Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-15 / 284. szám

1980. október 15., szerda Dunántúlt napló 3 A bólyi Költségvetési Üzem asztalosmühelye. Itt készülnek többek között a pécsi Park mozi belső burkolóelemei. Fotó: Proksza László fl mohácsi járás községeinek költségvetési üzeme Tizenöt gazda Megállni a saját lábunkon Szemétszállítást kérnek a települések Beszélgetésünk közben há­rom dolog különösen megra­gadta a figyelmemet: az átadás-átvételi jegyző­könyvek mindegyikéből kiollóz­hatnám a „kifogástalan minő­ségben és határidő előtt” mi­nősítést; az üzemi tájékoztatójukban név szerint és megindokolva olvasható, hogy ki miért kapott fegyelmi büntetést; végül a zseton rendszer: a 100 forintot érő kis kártyákat az üzemvezető és az öt közvet­len termelésirányító zsebből ki­oszthatja azoknak, akik „ráver­tek” a munkára, vagy életre­való, munkát könnyítő, haté­konyságot növelő ötlettel álltak elő. Ezek a zsetonok azonnal beválthatók a pénztárban. Szélesedő szolgáltatás A fiatal, harmincon alig túl levő üzemvezető, ifj. Huba Gyu­la — fényképekkel illusztrálva, lelkesen beszél a Mohácsi Já­rási Községi Tanácsok Költség, vetési üzeméről. Huszonkét éve kezdték. Házi- rezsis brigádként a dunaszek- csői és a hímesházi brigáddal együtt kisebb tanácsi felújítá­sokat és járdafoltozásokat vé­geztek. Tizenöten voltak. A köz. ségek építési igénye fejlődést hozott, újabb és újabb szakipa­ri részlegekkel gyarapodtok, hogy ne kelljen egyetlen meg­rendelőnek se nemet monda­niuk. A harmadik átszervezés­nél majdnem elbuktak, két nagy beruházásba kezdtek: saját te­lephely építését Bolyban, ugyanakkor Somberekén ötmil­lióért művelődési ház—ABC­áru ház—takarékszövetkezet­komplexumot. Végül is anyagi támogatással — amit azóta már visszafizettek — talpra álltak és azóta az új telephelynek kö­szönhetően vízvezeték-szerelő, szemétszállító, tmk-részleg, sőt mélyépítő (út- és csatornaépí­tő) munkákat is vállalnak. — Jött a negyedik átszerve­zés. — Közös fenntartású üzem lettünk 1976. január elsejétől, a mai néven. Közvetlen fel­ügyeletünket a 15 községi ta­nács elnökeiből alakult igazga­tó tanács megbízása alapján ismét a Boly nagyközségi Közös Tanács végrehajtó bizottsága látja el. Eltartják magukat — Ez mit jelent? — Hogy meg kell állnunk a saját lábunkon. Költségvetési üzemként nem lehet irreális nyereségünk, de az így kép­ződő évi kétmillió forintot nem veszik el tőlünk, ezt használ­hatjuk forgóalap-feltöltésre és a fejlesztési alap növelésére. A 15 község nyereség szem­pontjából részvényes, de az utóbbi hét évben nem vették el tőlünk a nyereséget, jobbnak látták, ha ezzel az amúgy sem hatalmas összeggel — jól gaz­dálkodva — gyarapodunk. Most a köztisztasági tevékenységhez egymillióval kell hozzájárul­nunk. Ez nagy érvágás, de szükséges. Kettős alapelv — A költségvetési üzemek lő profilja eredetileg a köztiszta­sági feladatok ellátása lenne? — Valóban, bár eredetileg a felújítás az igazi szakipari pro­filunk, a gépparkunkat is ehhez fejlesztettük, egyre inkább elő­térbe kerül, hogy berendezked­jünk a köztisztasági feladatok ellátására is. öt éve már 320 bólyi lakásból visszük el he­tente a háztartási szemetet, rövidesen valamennyire kiter­jesztjük ezt a szolgáltatást, ja­nuár 1-től az intézmények, vál­lalatok szemetét is elszállítjuk 