Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-18 / 287. szám

1980. október 18., szombat Dunántúlt napló 3 Kiváló padló-, fal-és tetőburkoló anyag fl pirogránit reneszánsza Hangulatosabbá, ottbonosabbá teszi a lakótelepeket Jó évtizede alig néhány pé­csi épület hirdette a közel egy évszázada ismert burkolóanya­got, a pirogránitot, amelynek gyártását a múlt század nyolcvanas éveiben még Zsol- nay Vilmos kezdte meg. Az utóbbi években viszont ismét mind több lakóháznál és köz- intézménynél használják az időtálló anyagot mázas vagy natúr kivitelben falburkolóként, tetőcserépként. Többszörösébe kerül a hagyományos tetőcse­répnek, ám a fantáziagazdag forma- és színvilág üdítőleg hat az utcaképre, és időtlen időkig ellenáll az időjárási vi­szontagságoknak. A Zsolnay Porcelángyár a hatvanas évek derekán kezdte el ismét nagyobb tételben gyártani a pirogránitot, és a ter­melés felfutása szinte egybe­esett a kályhagyártós vissza­szorulásával. A különböző or­namentikákat először a buda­pesti Mátyás templomon, az Iparművészeti Főiskolán, az Országházon — a Parlament egyébként azóta is az állandó megrendelők között szerepel — pótolták, majd sorra jelentkez­tek az egyéb intézmények is: azóta művészi értékű ornamen­tikákat készítettek a Gellért- fürdő részére, a Dimitrov téri vásárcsarnok, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél levő épületek­hez. A pécsi, baranyai tervezők és építészek is mind bátrab­ban nyúlnak e nemes anyag­hoz. Elegendő, ha csak a Szá­lai András utcai „pizsamahá­zakra”, az azokat körülölelő árkádsorra, a túloldalon levő SZMT székházra gondolunk. A Ivov-kertvárosi két óvoda barna és kék virágmintás mázas te­tőcserepeivel hangulatossá te­szi a környezetet. De ugyanezt mondhatjuk el a még épülő MÉSZÖV székház és a Domus áruházról is. A pirogránit alap­anyagú mázas kivitelű sajtolt és hasított lapokkal évente át­lagosan nyolcvanezer négyzet- méter hagyja el az alagútke- mencét. A teljes kapacitás százhúszezer négyzetméterre tehető, van még termelési tar­talékuk. Az érdeklődés a magánépít- tetők részéről az utóbbi idő­ben érezhetően megnőtt: ezt bizonyítják azok a levelek is, amit közvetlenül a gyárnak cí­meznek. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a TOZÉP- telepeken talán nem ismerik még kellőképpen a pirogránit burkolóanyagot, vagy pedig nem elégséges annak a pro­pagandája. Jó néhány évvel ezelőtt a gyár háromszáz da­rabból álló mintakollekciót kül­dött szét az országban mű­ködő TüZÉP-vóllalatok részére. A TÜZÉP Főigazgatósággal kö­tött megállapodás értelmében a gyár minden további nélkül legalább harmincezer négyzet- méter hasított lap szállítását vállalja. A megyezés értelmé­ben a rendelést közvetlenül a TÜZEP-telepek tehetik meg. A Igen tetszetős, dekoratív az épülő Domus áruház pirogránit- tal burkolt tetőzete. Maszek favágók - korszerű gépekkel Favágók és faaprítók ván- ^^1 ___m ______ » _ _ i d orolnak Baranya megyében tsz-röl tsz-re. Főként a Drá­va menti délszláv nemzetisé- m __ g ü, 40 emberek ke- rekednek fel a napi munka befejeztével. Autójukon vi­szik a drága fűrészeket, von­tatják a traktorra házilag sze­relt szalagfűrészgépet: fákat döntenek ki, aprítanak ösz- sze. A legtöbben az alkalmi fa­vágók vannak, akik a legmo­dernebb dán, nyugatnémet és svéd fűrészekkel rendelkez­nek. A tsz-ek szívesen alkal­mazzák őket a vágási idény­ben néhány héten át, főként hétvégeken, hiszen a nehéz fi­zikai munkával járó fakiter­melést teljesítménybérben gyorsan elvégzik. Egyik munkát vállaló ván­dor favágó sem küszködik gép- és alkatrészhiánnyal, hi­szen a maguk módján társul­nak a legújabb gépek és al­katrészek megvásárlására. Úgy tűnik, hogy a Dráva- mellék falvai, főként Dráva- szerdahety és Drávasztára ontják a vállalkozó kedvű alkalmi favágókat és -ap- rítákat, hiszen a bogádi tsz- ben is Dráva-mellékiek álltak munkába tsz-tagként. Laká­sukat Pécsett építették fel a jó keresetből. Oly népszerű­ek, hogy a tsz kiadja őket fa­vágásra más üzemeknek is. így a KPM-nek, a szén- és ércbányának, valamint az OKTH dél-dunántúli felügye­lőségének. A Halász és a Lu­kács brigádot hívják meg-a legtöbb helyre, és a tsz-veze- tés szívesen engedi el őket. A KIOSZ Baranya megyei titkársága szerint megyénk­ben ebben az évben 212-en váltottak ki iparjogosítványt, tüzifaaprításra. Ez nem szak­ma, tehát nem szükséges hoz­zá képesítés. A faaprítók ele­gen vannak és győzik a la­kosság igényeinek a kielégí­tését. Azt tapasztalták az utóbbi időben, hogy a taná­csokon mind többen jelent­keznek, hogy iparigazolványt kapjanak a favágásra. Pedig az erdei favágás alkalmi mun­kában nem számít kisipari te­vékenységnek. Zsolnay Porcelángyár tehát abban bízik, hogy az építő­ipari vállalatok nagytételű megrendelései mellett a kisfo­gyasztók is előbb-utóbb vásár­lóikká válnak. A művészi kivitelű ornamen­tikák gyártásánál viszont más a helyzet. A kapacitás teljes egészében lekötött, a megren­delők sorban állnak. Mindez azzal is összefügg, hogy a gyártás kézi úton történik. A padlóburkoló lap gyártá­sát a „véletlennek” köszönhe­tik. Történt ugyanis, hogy a Gellért-fürdő rekonstrukciója során felmerült az igény a ré­gi padozat cseréjére. Tulaj­donképpen innen számítható az egyébként fagyálló „piskó­talapok" gyártásának beindí­tása. Azóta évente legalább nyolc-tízezer négyzetmétert ké­szítenek belőle különböző szí­nekben. A csúszásmentes la­pok kiváló burkolóanyagként használhatók uszodákban és azok vizesblokkjaiban, műhe­lyekben, vagy akár üzemi konyhák padozataként lerakva. A pirogránit gyáregység, amely a vállalat termelésének tiz százalékát adja — mindez éves átlagban megközelítőleg negyvenmillió forint értékű ter­melést jelent - jelentékenyen hozzájárul a vállalati nyere­ségképzéshez. Ugyanakkor nem hallgatható el az sem, hogy a rendelkezésre álló technológiai berendezések nem teszik lehe­tővé a termelés nagyobbmérvű bővítését, az igényesebb mű­szaki értékű termékek gyártá­sát. Mindehhez korszerű tech­nológiai sorra — masszagyártó berendezés, modern égetőke­mence — lenne szükség. A Fi­nomkerámia Ipari Művek és az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium évek óta fon­tolgatja egy több százezer négyzetméter kapacitású üzem létrehozását. Ám a beruházási piac jelenlegi helyzete miatt egyelőre kétséges, hogy orszá­gosan szükség van-e ilyen nagy kapacitású üzemre. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a pirogránittal kapcsola­tos fejlesztési irány kikristályo­sodott a vállalatnál. Mind na­gyobb aránybán kívánják fel­használni a pécsváradi földpá- tos homokot: a végső cél a termékek minőségi jellemzői­nek javítása. A fejlesztési program szerves része a for­mák bővítése, a színskála szé­lesítése. Elmondható, hogy a gyár vezetői is magukévá tet­ték a „színes város” kialakítá­sának ötletét. Erre utalnak az eddig megalkotott „utcabútor­zat” első darabjah padok, asztalok és ivókutak, melyekből városunkban is többel találkoz­hatunk mór. Salamon Gyula A szolnoki MEZŐGÉP szakemberei által kifejlesztett, új kukoricaszár betakarító adapter sorozat- gyártását kezdték meg a vállalat törökszentmiklósi gyáregységében. Még az idén négyszáz da­rabot gyártanak hazai gazdaságok részére, amelyet az alapgépre szerelve hasznosíthatnak. Sikerült a szakmát megszerettetni Tímártanulók a Bőrgyárban A targonca az épület mellé manőverez. Rajta friss, tón még meleg sertésbőrök halma döc- cen meg minden kanyarodónál — egyenesen a vágóhídról ér­kezett az, új szállítmány a bőr­gyár nyersbőr-raktárához. A tá­roló csarnokban sózott bőrök tornyosodnak és a kívülről be­lépőt az első percekben szinte mellbe vágja az erjedés kelle­metlen szaga. — Anyu is ezért akart lebe­szélni, hogy idejöjjek. Azt mondta: nagyon szagos mester­ség ez, fiam! — És téged nem zavar? — Á, nem. Csak először ilyen rossz, később már észre sem vesszük. Azt hiszem, Dancsó László ez­zel nemcsok a saját, hanem va­lamennyi újonc tímártanuló vé­leményét is tolmácsolta. Annál is inkább, mivel osztálytársa, Német Csaba is megerősíti: — Az én anyukám is le akart beszélni. Az apám meg csak annyit mondott: te tudod! Csak aztán, ha elkezdted, csináld vé­gig becsülettel. — Hogy jutott eszetekbe tí­mártanulónak jönni? Német Csaba: — Bolyban jártam iskolába, de Kislippón lakunk. Ott a fa­luban vannak nemrég végzett tímárok, ők mondták, jó szakma ez, jól lehet keresni, — Te is Bolyban végezted az általános iskolát — fordulok Dancsó Attilához —, osztálytár­sak voltatok, tán barátok is, ezért határoztátok el az egyfor­ma szakmaválasztást? — Nem, a Csaba a másik osztályba járt. És én azelőtt nem is hallottam arról, hogy ilyen mesterség létezik. A bőr­gyárból jöttek, filmet vetítettek, meg szakmaísmertetést tartot­tak. Akkor döntöttem, hogy megpróbálom. A targoncán beérkezett, még szinte élő bőröket rutinos, gyors kezű szakmunkások terege­tik, minőség szerint válogatják, majd hajtogatják. Az alig egy­hónapos első éves tímártanulók közül páran ott téblóbolnak kö­rülöttük. El kell lesniök a fogá­sokat, meq kell tanulni, hogyan kell a tároláshoz szakszerűen összehajtogatni a bőrt. Mint minden mesterséget, ezt is oz alapoknál kell kezdeni. Most még egy ideig itt lesznek, aztán négy-négy napig a gyár vala­mennyi munkahelyén dolgozniuk kell majd, így megismerik a bőrgyártás egész folyamatát. A sózott, „szagló" bőröket, a cserzőben a fekete cserzőkáda­kat nézve nehéz elképzelni, hogy különösebben fel tudná lelkesíteni a 15 éves gyerekek fantáziáját... S lám ! — Nagyon érdekeseket tanu­lunk — mondja egyikük. — Az oktatónk mesélte, hogy ez az egyik legősibb mesterség. Már az ősközösségben foglalkoztak a bőrök kikészítésével. Állati agyvelővel kenegették, aztán az asszonyok feladata volt, hogy az egészet átrágják, így oldot­ták ki a fehérjéket és puhítot­ták. — Egyáltalán nem bántuk meg a választást. Nagyon szép o szállásunk, jobbat igazán kí­vánni sem lehet. — Szoktátok használni? — Reggeliről meg vacsoráról nekünk kel! gondoskodni. To­jást, krumplit már tudunk sütni, igaz a múltkor szénné égettük a bundóskenyeret. A tímártanulók nem kollé­giumban laknak. Szállásuk a gyár területén van, az északi bejáratnál levő épületben. Do­monkos Ferenc, a gyerekek szakoktatója kalauzol. A négy­ágyas szobák tágasak és szé­pek. Borvörös műszőr falvédő fut körbe, az ágyakat borító szövet és a vastag szőnyeg ugyanilyen színű. A falak egye­lőre kopárok, hiányzanak még az egyéni hangulatot kölcsönző kis apróságok, amelyek majd igazi diáktanyává avatják. — Itt nincs velük éjszakára nevelő? Nem adódhatnak eb­ből problémák? — Még eddig nem. A föld­szinten alszik a gondnok, ha va­lami baj van, ő intézkedik. A mostoni elsősökről elmondha­tom, hogy ilyen rendes kis tár­saság még nem volt a kezem alatt. Nincs aki reggelenként ébressze őket, csörgőórára éb­rednek. Hat órára kell indulás­ra készen állniok, de mikor én háromnegyed hatkor bejövök, már mind felöltözve itt vár. A bőrgyárban mintegy 400 tímár dolgozik és évente leg­alább 10—15 fő utánpótlásra lenne szükség. Az elmúlt évek­ben úgy nézett ki, hogy nem tudják ezt biztosítani, és eset­leg évek múltán gondok lesz­nek a termelésben. Domonkos Ferenc kollégájával együtt vál­lalta a „missziót", hogy isko­láról iskolára járva megismer­tessék a tanárokkal, szülőkkel, gyerekekkel ezt a nehéz, de szép mesterséget. Az eredmény: hosszú idő után először bár kis létszámmal, de tímárosztály is- du Ihatott. — Az érdem valóban a- Bőr­gyáré — mondja Gelesz Imre, az 500-as Szakmunkásképző In­tézet igazgatóhelyettese. — Méq az elmúlt évben is azt gondol­tuk, e szakmát törölni kell egyelőre, hisz évek óta csak két-hórom tanuló jelentkezett. Az idei 11 elsős már nagy elő­relépést jelent. A gyerekek most azt tanul­ják, ősi mesterség a tímárság, de ők mór egyáltalán nem ősi módszerekkel fogják megmun­kálni a puha cipő, finom kabát­ba való bőröket. De odáig hosszú az út, amit ott kell kez­deni a sózott nyersbőröknél. Sarok Zsuzsa Több mint 28 ezer új otthon Az építőipari kivitelező szer. vezetek: tehát a minisztérium és tanácsi vállalatok, a sző vetkezetek és a szövetkezet közös vállalatok dolgozói —a; ÉVM előzetes gyorsjelentése szerint - 28 432 új otthont ad­tak át az első háromnegyec évben, 272-vel többet, mint c múlt év azonos időszakában Tovább javult tehát a munkc ütemessége. Az ÉVM-vállalatol dolgozói átlagosan az éve: feladat 67—68 százalékát tel­jesítették, s ez az arány a ta­nácsi vállalatoknál is megkö zelíti a 60 százalékát, de a; építőipari szövetkezetek mun kcnclyein az átadások na gyobb része az év utolsó há rom hónapjára maradt. Az egy évvel ezelőttinél jó val több lakást adott át a Ba ranya, Bács, Győr, Hajdú, Sza beles, Vas, Veszprém és So mogy megyei ÉVM-vállalat. A jövő évben átadandó la kások építése is megkezdő dött. Az év végére mintegy f ezer lakás alapozását és c panelek fogadószintjének épí tését fejezik be, s csaknem ‘ ezer otthon falpaneléit szere lik össze, hogy a télen védet tebb körülmények között foly tathassák a munkát. Megfúrták a sumonyi tava a pézsmák Dél-Dunántúl legnagyobf halastavát, a sumonyi tava megfúrták a pézsmapatká nyok. Befészkelték magukat c nyolc-tíz méter széles töltésbe és egész labirintusokat vájta! maguknak benne. Egy-eg; barlangrendszerhez számtalar kijárat tartozik a víz színe alatt. A pézsmák különbet jámbor állatok, nem veszélyez tetik a halállományt, hanerr vízinövényekkel táplálkoznak Ám a töltések furkálásával rongálásával tetemes kár okoznak a gazdaságnak. / több száz pézsma ugyanis má niákus lakásépítő, s úgy tűnik folyton ásnak, akár kell, aká nem. Ennek során néhol ak kora üregeket vájtak a töl tésben, hogy beszakadt a emberek lába alatt. Arról nen is beszélve, hogy a föld alatt járatokon át itt is, ott is, ki csordogál a tó vize. A haló szók különböző módokoi igyekszenek gátat vetni a mér téktelen szaporodásuknak Leginkább drótvarsákkal va dásznak rájuk, ezeket éjszaká ra a pézsmalakás bejáratáho helyezik és így ejtik csapdábc őket. A víziállatok sötétbarna finom bundája egyébként ér tékes szőrme, jó árat fizetne! érte a bőrkereskedők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom