Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-18 / 287. szám
e Dunántúli napló 1980. október 18., szombat Új családi házak Geresdlakon U nalmas hétköznapi délelőtt van, szakad ez a nyavalyás őszi eső, pergeti pz iroda ablakait, a belső szobából szófoszlányok szűrödnek ki, Molnár Ádámné v\>- titkár valami szabálysértési ügyet tárgyal két asszony jelenlétében (valamelyiknek a kutyája öldösi a másik csirkéit), jön a postás, hivatalos leveleket hoz, meg pénzt, később egy magas, erős férfi — narancsszínű munkaruhában — érdeklődik, ki mérné fel az elvégzett munkát, ami „ . . . a mai nappal befejezést nyert . . .", azt mondja, visszanéz később, ha már ráér a ,,titkárné". A fiatal asszonyka tűnődve vizsgálgatja a villanyszámlát, összepödri, kisimítja, sokallja egy kicsit az összeget, bár... — ... a hűtőláda is eszi az áramot, de mégis jó, ha van, a hűtőszekrénybe csak a napi dolgokat rakja az ember, a mélyhűtő-ládában hónapokra eláll minden ... Valaki azt mondja: „K-ék- nál még a disznóólban is ég a villany __” — nem is csoda, s zerződésre hizlalnak vagy húsz-huszonöt -.értést, valóságos „kisüzem”, árammal működik a daráló és akkor hol vannak még a háztartási gépek, meg a tévé meg a két rádió, és a szobák csillárjaiban is hatvanas égők „szopják” az áramot, a nagylány is csak százas körte mellett képes a „szemeit kikenni" . . . Hát szóval sok a kiadás, megyen a pénz... „Megyen a pénz?" Persze, de a takarékba, ahogy ez később ki is derül. Mindenesetre — témát váltva — közbeszólok: — Hogy-hogy ennyi szép új ház van Geresdlakon? — Sok? És még mennyi épül?! Azt mondják az asszonyok, hogy jó tizenöt esztendővel ezelőtt — például a jelenlegi Mohácsi utca helyén — még kis gyümölcsösök, kertek voltak, de a valamivel messzebb eső — és most épülő — új telep is hasonló jellegű terület volt. Geresdlak — a maga 1200 lakójával — a Mohácsra vezető országút mentén terül el, kis völgyek-dombocskák között, tehát egyáltalán nem az „is- ten-háta-mögött” mint több baranyai kisfalu, amelyek esetleg út hiányában elsorvadásra ítéltettek. Mégis néhány család megindult a hatvanas évek elején, beköltöztek Pécsvárad- ra, vagy Pécsre és a „jelet” azonnal fölfogta a községi tanács: meggátolandó a lakosság mozgását, módot talált arra, hogy a kisajátított parcellákat felkínálja beépítésre. Molnár Ádámné vb-titkár mondja: — Ma mór nem csökken a létszám, sőt egy kis növekedés tapasztalható. A községben 390 lakást tart nyilván a tanács. Ebből körülbelül 90 lakás egészen új, a . fönnmaradt háromszáznak kétharmada felújított, de any- n/ira, hogy az épületek eredeti formája majdnem, vagy teljesen eltűnt. Milyen volt a hagyományos — úgynevezett „fésűs-beépítésű” — parasztház? Az utcára merőlegesen álló lakóház első helyisége volt Fotó: Cseri László a tisztaszoba, amelyet csak vendégek laktak, aztán következett a konyha, abból nyílt a hátsó egy vagy két szoba. Az ötvenes évek második felétől kezdve épültek falvainkban a két-három nagyablakos, szinte dölyfös sátortetős házak, alapterülettel azonos méretű nagy padlással, vastag falakkal. Geresdlakon azonban még ennél is újabb lakóházak épültek. űvegverandákkal, erkélyekkel, utca felőli lépcsőfeljórók- kal tagolt házak ezek, legtöbbjük pedig manzardmegol- dással. A padlásszobákat vagy a gyerekek kapják, vagy ott rendezik be a fürdőszobát, szükség vagy ízlése válogatja. Ezek a családi házak - amelyek már nem uniformizálják a faluképet — egyedi tervezések „szülöttei”. A tervezési költség általában két-három ezer forint volt. A korábbi években 80, most 100 forint a telek négyszögölének ára, de köz- művesítve, azaz villannyal, vízzel, szilárdburkolatú úttesttel ellátva. (Vizet, villanyt a fővezetékről saját költségen vezették be az új lakók.) A telkek mérete két-háromszáz négyszögöl. A tanács egyetlen feltételt szabott meg: a telkek beépítési ideje 3 év és így az átruházás illetékmentes. — Egy-egy új hajlék költsége mennyi lehetett? — Szerintem hatszáz—hétszázezer forint. De lehet, hogy több. Kétszobás nincs, csak három-négyszobás, és persze szinte valamennyi fürdőszobával rendelkezik. Nagyon sokan központi fűtést szereltettek házukba . . . Óhatatlan a kérdés: miből? Molnárné egy gépelt papírról olvassa: — Tavaly a geresdlakiak postai betétállománya 9 millió 300 ezer forint volt, a takarékszövetkezeti betétállomány 10 millió 641 ezer forint. Takács Józsefné adminisztrátor, a férje a tsz-ben gépkocsi- vezető. Kettőjük havi keresete körülbelül hétezer forint. Amikor belefogtak az építkezésbe, a tsz-től kaptak 20 ezer forint kamatmentes kölcsönt, a tanácsi kölcsön összege 210 ezer forint volt. Saját megtakarított pénzüket e fentiekhez csapva építik házukat a Mohácsi utcában. — Tavaly került tető alá, remélhetően a jövő tavasszal beköltözünk. Addig a szülőknél lakunk. — Elég hosszú ideig épül... — Igen, mert ha az ember házat épít, ne reménykedjen abban, hogy minden anyagot minden időben megkcp. Hol ez nincs, hol arra kell várni, de azért most már jól állunk a házzal. — Mennyi a munkadíj? — Munkadíj? Kalákában épül. Vagyis besegít a rokonság és férjem munkatársai, barátjai. Ahogy jött az anyag, úgy dolgoztunk. Már csak a fürdőszoba csempézése van hátra, meg a parkettázás. — Hány szobás a ház? — Három, aztán konyha, külön étkezőhelyiség, a tetőtéren is lesz egy szoba, az a negyedik. A fűtést központilag oldjuk meg. Általában a fiatalok építkeznek, az „öregek", vagyis a szülők nagyon nagy segítségével. A felnőtt kereső lakosság zöme Pécsett dolgozik az építőiparban, aztán a bányában, sokan járnak a hirdi Kenderfonóba, a Komlói Kőbánya Vállalathoz, és persze a termelőszövetkezetbe. Az asszonyok szintén a tsz-ben dolgoznak, vagy a komlói Carbon geresdlaki kisüzemében. A pénz tehát — szorgos, kemény munka árán persze — befolyik az iparból, szövetkezetből, illetve a háztájiból. Körülbelül 35—40 személyautó van Geresdlakon. Hogy hányán várnék a kiutalásra — készpénzzel a zsebükben — azt senki nem tudja. Valaki azt mondta, hogy amikor nyaranta, telente hazalátogatnak a nyugatnémetországi jómódú rokonok, akkor a geresdlaki jómódú rokonok egyáltalán nem ájul- doznak. Rab Ferenc Fiatal művészek Gellér B. Istvánnal H armincötödik évemben vagyok, így hát idén hivatalosan is kiköpök a fiatal művészek kategóriájából — mondja némi maliciával Gellér B. István. — Igaz, legtöbbször úgy bánnak velünk, mintha még rajtunk lenne a tojáshéj... A Tettye fölött, a kertben a természet lassanként visszahódítja a magáét. Az egykori polgári nyaraló most lakóépület: a vékony falak nem őriznek semmit a nap melegéből, szeptember végén estelente már fűteni kell. Hatalmas ládában sorakoznak a grafikai lapok, a lakásban csak egyetlen festmény, egy geometrikus kompozíció abból a sorozatból, melynek darabjai a Nevelők Házát is díszítik. — Azzal, hogy nem a képeimből élek, 'rendkívül nagy szabadsággal rendelkezem: azt csinálom, ami éppen érdekel, így hát szakíthattam azzal a geometrikus formavilággal. Sőt most nagyon is hagyományos eszközökkel dolgozom, már ami a formát illeti. Egy csigaház lenyomatát mutatja, majd az erre felépített ókori várost, amely szakadatlan növekedhetett volna, abban a vonalban, ahogy a csiga is növekedik. Gellér B. István megmutatja azokat o „kőtáblákat" is, melyeket ebben az ókori városban „talált", s megírta annak a régésznek az élettörténetét, „aki" megfejtette a kötáblák üzenetét. — Ezek a tavalyi, ifjúsági házi kiállításomnak a folytatásai. Akkor még a régebbi képzőművészeti dolgok vonzottak, a művészet a művészetben, avagy miképp" lehet a hagyományban a mai változatot megtalálni. Mert a képzőművészet egy sor funkcióját elvesztette. Gondoljuk csak meg, ma az űrből készíthetők olyan fotók, hogy meg lehet állapítani, a száradni kiakasztott zoknim lyukas-e. Van lézer és színes televízió, film és holográfia — a képzőművészetekre ezek hatottak, s sok mindent elvettek tőlük. Gellér B. István, hogy kamaszkorától rajzolt, s hogy elvégezte Pécsett az Építőipari Technikumot, a Pécsi Tanárképző Főiskolán végzett magyar- rajz szakon. Kisebb megszakításokkal — eredeti szándéka ellenére — azóta is tanít jó pár éve már a Leöwey Gimnáziumban, s művészeti tanácsadó a Pécsi Tervező Vállalatnál, megélhetése valóban nem függ művészeti tevékenységétől. — Vagyunk itt Pécsett hatan—nyolcán, kiknek érkezését nem szentesítette a művészdiploma, a jogosítvány; az alaptagságért is meg kellett vívni a harcunkat. Ehhez jön a „vidé- kiség”, az a lehetetlen állapot, hogy ma minden a fővárosban történik, dacára annak, hogy Pécs művészeti élete háromnégy éve lényegesen jobb, mint Budapesté — leszámítva azokat a kiállításokat, amelyek államközi kapcsolatok útján érkeznek a Műcsarnokba, vagy más budapesti kiállítóhelyre. — Esetemben úgy alakultak a dolgok, hogy vagyunk néhányon az országban és Európában, akik számon tartjuk egymást: gyakorlatilag egymásnak dolgozunk, egymás véleményére adunk és figyelünk. S noha kiállításaim látogatottak, az különösebben nem érdekel, hogy a nagyközönség mit gondol a képeimről. Ezekből nem is szívesen adnék el, mert hozzám nőttek. Magamnak találtam ki, olyannak, amit végig tudok játszani. Ez most programot ad két-három évre. — Nem a képekre gondolok tehát, amikor azt mondom, hogy nem vesznek felnőttszámba minket, hogy nem igénylik tudásunkat. A pécsi művészek aránytalanul kevés megbízást kapnak környezetüktől, véleményüket ritkán kérik ki, mondjuk a városkép alakításában. (gy bizonyos fokig elszigetelődnek. A tanítás mellett én színtervezéssel foglalkozom, plakátokat, katalógusokat tervezek alkalmanként. De gondoljuk csak meg, milyen jó lenne, ha a pécsi művészekre bíznák a pécsi boltok, üzletek cégéreinek megtervezését, kivitelezését. A gyakran otromba, ötlettelen neonfeliratok helyébe sajátos, egyedi és Pécsre jellemző, ahhoz szorosan kapcsolódó jelzésrendszer jönne létre így, ami sokkalta jobban alakítaná az emberek vizuális kultúráját, mint öt kiállítás. De lehetne értelmes munkát találni a művészeknek a lakótelepek kialakításánál, a szanálások eldöntésekor, a mindennapi életben bárhol. Geller B. István tavaly egyike volt azoknak a művészeknek, akik társadalmi munkában részt vettek a gyerekkórház gyógyítást, gyógyulást segítő, esztétikus kialakításában. Olyan jelzőrendszert dolgozott ki, amely könnyen eligazítja még a gyereket is, s egységes rendjével szemléletet is formál. Most régi várost tervez rajzasztalán, s maga találta ékírást fejt meg. A gyerekkórházi jelzésrendszer ott van a ládában, a többi rajz mellett. Bodó László Gazdag pregramsxombaton és vasárnap Munkabemutató és vigadalom jellemzi majd az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok Baranya megyei esemény- sorozatának vasárnapi zárórendezvényét. Bizonyítva s újból illusztrálva a vásárcsarnok nagyszerűen kihasználható közművelődési funkcióit: október 19-én reggel 9 órától a Bajcsy-Zs. E. úti fedett piac a program színhelye. A gazdag kínálatból érdemes kiemelni az ifjú kézművesek munkabemutatóját. Szép portékáikat már a születéstől kezdve megfigyelhetjük, megismerve ezzel az alkotó munka izgalmas folyamatát. Ifjúsági és úttörőszakkörök is kiállítják legsikerültebb munkáikat. Természetesen vásárlásra vagy csereberére(l) is lehetőség lesz. Az ifjú alkotók helyett kereskedőtanulók kínálják majd a termékeket. Alkudni is lehet. A Pécsi Nemzeti Színház művészeivel is alkudozhatnak majd a látogatók. Színpadunk jeles művészei elbújnak majd a sarkokban és pecsenyét sütnek, bohóckodnak. Rajtuk kívül táncosok, zenészek, lemezlovasok szórakoztatják majd a nagyérdemű publikumot. A délelőtti vigasságra a belépés díjtalan. Délután 3 órakor kezdődik majd az EDDA Művek zárókoncertje. Erre jegyek Vigasságok Pécsett, leányvásár Pécsváradon Vásárlás és cserebere a fedett piacon korlátozott számban az üzemi, intézményi és iskolai KISZ- szervezeteknél még kaphatók, s ha marad belépő, akkor a helyszínen is árusítják majd. * Arról a rendezők sem kezeskednek, hogy megfelelő leányra tehet szert minden érdeklődő legény a kétnapos pécsvá- radi leányvásáron —, de a lehetőség nincs kizárva. Igaz, nem vásárlási kedv kell hozzá, hanem ismerkedési, de erre lesz bőven alkalom ma és holnap Zengővárkonybon és Pécsváradon. A pécsváradi leányvásár ma, október 18-án Zengővárkony- ban kezdődik délután 2 órakor a hosszúhetényi, az egyházas- kozári, a szalántai, a mohácsi. o mórágyi és a zengővárkonyi népi együttesek felvonulásával. Közben az általános iskolában kiállítás nyílik a zengővárkonyi szőttesekből. Pécsváradon szombaton délután 4-kor a Művelődési Központban hagyományőrző népi együttesek adnak műsort, s itt is megtekinthetők lesznek a díszítőművészeti szakkör szép darabjai. Vasárnap reggel 7 órakor zeneszó fogja ébreszteni a pécsváradiakat a tűzoltózene- ka,r jóvoltából, majd nyolc órára a művelődési központ előtti térre csalogatja a helybelieket és az odalátogatókat az úttörők és a zengővárkonyiak fúvószenekara. Kilenc órakor autósok be se próbáljanak hajtani a Kossuth Lajos utcába, a menettánc résztvevőinek lesz ugyanis kizárólagos elsőbbsége ott, hogy aztán 10 órától a művelődési központban húsz népi együttes vetélkedjen a nézők tetszéséért. Színes vásár is lesz vasárnap Pécsváradon, s délelőtt 10 órától a szabadtéri színpadon' változatos szórakoztató műsort állítottak össze a szervezők. A gyerekek is találhatnak játszási alkalmat, a sportpályán pedig a Pécsváradi Spartacus készül két vállra fektetni a Ferencváros labdarúgócsapatát. Lemegy a nap nyugovóra, mire eredményhirdetés lesz a népi együttesek vetélkedőjén: de még nincs vége a napnak. Aki talált partnert, aki nem, az is menjen el - az este 8 órakor kezdődő leányvásári bálra: ki ezért, ki azért. A talpalávalóról a Fórum együttes gondoskodik. Geresdlak