1,1 köbméteres konténerekkel. Szemétszállítást kér Dunoszek- cső. Olasz és Szederkény is. Szakmailag sokat segít a Köz- tisztasági és Településtisztasági Társaság, melynek ez évtől tag­ja vogyunk. — Bolyban van a központjuk és telephelyük, nem visz el mindent Boly a többi község elől? — Ilyen vád még nem ért minket. A bátyiak inkább azt reklamálják, hogy nem váltunk eléggé bólyivá. A tanácsok ad­nak is munkát bőven és hagy­nak is dolgozni, bár a beruhá­zási stop megnyirbálta a lehe­tőségeinket. Nem állhatunk le, magunk keresünk munkát a já­rásban és a megyében, hogy lekössük szabad kapacitásun­kat. Kettős olapelvünk mara­déktalan teljesítése — hotáridő- és minőség — megrendelőink közé hozta a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinátot és a Baranya meayei Moziüzemi Vállalatot is. Három éve átvették a duna- szekcsői betonáru üzemet. A kezdeti halódás után azt is fel­futtatták, járáson kívülre is szállítanak járdalapokat, sze­gélyféleségeket, kéménytisztító ajtókat és füstcső-hüvelyeket. Idén indították be bólyi telepü­kön a mini betonkeverő üzemet — már magánépíttetők is vásá­roltak tőlük nyersbetont. — Mit ad az üzem a környék­belieknek és a járásnak? — Kétszázunknak munkát és megélhetést. A községeknek új orvosi rendelőt, boltot, bővített iskolát, csatornát, szociális épü­letet, takarékszövetkezetet — felsorolni is nehéz, hogy mi mindent újítottunk fel, építet­tünk és építünk jelenleg. Jó kollektívában dolgozunk, régóta ismerjük egymást. Családok is dolgoznak nálunk: Hóekék — az apó ács, a fiú lakatos —, Mül- lerék — az apa lakatosműhely­vezető volt, örökébe a fia lé­pett —, az Edelmann testvérek — Feri építési, Józsi villanysze­relő brigádvezető. Apám veze­tőként ment tőlünk nyugdíjba. Sínen vagyunk, már csak fino­mításokra van szükségünk. A munka dicsérete Együtt járjuk a telephely mű­helyeit, mindenütt szorgos mun­ka. rend, tisztaság. Látszik, igényesek önmagukkof szem­ben. A baranyai költségvetési üzemek közül 1977-ben ők nyer­ték el először, azután egyhu­zamban negyedszer a Kiváló Vállalat kitüntető címet. Tava­lyi mérlegük: termelési értékük 26 millió forint — egy főre 147 000 — forint, vagyonuk meg­haladja a 19 millió forintot. Ki­tartó, nehéz, a járásnak hasz­not hajtó munkával jutottak el eddig — a saját erejükkel. Murányi László Szülészeti ellátás Baranyában Eredmények és gondok a szigetvári kérházban T izenöt évvel ezelőtt még lavórban mosakodtak a betegek és a szülő nők a szigetvári kórház szülészeti-nőgyó­gyászati osztályán. Bár az akkori állapotok ma rossz álomnak tűnnek, $ az ideális még ma is csak legfeljebb vágyálom. Az elfogultság nélkül elmondható, hogy az alap­vető higiéniai, diagnosztikus és terápiái feltételek ma már megbízható ellátást tesznek lehetővé. Egy 86 éves épület eleve meghatározza a bővítés és kor­szerűsítés lehetőségeit is. Ezeken a lehetőségeken belül azon­ban sok minden történt az elmúlt néhány év alatt. Dr. Szabó Emil osztályvezető főorvos — érthetően — csak félig elége­dett: Az osztályon kielégítőek a sebgyógyulások, fertőzés nem fordult elő. Az elmúlt évben a csecsemőhalálozás 1,47 szá­zalékos volt, ami az országos átlagot tekintve is igen jó arány. A fekvőbeteg-ellátásnál sem hivakozhatunk mostoha körülményekre. Ez természete­sen sok esetben rengeteg plusz energiát követel. Nézzük az osztály feladatait a számok tükrében! A 35 ágyas osztályon évente az ápolt betegek száma 1300— 1600. Az átlagos ápolási nap 6,5—8 nap, de ez úgy értendő, hogy egyes veszélyeztetett ter­hesek esetleg hónapokig kény­telenek itt feküdni. Az ágyki­használás 90—96 százalékos, az optimális 80 százalékkal szem­ben. Évente mintegy 600 műté­tet végeznek. Az úgynevezett nagyműtétek átlagosan 120 körül mozognak. Feladataik közé tartozik a heti 6 órás já­róbeteg szakrendelés, a csa­lád- és nővédelem, a központi terhes tanácsadás, a táppén­zes felülvizsgálat, hetenként két alkalommal a járásban a mozgó szakorvosi szolgálat, a cipőgyárban és a konzervgyár­ban a kihelyezett szakrende­lés. — A fekvőbeteg-ellátásban milyen lehetőségekkel rendel­kezik az osztály? — öt orvos dolgozik, az egészségügyi szakdolgozók lét­száma is megfelel a normák­nak. Az utóbbi években — amennyire erőnktől tellett — igyekeztünk fejleszteni tárgyi feltételeinket, környezeti adott­ságainkat. Kialakítottunk egy úgynevezett kisműtőt a köny- nyebb beavatkozások elvégzé­sére. (Bár a „nagyműtő” is akkora, hogy bosszús-tréfásán azt mondogatjuk, ide csak so­vány műtősöket szabad felven­ni, mert különben az orvos nem férne el.) Van már két tusoló és két W. C, öttel bővítettük az ágyak számát, külön altatóorvosunk és onkoló­gusunk is van, mindkettő kitű­nő szakember. Bejárjuk az osztályt — már persze azt a részét, ahova a magamfajta idegen is beteheti a lábát A mellékhelyiségek kő. rülbelül egy harmadosztályú vendéglő igényeit elégítenék ki — azzal a különbséggel, hogy itt tisztaság van. Társal­gót egyáltalán nem találtam, mint ahogy hiába érdeklődtem nővérszoba és orvosi szoba után is. Az öreg épületben napirenden vannak a víz- és villanyvezetékek meghibásodá­sai — nyomai jól látszanak, a toldozás-foldozós keveset segít A látogatókat kénytelenek a folyosón fogadni, a csecsemők megtekintésekor elképesztő a tumultus. — Gyakori a panasz a gyógyszernormára. Itt hogy tudnak gazdálkodni ebből? — Sokéves, állandóan vissza­térő probléma ez. Ennek érzé­keltetésére csak egy példa: ha egy nagyműtétre kerül sor, akkor azon a napon legfel­jebb vitamintablettát adhatnék a betegnek, nemhogy egy drá­ga hormonkészítményt. Termé­szetesen az egészségen nem spórolhatunk, így rendszerint túllépjük a normát. De min­denképpen nyomasztó érzés, hogy egy-egy vizit alkalmával ne csak a beteggel törődjön az ember, hanem közben szá­moljon is... — Nem túl sok jót hallot­tam a kórházi ruhaellátásról... — Kétségtelen, hogy a gya­kori mosás, sterilizálás hamar elnyűvi az amúgy sem tartós anyagú hálóinget, pongyolát. Esztétikusnak sem lehetne ne­vezni, de egyet biztosan tu­dok: hogy amit itt kapnak, oz tiszta, steril. A másik pszi­chikai szempont: az alacso­nyabb jövedelműeknek se le­gyen kisebbségi érzésük, mert valaki mellettük drága ruha- költeményben pompázik. Ide szülni, vagy gyógyulni jönnek, nem pedig divatolni. Kurucz Gyula Kérdőjelek a belvárosi rekonstrukció körül Mi van a „színesedő város”-sal? A pécsi Nagy Lajos Gimnázium felújításra kerülő Janus Pannonius utcai homlokzata S ietek ismét leszögezni“: a homlokzatfelújítás és szí­nezés nem pótolja a pé­csi belváros rekonstrukcióját, csupán rendbe teszi a rendbe- teendőt, onrvivel semmiképpen sem lehet újabb évekig várni. A városkép jobbításáról van szó. Ami oly nagy lendülettel in­dult útjára — tavaly. Idézek a DN tavaly március 18-i számából, amikor „Indul a homlokzatfelújitási program" cím alatt a következőt írtam a kopott információk alapján: „A menetrend - most már végér­vényesen - a következő: május 1-re új köntösbe öltöztetik a Szólói András út 2. és 6. számú házakat, azután munkába ve­szik a Janus Pannonius utcát és a Széchenyi teret, valamint a Kossuth Lajos utcának a Sör­ház utca utáni részét. Jövőre kerül sor a Bem utcára és a Kossuth Lajos utcának a védett belvárosi szakaszára." Lapunk augusztus 19-i számában arról adtam hírt — e cikk viselte a „Színesedő város" címet —, hogy „kész a Janus Pannonius utca szinterve", s hogy „jövőre dolgozzák ki a Kossuth Lajos utca, a Bem utca, a Sallai ut­ca, a Geister Eta utca színter­veit" és leírtam a kész színterv alapján, milyen lesz a Széche­nyi tér. Ha most számon kérjük a tavalyi ígéretet, tulajdonkép­pen nem sokat találunk. A Szé­chenyi tér keleti oldala — a Nádor kivételével —, a Kossuth Lajos utca első két háza, a Nagy Lajos Gimnázium műem­léki szárnya elkészült, megújult a Hunyadi úton a kisegítő is­kola hatalmas tömegű épülete, a földszint fölött felújították a Nick-udvar belső homlokzatát (a passzázs megvalósulása még várat magára, s a kapualjat változatlanul „ékesíti” a tucat­nyi kuka-tartály). Folytatták a Kossuth Lajos utcában a Sör­ház utcán túli szokosz homlok­zatainak a felújítását, de ez a munka négy ház után ki is ful­ladt, s néhány házzal odább egy földszintes épület furamód színezve ölt nyelvet az egész erőfeszítésre: o frissen odaköl­tözött teenager-bolt körül vala­mi meghatározhatatlan rózsa­színű a fal, mellette kétoldalt másfél-másfél méternyi falsza­kasz maradt a régi piszkos­szürkében. Az ígéret tehát csak részben valósult meg, s mintha elvág­ták volna, félbeszakadt minden. Miért? Mindenekelőtt pénzügyi okokra hivatkoznak: olyan fel­adatok jöttek közbe, amelyek meghiúsították a program terv szerinti megvalósítását. Indok­ként hozták fel — bár ez csak részben fogadható el, főleg az időeltolódás miatt —, hogy a Pécsi Építő és Tatarozó Válla­latnak be kellett állványoznia a városházát, s ez bizony renge­teg szerkezeti anyagot lekötött. Ez egyébként is probléma lehet még egy jó ideig, hiszen a vá­rosháza felújítása több éves, igen állványigényes munko lesz. Jó volna, ha ez nem akadályoz­ná majd a homlokzatfelújítási programot. A nagy kérdőjel ez idő sze­rint mégis a hatodik ötéves tervvel kapcsolatban létezik: nem tudni még, lesz-e annyi pénze a városnak, hogy egyál­talán folytathossók azt, omit elkezdtek. Egy biztos: a Nádor megkapja a homlokzati keze­lést, szerepel a jövő évi elő- tervben a Nagy Lajos Gimná­zium Jonus Pannonius utcai szárnyának a rendbetétele, most kezdik a Janus Pannonius Múzeum külső felújítását... Azt mondhatnánk: ez is valami. Az igazi mégis az lenne, ha a belvárosi rekonstrukció je­gyében a városkép javításával kapcsolatosan született párt- bizottsági állásfoglalás és ta­nácsi határozat idevonatkozó része megvalósulhatna. Végül is a homlokzatfelújítás — ha azt megfelelő színvonalon végzik — a rekonstrukció szerves része le­het. H. I. Kifogástalan minőségben és határidő előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom