Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-19 / 288. szám
ZOBHK-BA«IVn, «980 Az elmúlt esztendőben komplex gépesített fejtést is üzemeltettünk, az elővájásokbon új típusú fúrókocsik, rakodógépek üzemelnek. Az elmúlt öt esztendőben műszakilag megújult Zobák... Judt István, az üzem mostani főmérnöke másfél éve dolgozik Zobákon, ő a teljesítmények egyenletes emelkedését tartja az elmúlt tervidőszak egyik leglényegesebb sikerének. 1976-ban 1226 kilogramm volt, az idén pedig 1362 kilogramm az összüzemi teljesítmény. — Persze ilyen alkalmakkor visszatekint az ember, Zobák- bánya életében a legeredményesebb öt év múlt el. Néhány szót azonban a jövőről is kell beszélnünk. Az elkövetkezendő 15—20 év alatt a mostani 500 ezer tonnás termelés 1 millió tonnára emelkedik. Az ezredforduló körül a komlói bányaüzemek közül már csak Zobák él majd. Addigra a harmadik és ötödik szint között folyik majd a termelés, a mostaninál lényegesen nagyobb mélységben, s remélhetően ennek ellenére a gázkitörésveszély csökken, hiszen két szintet is leművelünk addig, nem lesz valamennyi terület szűz, mint most. Természetesen addig gépesített lesz minden fejtésünk, már a jövő esztendőben is kialakítunk ismét egy komplex gépesített fejtést SOW önjáró biztosító- berendezés és marótárcsával, aztán még egyet. Felgyorsítjuk a bányaépitést is . . . A második szinten jövünk ki a fejtésből, itt friss levegő húz a bányába. Halla Imre, a brigád vezetője és László Márton szakvezető vájárral beülünk egy népes csillébe, az elmúlt évekről kezdünk beszélgetni, de aztán Halla régebbről is mesél. — Tizenhat éve dolgozom Zobákon, Kollárral akkor alakítottuk a brigádot. Horváth Tibor, Huszek Mihály, Kirk János, Nemesvári Antal, Szabó Imre meg én azóta is együtt vagyunk, Tillmann József most ment nyugdíjba. Az első időkben még fabiztositású fejtésben dolgoztunk, ez a mostani még ugyan hasonlít a régi fejtésekre, de dolgoztunk mi az elmúlt években a gépesített fejtésekben is. Csak az elmúlt öt évben több mint 700 ezer tonna szenet küldtünk a felszín, re. volt olyan időszak, amikor csaknem kétszáz emberből állt a brigád. A régiek mellett nagyon sok nálunk most a fiatal is, jól összegyűlt most a brigádban az erő, a lendület és a tapasztalat is. Na és az elméleti tudásban is gyarapodunk — bök tréfásan László Márton felé. . A harminchárom esztendős vájár most iratkozott be o technikumba, a tervtel jesitést méltató ünnepségen nem lesz ott, Oz iskolapadban ünnepel ezen a délutánon. Zobák-bánya, 1980. október 10. Lombosi Jenő Arcomba lehel és ordít a bánya. A népes vonaton több mint két killométert utaztunk, Zobák-bánya fő szállítóvágatán alig-alig érzékeljük milyen is a mindmáig legkeményebb munkahely. A fejtés légvágatán azonban egyszeriben bemutatkozik a szénbánya. A fejtésből kihúzó párás, poros levegő, az üvöltő ventillátorok, a fejtőkalapácsok ugatása, a biztosító elemekkel küszködő verejtékező vájárok egyszeriben megmutatja a föld alatti világ igazi arcát, mint a frontra érkező katonák is csak a lövészárokban érzékelték milyen is a háború, bármennyit is beszéltek róla a harcterekre rohanó vagonokban. Millió tűszúrásként csapódik arcunkra a szénpor, a köpködés itt szinte élet- szükséglet. A 10-es telepi fejtésben Halla Imre szocialista brigádja dolgozik. Vajon sikerül-e bemutatniuk majd az NDK Kulturális és Tájékoztatási Intézetében a kiállításukon munkahelyüket, életüket? Az „Ernst Thälmann” szocialista brigád életéről, fejlődéséről, a bányáról ugyanis kiállítási anyagot gyűjtöttek össze és az NDK budapesti nagykövetsége meghívta az egész brigádot kiállításuk megnyitására. Zobák-bánya egyik legnagyobb, legrégibb és legjobb szocialista brigádja számára ez amolyan számvetés: talán maguk is meglepődnek mennyi mindent tettek az elmúlt másfél évtized alatt, amióta együtt dolgoznak. Kollár Dénes, a brigád régebbi vezetője, a nagytudású kiváló vájár sajnos nem érhette meg ezt az eseményt, a nyugdíjas életének első napján meghalt.. . Zobák-bányón egyébként most nemcsak ez a brigád, az egész üzem számvetést csinált; 2 406 600 tonna széntermeléssel október 10-én teljesítették az öt esztendőre előírt termelési feladatukat. Véner János üzemvezető-helyettes mondja, hogy várhatóan az év végéig még annyi szenet termelnek, hogy 110 ezer tonnával megtoldják ötéves tervüket. — Nem panaszkodhatunk, sikeres évek múltak el — mondja. Kétszer Élüzem címet kaptunk, ugyanennyi alkalommal dicsérő oklevelet, brigádjaink közül országos munkaversenyben is több elismerést kapott, dolgozóink számos kormány- és miniszteri kitüntetést kaptak. A zobáki bányászok azonban nemcsak a munkahelyükön szorgoskodnak, öt év alatt Komlón több mint 40 ezer óra társadalmi munkát végeztek, amelynek értéke csaknem négy és fél millió forint. HÉTVÉGÉ Cseresnyés Ferenc üzemvezetővel kinevezése óta talán most először tudunk örömteli dolgokról beszélni. Mindketten jól emlékszünk ennek a tervidőszaknak legkeserűbb emlékére, amikor 1978. december 8-án egyszerre hat bányász vesztette életét gázkitörésben. — Bármennyire megteszünk mindent a szerencsétlenségek megelőzésére előfordul, hogy tehetetlenek vagyunk a bánya- veszélyekkel szemben. Az elmúlt öt esztendőben szerencsére rajtuk kívül csak egyetlen halálos baleset volt Zobák-bá- nyán. De nemcsak a föld alatt igyekszünk megóvni őket. Három esztendeje rendszeres a védőital-ellátás, mindennap száraz, tiszta ruhában szállnak le bányászaink. Az idén munkalélektani laboratóriumot hoztunk létre jól felkészült orvosokkal. Kibővítettük az orvosi rendelőt, rendszeressé tettük az évenkénti tüdőszűrést. Állandó fogorvosi szakrendelés van az üzemben, lehetővé tettük a mozgásszervi betegek terápiás kezelését... A fejtés felső kijárójához érünk, szűk lyuk, görnyedve tudunk csak járni, két bányász a fém biztosító elemeket feszíti a kőzet alá. Muhel Illés főmérnökhelyettes kissé lemarad, hallom amint korholja őket, hogy nem egészen úgy állnak a fémtámok, mint azt az előírások, a biztonsági követelmények megkívánják. A fiatal mérnök a vájáriskola elvégzése után a bányaipari technikumban szerzett oklevelet, majd a bányamérnöki egyetemen diplomát, de minden nyáron itt dolgozott Zobák-bányán, éppen ezen a csapaton, Márton Imre mellett tanulta a szakma fogásait. Néhány percre leülünk a vájárral beszélgetni, a csaknem három évtizede bányában dolgozó férfi legújabb tanítványát is hozza magával. Boros Tibor 26 éves, másfél hónapja jött Tatáról Komlóra a lakás reményében. A kaparón szénfolyam úszik el mellettünk, valaki odakiált, hogy Márton Imre nehogy olyan vadakat mondjon nekem, mint a szakszervezeti bizalmiak tanácskozásán. — Az egyéni bérezés miatt szóltam - magyarázza. Nem mintha én ellene lennék, engem nem érintene hátrányosan. De én fontosnak tartom, hogy az alapunk magasabb legyen, mint most, utána aztán lehet differenciáltan bérezni. Kérdem, hogy mi a legfontosabb amire először az újoncokat megtanítja, hogy képes még az oktatás mellett teljesítménybérben dolgozni? — Az első, hogy feleslegesen ne mozogjon, ne pazarolja erejét. Figyelje mi hol van, az anyagot hogyan kell mozgatni, a szerszámok fogásait tanulja, később majd a fejtőkalapácsot is megkapja. Igaz addigra egymás gondolatát is ismerjük majd. Néhány méterrel feljebb éppen omlasztanak, talán a legveszélyesebb, legnagyobb figyelmet és tudást követelő fejtési munkafolyamat. Szalontai János vájár először a fém süveget veszi ki a főte alól, néhány lapátnyi szén lehullik, aztán megnyugszik a kőzet. Társa mögötte van, a tárnok védelme alatt, két év omlasztási gyakorlat kell, amig valaki azt csinálhatja amit most Szalontai. A fémtám fogantyúja a szénfal felé fordult, nem lehet hozzáférni, csákány nyelével próbálja a vájár visszafordítani, közben persze újból és újból pereg a szén a nyakába. A főtét biztosító deszkákat már csak a hálaisten tartja, amikor a hidraulikus fémtám csapját is kinyitja Szalontai és a fémhenger összecsúszik. Társa sűrítettlevegős vitlával kihúzatja a biztosítóelemet, Szalontai ügyesen visszalép, egy pillanattal később sok tonnányi szén zúdul le. Zobák-bányán — bár ez a fejtés még hagyományos — az elmúlt öt esztendőben egész sor műszaki újdonságot vezettek be. Balázs László, aki néhány esztendeje itt volt főmérnök, most pedig a vállalat termelési főosztályán dolgozik, sorolja: — Sűritettlevegős robbantási módot vezettünk be, függőpályás arryagszállitó-berendezé- seket építettünk, az ASCS és a SOW önjáró fejtésbiztosító berendezéseket is többször sikeresen alkalmaztuk, széngyalus kísérleteink is sikeresek voltak. A legsikeresebb őt esztendő Közélet és szervezettség M it tekintsünk napjainkban közéleti cselekvésnek, kiket tarthatunk közéleti embereknek? Nemcsak teo- rikus vagy terminológiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdései ezek társadalmi életünknek. Méghozzá olyan kérdések, amelyek aligha tekinthetők egyértelműen tisztázottaknak. A közfelfogás bizonytalanságait, illetve egyoldalúságát jelzik egyes szociológiai felmérések is, melyek tanúsága szerint sokan hajlamosak a közéletet a politika „magas régióival” azonosítani, a mindennopaktól távoleső szféraként felfogni. Ebből eredően közéleti embernek is csak azt tekintik, aki az említett magas régiókban mozog: az országos vagy megyei vezetőt, a központi testületek tagját, a képviselőt Mások szélesebben húzzák meg a kört, de a közéletiség az ö szemükben is jobbára valamilyen funkcióhoz, tisztséghez kötődik: közéleti ember e szerint a párttitkár, a tanácstag, vagy — újabban immár — a szak- szervezeti bizalmi. Bizonyos I eszük ítettség, korlátozottság fejeződik ki ezekben az értelmezésekben. S ez a leszűkítettség elvileg sem helytálló, s a gyakorlat szempontjából sem haszonnal járó. Bárhonnan is nézzük a dolgot, az élet arra int, hogy indokolt e fogalmakat átfogóbban, szélesebben értelmezni. Hiszen a közélet végeredményben nem más, mint a közösség, pontosabban szólva a közösségek élete — a „köz élete". Éppen ezért minden olyan ember közéleti embernek tekinthető, aki — a politikai tudományok szakértő művelőjének szavaival élve — „szőkébb vagy tágabb közösségben hangadó és így befolyásolásra, irányításra képes; nemcsak érdekli az. hogy mi történik körülötte, hanem meggyőzni és mozgósítani, képviselni és tárgyalni is tud közössége érdekében; nemcsak együtt cselekszik a többiekkel, hanem szervezni tudja e cselekvést, s a cselekvés lehetőségeinek a kereteiért is tud érvelni és tenni valamit”. Minden közösséqi cselekvésnek nélkülözhetetlen feltétele, hogy legyenek ilyen irányító, befolyásoló, mozgósító szervező egyéniségek. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a cselekvő közösségek sokaságában mindenütt találhatók közéleti emberek, s a közéleti cselekvésnek jóval tágabb a szférája, mint oz úgynevezett „magas politika”, vaay mint akár a politikai-mozgalmi szervezetek és népképviseleti szervek intézményesült működése. P ersze, aligha vonhatná kétségbe bárki, hogy a körülményeink között a közélet legfőbb színtere, leggyakoribb megnyilvánulási területe a szervezett keretek között folytatott? intézményesült társadalmi tevékenység. Egyszerűbben szólva, a közéletiség mindenekelőtt és legtömegesebben a politikai, társadalmi szervezetekben é^ mozgalmakban, az érdekképviseleti, népképviseletei szervekben, fórumokon nyilvánul meg, az itteni vitákban, elhatározásokban, kezdeményezésekben, szervező és mozgósító tevékenységben ölt testet. Szervezett keretek és formák nélkül a közélet eleven áramlása kicsapna medréből vagy elsekélyesedne; az egyéni szándékok nem állnának össze közösségi törekvésekké, a tettrekészség nem alakulhatna tevőleges aktivitássá, avagy pedig a sokféle egyéni tett nem forrhatna össze a közös cselekvésben. Közéletünk szervezettsége tehát nem valamiféle negatív jelenség, hanem éppenhpgy biztosítéka a szocialista demokrácia tartalmi érvényesülésének, más szóval annak, hogy a dolgozó emberek érdemben részt vehessenek a közügyek eldöntésében és intézésében. Ezt a szervezettséget azonban hiba lenne leszűkítve felfogni, csupán a kifejezetten politikai szervezetek tevékenységére szűkíteni. A lazább keretek között folyó tevékenységi formáknak is lehet és van közéleti jelentősége, tartalma. Hiszen miért ne minősülne közéleti cselekvésnek például a szocialista brigád közösségi életének szervezése, fejlesztése? Vagy miért ne lenne közéleti jelentőségű a (termelő, fogyasztási, vagy lakás-) szövetkezet önkormányzati életében való tevőleges és kezdeményező részvétel? Miért ne tartanánk közéleti embernek, aki egy sportegyesület, amatőr művészeti csoport, ifjúsági klub, értelmiségi társulat vagy más hasonló közösségek soraiban tölt be hangadó, mozgósító, irányító szerepet? Avagy netán nem része-e a közéletnek mondjuk a szülők iskolai megbeszélése gyermekük osztályközösségének fejlődéséről és gondjairól? Ha mindezt számba vesszük, joggal mondhatjuk, hogy nálunk igazán nem csekély a közéleti emberek száma. Ez a kör a fejlődés során természetesen tovább bővíthető és bővítendő. De legalább ilyen fontos, hogy a közélet cselekvő részeseinek mindegyikében tudatosuljon tevékenységének társadalmi jelentősége, tartalma, hogy pontosan értsék önnön szerepüket, lehetőségeiket. S nem kevésbé lényeges az is, hogy a társadalom kellőképpen építsen erre a széles körű aktivitásra, s a legjobb hatásfokkal hasznosítsa azt. Ha ebből a szempontból átgondoljuk teendőinket, többféle és többirányú szükségletet érzékelhetünk. Egyrészt szükségesnek mutatkozik közéletünk bizonyos mértékű túlszervezett- ségének megszüntetése, az ebből adódó — Kádár János országgyűlési beszédében is szóvá tett — formális, bürokratikus jelenségek leküzdése* Az üresjáratok, a rutin és megszokás őrizte kiüresedett formák eltüntetésével csak nyerne közéletünk, tartalmasabbá, elevenebbé válna. Bizonyos területeken viszont éppen a szó igazi értelmében vett szervezettség erősítése lenne kívánatos, a munkánk olyan megszervezésével, mely biztosítja a közéleti fórumokon születő elhatározások, kezdeményezések érdemi valóra válását. Ez is tartalmi követelmény, hiszen enélkül a közéleti eszmecserék lényegi magva vész kárba: a közösségek életére gyakorolt valóságos hatásuk. Mindezzel kapcsolatban alighanem érdemes lenne elgondolkodni azon is, mennyire élnek még bennünk bizonyos régebbi beidegződések. Olyanok, amelyek a közélet szocialista tartalmú szervezettségét mintegy szembeállították az öntevékenységgel, a formai sokszínűséggel, a szó pozitív értelmében vett spontán kezdeményezésekkel. Nyugodt lélekkel mondhatjuk: fejlődésünk jelenlegi szakaszában, amikor az alapvető érdekek azonosak és a szocialista eszmék széles körben elfogadottak, ennek a szembeállításnak nincs valóságos alapja. Sőt, inkább arra kellene törekednünk, hogy a közélet különböző területein még jobban erősödjék a — közös céljainkat szolgáló — öntevékeny, kezdeményezőkész szellem, még tágabb tere nyíljék a helyi elgondolások valóra válásának, A közéletet a cselekvő emberek sokasága alakítja ki és formálja folytonosan tovább. Az ilyen emberek, s az általuk végrehajtott hasznos tettek számának állandó gyarapodása társadalmi fejlődésünknek egyik legfontosabb megnyilvánulási módja, s egyúttal egyik legfőbb hajtóereje. Cyenes László
