korróziójával és korrózióvédelmével foglalkoztak, így mód nyílik számunkra is, hogy számot adjunk az eredményekről és feladatokról. A moszkvai KGST Koordinációs Központ kezdeményezésére öt esztendővel ezelőtt kezdődött el a tényleges és összehangolt kutatási munka. Hazánkban, a Korróziós Állandó Bizottság és az Építési és Városfejlesztési Minisztérium felügyeletével a témafelelősi funkciót a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat látja el a különböző társintézetek együttműködésével. A munkában részt vevő hét európai szocialista ország hat témában végez kutatásokat. Magyarország az adalékszerekkel, Lengyelország a festékbevonatokkal, a Szovjetunió a betonkorrózió elméleti kutatásaival és a gazdaságosság kérdéseivel, az NDK a vasbeton szerkezetek korrózióállóságának növelésével, Románia a betonszerkezetek munkahelyi vizsgálatával, Bulgária a vastagbevonatokkal, Csehszlovákia pedig a betonimpregnálással összefüggő kutatási feladatokat végzi. A betonba kevert adalékszerek előnyösen változtatják meg a megkevert anyag tulajdonságait. A tömörítőszerek alkalmazásával lényegesen növelhető a beton vízzórósága, következésképp csökkenthető a kapillárisokba felszívódó korróziót okozó agresszív anyagok — például savas oldat — roncsolása. A különböző adalékszereket egyébként a fejlett nyugati országokban, így többek között az Egyesült Államokban és Nyu> gat-Németországban elterjedten alkalmazzák: az elkészített betonfajták legalább ötven százalékába adalékszereket kevernek. A különböző tömítőanyagok felhasználásával a még a hat—nyolcezer Milligramm/ liter szulfáttartalmú vizes talajoknál is korrózió ellenálló a beton, nincs szükség különleges védelemre például bitumenes szigetelésre. E témában egyébként kiterjedt kutatás folyik hazánkban. De megemlíthető az a vizsgálati módszer is, amelynek segítségével az egyes adalékszerék feszített szerkezetű acélbetétekre gyakorolt esetleges korróziós hatását elemzik elektrokinetikai méréssel. De miért is fordult a kutatók érdeklődése a beton felé? Elsősorban azért, mert korunk építőanyaga és érthető, hogy a KGST országokban elért különböző kutatási eredmények kölcsönös megismerése és a tapasztalatok kicserélése, azok gyakorlati alkalmazása nagy jelentőséggel bír. Ilyen például a különböző festékbevonatokkal kapcsolatos kutatási terület. A fémfelületek korrózióvédelmét szolgáló festékbevonatoknak és azok felhasználási módjának hatalmas irodalma van. Mindez a betonra még nem mondható el. Tehát nagyobb figyelmet kell rá fordítani. Megemlítendő, hogy már használatosak olyan műgyanták, amelyek vastagbevonatként a betonra felhordva kellő korrózióvédelmet biztosítanak. Ugyanakkor a kötési idő gyorsabbá tétele érdekében ma már gyakorlati igény, hogy a szerves oldószerek helyett ezek az anyagok vízzel hígíthatok legyenek. A Német Demokratikus Köztársaságban és több tengermel- léki országban sok gondot okoz a vasbeton szerkezetekben fellépő klorid okozta korrózió. Ezért is foglalkoznak az NDK kutatói az acélbetétek ilyen jellegű korróziójával. Az egy héten át tartó nemzetközi tanácskozáson is többször elhangzott, hogy a korrózióvédelemmel kapcsolatos gazdaságossági számításoknak és elemzéseknek nagyobb hangsúlyt kell adni. Ez azt jelenti, hogy a jövőbeni kutatásoknak még inkább a gazdaságossági számításokra kell alapulni. Felmerült az is, hogy a jövőben gyorsítani szükséges az egyes országok kö.'itti információcserét, a használatos termékek mielőbbi megismerését, a közös kutatásba való bevonásukat. Salamon Gyula „Vízűzés” a falakból Vizes falak az olyan épületekben fordulnak elő, amelyeket építésükkor nem láttak el vízszigetelő réteggel. Az ott tárolt bútorok tönkremennek, a műszaki berendezések korróziós pusztulásnak vannak kitéve, emelett az ember egészségére is ártalmasak. A nedves falakból való „vízűzésre” két hazai szabadalmat is alkalmaznak. A Biczók—Lipcsey—Horváthféle szabadalom szerint a faltestbe a kijelölt szigetelési síkban egymástól 25 centiméter távolságban lyukakat fúrnak. Ezekbe vörösréz szalagból kialakított elektródákat helyeznek, különleges habarccsal erő. sítve be őket. Az elektródasor ellenpólusaként megfelelően méretezett mélyföldelést készítenek három—ötméter mélységbe lejuttatva ugyancsak vörösrézből készült szalagelektródokból. A fémes zárlat létrehozása után meginduló folyamat hatására a falazat néhány hónap alatt kiszárad. A Kardos György-féle „elekt. rokard” eljárás tulajdonképpen hasonló elv olapján távolítja el a falból a vizet, de valamivel olcsóbban és kevésbé munka- igényesen. A falba mélyített furatokba és az ezeket összekötő hornyokba fémelektród sort helyeznek be. Az elem másik elektródjai a talajba helyezett fémpálcák. A fal- és földelektródot aztán megfelelő vezetékkel összekötve zárják az áramkört, elektrolitként pedig a falban levő víz szolgál. E módszerrel a fal kiszáradása alig több mint egy hónap múltán bekövetkezik és a tartósan száraz állapot 20-50 évig áll fenn. Lakk helyett lazur? Nyugat-Európában és Csehszlovákiában nem lakozzák a faépületek külső felületét. A fafelület matt vagy selyemfényű, de alóla kitetszik a fa természetes rajzolata és általában a sötétebb színek uralkodnak. Ezek a lakknál tartósabb színes bevonatok, az úgynevezett lazurok, gomba» és rovarkár ellen alkalmas ható-* anyagokat tartalmaznak és színanyagaik kiszűrik az ibolyántúli sugarakat. Hagyják a fát „lélegezni" és a felületen sem alkotnak légmentesen záró réteget. Beszivódnak a fa pórusaiba, így a fa hő hatására bekövetkező mozgásakor a bevonat nem pattogzik le, nem repedezik meg. És mivel a lazurok nem fedőfestékek, alóluk áttetszik a fa természetes rajzolata. Modern védőbevonattal kezelt faházak Hz iskolaérettség testi-lelki követelmény G ondolkoztak már azon kedves olvasóink, hogy mi a legkülönösebb, legszámottevőbb lépés a kisgyermek életében? Az, amikor elindul — életében először munkába — amikor átlépi az iskola küszöbét. Életét eddig a játékosság jellemzete. Most megváltozott az irány: az eddigi cél — a játék — eszközzé vált és derűs jutalommá, a munka — a tanulás — kemény kötelességgé kristályosodott. Amikor beül a padba és figyelni kezd, szembe néz a feladattal, ami egész életén végig fogja kísérni.----------------------------------------------------------* ----------------------------------------------------------N agyon fontos, hogy hogyan indul. Ha botladozva, bizonytalanul, talán egész élete gátlásossá válik, ha bátor, határozott, sikerélményes, akkor feltehető, hogy olyan lesz életútja is. Azért olyan fontos, hogy a munkábarázódásakor a gyermek iskolaérett legyen. Kit nevezünk testileg és szellemileg iskolaérettnek? Azt, aki fejlődésében eléri azt a szintet, ami az iskolába járáshoz, a tanuláshoz szükséges megterhelést egészsége károsodása nélkül megbírja. Az iskolaérettség bonyolultan ösz- szetett követelmény. Teherbírás, gondolat összpontosítás, következtetési készség, alkalmazkodás és a közösségbe való beilleszkedés a legfontosabb tulajdonságai. Orvosi szempontból az a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Hogy ideg- rendszere, látása, hallása, érzékszerveinek állapota megfeleljen az iskola követelményeinek. Testi fejlettségét magassága, súlya és a mellkas-térfogata határozza meg. Fontos, hogy érthetően, világosan tudja kifejezni magát, hibátlanul beszéljen, élményeit, gondolatait helyesen közölje és megértse a mások szavát. Fontos hogy figyelme, megfigyelőképessége, a külvilág és a környezet iránti érdeklődése élénk legyen és megfelelően fegyelmezze magát. Az óvodában, otthonában személyisége még csak bontakozik. Az iskolában már megkezdődik a végleges kialakulás, ami későbbi viselkedésének, magatartásának egyik komoly pillére lesz. Az iskolaérettség azt jelenti, hogy a gyermek már olyan megszilárdult, kellően összeállt kristály, amit nyugodtan csiszolhat, finomíthat, oktathat, nevelhet az élet, a közösség, a pedagógus, a család és aminek finomítását az akkor még öntudatlan önnevelés is megkezdheti. ... És mi van akkor, ha valaki iskolaköteles korában az iskolaérettségnek még csak a határán mozog, vagy talán azt még el sem éri? Arra mi vár? Segíteni kell rajta! A munkába induló kisgyermek életében a pedagógus, az orvos és a család összefogása biztosítja a legelső segítséget. És ha ez kevés, akkor a korrekciós osztály vagy a kisegítő iskola, ahol a gyermek különlegesen képzett pedagógus segítségével ugyanazt tanulja, amit a többi, de nem olyan kötött órakeret mellett, hogy