Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)

1980-10-13 / 282. szám

Hetek óta keszeg-értékesíté­si gondokkal küszködik a Ba­latoni Halgazdaság. A siófo­ki halászok panaszkodnak: a Halértékesítő Vállalattal kötött szerződés ellenére a csukát, a harcsát, a balint vontatottan, a keszeget pedig egyáltalán nem, vagy nehezen veszik át. Pedig a Halértékesítőnél ígé­retekben nincs hiány, tettek­ben annál inkább. Azért is érthetetlen sok import-halra való hivatkozásuk, mivel a ha­zai piacon a halhús sajnos még mindig hiánycikk ... A balatoni nagy halászattal pár­huzamosan szeptember 20-tól 1900 hektáron, több mint két­száz tavon ütemterv szerint fo­lyik az őszi lehalászás. A ha­lászok pillanatnyilag hat he­lyen dolgoznak, s azt tervezik, hogy december első hetéig minden tavat lehalásznak. No­ha halban nincs hiány a ta­vakban, az egyedi átlagsúly — az állomány rossz étvágya miatt — kisebb lett a vártnál. Ennek ellenére még az idén 170 vagon halat ígérnek a he­lyi halászok, s ennek hetven százaléka ponty lesz.-Mé­Szüreti mulatság, sok vízzel Pécs; Villány: Siófok: Értékesítési gond halból Mór-mór úgy látszott, hogy Esőisten megkönyörül borissza kollégáján, Dionüszoszon, de aztán meggondolta magát: vasárnapra ismét esővel árasz­totta el a villányi szőlődom­bokat. A zápor nemcsak a szü- retelőket zavarta — őket ke­vésbé —, hanem a hagyomá­nyos szüreti felvonulás szerep­lőit és nézőit is. A villányi híres borvidéken mindig nagy tradíciói voltak a szüreti ünnepségeknek. E szép hagyomány a hatvanas évek végén elaludt, és csak nem­régen élesztették újjá. Most kétévenként rendezik meg a felvonulást és ugyanekkor né­met nemzetiségi együttesek is fellépnek. Sajnos a felpántlikázott me­net már tegnap kora délután teljesen elázott. (Ezúttal a szó szőrösebbik értelmében.) En­nek köszönhető^talán, hogy a kisbírói beszéd is gyengébbre sikerült, mint két évvel ezelőtt. Baranyai Adóm bácsi egy esernyővel követte a kocsik út­ját. Hóna alatt sváb menyecs­két szorongatott. Maga farag­ta, csakúgy mint azt a másik ötven szobrot, amelyet oda­haza őriz a lakásán.- Hol mulat ma, Adóm bá­csi? — kérdeztük tőle, és ő le­mondóan legyintett: — Alighanem az ágyban. Ami pedig a programot il­leti: Lantos József megyei mű­velődési osztályvezető-helyettes megnyitója után a babarci gyerekfúvósok, a mecsekná- dasdi, véméndi, mohácsi és vil­lányi német nemzetiségi együt­tesek adtak műsort. Az esős szüreti napot bál rekesztette be az Oportó étteremben. H. J. Paks: Ötszázmillió éves kövületek Mo este megnyíló, rendkívül érde­kes és tanulságos kiállítást készítet­tek elő vasárnap Pakson, a munkás- művelődési központban. A természet- tudományi hónap alkalmából Makov- nik Istvánnak, a Vegyépszer Vállalat­nak az atomerőmű építkezésén dol­gozó biztonsági gépésztechnikusának hobbigyűjteményéből mintegy három­száz ősi kövületet és színes nyomta­tott képet mutatnak be: Ösállatma- radványok a föld történetéből cím­mel. Makovnik István tegnap rendezés közben elmondotta, hogy kedvtelés­ből természetbúvárkodik, s másfél évtizede gyűjti az ásványokat, kris­tályokat elsősorban, majd a külön­féle kövületek is felkeltették figyel­mét a dunántúli agyag- és bauxit­bányákban. Mintegy háromezerre be­csült ásványgyűjteményéből tavaly már rendeztek nagy sikerű kiállítást Pakson. Most különösen kilencéves kisebbik fia kedvéért sorakoztatja fel kövületgyűjteményének legérdekesebb darabjait, bemutatva az élet kiala­kulását és fejlődését az ötszázmillió éves egysejtűektől, s a mohaállato­kon át a háromkaréjű ősrákokon ke­resztül a tengeri sünökig, liliomokig, kagylókig és csigákig. Mindezek meg- kövesedve, a bányák rétegeiből elő­került kövületekben adnak bepillan­tást bolygónk történetébe a kambri- umtól, az ókortól az újkorig. B. I. Kertbarátok boltjának wására Gyümölcskiállítás a vásárcsarnokban Budapest: Sörpshintó az Astoriában Nehezen találtak egy öreg hintára az Astoria Szálló újító brigádjainak a tagjai, hogy azt Mihala László műszaki vezető irányításával éttermi sör- és tá­lalókocsivá alakítsák át. A ha­zai vendéglátás első, mindösz- sze ötven kilós „sörös hintájá­val" már barátkoznak a ven­dégek. A pincér kitolja az asztaltár­sasághoz és a vendégek csapol, hatnak a kedvük szerint, hisz a hordó oldalain 24 díszes kupa csüng bőrfüggőn. A réz abron­csokkal pántolt, bogárfejű sze­gecsekkel kivert, lakkozott hor­dó hűtőtartályában ötven liter sört tárolnak a megfelelő nyo­máson és hőfokon. Miután el­fogyott az ital, - de menetköz­ben bármikor-, a hordót le le­het venni, az asztal mellé állít­ják és akkor dekoratív tálaló­ként üzemeltetik a tartórészt. Maga az elkészítése is hosszú ideig tartott, ugyanis nagyon szigorú KÖJÁL-előírásoknak kel­lett eleget tenni. A legjobban az osztrák és a nyugatnémet vendégek, csoportok szeretik, akik nagy sörivóik hírében áll­nak és egy népes társaságnak épp elég a fél hektónyi mennyi­ség. Persze nem szükséges az egészet meginni. Az ötfős'újító brigád az arab és a török étkezési szokásokat is figyelembe akarja venni. Spe­ciális ételkészítőgépen dolgoz­nak: segítségével egy lassan forgó kardon sül a hús a ven­egy új fajta első példányait lát­hatták az érdeklődők. De volt új szőlőfajta is, s lényegében újdonságnak számít a beveze­tőben említett amerikai dinnye is, amelynek egyik jó tulajdon­sága : lévén későn érő fajta, akár november elején is szüre­telhető és karácsony táján is frissen kerülhet az ünnepi asz­talra. Elsősorban baranyai nagy­üzemek — tsz-ek és állami gazdaságok — , illetve kister­melők kaptak meghívást a teg­napi kiállításra. Azok, akik ko­moly szerepet vállalnak ' Pécs ilyen áruval való ellátásában. Túl a bemutató jellegen, üzleti kapcsolatok kiépítésére is al­kalmas volt a rendezvény. Egye­bek mellett ezért találkozhat­tunk a siófoki Á. G. gyümölcsfa- iskolájának standjával, ahol ugyancsak nagy volt a forga­lom. Amit hiányoltunk a rendezők­től: kevesebb gondot fordítot­tak arra, hogy — ha már a be­mutató olyan gazdag és szép volt — a vásárolni szándékozó­kat is megfelelő választék várja. Talán jövőre — a vásárcsarnok tervei szerint nyáron megrende­zik a barack-kiállítást és vásárt — már ez sem szúr szemet. Vé­gezetül a nagydíjasok: a pécsi Á. G. egyrészt a város ellátásá­ban vállalt szerepéért, másrészt a STARKING almájáért, a dán- szentmifclósi Micsurin tsz, o STARKRIMSON almáért, azérsek- csanádi Búzakalász tsz, az ame­rikai dinnyéért és Halász Ist­ván pécsi kistermelő, Pannónia kincse szőlőjéért kapta meg a Vásárcsarnok nagydíját. A tetszetős meghívón — Pé­csett, a vásárcsarnokban teg­nap rendezett szőlő-, gyümölcs­kiállításra és vásárra invitál — almák, körték, szőlőfürtök sora­koznak. Dinnye nem, s ezt csak azért említjük, mert a rendez­vény egyik sztárja az amerikai CARLESTON GRAY dinnye volt: egyike a négy nagydíjat nyert terméknek. Ezzel a lényeghez is értünk. Mert nem egyszerűen szemet gyönyörködtető volt ez a be­mutató és vásár, hanem újdon­ságokkal is találkozhattunk, A Pécsi Állami Gazdaság egyik szakembere szerint számos al­mafajtából egyenlőre csak a „kiinduló példányokat", azaz dég szemelóttára, sőt a közre­működésével. Cs. J. II vasárnap krónikája Esős, hűvös, igazi őszi vasárnap volt Dél-Dunán- túlon. Szekszárdon, Kapos­váron és Siófokon is a rossz időjárásra panasz­kodtak. Szekszárdon a „Babits” Művelődési Köz­pont szervezői már csak abban bíztak, hogy este a „Tüzkerék" együttes fel­melegíti az egész nap ott­honába gubódzott közön­séget. A kaposvári táncoslábú kicsinyek Szennába utaz­tak. A vasárnapi búcsún szerepeltek a „Latinca” Művelődési Ház gyermek- táncosai. * A déli Balaton-part szin­te egészen kihalt. Csak a horgászok próbálkoztak makacsul, de úgy hírlik Siófoknál nemigen van mostanában kapás. * Kocsit mosott az Előre utcában az egyik lakó, a szomszédok csőtörést je­lentettek, a Pécsi Vízmű ügyeletesei bosszúsan vo­nultak vissza. De volt dol­guk a Rigó utcában, ahol az egyik háznál valóban eltört a cső, a hibát ki is javították, mikor elromlott a tolózás, és az egész ut­cában leállt a vízszolgál­tatás. Tartálykocsikból kap­nak vizet a lakók. A sze­relők ígérik, ma kicserélik a hibás szerkezetet. Póruljárt tegnap az a pécsváradi kazántulajdo­nos, aki gondatlan, ma­szek szerelővel hegesztet­te az olajkazánját. A javí­táskor kiömlő olaj kigyul­ladt és tönkrement az egész berendezés. A tu­lajdonosnak legalább har­mincezer forintjába kerül a vasárnapi fusizás. * A barkácsautók derbijét tartották meg tegnap Me- csekfalun, ahol a szőlő és gyümölcsös gazdák a maguk eszkábálta jármű­vel járják a földeket. * Végül intelmeink a köz­lekedőknek! Nemcsak va­sárnapra! Most, a termény- betakaritások idején sok főúton feloldották a tilal­mat, ezért számíthatnak a pótkocsis, lassú járművek behajtására is, amik gyak­ran a sarat is felviszik az úttestre. □Hétfői Pécs: Pro Teatro Tegnap este a Marica gróf­nő bemutatója előtt Nógrádi Róbert igazgató a közönség meleg ünneplése közepette át­nyújtotta a Pro Teatro-díjat Faludy László színművésznek, a Pécsi Nemzeti Szinház tagjá­nak. A dijat művészi alakítá­sokért minden évben a társu­lat tagjai titkos szavazással ítélik oda. ' ■ ■ * • —r Ma vendégünk a Béke-barlang felfedezője A nyáron o televízióból is megismerhette a közönség dr. Jakucs Lászlót, a szegedi József Attila Tudományegyetem pro­fesszorát, a Béke-barlang fel­fedezőjét. Dr. Jakucs László ma Pécsre jön és két előadást is tart az érdeklődőknek. A Magyar Karszt és Barlangkutató Társu­lat Dél-dunántúli Területi Szer­vezete, a TIT, a Magyar Föld­rajzi Társulat dél-dunántúli osz­tálya és a MÉV Ságvári Endre Művelődési Ház rendezésében délután fél 3-kor elsőként a ^Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszékének előadótermében tart vetítettképes előadást a karsztjelenségekről, mint bioló­giai produktumokról, értékelve társadalmi-gazdasági jelentő­ségüket is. A másik előadás délután fél 5-kor kezdődik a Ságvári Endre Művelődési Ház színháztermében, amikor is a professzor a kutató szemével bemutatja az Aggteleki barlan­gokat. Minden érdeklődőt szí­vesen látnak. Gemenc: Trófeaszüret, vadlúd-nyitány A tavalyihoz hasonló, minőségileg pedig még jobb eredménnyel feje­ződtek be az idén a szarvasbőgési évad nagyvadászatai a Gemenci Ál­lami Erdő- és Vadgazdaságnak a Du­na mindkét oldalán elterülő renge­tegeiben. A szarvasok nászidényében most nyolcvan agancsos esett teríték­re, s negyvenhétnek a trófeája lett érmes, ebből tizenöt arany-, tizen­kettő ezüst-, húsz bronzérmes. Az idén több trófea kiemelkedett az aranyérmesek közül is. Bár a leg­nagyobb „csak" 12,60 kilónyit nyomott és páratlan tizennyolcas ágú agancs­pár volt, csaknem 241 nemzetközi pontszámot kapott, amely kevéssel maradt el az idei legjobb hazai tró­feától, pontszámát tekintve. Ezenkí­vül még öt gemenci agancspár ért el 220 nemzetközi pontszám feletti minő­sítést, ami szintén kiugró, mivel a 210 pontosok már aranyérmesek. Papp Lászlótól, a hires erdő- és vadgazdaság igazgatójától megtud­tuk azt is, hogy amig a tilalmi idő nem áll be, folytatják még a selejte­zési szarvasvadászatokat. Ugyanakkor most hamarabb megjöttek a messzi északról a vadludak előőrsei a ge­menci Dunára. Amint a hivatásos vadászok megfigyelték, az első vad- lúdcsapatok létszáma hétszázra-ki- lencszázra tehető. A vadlibák a Duna vizén tartózkodnak, ott van éjszakai szállásuk, hajnalban repülnek ki, szaknyelven „húznak" a környező föl­dekre robajló surrogással. (B. L)

Next

/
Oldalképek
Tartalom