Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-14 / 283. szám

1980. október 14., kedd Dunántúli napló 3 ,Clím«a - 2000” Az energiaveszteséget a lehető legjobban gátló szigeteléssel épül Pécsett, a Szalai András út mentén a távfűtővezeték. Erb János felvétele Az ÁFOR pécsi telepének új töltőcsarnoka Nagyarányú fejlesztés az ÁFOR pécsi telepén Az 1979. júliusi áremelések tapasztalatai Elérten az energia­takarékos lés Nemzetközi kongresszus Budapesten A közelmúltban Budapesten tartották huszonöt ország ku­tatóinak és szakembereinek részvételével a „Clima 2000" nemzetközi fűtési és légkondi- cionálási kongresszust, ame­lyen részt vett Fodor A. Csa­ba, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola adjunktusa is. A három nap során terítékre kerültek azok az új műszaki el­járások, amelyek lehetővé te­szik a továbblépést. Hazánkban a lakó- és köz­épületek fűtésére évente 50 Md kilowattóra energiát fordí­tanak. A következő évtizedben az épület-, illetve lakásállomá­nyunk évente várhatóan két szá­zalékkal nő. Ha ugyanilyen arányban emelkedik a fűtési energiafogyasztás, akkor ez évente mintegy 1 Md kilowatt­óra igénynövekedést jelent, ami olajegyenértékben közel száz­ezer tonna olajfogyasztás emel­kedést jelentene. A fűtési energiafogyasztás csökkenthető a fűtőberendezés takarékos üzemeltetésével, a túlfűtés megakadályozásával, a hatásfok javításával, az épüle­tek hővédelmének fokozásával. A korábbi gyakorlatnak meg­felelően szerte a világon az épületek külső falait és tető­födéméit az úgynevezett „hő­technikai minimum”-nak meg­felelő hőszigeteléssel látták el. Az új szemléletnek megfelelő­en viszont ma már az épületet a fűtőberendezéssel együtt komplexen kell vizsgálni. Az egyes országok energia- mérlegéből kitűnik, hogy az or­szágos energiafogyasztás mint­egy negyed részét teszi ki az épületek fűtési energiaigénye. Miután egy-egy épület hőszi­getelésének fokozásával a fű­tőenergia 20—40 százaléka megtakarítható, több országban sürgős intézkedések születtek. Például Franciaországban és az NSZK-bon már 1974-ben — az 1973-as olajárrobbanást köve­tően — megszigorították az épületek hővédelmi normáit. Azóta a fokozott hővédelem­re vonatkozó szigorú előírások általánossá váltak a nyugati or­szág okbon. A KGST-országokban 1976- tól foglalkoznak a kutatók az optimális hőszigetelés kérdésé­vel. azóta hazánkban is életbe lépett — 1979-ben — az új szabvány, amely a korábbinál lényegesen szigorúbb előíráso­kat tartalmaz. Az épületek hővédelmének fo­kozása ugyan növeli a beruhá­zási költségeket, de megéri, mert például egy köbméter hő­szigetelőanyag beépítésével évente ezer kilowattóra fűtési energia takarítható meg. Sürgős műszaki feladat a távhőszolgáltatás fajlagos ener­giafelhasználásának csökkenté­se. Ez két úton valósítható meg. A rendszer veszteségének csök­kentésével — fűtőművek tüze­léstechnikai hatásfokának javí­tásával, a hálózat, az aknák, a hőközpontok és lakóépületek hőveszteségének csökkentésé­vel — továbbá a fogyasztói hő- felhasznólás mérséklésével. A fűtési hőenergia egyedi mérésére világszerte számos megoldás született. Ezek közül Magyarországon leginkább az elpárologtatós elven működő költségmegosztók, az elektroni­kus hőmennyiségmérő alkalma­zása látszik megvalósíthatónak. Viszont az egyedi méréshez szükséges műszaki feltételek még nincsenek meg hazánkban, a mérőkészülékek csak import­ból szerezhetők be egyelőre. Beépítésük a várható eredmény­hez képest aránytalanul nagy ráfordítást igényel. A termo­sztatikus radiátorszelepek beépí­tése az egyedi elszámolás be­vezetésénél különösen kedve­zőek. Külföldön ezeket az esz­közöket elterjedten alkalmaz­zák. A szakemberek szerint vi­szont a magas ár miatt meg­gondolandó a beépítésük. A használati melegvíz-fo­gyasztás egyedi mérése viszont úgy tűnik egyszerűbben meg­oldható. A Fővárosi Finomme­chanikai Művek és az Építőipari Tudományos Intézet közösen fejlesztette ki azt a forgógolyós vízmérőt, amely alkalmas lehet a lakásokban használt meleg­víz egyedi mérésére. A kongresszuson több külföl­di előadó foglalkozott a nap­energia hasznosításával kapcso­latos kísérletek eredményével. Egy svájci előadó a Luzern mel­lett felépített „Biosalár-Modul H 1” típusú hatvan négyzetmé­ter alapterületű légkollektorok­kal és termikus pufferzónákkal felszerelt épület jellemzőiről szólt. Elmondta, hogy annak oly csekély az energiaszük­séglete, hogy a svájci szigorú éghajlat ellenére a legnagyobb hidegben is kizárólag napener­giával és egyetlen hulladékfa kandallóval kifűthető. Mindezt, az energetikai szempontból elő­nyös formaképzés, a jó szige­telés és a megfelelő építőanya­gok alkalmazásával sikerült el­érni. Egy holland kutató a ^egyi hőkondicionáló alkalmazásáról beszélt. A kémiai hővisszanyerő az energiát nyáron hűtőenergi­ává. télen pedig fűtőenergiává alakítja, és egyben elpusztítja a kintről érkező baktériumokat. E rendszernek főként az egész­ségügyi intézményekben lehet nagy szerepe. Többen beszámoltak a külön­böző rendszerű hőszivattyúk al­kalmazásáról, amelynek segítsé­gével jelentős megtakarítás ér­hető el. Elterjedésüket viszont egyelőre magas áruk gátolja. Ám ezzel is érzékelhető, hogy a következő években, illetve év­tizedekben milyen irányba is fejlődik a fűtés-, hűtéstechnika. Végezetül érdemes szólni a geotermikus energia felhaszná­lósóról. Világszerte mind széle­sebb körben alkalmazzák épü­letek fűtésére. Mint ismert, ha­zánk igen gazdag termálvizek­ben : területünk közel kétharma­dáról tárható fel különböző mélységekből 35—95 fokos ter­málvíz. Az ismert készletek jóval nagyobb hasznosítása esetén is több mint egy évszázadig hasz­nálhatnánk elterjedten. Salamon Gyűlő Valóságos olajváros épül Pécs nyugati városrészében. A 6-os főközlekedési út és a pel- lérdi út találkozásánál néhány esztendeje még csak 5000 köb­méter üzemanyagot tudtak tá­rolni, a tartálykocsik az elavult öt töltőállomásnál hosszú vá­rakozási idő után kerültek csak sorra, és a töltés is viszonylag hosszú időt vett igénybe. Két esztendeje helyezték üzembe a 175 kilométer hosz- szúságú Százhalombatta—Szé- kesf e hérvár—Dombóvá r—Pécs nyomvonalon épített termékve­zetéket, az elmúlt év decembe­re óta pedig ezen érkezik a 86-os oktánszámú normál ben­zin is. Ezzel párhuzamosan az ország más területei felé is építettek termékvezetékeket, és a pécsi telep fejlesztésével ha­sonló más beruházások is el­készültek. Ezzel Százhalombat­tát nagymértékben mentesítet­ték a kiszállítással járó gon­doktól. Pécsett például építet­tek egy 10 000 köbméteres gázolajtárolót, 1981-re elkészül egy másik 10 000 köbméteres tartály, amelyben normál ben­zint tárolnak, aztán a beruhá­zás keretében üzembe helyez­nek négy darab 1000 köbmé­teres benzintartályt és két da­rab 2000 köbméteres tartályt. Még 1980 végéig 12 darob 100 köbméteres föld feletti olajtartály is elkészül, ezzel 25 200 köbméterre bővül az ÁFOR pécsi telepének tároló­tere. Baranya biztonságos és gyors ellátásán kívül Tolna, Somogy megyét teljes" egészé­ben, Bács megye nagy részét is képesek kiszolgálni. A pécsi fogadóállomáson ter­mészetesen a tárolótér bővíté­sén kívül más létesítményeket is kellett építeni a zavartalan üzemanyagfogadás, -tárolás és -kiadás érdekében. Az új disz­pécserközpont, a nagy teljesít­ményű szivattyútelep és nyolc­állásos tankautótöltőt a legkor­szerűbb berendezésekkel sze­relték fel. A diszpécserközpont vezérlőasztalán például állan­dóan szemmel kísérhető hol, mennyi üzemanyag van, hon­nan kell kiszállítani, hol lehet tárolni a beérkező termékeket. A telep biztonságának növe­lésére új víztartályokat építet­tek: egy 1030 köbméteres és egy 2000 köbméteres tárolótér a hozzátartozó berendezések­kel szinte teljes biztonságot nyújt. A termékvezetéken kívül 220 millió forintba kerülő fej­lesztés terhére három Rába- típusú tűzoltóautót is vá­sároltak, melyeket a pécsi tűz­oltók rendelkezésére bocsátot­tak, elsősorban ugyanis rájuk hárul a telep tűzvédelme. A telep fejlesztése során nem feledkeztek meg a szociá­lis ellátás javításról sem: a 150 fős, fehér-fekete rendszerű öl­töző, új fürdők és étkezde az itt dolgozók minden igényét kielégíti. A pécsi telep bővítésével egyidőben megszüntetik a kor­szerűtlen és gazdaságtalanul üzemelő vidéki telepeket: a mohácsi és siklósi után még ebben az esztendőben a szi­getvári telepet is bezárják. L. J. A párt és a tömegek kapcso­latának az utóbbi két évtized legnagyobb erőpróbájára, 1951 óta a legnagyobb arányú ár­emelésre 1979. július 23-án ke­rült sor. A közismerten nehéz gazdasági helyzetben nem volt lehetőségi valamennyi főbb tár­sadalmi réteg teljes körű kárta­lanítására. Következésképpen a magas jövedelmű, s az átla­gosnál többet fogyasztó réte­gek reálbére csökkent. A legnagyobb mértékben az energiaárakat — átlagosan 34 százalékkal — emelték. Az élel­miszerárakat átlagosan 20, a személygépkocsik árait átlago. san ugyancsak 20, a bútorokét 16, az építőanyagokét 12, a ci­pőkét 27, a mosó- és öblítősze­rek, valamint a szappan árait átlagosan 19 százalékkal emel­ték. A szolgáltatások közül a mosoda és a vegytisztítás dijai 30, a cipőjavítási díjak 45, a színház, a mozi, valamint egyéb rendezvények helyárai 30 száza­lékkal nőttek. Az áremelések hatására csök­kent, illetve több esetben meg. szűnt a fogyasztási cikkek és szolgáltatások dotációja. Vagy­is csökkentek a levonások az állami költségvetésből, az össz­társadalmi szükségletek kielé­gítésére szolgáló központi pénz­eszközökből. Tehát igazságo­sabb lett a javak elosztása, az egyén fogyasztásának jelenleg kisebb részét fizeti a közösség egésze. A társadalmi méltá­nyosság meghatározott terüle. teken (például oktatás, egész­ségügy), ha a szükségletek ki­elégítését nem tehetjük a sze­Élelmiszer, fűtés, háztartási energia 1734 1365 Egyéb 790 V* Összesen : 2524 2139 Jövedelemit iegészítés egy főre, Ft 1873 1507 Az intézkedések lakossági fogadtatása — a súlyos gazda­sági hatások ellenére — kielé­gítő volt. A közvélemény jól vizsgázott politikai érettségből, felelősségérzetből. Bebizonyoso­dott, hogy a szocialista rendszer stabilitását mind kevesebben mé­rik már kizárólag az árszínvo­nal alakulásával. De a jelentős áremelések olykor kétségeket szültek amiatt, vajon meg tud­juk-e oldani az előttünk tornyo­suló feladatokat. A kétségeket, az aggodalma­kat is többnyire felelősségtudat, tenniakarás hatotta át. Az in­tézkedések sokakat rádöbben­tettek, mások előtt nyilvánva­lóbbá tették, hogy az egyén és a társadalom sorsa egymástól elválaszthatatlan. Jobban, más­ként kell dolgozni ahhoz, hogy úrrá lehessünk gondjainkon. Akár akarjuk, okár nem, a vi­lággazdasági kihívás elől nem tudunk kitérni. Október 14: szabványosítási világnap. A Nemzetközi Szab­ványügyi Szervezet tizedik al­kalommal emlékezik meg ezen a napon a szabványosítással foglalkozó csaknem százezer mérnök, technikus, ipari vezető, illetve tisztviselő munkájáról, amely egyre döntőbb szerepet játszik a világ gazdasági és kereskedelmi életében. Jelenleg mintegy négyezer világszabvány van érvényben. Ezeket az 1926-ban megalakult Nemzetközi Szabványügyi Szervezet gondozza. A szerve­zet 88 tagországot számlál, és ez a 88 tagország adja a vi­lág termelésének 98 százalé­kát. Ez azt mutatja, hogy az ipari országok kénytelenek tu­mélyes jövedelem nagyságától függővé, indokolhatja az állami támogatást. A lakbéreknél, a személyszállításnál, a városi tö­megközlekedésnél, a kommuná­lis szolgáltatásoknál nem cél, hogy a díjak fedezzék a teljes költségeket, de időről időre ezeknek a díjtételeknek is kö­vetniük kell a ráfordítási ará­nyok változásait, mérsékelve az állami támogatásokat. Az 1979. júliusi áremelés csaknem, hasonló mértékben- érinti a társadalmi osztályokat és rétegeket. Az átlagnál né­hány tizedszázalékkal kisebb a parasztság és néhány tized­százalékkal nagyobb a nyugdí­jasok fogyasztását jellemző ár­index. A számítások azt mutatják, hogy a jövedelemkiegészítések országos átlagban csak az élelmiszerek és a háztartási energia áremelkedéséből adó­dó többletköltségeket fedezik. A nem fizikai (szellemi) foglalko­zásúak háztartásainak élelmi­szer. és energiatöbblet-kiadásai meghaladják a jövedelemki­egészítések összegét. Ennél is nagyobb arányú a fedezethiány az önállóak háztartásaiban, mivel az önálló keresők nem kapnak jövedelemkiegészítést A munkáscsaládoknál a jöve­delemkiegészítés valamivel meghaladja a két alapvető ki­adáscsoportban bekövetkezett áremelés összegét. Az 1979. júliusi áremelés hatása társadalmi rétegeződés szerint, a júniusi benzináreme­lést is beleérve: 1497 2198 1876 1813 839 1173 363 813 2336 3371 2239 2626 1744 1936 2089 1860 Az áremelésekről folytatott párbeszédek, eszmecserék igen gyakran élénk vitákba torkoll­tak helyzetünkről, a kibontako­zást gátló körülményekről, a tennivalókról. A bírálatok gyak­ran igen élesen fogalmazódtak meg, de segíteni akarásban ilyenkor sem volt hiány. A tö­megek szándéka, kritikai meg­nyilatkozása, valamint az or­szág vezetésének törekvései összecsengtek, találkoztak egy. mással. A fogyasztói áremelések fo­gadtatása során szerzett ta­pasztalatok jelzik, hogy a tu­datformáló munkában a rutin nem, elégséges. Napjainkban elkerülhetetlen a pályamódosí­tás, a megújulás. Ezt mind az ármechanizmus, mind a társa­dalmi-gazdasági feltételek ér­demi változása szükségessé te­szi. domásul venni a szabványosí­tást és betartani a műszaki előírásokat. Hazánkban évente ezer új szabványt készítenek, illetve korszerűsítenek a Magyar Szabványügyi Hivatalban. A külföldiek szerint műszaki elő­írásaink megfelelnek a nem­zetközi színvonalnak, nem szi­gorúbbak, de nem is lazábbak azoknál. Még nem volt arra példa, hogy egy hazai szab­vány akadályozta volna az árucserét, vagy egy-egy szer­ződés megkötését. A legna­gyobb feladat most az ága­zati és vállalati szabványok, s egyáltalán a szabványalkotás meggyorsítása. A1 áremelés egy főre jutó éves hatása, Ft $ •a e £ El V» O. tS í o ■Jí 5 Kovács József Szabványosítási világnap Biztonságos üzemanyag-ellátás

Next

/
Oldalképek
Tartalom