pihenni és játszani is legyen ideje. Azért fontos a pedagógus, az iskolaorvos és a család kapcsolatának kiépítése és megszilárdítása, mert a család, mint a gyermek környezetének legközelebbi és legszorosabb közössége, így tovább is kézben tarthatja a gyermeket és segíthet mindaddig, amíg az iskolaérettség megkívánható fokát el nem éri. Amikor a kisgyermek munkába indul, megnő a család kötelessége és felelőssége is. Ilyenkor a legközelebbi hozzátartozók fokozott figyelemmel foglalkozzanak a társadalom legifjabb dolgozójával. Ismerjék el és tiszteljék, hogy neki is van kötelessége, feladata, munkája. Most már ő is dolgozó és ha ez nehézséget okoz, segítsék, de soha se végezzék el helyette a munkát. Ha észreveszik, hogy nem hall, nem lát jól, azt jelentsék a pedagógusnak, ha hamar fárad, ha nyugtalanul alszik, ha nincs étvágya, ha rosszkedvű, félrehúzódó, azt az iskola- vagy körzeti orvossal' közöljék, esetleg beszéljenek a gyermekorvossal. Őszinteséggel és összefogással még a nagyobb zökkenőket is ki lehet egyengetni, és a későbbi súlyosabb következmények is megelőzhetők. A kisgyermek munkába áll: iskolába megy. Öröm ez a szülőnek, a nagyszülőnek és mindenkinek, aki büszke a jövő nemzedék fejlődésére, testi és szellemi gyarapodására. Buga doktor PÉCS. SZÜLETTEK: Molnár Beáta, Kúszik Agnes, Her- czegh Orsolya, Szabó Zsuzsanna, Elek Zsuzsanna, Müller Tamás, Tóth Beáta, Kajdacsi Erzsébet, Peti Anita, Hajdinák Agnes, Ritter János, Varga Viktória, Lőrinci, Melinda, Pauska Norbert, Márkus Tamás, Haj- ku Róbert, Horváth Andrea, Kőrössy Etelka, Specht Agnes, Szalai Péter, Csizmadia Florentina, Schván János, Achván Attila, Abonyi Teréz, Fled- rich Bernadett, Horváth Éva, Sepsics Éva, Nagy Eszter, Gyöngyösi László, Szitás Gábor, Rácz Tünde, Dobszai Dóra, ivanics Endre, Orsós Zsolt, Rogits Béla, Gyugyi Mónika, Czárth Anett, Hajdinger Imre, Gaál Adrienn, Tárnái Mónika, Bánkúti Norbert, Csizmár Zita, Beck Tamás, Heindl Katalin, Kerényi Zsolt, Ziener Éva, Ziener Andrea, Sóstai Erika, Papp Eszter, Brém Anikó, Patacsy Gabriella, Kriston Adám, Németh Sándor, Ferenczi Tamás, Kocsis Károly, Mészáros László, Vidákovics Balázs, Horváth Edina, Fluck Eszter, Dénes László, Szántó Tamás, Gyöngyös Edit, Gungl Péter, Kóré Bernadett, Mer- chentaler Nóra, Somlyai Péter. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Gáspár Attila Alajos és Tanács Katalin, Palkó István és Kelemen Zsuzsanna, Ferenczi József és Har- muth Zsuzsanna, Molnár István és Vigh Sarolta Réka, Csonka László és Fentős Gyöngyi Terézia, Tóth István és Kovács Erzsébet, Iván Jenő Károly és Keszthelyi Gyöngyi, Kovács László és Zsember Margit, jtapocsi István és Földvári Ilona Edit, Belső Gyula Antal és Halász Ildikó, Ko- kovai Imre és Kasik Margit, Boldizsár László Jenő és Lovász Katalin, Benkö Zoltán Dezső és Mórocz Zsuzsanna Klára, Kovács István József és Papp Anna, Varga-Kovács István Iván és Botykai Aranka Pálma, Bakos Jenő és Nedelkó Teréz, Kiss Sándor és Portik Magdolna, Schum János és Kreutzer Andrea. MEGHALTAK: Landl Antal, Horváth Sándor, Farkas Mihályné Hollós! Irén, Halmai LajosnS Török Julianna, Molnár Ferenc, Marosvári György, Móré János, Boda Alajosné Heiner Margit, Bódi István, Adám Robin, Látrányi Gyulá- né Megyesy Mária, Semerédi Sándor, Dankl Rezsőné Hochrein Julianna, Gyuris József, Klemm Mihály, Lengyel János, Koszér Dezsőné Marek Gizella, Hirth Mártonná Vrabely Margit, Hauck Mátyás, Fridi Ernő, Hambalkó Józsefné Kuntzer Erzsébet, Morvay Gézáné Deményi Erzsébet, Csizmadia János, Kápolna Istvánná Árvái Anna, Farkas Tibomé Ivanov Zsuzsanna, András Sándor, Rózsa Sándorné Bese Eszter, Martini József, Takács Menyhért, Tóth György, Magyar Attila. SIKLÓS. SZÜLETTEK: Gönczö Sándor, Kupái Tamás, Kalányos József, Katrics Attila, Bicskei Zorán, Mácsai Zsuzsanna, Vékony-Nemes Krisztina, Béres István, Kasza Attila, Németh Erika, Gada- necz Krisztina, Gadanecz Szilvia, Krimer Gyula, Pacskó Gábor Krisztián, Nagy Balázs, Szabó Gabriella, Bozsák Bálint. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Márkus László és Nagy Ilona, Mészáros Sándor és Müller Éva, Szekszárdi Sándor és Fucskár Julianna. MEGHALTAK: Ackermann Mihályné Possmayer Rozália, Járos Istvánná Dömötör Mária.
