Dunántúli Napló, 1980. októbar (37. évfolyam, 270-300. szám)
1980-10-09 / 278. szám
© Dunántúli napló 1980. október 9., csütörtök Illegális szeméttelepek nyomában Hiába minden tiltó tábla, a szemétkupacok ott éktelenkednek Pécsett a Bokor utca környékén Mindennapi szemeteléseink fi tiltó tábla tövében ott a szemét Egyik kezünk szemetel, a másik égői Nemrég indult a „Tiszta, kulturált környezetért" akció, s ennek már mutatkoznak az eredményei. Ugyanakkor továbbra is súlyos gond az illegális szeméttelepek ügye. Szemlénk idején kiindulópontunkon, az új 6-os út újmecsek- aljai szakaszán a Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói éppen az út mentét parkosították. Itt már az építést követően hozzáláttak a környezet rendezéséhez. A 6-os úton továbbhaladva, a kővágószöllősi elágazásnál, a meddőhányók közelében volt második állomásunk. Cserép, cipő, gumi, iskolai építőanyag, mintatáblázat, bontási anyagok, s amilyen szemetet és hulladékot csak el lehet képzelni, hevert szanaszét a hatalmas területen. A baromfiszállító ketreceket és a csontokat feltehetőleg nem magánemberek hordták a meddőhányók tövébe... S az is igen elgondolkodtató, hogyan kerül ide a Ba- samalom úti íjászpályáról több szétlőtt céltábla. Ezt a telepet már csak dózerolással lehet eltüntetni, az évek óta fölhalmozott hulladékot elhordani képtelenség. S hogyan alakulhatott ez ki? Nagyban hozzájárult, hogy a községben nincs szervezett szemétszállítás, s csak egyszer vigyen valaki valahova szemetet, utána az egész környék odajár. Egyébként itt akar a tanács legális szeméttelepet kialakítani egy elkerített részen, ha megkapja ezt a földdarabot. A kérvény mór a Földhivatalnál van. Onnan a Páfrány utcába, a kiserdőhöz mentünk. Ennek az erdősávnak kettős feladata lenne: a levegőszűrő szerepét tölti be, s egyben sétáló-, pihenőhely az Urán városban. Ez utóbbi aligha valósult meg. Elképesztő állapotok ... Több ízben is írtunk arról, hogy a pihenőhelynek tervezett erdősáv szemétteleppé alakult át. S még mindig nem történt semmi, a szemét tovább gyűlik, s az is megállapítható, hogy honnan: a kiserdő szélén épített hosszú garázssorból. Itt csak egyetlen kivezető út lehetséges: ha már fölépültek a garázsok, a Garázs Szövetkezetnek kell konténerekről gondoskodnia, mégpedig sürgősen. Emellett nem ártana, ha megváltozna oz emberek szemlélete is, hiszen ugyanaz, aki az egyik kezével szemetel, a másikat indulatosan rázza, mondván, hogy tűrhetetlen, milyen piszkos a város... Végre valami pozitívum:: Lvov-Kertváros ban, a Melinda utcánál egy régebben ugyancsak illegális szemétlerakóhelyet eltüntettek, helyét fákkal beültették. Valamikor a lőtéri dombot is elborította a szemét, mo pedig gyönyörű pázsit nő mindenütt. Valahogy így kellene másutt is! Persze, itt sem minden tökéletes. Nem messze a Szabadidő parktól, a Diana téren taszító látvány fogadott. Amikor az építők elvonultak, elmaradt a dózerolás, most ez is gazos, göröngyös. A - városrendezési terv szerint beépítik . majd, noha sokkal szebb lenne zöldterületként — persze rendezett, gondozott térként. A déli ipari úton a környezetrendezést csak elkezdték. Az út menti füvet lekaszálták, de a vezeték környékének gyomtalanítása még várat magára. Ez a rész a Hőerőműé. Rendezése, ápolása az ő feladata. Az út mentén táblák figyelmeztetnek: szemetet lerakni tilos. A tábla tövében ott a szemét. Hol is lenne másutt?! így jutottunk el Tüskésréthez. Megtisztításához, a szeméttakaró elhordásához nagy munkára, sok pénzre — több millióra — lesz szükség, s erre a közeljövőben nemigen futja. A déli ipari útról a Mecsek felé kanyarodtunk. A Mecseken elkészült a fölújított, kavicsos sétaút, egészen a Mecsek-ka- puig. Egyébként ezeket az utakat, melyeknek hossza 62 kilométer, két ember tartja rendben. így aztán nem. csoda, hogy megoldatlan az erdő folyamatos tisztán tartása. Egy-egy nagy kampány után hamar eltűnnek a munka nyomai, elég ehhez néhány gondatlan turista. S végezetül Aboliget. A Kertészeti Vállalat fölújította a tóhoz vezető utat, sőt már a parkosítás is kész. Az első lépést itt is megtették, de a kempingnél szükség van még egy kisegítő blokkra, s jövőre ki kell tisztítani a tavat is. Ez meglesz. A szervezett szemétszállításhoz kijelölték már a gyűjtőtelephelyét, de ehhez a bekötő utat még meg kell építeni. Remélhetőleg erre mielőbb sor kerül. Dücső Csilla Törmelék és gaztenger a Ivov-kertvárosi Diána téren Proksza László felvételei Mátyás király és Janus Pannonius Az utolsó találkozás — egy múlt század eleji rézmetszeten Nemcsak a könyveknek, néha a képeknek is megvan a maga története. Jékely Zoltán, az ismert költő, az egyik antikváriumban olyan rézmetszetet talált, amely Mátyás királyt Janus egyszerű koporsójánál ábrázolja, könnyeit törölgetve. Megvette, és elküldte Pécsre a Jelenkor főszerkesztőjének, Szederkényi Ervinnek. Mielőtt a Janus-irodalomban nem ismert képet ismertetnénk, előbb röviden szólnunk kell a kép történeti előzményeiről. Amíg Hunyadi Mátyás külföldi háborúival új és új területeket hódított meg, addig odahaza régi támaszai, Vitéz János és Janus Pannonius ösz- szeesküvést szőttek ellene. Ennek okait hosszú volna feltárni, tény mégis az, hogy — Bon- fini szerint — két főrenden kívül alig akadt olyan főúr, aki a király iránti hűségét továbbra is fenntartotta volna. A hetvenöt vármegye közül hatvanhat tagadta meg az adófizetést. Mátyást az összeesküvés híre váratlanul érte, méghozzá külföldön, de úgy viselkedett, mintha a „mende-mondáknak” nem adna hitelt. 1471 júliusának végén Budán termett, s nem vérrel, hanem ésszel, meggyőzéssel és főleg kitüntetésekkel, adományokkal az összeesküvőket levette lábukról. Csupán kettőnek nem kegyelmezett. Vitéz Jánost 1472 februárjában cselvetéssel elfogatta, és Visegrádon őriztette. Később azonban a betegeskedő főpapot esztergomi székhelyére engedte visszavonulni, ahol a kiállott testi, lelki gyötrelmek után agyszélhűdést kapott, és Janus Pannonius halála után négy és fél hónapra, 1472. augusztus 9-én ő is eltávozott az élők köréből. A király Janust Németországban köröztette. A pécsi püspök azonban Eschenloer szerint: „ .. . nagy kinccsel horvót földre vonult, titokban a zágrábi püspök egy erős várába menekült a király elől.” A Zágráb melletti Medve várában érte őt a halál 1472. március 27-én. De mi történt ezután? Janust ideiglenesen a vár alatti Remete faluban lévő pálos kolostorban temették el. Bojnicsity Iván 1901-ben azt írta, hogy Remetén látta Janus sírját. Ez a megállapítás azonban, ha hihető, csak arra az ideiglenes sírra vonatkozhatott, amelyben a költőt eltemették. Ez a sír azonban, miként a helyszínen megállapítottam, a világháborús bombázások során az egész kriptasorral együtt megsemmisült. Több író (Bonfini, Pierio Va- leriano) arról emlékezik meg, * hogy Janus holttestét Remetéről a pécsi káptalan titokban Pécsre szállíttatta, és sokáig egy szurkozott ládában rejtegették. A nagy reneszánsz költő ünnepélyes eltemetése — Bonfini szerint — „csak hosz- szú idő múltával" történt meg. Mátyás király pécsi látogatásakor értesült arról, hogy nagy ellenfele, kit nem is olyan régen (1464-ben) udvara fényének és ragyogásának nevezett, „hozzá méltatlan módon” a pécsi bazilika egyik kápolnájában nyugszik. Megtekintette a szerény koporsóban nyugvó tetemet, s a váratlan viszontlátástól megrendülve könnyekre fakadt. Ezt a jelenetet örökítették meg rézmetszeten. A kép aláírása: „Es entfielen Thrönen des Mitleids, dem Auge des besten Fürsten." (A legjobb fejedelem szeméből a részvét könnyei hullanak.) A képen a király, Janus Pannonius és az elöl álló testőr ruházatán aranyozás, másutt barna színezés látható. Ki a kép rajzolója és rézmetszője? A kép alján baloldalt: Buck delin (eator=rajzoló), jobbra pedig I. Mansfeld se (ulptor= véső) olvasható. A metszet hitelességét egyrészt a stilizált képnek a székesegyházi altemplom régi rajzához való hasonlósága, másrészt a rajzoló pécsi volta is alátámasztja. Ki volt Buck rajzmester? Kopasz Gábor pécsi történész: Buck József és a pécsi rajziskola első évtizedei című tanulmányából tudjuk, hogy Buck József a csehországi Libo- chovitz városban született 1755- ben. A bécsi képzőművészeti akadémia építészeti iskolájának elvégzése után vándorútra kelt. 1780-ban azonban Pécsett megrekedt, mert beleszeretett és feleségül vette Spett Ferenc pécsi szobrász Borbála nevű leányát. Úgy is mondhatnánk, hogy benősült a meghalt céhmester családjába. Megkapta a városi polgárjogot, és 1786- ban a budai Helytartó Tanács kinevezte Buckót a pécsi rajztanítói állásra. Ettől az évtől Középkori vásárcsarnokot tártak fel Telkibányán Több mint ezer köbméter föld elhordásával befejeződött annak a háromszázhúsz négyzetméter alapterületű, nyolcoszlopos csarnoknak feltárása, amely a középkorban a nemesére termeléséről híres bányaváros, Telkibánya lakóit látta el élelemmel. Építését az 1540 —1570 közötti időre teszik. A csarnokot feltünteti az 1700-as években Telkibányáról készült térkép is, amelyet a ru- dabányai Országos Érc- és Ásványbányászati Múzeumban őriznek. Az egykor érvényes bányajog szerint a bányabérlő vagy tulajdonos köteles volt gondoskodni az ott lakók ellátásáról, ezért épült meg a vásárcsarnok. Később földdel teljesen feltöltötték, s erre az alapra építették a 19. században létesített porcelángyárat, amelyet később lakóépületté alakítottak át. A teljesen épen maradt, tíz elárusítóhelyes csarnokot a középkori festményeken fennmaradt ábrázolás alapján készített tárgyakkal rendezik be. Helyet kap benne a húsmérőszék, különböző textíliákat árusító rész és a borkimérő is. A különleges építészeti emléket a múzeumi hónap során nyitják meg a nagyközönség előtt. 1815-ig maradt fenn a pécsi rajziskola, amelynek rajzanyagát a Megyei Levéltár őrzi. Buck József készítette el 1805-ben a pécsi székesegyház gótikus alaprajzát, amelyet azonban — több gótikus elem meghagyásával — a nagy klasszicista építész Pollack Mihály dolgozott át. Minden bizonnyal ez idő tájt készíthette el Buck József a dóm altemplomát stilizáltan ábrázoló Janus Pannonius kép rajzát. De az sincs kizárva, hogy más templom kriptarészét ábrázolja a kép. A kép rézmetszője, Johann Mansfeld, annak a régi bécsi rézmetsző családnak egyik (nem a legjelentősebb) tagja, aki szívesen illusztrált portrékat, zsebkönyveket. Bécsben született (1770. szeptember 24- től 1825. május 24-ig élt), s itt ismerkedett meg vele a képző- művészeti akadémián lévő, később Pécsre került Buck József. Kapcsolatuk, úgy látszik, tartósnak bizonyult. A Mansfeld család 1815-ben egy litografáló üzemet létesített Bécsben, amely sokáig fennállott. Még néhány szót a képen látottak után történtekről! Mátyás parancsára Janus Pannonius földi maradványait a pécsi káptalan díszes kőszarkofágban helyezte el. A kettős temetésről és a díszes síremlékről megemlékezik Janus utódja, Ernuszt Zsigmond. A szarkofág megtalálására I eddig többen tettek kísérletet. Petrovich Ede, a dóm kiváló történésze szerint van még remény arra, hogy a síremlék a török hódoltságot túlélte. Pápai Páriz Ferenc 1684-ben azt írta, hogy az ő korában még állt Janus síremléke Pécsett, s rajta olvashatók voltak a halálozási adatokon kívül az önmaga által szerkesztett sírfelirat sorai is, amelyeket Kálnoky László fordításában közlünk: Itt nyugszik Janus, kivel ősi Dunánkhoz először Jöttek a szent Helikon zöldkoszorús szüzei. Ezt a dicsőségét, ó, hagyd meg a holtnak, Irigység; Rosszakarat, kíméld hült porait legalább! Dr. Tóth István
