Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-20 / 289. szám

Az élet Fehérköpenyesek a gép mellett Megoldódott a munkaerőgond és a halál mezsgyéjén Járható a pápaiak utcája paiak nem vártak külső segít­ségre, felmentést adó szabály­zókra és rendeletekre, hanem megpróbáltak az adott létszám­mal ésszerűbben gazdálkodni, a szűk keresztmetszeteket fel­oldva még több produktumot kihozni. Jóllehet, az Elekthermaxban az alkalmazotti létszám aránya elfogadhatónak mondható, mégis, azzal kezdték, hogy megkérték a fehérköpenyeseket, havonta állítsanak ki körükből húsz embert, akiket aztán egy hónapon át a sajtolóban fog­lalkoztatnak. Elsősorban a fia­tal irodistákkal beszélgettek el, ecsetelve előttük, mit jelent a gyár nyeresége érdekében, ha évente egy hónapon át maguk is a gépek mellé állnak. Sike­rült is meggyőzni őket, főként a műszakiak vállalták a terme­lő munkát. Vagyis önkéntes je­lentkezés alapján szervezték meg a munkaerő kapun belüli átcsoportosítását azzal, hogy az osztályvezetők döntésére bízták, kit tudnak nélkülözni és elengedni osztályukról, miután az így kiesők munkáját a töb­bieknek pótolniuk kell. Végül is mindenki jól járt. A vállalkozó kedvű alkalmazottak megkapták szokásos átlagbérü­ket, s abban a hónapban, ami­kor a gépek mellé álltak, to­vábbi 1000 forintot, plusz a műhelyben szokásos műszak- pótlékokat, például az éjszakai műszakért további 30 százalé­kot. Hogy ne támadjanak bér- feszültségek, a műhely állandó dolgozói körében is további ösztönzőt vezettek be, akinek teljesítménye eléri a 105 szá­zalékot, 500 forint külön pré­miumra számíthat. Mindemellett az Elekthermax a munkaerő hatékony foglal­koztatásában más utakon is elindult. Még rendelet sem volt ró, amikor lehetővé tették, a gyáriak közül bárki vállalhat másodállást a gyárban. Mun­kaidő után mondjuk a sajtoló­műhelyben, ahol mindig van szabad gép, odaállhat valame­lyik gép mellé, s amennyit raj­ta termel, azt annak rendje s módja szerint megfizetik. Nos, munkaidő után. megfelelő be­tanítás mellett sok fiatal vállal­ja pzt a plusz munkát, s akad a gyárban olyan fiatal, aki ha­vonta többet keres, mint az igazgató. Az ilyen másodállásokat a gyárakban ma már a rendele­tek is lehetővé teszik. Nem tu­dunk róla, hogy Baranyában élnének vele, pedig munkaerő­gondjaink nekünk is vannak. Be kellene mennünk a pápaiak utcájába. Miklósvári Zoltán Programozható háztartási sütö-főző tűzhelyeiről, villamos hőtárolós kályháiról nevezetes többek között a VBKM pápai Elekthermax gyára, no és ar­ról, hogy a munkaerő hatékony foglalkoztatásában újszerű módszereket alkalmaz. A gyár termékeit a nyugati piacokon is jól ismerik, idehaza is kere­sik, viszont képtelenek az igé­nyeket kielégíteni. Mindennek tetejében évről évre fogy a munkáskéz, egyre kevesebben vannak, a termelésben, első­sorban a szereldékben és a sajtolóműhelyben, szűk kereszt- metszetek keletkeztek. A pá­Pinkerton úr magán­detektív n kikapós asszon) útjainak kifiirkészése 3000 forint Fizetne adót, de a tanács nem fogadja el Már aludtam, amikor ágyam mellett megcsörrent a telefon. Sötét volt, s a szobában sem­milyen nesz sem hallatszott. A kések elmosva, fényesre töröl­ve pihentek a konyhaszekrény fiókjában. Még nem tudtam, ki a gyilkos, mert az este ol­vasott detektívtörténetet félbe­hagytam. összerezzentem az éles csengetésre, és felemeltem a telefonkagylót... —• Itt az Informátor — szó­lalt meg az ismeretlen férfi a vonal másik végén. Ekkorra mór kiment az álom a szememből, elfelejtettem a krimit, és megnyugodtam. Visz- szacsöppentem a valóságba: nincsen semmi baj, csak a mai Magyarország első magánnyo­mozója hívott vissza. Az Infor­mátor vagy másnéven Pinker­ton úr, a magándetektív. Igen, kedves olvasóink Ma­gyarországon már nemcsak a bűnügyi regények lapjain ta­lálkozhatnak amatőr detektiv- ve'l, hanem személyesen is, ha felhívják Budapesten a 466-994-et. Keszthelyi Tibor A detektív- történet anatómiája című, 1979- ben megjelent könyvéből idé­zünk: „Az eszményi mesterde- tektív természetesen műkedvelő. Amatőr — de nem dilettáns, hanem nagyon is rátermett nyo­mozó ..." A magyar Pinkerton 27 esz­tendős. Eredeti szakmája: esz­tergályos. Sok éve készül már a feladatra. Karatézik. ügyfelei először megbízottjával kerülnek kapcsolatba, aki állandóan a telefon mellett ül. Mire vállalkozik Pinkerton úr? Választ erre az általa készített röpcédula ad. E szerint: „Új Egy angol magándetektív o színpadon: William Henry Blore, aki nem volt elég okos és ügyes, mert ő volt a hetedik kicsi néger, akit megöltek. (A magánnyomozó megszemélyesitője Lukács Jó­zsef, mellette áll: Dávid Kiss Ferenc.) Informátor! Nincs többé titok! Megbízásra információ bármi­ről, bárkiről! Diszkréció. Top Secret ügykezelés. Magánosok és közéletek részére Általános Emberi Gazdasági információk szerzése. Diszkrét, gyors, pon­tos! Levélcím:...” Pinkerton úr tehát mindenre vállalkozik. Működésének meg­kezdése óta mintegy 50 ügy­ben járt el eddig. Honoráriu­mát esetenként állapítja meg. Kikapós asszonyka útjainak ki- fürkészése a férj kívánságára egy héten keresztül: körülbelül 3000 forint. Egyetlen megbízást utasított el eddig: egy idős hölgy azzal az úrral kívánt megismerkedni, aki holttestét boncolni fogja majd .., Pinkerton úr egyébként gye­rekkorában geológusnak ké­szült. Elvált. Elmondása szerint a tanács adott számára enge­délyt különös foglalkozásához, amikor „szabad szellemi fog­lalkozású” egyénként bejegyez­te. Adót szeretne fizetni, de egyelőre nem nagy hajlandó­ságot mutat a tanács arra, hogy elfogadja. Kikértük illetékes szervek vé­leményét Informátor úr tevé­kenységéről. Eszerint meglehe­tős bizonytalanság uralkodik abban a kérdésben, hogy Pin­kerton úr működése sérti-e tör­vényeinket, jogszabályainkat. . Egyértelmű tilalom nem lelhető fel a paragrafusok között, és Informátornak az a véleménye, hogy amit nem tilos, azt sza­bad. Az is kérdés, hogy társa­dalmunk alapelveivel, a szemé­lyi szabadsághoz fűződő jogok­kal mennyiben egyeztethető össze Pinkerton úr hivatala. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a jogszabályok között akadt egy keskeny hézag, és Pinker­ton úr ezt ügyesen igyekszik ki­szélesíteni. Hogy mi lesz a vállalkozó kedvű fiatalember sorsa — nem tudjuk. Magyarországon akadt már olyan hivatal, amely adót vetett ki egy halottlátó asszonyra. Pinkerton úr a ha­lottlátónál nagyobb esélyekkel pályázhat működésének törvé- nyesítésére, hiszen ő nem túl- világi, hanem nagyon is evilági titkok kifürkészésére vállalko­zik... Erdős Ákos Karácsonyra itt a zenélő bimbi Öröm a gyermekszobában: hamarosan a magyar apró­ságok is felszállhatnak a ze­nélő bimbire, miután a hazai kereskedelem meggondolta magát és rendelt a különle­ges- műanyag edényekből. Még a nyáron, a Szegedi Ipari Vásáron bukkantunk rá, és hoztuk a hírt: az enyingi Vegyesipari Szövetkezet ze­nélő bimbiket gyárt. Arra a kérdésre, hogy miért nem le­het kapni a hazai üzletek­ben, a válasz az volt, a ke­reskedelem nem rendelt, mert drágállotta a 300 fo­rintos árat, mire az enyingiek kiajánlották Ausztriába, aho­vá még az idén 40 ezer da­rabot szállítanak, darabon­ként 10 dolláros áron. Világ- gazdasági napilapunkból most arról értesültünk, mégis lesz idehaza is zenélő bimbi. Az „eredményt” madár­trillára emlékeztető zeneszó­val jelző edényke egyáltalán nem bolondos furcsaság akar lenni, hanem nagyon is cél­szerű alkalmatosság: a leg- ifjabbakat szobatisztaságra neveli, sok fáradtságtól meg­kímélve a kismamákat. A bimbi aljára szerelt elekro- nikus zenélő szerkezet ugyan­is akkor kezd trillázni, ha folyadékkal érintkezik, s mindaddig muzsikál, míg a folyadékot ki nem öntik. Az edénykékből a hazai piacra még az idén 10 ezer darab készül és már karácsony előtt az üzletekben lesz. Jövőre az enyingiek a növekvő kül­földi érdeklődésnek megfe­lelően megsokszorozzák ter­melésüket. Akinél tizenegyszer állt már be a klinikai halál Végignézte az osztrák—ma­gyar mérkőzést, de egyre rosz- szabbul érezte magát. Figyelte a pulzusát: folyamatosan las­suló szívverést jelzett vissza ... Pécsre, a POTE intenzív osztá­lyára hozták. — Kiabáltam, hogy nem ka­pok levegőt, hallottam, hogy vi­gasztalnak, de másra nem em­lékszem. Dr. Tapasztó István 83 éves kecskeméti nyugalmazott sze­mész főorvos most itt ül az in­tenzív osztály vizsgálójában és Lászlóffy Antal MÁV nyugdíjas­sal beszélget. — Jó a közérzetem, és egy­folytában vizsgáztatom magam. - mutat a fejére dr. Tapasztó István. — Nagyon kellemes el­ső leckét adtam magamnak, a nővérek nevét tanultam meg. Tegnap volt o nagyműtétem’, megkoptam a pacemakert. Ez az okos kis műszer segít most már a szívemnek. Peregnek a mondatok, ér­deklődnek egymás családjáról, munkájáról. Nézem őket, hall­gatok. Mozognak, nevetnek, a gyerekek, unokák fényképeit mutatják. Itt jönnek-mennek kö­zöttünk, vásárolnak, moziba jár­nak, szüretelik a szőlőt, pedig már megállt a szívük, halottak voltak. Klinikai halottak. Közü­lük nagyon sokra néhány éve még azt mondták: menhetet- len. — Mit ne mondjak? Hozzá lehet ám szokni ahhoz, hogy az embert megszorongatja a halál karja — mosolyog Lászlóffy Antal és megsimogatja az idős orvos karját. — Nálam tizenegy­szer állt be a klinikai halál, de mindig visszarántottak. Utoljá­ra 1977 április 20-án. — Az összehangolt team­munka a lényeg — mondja dr. Tekeres Miklós adjunktus, a POTE intenzív osztályának veze­tője. — A gyors reokciókészség, józan ítélőképesség, magas szakmai tudás egyaránt köve­telmény asszisztenstől, nővértől, orvostól. A 79 éves Lászlóffy Antal azok közé tartozik, akiket a POTE intenzív osztályán élesz­tettek újra, s okik közül több mint húszán rendszeresen be­járnak ellenőrzésre. Kokas János 54 éves kerté­szeti dolgozó — most mór rok­kant nyugdíjas — március 24- én lett rosszul. — Mintha felforrósodott vol­na a levegő - emlékezik. — Ki. mentem az erkélyre, de ott sem volt frissebb. Kivert a víz, roha­mosan gyengültem. A felesé­gem hívta a mentőt. Akkor már minden nagyon halvány volt körülöttem, nem tudtam ponto­san érzékelni, hogy mit csinál­nak velem. Mintha vágtak vol­na a nyakamon, s valóban von itt kisebb heg, látja? - s mu­tatja a nyakát. Tudom, hogy sokan voltak körülöttem, dol­goztok rajtam, de egyszercsak úgy éreztem, zuhanok egy ma­gas toronyból, s megszűnt kö­rülöttem minden. — Szerintem úgy halunk meg, hogy észre sem vesszük, igaz? — kérdezi a többieket übér Jó­zsef 67 éves BEV nyugdíjas, s ők rábólintanak. — Én olyasmit éreztem, mintha baltával akar­nának ajtót vágni a mellemen. Itt lakunk szemben az Ifjúsági úton, azonnal áthoztak a klini­kára. Mintha injekciókat kap­tam volna ... Nem tudom, mennyi idő telt el . .. Szobatár. saim mesélték el, hogy az éjjel sokáig gyúrták, kérlelték a szí­vemet. Egyszer nekidurólta ma­gát, de rövicf idő múlva isméi megállt.. . Kezdődött minden elölről. Ez most januárban történt, de azóto semmi ba- jom. — Hét évvel ezelőtt a Me­gyei Kórház orvosainak köszön­hettem meg az életem, 1977- ben pedig itt az intenzíven, pont egy kontroll alkalmával lettem rosszul. Ugye, milyen szerencsés vagyok? - kérdezi a 67 éves Faubl Jószef. Már a második pacemaker dolgozik bennem, s mióta „meghaltam", nem tartok a kaszástól. Újraélesztettek. Nem gyógyít­hatatlan krónikus betegség ve­zetett a klinikai holólukhoz, a szívük mondta fel a szolgálatot. Ilyenkor még van esély. Négy percnyi. Ennyi idő alatt kell rá­kényszeríteni a szívet, hogy újra kezdje ritmikus mozgását. De ők pont erre a négy percre nem emlékeznek ... Érthető, hiszen nem is éltek. Török Éva A MAJSI KOSSUTH MGTSZ felkínálja megvételre a Komló város piacterén épült, 100 m2 alapterületű ZÖLDSÉG- ÉS TERMÉNYBOLTJAT 220 m2, Ft vételárért, valamint az üzlet teljes berendezését 44 mFt-ért. FELKÍNÁLJA TOVÁBBÁ a 10 db Gergely-féle, 10 ezres, üzemképes állapotban levő KELTETÖGÉPÉT, v darabonként 8000 Ft-ért. A felkínált eszközök a tsz központjában, Majson, valamint Komló város piacterén megtekinthetők. Gyors és diszkrét Másodállás - házon belül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom